Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
Hogy mennyire vagyok ideges a húgomra? Arra igazán szavak sincsenek. Sikeresen börtönbe jutatta magát, egy olyan ügy miatt, amibe csak bele keverték. Nem akartam elhinni, mikor Pwyll felhívott, hogy Agronához megy a börtönbe, mert őt hívta először. Legalább az Alviláginak volt annyi esze, hogy engem is értesítsen, én viszont nem mentem be hozzá egyszer sem. Hadd higgye csak, hogy nem tudom, hogy mit sikerült elkövetnie, nem akartam a beszélőn süvölteni vele, hogy hogy lehet ennyire felelőtlen. Nem aggódom, hogy esetleg meg tudná védeni magát, hiszen sokszor engem is ő védett, de mégiscsak a nővére vagyok, és aggódom érte. Egyszer nagyon meg fogja ütni a bokáját emiatt, és nekem kell majd kicibálnom a fülénél fogva a szarból. Cipőm sarka türelmetlenül kopog az utcakövön, ahogy a bíróság előtt járkálok, fel és alá. Galahad a tárgyalóterem ablakában ücsörög, néha vissza repül hozzám, hogy elmondja, mi folyik odabent. Pwyll egyszemélyes cirkusza folyik, mi más. Agrona agresszív, mint mindig, mintha ezzel csak segítene a saját helyzetén. Sosem tudtam megmagyarázni neki, hogy ha morog és pattog, azzal nagyon sokszor nem segít magán, sőt. Sokszor sodorta már ezzel bajba magát. Nagyon sokszor elgondolkodtam már rajta, hogy miért ilyen, és én miért nem vagyok. Leginkább arra jutottam, hogy egy személynek indultunk, csak valahogyan ketté váltunk, így egyes tulajdonságok belém, míg mások belé szorultak. Ahogy a holló felrebben, az ajtó felé fordulok, és figyelem, ahogyan kilépnek az ajtón, a kitartó újságíró hiénák gyűrűjében. Csattognak a vakuk, és záporpznak a kérdések, Agronából pedig peregnek a szitkok. Felmordulok, karba fonom a kezeimet, és egy olyan gyilkos pillantást küldök testvérem felé, hogy hirtelen elhallgat mindenki. Amúgy is szénfekete aurám most még sötétebb, akár a halál. A piócák azonnal el is hallgatnak, ahogy meglátnak a hollóval a vállamon, és szikrázó szemeimmel. Egy pillanat csendes bámulás után szétszélednek, én pedig oda lépek a húgom elé. Alacsonyabb vagyok, jóval, mint ő, mégis tudja, hogy most nem vagyok humoros kedvemben. - Na kismadaram, csicseregj csak szépen, hogy sikerült ezt össze hozni hmm?
Szépen viselkedtem, mármint magamhoz képest, nem ígértem meg a bírónak, hogy kitépem a gerincét. Fejben mondjuk egy párszor megkínoztam, viszont nem tettem szóvá. Nem volt kedvem többet a cellában ülni, elég ebből pár hét, még sok is. Főleg, mert ott is jól viselkedtem, véletlenül se szaladt bele senki az öklömbe, pedig megérdemelték volna, tegyük hozzá elég volt nekik az aurám is, hogy ne jöjjenek a közelembe. Nem volt meg a hatalmi harc, mint azokban az ergya filmekben, nem kellett leölnöm a benga feketét, nem lettem a börtön királynője. Még azt is kibírtam, hogy ne mutassak be a tárgyalás végén, mert nem rájuk haragszom, Pwyll megvédte a seggem, mondjuk ezért jó borsos csekket fogok neki átadni. Egyetlen isten, akit szeretnék szétszabdalni Japánban mereszti a seggét, remélem nem kerül elém úgy ezer évig. - Hogyne nyilatkoznék? Basszák meg. – idáig érzem a nővérem haragját, sikerül is elhallgattatnia a csőcseléket, akik tovább nem kíváncsiskodnak. Kedvem lenne kiröhögni, olyan aranyos, amikor mérges, főleg, hogy kisebb nálam. - Nem mindegy? Kint vagyok. Egyébként meg sikerült átbasznia Yamának, akit legközelebb megölök. Pedig isteni az ágyban. A gyerek meg apa nélkül marad, mondjuk már felnőtt. Ja, igen biztos ismered a koreai halálistent, a fiam, az apja meg ez a balfasz. – legyintek, mintha arra válaszolnék, hogy milyen az idő. – Megyünk inni valamit, meg enni? Éhes vagyok, és nem Gordon Ramsay főzött nekem odabent. -
