Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Békésen fejezek be egy tetoválást, aztán kapom a telefonhívást, hogy a nejemben megint elborult valami. Egyszer a sírba fog vinni ez a nőstényördög, de legalább nem unatkozom mellette, kinek kéne egy unalmas, begyöpösödött asszony? Csak tudnám megint mibe keveredett, valószínű a munkájában csúszott meg, szokás szerint. A legutóbb is csupa véresen jött haza, most viszont anyám hívott, hogy ugyan vigyem már el, mert a hotele mellett balhézik Shio, és rosszat tesz az üzletnek. Néha azért elgondolkodom, hogy az üzlet a No.1 nála, aztán jön apám, utána meg mi. Bezárom az üzletet, csak utána indulok el, szerencsére nem kell sokat sétálnom. - Shiori! Yama így is ki fog ugrani az öltönyéből, annyi lelket kapott tőled ma..de azt az ürgét már hatszor leszúrtad, tuti nem fog felébredni. – remélhetőleg ki is kapom a kezéből a katanát, miért van már megint katana nála? Főleg új, mert ezt még nem láttam, és biztosra veszem, hogy nem az enyém, mert az összes otthon van, meg mindegyiket ismerem. – Már megint kitől szereztél fegyvert? Ki ne mondd, hogy az öreg Pikachutól, mert most megyek leszúrni. Nyomatékosan kértem, hogy kicsit fogd vissza magad. Tényleg ennyire ment? – vonom fel a szemöldökömet kíváncsian. Nem mintha haragudnék rá, ahogy a tetemeket elnézem nemcsak japánt gyilkolt le. Valószínű tartoztak valakinek, az a valaki meg az apám lesz. Ahh, mikor tanulják már meg, hogy a yakuzával nem baszakodunk? - Amúgy gyönyörű munka, kimondottan tetszik ez a félbevágott ember, egy suhintással megvolt? – vigyorodom el végre, nem vagyok képes rá, hogy megszidjam nagyon sokáig. A lányunk is ezért lett elkényeztetve, meg a nagyszülei miatt, főleg anyám ebben a hibás, amit sose ismerne el. - Ha végre lenyugodtál egyetlen szerelmem akár még el is vihetlek egy európai kocsmába ahol a kutya se fog keresni miután kinyírtad az ottani embereket. Mit szólsz egy bolgár lebujhoz? -
Vannak olyan emberek, akiket nem szabad elengedni a láncaikról. Ilyen vagyok én is. Egy démon és egy görög hadistennő egyéjszakásából született fattyú lány, aki szerencsésen kifogott egy isteni férjet, és egy yakuza apóst. Legalább a munkára nincsen, gondolom. Anyámnak, annak a ribanc Enyonak a vére túl erősen csörgedezik az ereimben ahhoz, hogy csak egyszerűen le tudjak állni, ha felbosszantanak. Pedig, elméletileg nincsenek érzelmeim, hála a cafka anyám átkának. Gyakorlatilag, mióta Kichiro a férjem ez változott. Bár, a dühöt mindig is egyszerű volt kihozni belőlem, olyan vagyok, mint egy kézigránát. Ha egyszer kihúztad a biztosítószeget, nincs elég időd eldobni, és a kezedben fog felrobbanni, szét szedve a kezedet is, meg a pofádat is. Mikor az após hívott, hogy gáz van a hotelban, azonnal húzzam oda a belemet, egy percet sem haboztam. Velem felőlem bárki azt csinál, amit akar, de ha a családommal szarakodnak, azt nagyon csúnyán megjárják. Nem ajánlatos azonban, hogy megérezzem a vér szagát, mert begőzölök, és nem lesz se isten, se ember, aki leállít. Most is ez történt. Az öreg még egy ú katanát is a kezembe nyomott, majdnem elaléltam a gyönyörűségtől, aztán megkezdődött a trancsír. Nem értettem, miért nem élek nap mint nap így, mikor a véremben van a gyilkolás, de elég gyorsan rájöttem. Van valaki, aki teljesen vissza fog. Aki