We went all out to win
Sing your life’s anthem as if it’s in full bloom, polish up every single diamond and hold it in your heart

HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Pént. Júl. 03 2020, 20:20

Hétf. Jún. 29 2020, 19:27

Vas. Jún. 28 2020, 21:31

Vas. Jún. 28 2020, 20:58

Vas. Jún. 28 2020, 20:47

Hétf. Jún. 22 2020, 18:55

Vas. Jún. 21 2020, 17:00

Kedd Jún. 16 2020, 23:15

Kedd Jún. 16 2020, 21:38


Share
 

 Mannis Drake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mannis Drake
Mannis Drake

legendás lény

⌲ Foglalkozás :
traveler; destined to be a Thor-slayer
⌲ Hozzászólások :
5
⌲ Tartózkodási hely :
across the sky, beneath the ocean floor
⌲ Csatlakoztam :
2020. Jun. 07.

Mannis Drake Empty
TémanyitásTárgy: Mannis Drake   Mannis Drake EmptyVas. Jún. 07 2020, 20:46

Mannis Victor Drake
Walloped in rings, blithe as a loon in the swings.
tumblr_mu07bkRN9o1r13nx7o1_500.png
Manny, Vic, Világkígyó, Midgard-Kígyó
Kortalan, akár az istenségek
Legendás lények
Benjamin "Ben" Thomas Barnes
Az örök magánzó /Egyedülálló/
Fásult heteroszexuális
Canon /Északi mitológia óriása/
Nagyapja: Fárbauti ("A könyörtelen sújtó"), Jötun, a jégóriások legerősebbike
Nagyanyja: Laufey / Nál, Surtr lánya, tűzóriás
Nagybátyák: Býleistr ("Erőszakos vihar") és Helblind / Helblindi (A vak stratéga)
Apja: Loki (A káosz istene), Jötun, Ázok közé sorolt isten
Anyja: Angrboða ("A szenvedések elhozója"), Jötun, jós
Testvérei: Hél (A holtak királynője) és Fenrisúlfr (A szörnyfarkas, Odin gyilkosa)

A teremtmény óriásnő anyja a gyász hírnöke, apja pedig a csalás, hazugság és ámítás reprezentációjaként hírhedtté vált északi istenség. Nővére a Helheim és lakói felett uralmat gyakorló halálistennő, öccse pedig a Ragnarök legendás óriásfarkasa. Ilyen családi hátérrel nem meglepő tehát, hogy Manny sincs igazán rászorulva segítségre, ha nehéz helyzetekről van szó, legalábbis fizikális szempontból biztosan nincs. Valódi alakja olyan hatalmas, hogy körbeéri a skandináv hitvilág halandók által lakta síkját, Midgardot, szívósságának és erejének lenyűgöző mivoltáról pedig árulkodik az, hogy végzete a Thorral való elkerülhetetlen ütközet az istenek alkonyán, melyet megérez az egész világ. Csakis a viharisten elegendő ahhoz, hogy végezzen a Kígyóval, ám ezzel beteljesítik Ragnarökben betöltött szerepüket, ugyanis eredeti formájában Jörmungandr szervezete olyan mérget termel, ami még a legerősebb Áz istenséget is száműzi a túlvilágra. Emberi alakjában nem köp/lehel mérget, ahhoz, hogy bevesse valaki ellen, legalább kígyófogait fel kell fedje, de még ekkor se lesz olyan erejű, mintha teljesen átváltozna, igaz, egy halandó végleges leterítéséhez minden bizonnyal így is megfelelne. Ennek ellenére ritkán él vele (Thornak tartogatja), nem úgy, mint fizikai erejével, ami nemcsak emberfeletti, de álcája ellenére is kiemelkedőnek tekinthető a lények körében, nem egyszer lepett már meg vele gyanútlan arcoskodókat, akik a vékonyabb, szálkásabb alkata alapján ítélték meg. Rezisztenciáját illetően elég annyit kiemelni, hogy eddigi életének legjavát a víz mélyén töltötte, anélkül, hogy a legmélyebb árkokban fellelhető nyomás megkottyant volna neki és elég szívós ahhoz, hogy Thor villámaival és a Mjölnir csapásaival szemben tovább állja a sarat bárkinél. A mélyhez adaptálódva tökéletes a látása sötétben is, a vomeronazális szerve miatt kiemelkedő, szinte emberfelettien működő a szaglása, illetve azon, egyes kígyókra jellemző hatodik érzékkel rendelkezik, mely lehetővé teszi számára, hogy érzékelje környezetében a testek által leadott hőt és azok változásait érintés nélkül, pusztán közelség, egy légtérben való tartózkodás alapján. Ezen érzéki adottságai megmaradtak jelenlegi emberi alakjában is.
Tekintetbe véve, hogy apja otthonosan mozog az illúziók világában, a vérében van a mágikus affinitás, azonban mivel sokáig megmaradt kígyó formájában, sosem alkalmazott mágikus trükköket, potenciálja máig kiaknázatlan.
Szüleivel és testvéreivel mentális link kapcsolja össze, ami lehetővé teszi számára, hogy állati alakjában is zavartalanul továbbítsa feléjük gondolatait. Afféle két irányú, korlátozott telepátiáról van szó, ami közte és Fenrir között a legerősebb, valódi formájuk hasonló természete miatt.
Crime of an enthusiastic dumbass

