Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég
- Arra emlékszem még, de nem sokat voltam azért melletted, Jin Kyong meg követeli, hogy legyek vele. Mégis változott, akármit is mondasz. Egyszerű, tényleg. Ezért sem akartam soha elmondani sem, hogy mik a következmények, amiket a nagyapád felskiccelt, de most, hogy tudod remélem, hogy legalább a lányunk miatt nem tennéd meg. Ne is nézegessenek, mert kiszaggatom a gerincüket a torkukon át. - a hangom felvesz egy érdekes, gyilkos élt. - Áll az alku. Alig várom, hogy összeessen a tüdőm... Csak kuncogok, hogy elismeri, hogy igazam van, persze, hogy igazam van. De kiellenségeskedtük magunkat, most már ideje lenne más dolgokat is tenni. Van valami különlegesen meghitt abban, hogy így tarthatom őt a karjaimban. Szerelmes pillantással mosolygok rá, ahogy az ágyra fektetem őt, mert tudom, hogy azután amit csináltunk, átkozódna, ha járnia kellene, nem voltam finom, sem óvatos, csak a legelején. Melléfekszem és megmosolygom, ahogy bújik hozzám rögtön. A derekát cirógatom és most már nyugodtan legeltetem rajta a tekintem. - Most meg...? - hallottam a szusszanásán, éreztem a csókján is, de szeretném hallani is, ha már én kimondtam, hogy szeretem őt.
- Nemcsak tőlem örökölt, akaratos is, mint te, bár ez igaz rám is. Rendben, nem hagyom magam, de ez nem miattatok történt, hanem a lányunk miatt, példát kell mutatnom, és nem fogom engedni, hogy engem használjatok lábtörlőnek. Nem fogok, úgy járna, mint én, bár ha te vagy az első számú gonosz, akkor talán jobbat kapna. Viszont nem kockáztatok, majd elképzelem milyen is odalent. Oh…talán még tetszene is ez a látvány. – rándul meg az arcom egy mosolyra. - Csodálatos hangja volt tegnap is.. – Akkor is hihetetlen számomra, amit érzek iránta, biztos nem egészséges, hogy függő lettem tőle, sőt a rabja, és ez szó szerint is igaz. Nem tudok mit tenni ellene, és nem is akarok. - Most meg…szeretlek. – fordítom úgy a fejem, hogy mosolyogva nézzek fel rá. – Tudom, hogy a lányunkat én neveztem el, de mi lenne, ha a következőket közösen? – hajtom vissza a fejem a mellkasára, és a keze után nyúlok. Ideje teljesen megbíznom benne, csak ő van, és a lányunk, más nincs. Lehet soha nem is lesz más kapcsolatom rajtuk kívül, meg a leendő gyerekeinken kívül.
- Lehet kettőnk akarnokságát is megkapta, mert néha tényleg mindent is akar. Nem arra célozam, hanem a tegnapira. Én vagyok az elsőszámú a többi ötven plusz gonosz istenség csak porbafingók. Kérlek, hogy ne, mert nem csak a lányunk reccsenne meg, de én is. Te élvezed, hogy féltékeny vagyok? - nézem az arcát. - De még milyen gyönyörök követték... Szükségem van erre a nőre, minden áron. Így, hogy felnőtt, önként és dalolva venném el őt, nem érdekel más nő létezése sem. A közelsége megrészegít, az illata is, így a vérünkkel elegyedve. - Szóval nem hazudott a csókod... - mosolygok vissza rá, de nincs nyoma sem a ragadozónak aki vagyok. - Benne vagyok. Legyen bármennyi is, közösen nevezzük el őket és rendesen neveljük őket. Jin Kyonggal is elkezdhetünk együtt foglalkozni most már. - sóhajtok, ahogy visszafekszik rám, jó érzés. Az ujjai közé kulcsolom az enyémeket. Eljött az ideje, hogy rendes házaspárként éljünk, szerelemben. Az sem érdekelne, ha engem is felzárnának, mert itt vannak nekem és most ennél többre nem is vágyom. - Lehet melletted tudnék aludni egyedül.