Még egy ilyen felelőtlen nőstényt, mint az én húgom, nem hordott a hátán a Föld, de azt hiszem, ezzel ős is tisztában van. Nem töltött a rács mögött sok időt, és nem ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy a börtön vendégszeretetét fogja élvezni. Nem tudom, hogy ki az, aki helyett most bejött, de fontos illető lehet, ha hajlandó volt még ezt is vállalni érte, ezt rajtam kívül azt hiszem kevesen mondhatják el. Ahogy elé lépek, csípőre tett kézzel, látom az arcán, hogy késztetést érez nevetni. Valószínűleg humoros látvány lehetünk, ahogy felfelé nézve rá éppen kiosztom, de nem venném fel itt az isteni formámat, ha nem muszáj. A vérben úszó kezű, fekete hajú, fedetlen keblű harcos szűz valószínűleg tiszteletet parancsolóbb látvány, de most be kell, érje az alacsony szőke hajú nővel. Elég félelmetes vagyok így is, másoknak legalábbis biztosan, de nem neki. Ahogy azt mondja el, hogy van egy fia, ráadásul a japántól, egy pillanatra csak pislogni bírok. Mintha azt mondaná, hogy mit evett tegnap ebédre, mintha teljesen másodlagos lenne, hogy ő is anya lett, és valahogy kétlem, hogy csak egy fiúról lenne szó. Aztán hirtelen a döbbenet helyét átveszi a harag, hogy miért nem mondta el nekem. Én vagyok a testvére, és ő is ott volt nekem, mikor életet adtam a gyermekeimnek, Nuada születése közben még a karját is eltörtem. - Állj, állj, állj! Gyereked van!? És nekem még csak nem is mondtad meg, miért? És ne próbáld meg elviccelni, nem érzem úgy, hogy ez egy poénra való téma lenne! –majd sóhajtok egyet. – Tudod mit, igazad van. Menjünk enni, majd közben elmondod, hogy mi történt! De nem úszod meg. Aztán hirtelen, mert úgy érzem szükségem van rá, szorosan átölelem. Annyira tud hiányozni, ha nincs mellettem, mintha kitéptek volna belőlem egy darabot, de most megint itt van. És végül is…örülök inkább neki, hogy van valakije. Olyan sokat áradoztam neki Cernunnosról az első pillanattól kezdve, itt az ideje, hogy végre én hallgassak történeteket arról, hogy őt ki teszi boldoggá. Agronához méltó történetek lesznek, az már biztos. Karon fogom, hogy elinduljak vele, és keressek egy elegánsabb éttermet, ahol az italok is jobbak, mint egy csapolt sör. Miután megtalálom a megfelelőt, és betessékelem az ajtaján, leülök az első szimpatikus asztalhoz. - Na gyere, és mesélj! Szeretnék mindent tudni!
Biztos én is ideges lennék, ha a nővérem keveredne valami hasonló hülyeségbe, mint én. De nem tehetek róla Yama rendesen bepalizott, ami miatt legszívesebben megölném, de akkor is szeretem ezt a marhát. Ha valakinek három gyereket szülsz, akkor azt csak nem utálod. Tudom, hogy Morrigan is meg akar ölni majd, mivel egyáltalán nem szóltam a gyerekekről, nem tudom miért, néha brutálisan antiszociális vagyok, és az ilyeneket se közlöm senkivel. - Igen, három gyerekem is van. Elfelejtettem? Nem tudom Morrigan, pedig az ikrek fiatalok, huszonhárom évesek. Hosszú szülés utáni depresszió?Jó, nem viccelem el, de akkor sem tudom miért nem szóltam róluk. Egyik se választotta a kelta panteont, Yeom-ra és Woo Jin Koreában telepedett le, Rinko meg az apjával élt. – sután viszonzom az ölelését, nem vagyok ebben olyan jó, régen voltam érzelgős, főleg a gyerekek láthatnak így, illetve Yama. Tudom, hogy most sokkoltam őhalálosságát, de nekem is pont úgy szükségem van arra a tökfejre, mint neki lenne Cernunnosra. Amint megtalálja az éttermet, s leülünk én is megnyugszom. Nem fogjuk megölni egymást, testvérek vagyunk, csak egymásra számíthatunk. - Mit szeretnél tudni? A fiúnk Koreával egyidős, nem akart az apjának segíteni, így inkább lelépett hozzájuk, egyébként makacs gyerek, s mivel az apjával megint fasírtban vagyok, nem beszél velem, szerintem az öregével se. Talán a testvéreivel igen, egyébként neki is van hét gyereke, mind fiú. Yamával meg évek óta szeretjük egymást bosszantani, mint láthatod. Néha én küldöm börtönbe, néha meg ő engem, de kezdem unni..úgyhogy remélem elvesz már végre. Közelebb lennék a kölykökhöz is, mind a kettő zenész, Yeom-ra meg éppen orvos jelenleg. Ennyi elég is, úgyis megismered őket, és mondd csak mi a helyzet a bagzó nyúllal? - közben kihozzák a kért italokat.
