Day at the cartel

Tárgy: Day at the cartel Szer. Aug. 21 2019, 15:18

Ahogy Awilix dorombol a fülembe, lassan lenyugszom, bár a bedrótozott ürge meg fogja feküdni a gyomromat, ezt előre érzem. Franco vigyorogva eloldalog, egyszer komolyan úgy fog haza jönni, hogy bejelenti: teherbe rakott egy nőt, és most nem tudja mit tegyen. De nem vetném a szemére, fiatal még, félig kölyök. Ilyen idős koromban én is úgy éreztem, hogy az enyém a világ.
Boldogan sziszegek, ahogy feleségem csüng rajtam, lassan leteszem a fejemet a padlóra, ahogy leereszkedem elé.
- Azt hiszem, jobban kéne figyelni. Ha mindenféle jötmentek csak így beszivároghatnak közénk, akkor komolyabb baj van, mint hittem.

Tárgy: Re: Day at the cartel Szer. Aug. 21 2019, 15:41

Agyon fogom csapni egyszer a gyereket, a szeme se áll jól, de most mondjam, hogy tiszta apja? Mert tényleg az, de mind a kettőt imádom. Ha meg egyszer tényleg úgy jön haza, terhes lett tőlem egy csaj, azt nagyon gyorsan elintéznem. Na, nem kell itt rögtön rossz dologra gondolni, nem ölném meg a luvnyát, viszont elbeszélgetnék vele, felsorolnám a lehetőségeit. Jó, a vége tényleg halál lenne, miután megszületik a kis poronty.
Megsimogatom a férjem pikkelyes fejét, majd hümmögök a mondandója miatt.
- Rossz kígyóra tett, amikor azt hitte fel tud nyomni minket. Egyébként is mire gondolt, hogy az a maroknyi rendőrség fog megállítani? - ciccegek rosszallóan.

Tárgy: Re: Day at the cartel Szer. Aug. 21 2019, 17:40

Lassan kinyúlok, mint egy nagy, pikkelyes szőnyeg, ahogy Awilix simogatja a fejemet. A franc se gondolta volna pár évezrede, hogy majd egy nap így leszünk egymásnak, ahogy abban a hülye filmben mondták, "mint a borsó, meg a héja" A hátamon ott van premier plánban a nagy harapásnyom, ahol a cicuska belém akaszkodott, de mindig azt mondom, hogy ez a szerelem pecsétje. Meg a tetkó is a nyakamon, ami nagy betűkkel hirdeti "Her", vagyishogy csak az övé vagyok. A kölyöknek is valami hasonló szerelmet szeretnék, ha egy szép napon úgy dönt, igába hajtja a fejét. Ami nem most legyen. Fiatal még, csajozzon, éljen, legyen fiatalkora. Ha már bepottyant az életünkbe, mindent igyekszünk megtenni érte.
Hangos sziszegő kuncogást hallatok, ahogy a maroknyi rendőrséget emlegeti. Na igen, nem jók azok semmire. Korrumpálható az összes, a megfelelő érvekkel zsebre fogom tudni vágni őket, semmiből nem áll. Vagy megkajálom az összeset, és a saját embereimet teszem oda.
- Még a pöffeszkedő görögök a Fehér Házban sem tudnak semmit tenni ellenünk, nem hogy egy picsányi mexikói rendőrség. De ha ide jönnek lesz egy rossz napjuk...ebédnek tökéletesek lesznek.
Az orrommal finoman megbököm az én drágám derekát, csak amolyan szeret kifejezés gyanánt. Látszik rajta, mennyire él ebben a szerepben, mennyire élvezi, hogy most épp ezt csináljuk, és ez boldoggá tesz. Én akkor vagyok boldog, ha ő is az, ehhez kétség sem fér.
- Jut eszembe Fehér Ház....lesz még velük bajunk úgy érzem. Valami történt odaát, és már itt is kezdi éreztetni a hatását.