- Mindent is megkap, aztán elfelejti, hogy mit is kért, mert mindennap valami más jut az eszébe, ezért sem kell neki állat. Meddig fogom hallgatni a tegnapit? Ah, megkaptam mindenből a legjobbat. Dehogy reccsennél meg, vagy igen, mert nem lenne kinek az agyára menni? Nem tudom, azt hiszem igen. Sosem láttam még tőled ilyet. – szórakozott vagyok, csak tudnám miért. - Ha holnap is hasonló lesz, nincs miért aggódni… - Nem bírtam beszélni… - jegyzem meg kuncogva. – Pár órája még csak háromról volt szó, most meg benépesítenéd velem a Mennyek Birodalmát? Biztos örülni fog neki, ha közösen töltjük el az időt, nem külön-külön. Lehet igaza lesz , és közösen alszunk. – szinte eltűnik a kezem, még az ujjai között is. Végre nem kell vele is harcolnom, noha fogoly maradok, de legalább itt leszünk egymásnak. – Ühüm.. – válaszolom félálomban, és szedem le magamról a nyakláncot, amit elvileg sosem tudnék.
- Lehet kicsit elkényeztetett gyerek. Istenek vagyunk, elég sokáig hallgathatod még, ne aggódj. Természetesen. - az elmémen végigfut, hogy nagyon régóta nem tudok semmit az ikertestvéremről, de nem is beszélhetünk egymásról nyíltan. - Agyára, ágyára, egy kutya. Mert kerültél mint a sötét parasztot, aki vagyok is és nem foglalkoztál azzal, hogy esetleg több is van bennem. Hogy lehet érzéseim vannak irántad. - vonom fel a szemöldököm. - Ilyen lesz, utána is akármelyik napon csak hajtű lesz a hajadban vagy nálad, szerintem. - vigyorodom el, mert mocsok egy nő, most már tudja, hogy mire kell játszania. - Te akartad annyira, hogy durvuljak. - döntöm a homlokom az övének. - Lesz annyi gyerekünk, amennyi lesz, ha nem fogom tudni számon tartani, az sem fog zavarni, bár Sangje úgyse hagyná. Csak ki kell találni, hogy mit, mert nem vagyok festő, ha nem vérrel kell. Csak ma még ne, mert semmi nincs rajtunk. - hümmögöm és nézem, ahogy elvesznek az ujjai az enyémek között. Legalább ezt az idegesítő állóháborút is sikerült felszámolni. Végre látja azt ami az orra előtt van és nem akar ellökni sem magától. Megmosolygom, de már lecsuktam a szemeimet, amire sikerül neki lejátszania magáról a láncot.
- Lehet? Kicsit? Már akkor is elviselhetetlen gyerek lett volna belőle, ha nem neveljük, de kettőt pislog rád és azt se tudod mi az a nem. Megegyezhetnénk abban, hogy nem emlegeted fel, helyette inkább csináljuk. Te inkább az ágyamon lennél, sőt, bennem. Miért kellett volna arra gondolnom, hogy vannak irántam érzéseid? Nem igazán úgy álltál hozzám, hogy tudjam nemcsak egy sötét paraszt vagy. Meg egyébként is örültem, hogy a lányunkkal normálisan foglalkozol, egy időben ennyi is elég volt. – szusszanok fel halkan. - Az a nagy helyzet, hogy mindig van hajtű a hajamban. De sikerült egyszer rajtakapnom téged miként pillantasz rám, ha nem fonom be, és teljesen ki van engedve. Nem mondom, hogy nem szeretem úgy hordani, viszont így a hercegnő se tudja húzgálni. – a vigyorgására nyomok az arcára egy csókot. - Ha nem akartam volna, akkor nem bújnék most hozzád, és nem ismertük volna el, hogy szeretjük egymást. – boldogan hunyom le a szemem. – Tekintve, hogy extra fájdalmas volt az első szülésem, nem bízom abban, hogy az összes többi is könnyedén fog menni, úgyhogy maradjunk három gyerekben, aztán meglájuk mit hoz a Végzet. Esetleg azt is kibírom, ha kérdezget tőled, nem fogom annyit forgatni a szemem, ígérem. Viszont abban is biztos vagyok lesznek ötletei mit csináljunk közösen. Reggelente ő kelt engem, úgyhogy legyen rajtad legalább alsó…- pillantok rá kissé grimaszolva, nem igazán tudom leszoktatni arról még egyszem gyerekünket, hogy ne rontson be, ha már ő fent van. Végre egy viszonylag jobb mederbe kerültünk, most már funkcionálhatunk családként, amiben Sangje egy cseppet sem hitt, azért dobott oda gyerekként a faragatlanság mintaszobrához. Nyugodtan bújok hozzá, és alszom el végre.