Ahogy mesél, egyre jobban kerekednek el a szemeim, és a szemöldököm már valahol a hátam közepén járhat. Most tudatosul bennem, hogy szinte semmit nem tudok a saját testvéremről. Az ikertestvéremről, ha mindezt még lehet fokozni. Gyerekek, párkapcsolat, unokák. Ha mindaz nem lenne elég, hogy mindezt nem tudtam, most kiderült, hogy családi ügyekben jócskán leelőzött, pedig az én lényegem az anyaság. De ahogy a japánról beszél...látni rajta, hogy mennyire szereti. Megtalálta a másik felét, és ez engem is boldoggá tesz, nem kell aggódnom érte. Mert néha az idegeimen táncol, ahogy nem egyszer én az övéin, de testvérek vagyunk. Ha a világ összedől, mi akkor is egymás mellett leszünk. Ő is velem volt, amikor padlót fogtam, én is ott lennék vele, bár remélem erre soha nem kerül sor. A monológja után egy pillanatra csak pislogni tudok, aztán nagyot kortyolok az előttem lévő gintonicos pohárból. Nem ér váratlanul a kérdése, bár nem tudnám megmondani, hogy mi van most velem és Cernunnosal. Bár a "baszó nyúl" jelzőnek hála az ital egy elfolytott kuncogás kíséretében távozik a fogaim közül. Nevetve törölgetem meg az arcomat, mindig is neki volt több humora kettőnk közül. -Baszó nyúl....ez tetszik, megjegyzem. Hát, a minap a semmiből tűnt fel nálam....és kibékültünk, bár a lakásom itt meg a levét. Úgy néz ki, hamarosan Bázelbe költözöm. Dee valószínűleg örülni fog, bár nemrég szedett össze egy kis tanítványt. Tüneményes halandó lány, remélem több szorult bele némi arányosságnál. Szóval igen, Cernunnos és én újra egy pár vagyunk, hurrá hurrá. Ami aggasztóbb, hogy több mint 500 év után elő került Nuada....és nem úgy néz ki, hogy a nyakunkba akar ugrani. Morgana tele tömte a fejét zagyvaságokkal....félek, hogy valami ostobaságot fog elkövetni. De tudod, ha helyre rázódnak a dolgaim, megismerném a gyerekeidet. Biztos vagyok benne, hogy csodálatosak, és büszkék lehettek rájuk. De...azért ígérd meg kérlek, hogy nem ijesztesz így rám többet! A világ nem olyan biztonságos most nekünk, mint volt, sőt. Könnyen otthagyhatod a fogadat bárhol.
Nem is szólhattam neki egészen mostanáig, hogy vannak gyerekeim, átkozott a Tanács. Nemcsak engem vettek volna elő hanem a gyerekeket, és az unokákat is, mert ugye vannak, heten is. Sőt rögtön három panteon körmére kellett volna nézni, aminek senki se örült volna. Szóval bölcsebb volt nem szólni, amit egyébként nagyon sajnálok, mert a nővérem imádja a gyerekeket, a sajátjait is, Deirdre-re is úgy vigyázott mintha üvegből lett volna a leányzó, Nuadaval meg majd úgyis megoldják a dolgokat, ha normális lesz. Meg ott vagyunk és segítünk nekik, erre való a család. Kezd azért sínre kerülni minden, na nem úgy, mint az a költő. Megleptem, nagyon is, látszik az arcán, bár legalább sikerült megnevettetnem. Hármunk közül nekem van egy fokkal több humorom, noha fekete, és a morbid, amit jobban kedvelek, meg nem is sokan hiszik el, hogy van humorérzékem ahhoz túlságosan jól titkolom. - Csak azt igazat mondtam, de felőlem hívhatod így. Hangos lehetett az a kibékülés. Bázel jó hely, a Füvecskédet ki se lehet onnan mozdítani. Dee keze alatt nem lesz csak aranyos, úgyhogy én nem aggódnék a helyedben. Ha egyenként találkozik velünk, akkor talán esély van abba a tökfejébe értelmet verni. Biztos örülnének, ha végre megismerhetnék a nagynénjüket, Clíodhnát is, akit szintén régen láttam. Esküszöm, hogy nem foglak ennyire megijeszteni, amúgy sem terveztem börtönbe menni, visszakaptam Yamától, pár évtizede kiszúrtam vele. Most pedig visszakaptam, viszont a két kisebb unja már, hogy nem vagyunk még házasok, mi több én is. Majd lesz valami, remélhetőleg őhalálossága is úgy gondolja ideje lenne elvennie, és az sem érdekelne, ha ezzel az járna, hogy az ő panteonjukhoz tartozom. Egyet még ők sem vehetnek el, az pedig a vér, ami összeköt minket. - közben belekortyolok a poharamba. - Megvan még Morgana ereje? Van egy őrült ötletem, ha a halandó lány megérdemli egyszer akkor megkaphatná. -