Tárgy: Re: Day at the cartel Szer. Aug. 21 2019, 18:21

Megérte annak idején majdnem átharapni a gerincét, el is csúszhatott volna mellettem, kereshettem volna más prédát, na de akkor most nem lenne a férjem. Magamban vigyorgok, a pikkelyei néhol megtörnek ahol megharapdáltam, mondjuk nekem is pont így van, ha jaguárként mászkálok néhány helyen nincs bundám. A „ his” tetoválásomat néhány halandó túlzásnak tartja, nem érthetik a közöttünk lévő kapcsolatot, remélem a kölyök is ilyet talál, előbb vagy utóbb, ő még ráér.
- Amíg tartja magát az elnök, és nem dől be a görög hősöknek addig nekünk sincs vesztenivalónk. Milyen szerencse, hogy egy szép mosoly , aztán az elnök azt se tudja merre nézzen. Főleg, ha meglátja az adományomat..felhúzok neki még egy kórházat. Pár leányzót is biztos elfogad, úgy hallottam a felesége elvált tőle..meg kell vigasztalni. Remélhetőleg most már nem székestől falod fel őket, várhattál volna amíg leszedem onnan. – dorgálom meg egy vigyorral, simítok végig az állán miután megbökött.
- Káosz meghalt, romokban van a Tanács is, ahova eddig nem hívtak meg minket, ha van elég esze a három „nagy” panteonnak akkor összehívja a maradékot, és minket is. Meg a többi elfeledett istentársunkat. Jó móka lesz. – ragadozó mosolyra görbül a szám.

Tárgy: Re: Day at the cartel Szer. Aug. 21 2019, 20:17

Egyre szélesebb lesz a kígyóvigyorom, ahogy kedvesen szavait hallgatom. Elvált az elnöktől a felesége, micsoda pech. De nekünk éppen kapóra jön. Amíg tudjuk őt is dróton rángatni, addig minden szép és jó, folyhat a drogbiznisz nyugodtan. Annyi kórházat kap, amennyit csak akar egy szupermodern épület nekem aprópénz. Annyi nőt is kap, amennyivel elbír, amíg a feleségemre nem néz egy fél szemmel sem. Awilixért ölök. Szó szerint. Volt már olyan, akinek a gerincét téptem ki, volt akinek a szívét. Ő az én nőm, és ebből nem engedek. Ha csak egy kósza pillantás vetül rá, idegrohamot kapok, és ember nem áll meg előttem. És a vihar még csak a jobbik eset.
-Annyi kórházat meg lánykát kap, amennyit csak akar, csak meg ne bukjon nekem. Elnököt még nem ettem, de akkor el kell kezdenem...ha bedől a hatalma nagyon ideges leszek...rá cseszünk, ha új főnökséget kapunk.
Felkuncogok, oda tekergőzöm köré, és körbe fonom. , hogy rám tudjon ülni. Mint valami trónusra, de meg is érdemli. Boldogan sziszegek, a farkam lassan ide-oda jár, vértócsákat rajzolva a porba.
- Szép lesz, mikor belibbenünk oda, nem gondolod? Amilyen prűd idióta Odin, még el is ájul nekem...bár megnézném, szó se róla. Biztos, hogy szólni fognak, ha akkora a baj, nem merik majd megkockáztatni, hogy esetleg össze fogunk ellenük.

Tárgy: Re: Day at the cartel Pént. Nov. 15 2019, 00:12

Egymásért ölünk ez nem vitás, nem szeretem, ha holmi halandók, vagy egyéb nőnemű lények meresztenek rá nagy szemeket. Inkább kiszúrom a szemeiket, esetleg rögtön megölöm őket, nem tehetek róla, szeretek játszani velük. Utána pedig a cafatokat odaadni Sukunak, van amikor ő is öli meg őket.
- Nem fogjuk hagyni, hogy megbukjon, ha mégis..találunk más hülyét a helyére. Elnököt még nem, de királyt már ettél, lehet ugyanolyan az ízük. Nem cseszünk rá, majd szépen elmagyarázom a leendő elnöknek, hogy mi diktálunk ő pedig azt teszi, amit mondunk vagy igen hamar találkozik a Halállal. – ülök le úgy, mint egy királynő, senki másnak nincs ilyen trónusa csak nekem. Szeretetteljesen simítok végig a pikkelyein, és döntöm a homlokomat is neki.
- Remélem mire odajutunk addigra már meghal Odin, meg a drága felesége is. Tulajdonképpen másik is igazán meghalhatnának, annyira idegesítőek. – szusszanok fel, majd Sukura nézek aki előtt két lány lépked igazán ijedten.
- Nocsak..nocsak..még több árulót találtunk ma reggel. Nos..felajánlom az életeteket, ha cserébe elmondtok nekünk mindent. Kinek dolgoztok..? Miket tud rólunk? Ilyesmire gondolok. – mosolyodom el egészen cicásan. Ha megkapjuk az információkat, akkor is meghalnak, így megy ez, a nagymacskám még úgysem reggelizett.

Tárgy: Re: Day at the cartel Csüt. Jan. 09 2020, 17:34

Imádom, amikor féltékeny lesz a drágám. Olyankor félelmetesebb mint 1000 nősténydémon egyben, és bárkit megöl, gondolkodás nélkül. Nem egyszer szúrta már ki valaki szemét, csak azért, mert rám nézett. Aztán oda adja a darabokat a kis állatkájának, én pedig még jobban imádom ettől. Véreskezű, pont mint én, tökéletesen össze illünk ezért. Nem is kéne más, csak ő.
- Hát, a király elég zsíros volt, ki tudja, talán az elnök sem másabb, semmiben. Bár, ha nem úgy ugrál, ahogy én fütyülök, elég gyorsan vacsora lesz belőle, aztán majd jöhet a következő. Ezt imádom a halandókban. Ha egyet megeszem, jön a helyére még vagy tizenöt.
Boldogan sziszegek neki, ahogy a homlokomnak támasztja a sajátját, szemeimet odaadással függesztem rá, úgy ül, akár egy valódi királynő, az én királynőm, szívem egyetlen boldogsága.
- Képzeld el, ha mi ülhetnénk ott a tanácsban, cicám. -kuncogok mély hangomon. - Milyen csodás káoszt szabadítanánk a világra. -felkapom a fejem, ahogy a három lány elénk áll, nedves az arcuk a sírástól. Én most jól laktam, most majd a cicuskán lesz a sor. Nem itteniek, az világosan látszik rajtuk.
- Hadd legyen egy tippem...FBI, igaz? Esetleg CIA? -sziszegem, mire az egyik lány alig láthatóan bólint. - És gondolom mindent tudnak rólunk, amit sikerült felszedni. - újabb bólintás, nekem nem is kell több. - Túl sok ma a spiclink, nem gondlod édes? -sziszegek. - Dönts róluk királynőm!

Tárgy: Re: Day at the cartel Szer. Jan. 15 2020, 22:26

- Lehetséges, hogy nem lenne különbség a kettő között, mégis azt mondom, hogy ne egyél elnököt, lehet a mostani kajád miatt is gyomorrontásod lesz. Majd megetetjük a halakkal, ha nem viselkedik jól, vagy szétszórjuk a darabkáit ország szerte. Ah, annyi halandót kapsz, amennyit szeretnél. – simogatom boldogan, szerelmes pillantással. Sokkal hamarabb kellett volna találkoznunk, és megharapni egymást, pedig nagyon kényes vagyok a bundámra, miatta viszont hiányos lett. Neki meg kacska szárnya lett miattam.
- Helyet fogok magunknak szerezni a tanácsban, nem fogom hagyni magunkat, hogy leültessenek a kispadra. Nem ezt érdemeljük. – puffogok kicsikét. – Na, elég volt nekik most ennyi káosz a világnak, viszont megérdemeljük, hogy legyen szavunk. – majdnem elnevetem magam, amiért a lányok sírós arccal jelentek meg előttünk. Nem érdekel, felőlem üresre sírhatják a szemüket.
- Mit ajánlottak fel cserébe, hogy utánunk szaglásszatok? Mindegy is, tudom, a szokásos, szabad családtag, eltusolt ügyek..ilyeneket szoktatok kapni. – ragadozó mosollyal mérem végig őket. – Nagyon…nem figyel a fiúnk. – ingatom a meg a fejemet. – Hm…kezdjetek el futni lányok. – intek az ajtó felé, ám az egyiknek sikerül az ajtóhoz jutni, viszont Suku leteríti és hallom a párduc karmait belemélyedni a húsba. Az én kezem eltűnik az itt maradt lány mellkasában, a szívét szedem ki, és dobom le a földre. – Pedig milyen szépek voltak. – nyalom le a vérét a kezemről, egy csalódott sóhajjal.

Tárgy: Re: Day at the cartel Csüt. Jan. 16 2020, 01:24

- Több kell nekem, egy gyomorrontáshoz, mint egy darab zsíros kis halandó, most inkább a szék miatt aggódnék. -sziszegem kicsit mintha nevetnék, miközben finoman tekergőzöm kicsit. - Annyit, amennyit akarok, ez kecsegtetően hangzik. Talán újra kultuszt kéne kiépíteni, szerettem, mikor áldozatokat hoztak.
Iszom a szavait, mindegyik szentírás nekem, ha ő most nem akar káoszt, nem lesz káosz, egyenlőre. De nekünk az lételemünk, nem fogjuk tudni sokáig vissza fogni magunkat.
- Nem engedjük, hogy elhallgattassanak minket, és mindenkit össze trombitálok, ha kell, hogy komolyan vegyenek. Nem pöffeszkedhetnek örökre ők az egész világ felett, ez a mi terepünk, itt csak mi tudunk eredményesen uralkodni!
Ahogy figyelem a kis játékát a lányokkal, dagad a mellem a büszkeségtől. Magamon átbucskázva felveszem a szűkre szabott emberbőrt, úgy nézem tovább, ahogy az én istennőm szabadjára engedi minden féktelen vérszomját. Miért nem talált rám előbb ez a kincs? Egymás tökéletes párjai vagyunk, nem értem, miért kellett csak később egymásra találnunk. De nem számít, most itt van, és olyan imádni valóan kegyetlen, mint mindig.
- Annyira nem voltak szépek, mint te, cicám! -vonom magamhoz derekánál fogva, hogy én is kaphassak a kezét áztató vérből. Rá vigyorgok közben, nem tudok eleget gyönyörködni benne, mindig találok valami újabb részletet, amit imádhatok.
- Annyira imádom, hogy ilyen kegyetlen vagy, kis vadmacskám. Tökéletes főistennő lennél bármelyik panteon élén, és az egész emberiség csak téged imádna. Én pedig elmondhatnám, bár már így is elmondhatom, hogy én vagyok a legmázlistább férj a világon!

Tárgy: Re: Day at the cartel Szomb. Jan. 18 2020, 12:33

- Nem kellett volna benyelned a széket is, de már megint nem gondolkodtál, szokás szerint. – kuncogok kicsikét, közben továbbra is simogatom a pikkelyes testét. – Talán meg tudunk egyezni a tanáccsal, hogy miénk legyen egész Mexikó, és itt azt csinálunk amit akarunk, főleg azokkal, akik engedély nélkül jönnek a területünkre. – mosolyodom el szinte macskásan. Végre megint ragyoghatnánk, mielőtt a görögök betették a lábukat ide.
- Ez így van, drágám. Eleget vártunk már. Minden isten egyenlő, úgyhogy remélem a többi elfelejtett panteon is felemelkedik megint. Néha egész kedves vagyok, nem? –
Kivéve, amikor jönnek árulok, mert akkor elborul bennem valamibe, nagyon csúnyán. Nem bírom az árulást, mi itt komoly birodalmat építettünk fel, még munkát is adunk az embereknek, erre a hivatalos szervek pattognak.
- Ahh, te bókoló kígyó! – csókolom meg az arcát, amíg a kezemmel foglalatoskodik, legalább a vére finom volt ennek a luvnyának.
- Tudod, ha összehívjuk az összes többi istenünket, úgyis mi leszünk a főistenük. Senki mást nem találok magunk közül alkalmasnak, úgyhogy ez el van döntve. Én pedig a legmázlistább feleség a világon. A fiúnk pedig a legszerencsésebb gyerek. Egyszer talán eljutunk arra a pontra, hogy közös gyerekünk lesz. Megszületne a kis vérszomjas párduc, vagy kígyó. Milyen csodálatos kis Káoszka lenne. – vigyorgom el magam, nem mintha tönkre akarnám tenni akár pár napra is a tökéletes testem, de istenek vagyunk, máshogy is lehet gyerekünk.
- Összeveréztem a ruhámat is, vennem kell másikat. Szóval most, hogy végeztünk itt, mi a további terved, királyom? -

Tárgy: Re: Day at the cartel