"In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?"

A legtöbb háború tekintetek között kerül megvívásra először, s így, minden, mi história, e két lélek között húzódó anyagtalan, láthatatlan frontvonalon íratik. Létük lapjaira a résztvevő felek szívdobbanásai nyomják rá a tollat, a sötét, vérszínű tintát pedig érzéseik káosza szolgáltatja, nem is sejtvén, hogy még meg nem hozott döntéseikkel, ki nem mondott szavaikkal, ki nem vont pallosaikkal is egy már kijelölt úton teszik meg első, járni tanuló gyermekekre jellemző bizonytalan lépteiket. Hiszen ama kozmikus tollat nem az ő ujjuk kontroll után áhítozó, erős szorítása, hanem nornák éteri, mégis elszakíthatatlan fonalai ölelik körül, s kísérik annak mozgását lankadatlan figyelemmel, az örökkévalóság éberségével. Így voyeur pozíciójukat elfoglalva passzív résztvevőivé, megfigyelőivé válhattak annak a világegyetem méretű homokórába zárt szemcse lehullásának, mely homokszemen belül egy még ifjú élet egy nála sokkal idősebb, s tapasztalat súlyától nehéz koponyájú férfialakkal nézett szembe. A fiatal tekintete elárulta érzéseit, némasággal sikította az Örök Birodalom levegőjébe zavarodottságát, noha lényének rezgéseiben csekély tudásával is érezte, hogy hiábavaló, süket fülekre talál majd nyíló száján kiadott hangja. Egy artikulálatlan, elkeseredett kérdés: "Hallotok?" Igaza lett. Nem érkezett felelet. Nem csak azt nem értette, miért kötik meg őt, miért egy hatalmas fa rabja, azt sem, foglyul ejtői miért jönnek el hozzá újra és újra, ha nem tervezik szabadjára engedni, arra sem talált magyarázatot, hogy a béklyóit tartó kezek tulajdonosai nem értik félelmét és értetlenségét vagy csupán lerázzák azt magukról, mintha nem volnának többek puszta zavaró homokszemcséknél vagy a felhők duzzadt szemeiből aláhulló édes könnycseppeknél bőrükön. Pedig ő kiáltani próbált. Mozgott, ficánkolt, remélte, hogy esszenciájának üvöltése meghallgatásra találtatik. Ám aztán már nem kiáltott. Helyette ő kezdett meghallgatni. És nem csak hallgatott, ó, nem. Érteni kezdett. Érteni az ingereket maga körül. A fát, ami előbb egyre kevésbé tűnt csak nagynak, ekkor ez az aprócskának nevezhető tény még nem keltette fel igazán érdeklődését, inkább olyvalami volt, melyet elraktározott tudata mélyén, majd előhalászta azt, mikor feje egyszintbe került az életforma terebélyes koronájával, még inkább, mikor arra már fentről nézhetett le. Igen, ekkor megértette a magasságot. A nagyságot, és nem csupán annak fizikai értelmében, mert ekkorra már érezte, s értette az idegességüktől emelkedő hőt valahányszor rápillantottak, az illatfoszlányokat, a hangokat, melyek halkak voltak ugyan, az egyesekéből kiszűrődő reszketegség úgy üvöltött, ahogy ő tette nem is oly régen. Félték őt. Azon csodálkozott, vajon az ő félelme is ilyen illatú volt-e. E gondolat viszont valami újat szült benne: megágyazott a düh keserű mérgének, méregnek, melyről még nem is sejtette, hogy már ott lakozik testében, végzetes, kérlelhetetlen fegyverként. S ahogy ez a tűz ott lángolt szemében, talán korához mérten meglepő bölcsességről tanúskodva mélyen nézett abba a páratlanba, mely akkor rámeredt.
