Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A kis boszorkány ma estére is kimenőt kér, na nem mintha olyan szorosan fognám a gyeplőt, pusztán tudni szeretném, hogy merre jár, mert még bizonytalan vagyok a kis villámpocok miatt, akkor is, ha tanács végrehajtó, vagy mi a szösz. Kath az én felelősségem, én mentettem meg a mocskos apjától, sok mindent láttam már, sőt, sok minden olyat csináltam, ami a halandóknak, gyengébb lelkű isteneknek egyáltalán nem tetszene, engem meg nem érdekel. Ha esetleg egy zsenge istenke nyervákolna nekem azt mondanám, hogy tessék arra van a pince, mindjárt megyek én is, aztán elintézném, egy picikét, istent nem ölök, hobbiból. Még a végén csúnyán nézne rám a család női fele. Lendületből pofozom majdnem az előttem megjelenő idegesítő lényt, akit kiköpött az apja, éppen időben fogom magam vissza. Milyen faragatlan és udvariatlan dolog, engedély nélkül nem teleportálunk másik házába! Közvetlenül elé meg pláne nem, és ha mondjuk éppen tőr van a kezemben? Leszúrom, aztán visítozna itt, mint valami süldő malac. Mondjuk mit is csodálkozom? Az apja se ismeri a kopogást, akkor pont a fia fogja? - Áh, akkor kezdjük ott, hogy szépen kihúzol az aurámból, mert nagyon kevés híja van annak, hogy ne húzzam ki a beledet a szádon, amiért értesítés nélkül törsz rám. Aztán, amint kimentél, kopogj szépen, és amint hallod, hogy bejöhetsz, megállsz tőlem legalább két méterre, és elmondod mit akarsz. Ha ez nem történik meg, azzal a lendülettel távozz, amivel jöttél. Világos voltam? – emelem meg a szemöldökömet, és mutatom merre van az ajtó. Komolyan gondoltam minden szavamat, nekem az udvariasság fontos, áldozáskor is, mindig megkérdezem az áldozatokat, hogy biztos? Biztos, mondjuk az nem lényeg, hogy nem arra kérdezek, hogy hali akar ma meghalni? Nyugtatólag megsimogatom a hollót, amelyik a vállamra röppent, ő sem bírja a faragatlanságot.