Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég
There is this girl who stole my heart and she calls me Dad
Néha rám tör, hogy szeretném látni a gyerekeimet, aztán, mikor ez megtörténik, akkor meg azt kívánom, hogy bár egy picikét kevesebben lennének, mert halálra fárasztanak. Az, hogy Téthüsz egyszerre ide csődítette vagy háromszázukat, nem volt nagy segítség az apai szívnek, hiszen senkivel sem tudtam két szónál többet váltani. Iszonyatosan sokan vannak, nem is tudom, hogy hogyan sikerült ennyi gyereket össze hozni, ráadásul mind nimfák. Persze, büszke vagyok rájuk, és imádom őket, de nem tudok mindegyikükkel annyit foglalkozni, mint kellene. Ezen a kis összejövetelen is, volt, akivel nem tudtam egyetlen egy szót sem váltani. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy éppen ideje lesz meglátogatnom Daeria lányomat. Tényleg nem tudtam vele egyetlen szót sem váltani, ahányszor oda léptem hozzá, hogy megkérdezzem, mi a helyzet vele, és hogy van a férje, valaki elcibált mellőle. Nem örülök, mert aggódom érte, a férje nem egy egyszerű eset. Nem azt mondom, hogy naponta hívnia kéne az összes gyereknek, de néha tényleg csak akkor emelik meg a telefont, ha kell nekik valami, Dae meg még csak akkor sem. Így hát nyugodtan ülök először repülőre, utána kocsiba, hogy át menjek hozzájuk, én persze megeresztettem egy sms-t előtte, hogy jövök lányom, ne lepődj meg, ha egyszer csak megjelenek a küszöbödön. Amikor oda érek, komótosan keresek magamnak parkolót, majd kiszállva az ajtóhoz sétálok, és nyugodt kopogtatásba kezdek. Ahogy feltárul az ajtó, és meglátom a kedves arcot, elmosolyodom. Nagyon hasonlít az anyjára, és ezt csak pár gyerekünk mondhatja el magáról. - Szervusz kislányom! Remélem nem jöttem rosszkor, tudom, nem mondtam, hogy mikor érkezem, csak beestem.