- Gyermek még. - szólt így a Mindenek Atyja, megállapításán, amely egy döntés meghozatala is volt egyben, nem elaborált tovább, inkább a csendnek adva tovább a szót. S a gyermek értette. A gyermek látta a szemében a mérleget, mely határozottan dőlt el egy irányba. Béklyói eztán lehullottak, de tudta, nem szabadság ez. Mielőtt zuhanni kezdett volna, meg sem állva Midgardig, kicsit elfordította fejét, keserűségének tükrei ezáltal izzó kék íriszekre vetültek. Hiába volt az vizet idéző áthatolhatatlan kékség, tűznek természetadta kecsességgel táncoló lángnyelveit fedezte fel mögöttük. Haragjának bűze zavarta orrjáratait, később jött csak rá, hogy annak okán volt oly maró, perzselő mivoltú, mert gyűlölettel elegyült. Már nem látta, hogy a férfi ujjai rászorulnak egy tompa fegyver markolatára. Azt pedig egyikük sem látta, hogy a nornák cérnáin lebegve az univerzum tolla már régen megírt betűk korvonalain lejt, lassú, borús keringőt.

"What the hammer?
What the chain.."

A csatatér fegyverek, mágia és elemi erők mellett tekintetek kereszttüzétől ég jövőjükben, az elkerülhetetlenség kapujában. Azon helyen, a megfoghatatlan keretek között, halál szagának kezét fogja meg a szél, hogy végigszaladjanak a tér felettt, akár vígan, gondtalanul játszó gyerekek. De a könnyed kettős játéka, akárcsak az életek elmúlása nem lel olyat, ki figyelmét nekik szentelné, távozófélben lévő hangjukat szelek üvöltése és az ég nyughatatlan, szüntelen dörgése nyomja el, így magányosságukban foglalják el helyüket a néma sötétségben. Úgy múlnak el, hoy hiányukra nem figyel fel két szereplő, az egyikük valósággal világító borostyánjai letekintenek a büszkén és félelem nélkül kihúzott hátú alakra, kinek saját szelei dobálták, szinte püfölték szőke, mellkasára hulló arcszőrzetét. Kékjei épp úgy válaszolnak, mint egykoron, amikor még nem volt nála ennyivel hatalmasabb a teremtmény. Az pedig, ki megszűnt már gyermeknek létezni, többé nem próbál kiáltani. Nincsenek többé béklyók, melyek visszatartanák mocorgását, mégis, a képben, mi egyszerre volt, s lesz, majdhogynem mozdulatlanul magaslik, mintegy setét toronnyá válva, mely az Yggdrassil bármely ágáról, mind a Kilenc Világból egyaránt látható.
A fegyver emelkedik és vele a levegőt szeli tulaja, rettentő karjával az általa legutáltabb felé lendítve. Nyílik a száj, s a nyelvet elönti az a keserű íz, mit annyi évvel azelőtt érzett először. A méreg íze.