mellett érzek valamit, mégis korlátoz benne, hogy az legyek, akinek lennem kell. Kichiro, a férjem, aki a fejébe vette, hogy majd kordában tart engem. Na még mit nem!! És persze ilyenkor csak az adrenalin beszél belőlem, és nem ártanék egy ujjal sem a férjemnek, de ha elkap, a harc heve nem tudok tisztán gondolkodni. És tessék, meg is jelenik, a hangja pedig már két szó után irritál. Olya átkozottul nyugodt, miért ilyen nyugodt?! Miért nem őrjön, miért nem kiabál, pofoz meg, vagy ráz meg jó erősen?! Miért ilyen rohadt zen egyfolytában, az agyamra megy!! - Rohadtul semmi közöd hozzá, hogy kitől kaptam fegyvert! –sziszegek felé, miközben próbálom vissza szerezni tőle a kardot, a francért vagyok ilyen kicsi. Ahogy a visszafogottságról beszél, hirtelen hangosan elröhögöm magam. – Visszafogni magam?! Rosszul házasodtál, ha visszafogott asszonyt akarsz! Túlságosan eluralkodott rajtam apám démonvére már nem tudok tisztán gondolkodni. Ököllel esem neki a mellkasának, ütöm, rúgom, karmolom, ahol érem, bár olyan ez, mintha kisbicskával akarnék felszeletelni egy hegyet. - Nem megyek veled sehova! - élesen rikoltok fel, akár egy ragadozó madár, dühösen eltávolodom tőle, hangosan fújtatva figyelem, ki tudám tépni a légcsövét és azzal agyon verni. – Folyton csak parancsolgatsz, megmondod, mit tegyek! De soha többé nem parancsolsz nekem!
Néha, de nagyon néha gondolkodom el azon, hogy miért vettem el egy félvért. Miért pont őt, biztos találtam volna mást, aki nyugodtabb két fokkal, de akkor meg unatkoznék, és Shiori minden egyes napra tartogat nekem valamit. Eleinte például tőrt a torkomhoz, vagy a hátamba akarta szúrni, mikor mi jutott eszébe. Még anyám is felvont szemöldökkel nézett rám, aztán legyintett, hogy nem vagyok normális, látszik, hogy apámra ütöttem. De legalább kedvelik a feleségem, lehet túlságosan is, foglalkozhatnának egyébként a húgommal is, meg az ő félvérével. Persze nem lesz nagy szerencsém hozzá, az apám ad munkát a feleségemnek, úgyhogy ilyen esetekben előveszem a rejtett türelmemet. - Oké nincs közöm hozzá mégis tudom, micsoda pech. – pislogok le rá, komolyan elgondolkodom azon, hogy a homlokát megtartom a másik kezemmel amiben nincs a katana, de ennél jobban nem akarom húzni az idegeit. Nincsenek is idegei jelen pillanatban, azt is hozzá kell tennem. – Igen, most az egyszer fogd vissza magad, mert bajod esik. Nem viccelek Shiori, most kicsit óvatosabbnak kell lenned, nemcsak neked másoknak is. A görögök a fejükre állítottak mindent. – halkan szusszanok az ütlegelésre, karmolásra, holnapra semmi nyoma nem fog látszani, bezzeg az ingemnek annyi . - Rendben van akkor nem jössz velem. – vonom meg a vállamat, nem fogok kiabálni vele, azzal elérné amit szeretne, úgyhogy leszek olyan jó férje és nem teszem meg neki ezt a szívességet. Előbb látogatnám meg a nagyanyámat, Izanamit. – Igen, pont így teszek, nincs megengedve neked semmi, milyen borzasztó férj vagyok, komolyan. – szarkasztikusan jegyzem meg az egészet, majd hirtelen ötlettől vezérelve a kardhegyét az álla alá csúsztatom. – Te is tudod, hogy nem hibázok, úgyhogy két kimenetele lehet ennek a dolognak, vagy hazamegyünk, vagy ideiglenesen kiiktatlak, és akkor is hazamegyünk, csak akkor cipelnem kell téged. Eszedbe se jusson semmit csinálni, gyorsabb vagyok nálad. -