Mintegy transzból ébredvén arra gondol, a háborúk tekintetek között kerülnek megvívásra először. Ahogy az övéi, olvashatatlanságukkal, sztoikus nyugalmukkal meredtek ismerős zafírokba, konstatálnia kellett, nem azokra pillant, kiével hadakozása régen megkezdődött. Ezen mélységek nem voltak háborgóak, könnyek fátyolozták ugyan, e finom selymet is legyőző vékony függöny mögül mintha megértés tekintett volna ki reá utolsó pillanataiban. A női test mozgása minimálisra csökkent, nem küzdött tovább azon láncokkal, melyet a másik gyilkos ölelése jelentett. Talán eme furcsa, váratlan kötelék, e megkésett válasz egy régi kérdésre, vitte rá gyilkosát arra, hogy testével mozduljon, s úgy pozicionálja magát, hogy eltakarja azt a sorsot, mi a férjére vár ezen pillanatokban. Így Frigga utolsó pillantása, mielőtt minimális erőt kifejtve összezúzta volna, az övé volt. Mögötte Fenrir elégedett morgása a maga puritán szimplicitásával jelzett felé: bevégeztetett. Érezte őt, érezte gondolatait, csökkenő vérszomját, de csak részben figyelt rá. Azzal volt elfoglalva, hogy visszanyelje az epés ízt. Vissza a keserűséget. Vissza a mérget.

- Segíthetek, uram? - kizökkenve még egy pillantást vet az előtte lévő sötét képre, mely tökéletes kontrasztban pompázott a mögötte lévő fehér fallal, mielőtt a női hang felé fordította volna fejét, hogy tekintete a pupillák körüli akvamarin cirkulárékat kezdje fürkészni. Szája haloványan görbül felfelé, ahogy higgadtan egy gigászi hüllő festménye felé mutat.
- Mesélne nekem erről a képről? - tudata mélyén regisztrálja a megértést a kékekben, mielőtt visszafordítaná beszélgetésük tárgyára a figyelmét, ízlelgetve a táblácskán álló egyetlen szót:

"Leviathan"
Vissza az elejére Go down
Annalee McLoughlin
Annalee McLoughlin

kelta istenség

⌲ Foglalkozás :
Törvényszéki antropológus
⌲ Hozzászólások :
78
⌲ Csatlakoztam :
2018. Aug. 27.

Mannis Drake Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mannis Drake   Mannis Drake EmptyPént. Jún. 12 2020, 16:59

elfogadva
welcome to our family
A bosszú örök köre: fájdalomra válaszul fájdalmat okozunk.

Ruta Sepetys

Kedves Jörmungandr!
Az előtörténeted egyszerre lenyűgöző, és zseniálisan humoros. Nagyon jól szórakoztam rajta, biztos vagyok benne, hogy a játéktéren sem fogsz csalódást okozni.
Na de, rá térve az előtörténetre. Nem kell mindent elhinni, amit olvasunk, ezt mindenki tudja. Félelmet keltő, és ámulatba ejtő szörnyeteg vagy, nem csoda hát, hogy még az istenek is rettegtek tőled. Éppen ezért került a tested egy olyan helyre, ahol reményeik szerint soha nem fogod megtalálni. Megértem a bosszúvágyad, de nem hagyhatunk titeket szabadon tombolni.
A foglalókon már túl vagy, látom már a játékba is bele vágtál. Menj hát, és a tested hiánya ne tartson vissza semmitől!
Vissza az elejére Go down
 
Mannis Drake
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: legendás lények-
Ugrás: