Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
Az utóbbi napokban felgyorsultak az események, úgyhogy nagyon örültem annak, hogy Yu Jin is itthon van. Nem biztos, hogy egyedül kibírtam volna a testvéremet, Yeong Jint és a lányukat Jin Aet, aki borzasztóan hangosan sikoltozott, amikor bejelentették neki, ez a bácsi az apukád, és együtt fogtok élni. Végre. Ez az öt év nemcsak nekik, de nekünk is embert próbáló volt, így nekem csúszott az, hogy várandós legyek. Viszont egy pici babát, és közben a terhességet biztos nem csináltam volna végig. Úgyhogy a karrierembe fojtottam a saját gyerek iránti vágyamat, illetve Jin Ae kapta meg minden figyelmünket a férjemmel, meg Eun Hui és Yeong Jin. Ledobom a kulcsaimat a szekrényre, és a cipőmet se rakom most el a helyére, csupán elterülök a kanapén, ahol Yu Jin ül, belemorgom a nadrágjába, hogy jó itthon és a többi szokásos dolgot. Végül összeszedem magam annyira, hogy bemásszak az ölébe, aztán bújni kezdek. - Néha kurvára utálom a munkámat, és a még elviselhetetlenebb rezidenseket. – dünnyögöm a mellkasába, évente szerintem kétszer szoktam káromkodni hangosan, fejben mostanság egyre többet. – Úgyhogy Yu Jin, közlöm veled, babát akarok! Szükségem van a változásra, hogy a sajátomat neveljem. - - Jó nem a hülye picsa az oka, hogy gyereket akarok. Végre a bérgyilkos páros a sajátját neveli, nekünk is azt kéne tenni. -
Tárgy: Re: Now we are free Szer. Dec. 25 2019, 20:35
A két hülye végre rájött, hogy ideje lenne kilépni és azzal foglalkozni, aki mindig várja őket. Kimenőm van a bázisról, úgyhogy még az időzítés is mondhatni jó. Hány éve üvöltök a telefonban Yeong Jinnal, hogy fejezze be végre az eszetlenkedést és álljon a lányuk anyja elé végre és a lánya elé is. De eljött a nap amikor végre Jin Ae visszakapta a szüleit is. Két bérgyilkos gyereke mellett mi nálunk csúszott meg a projekt és nem leszek én sem fiatalabb már. De túléltük az öt évet úgy, hogy próbáltuk az unokahúgunkat nevelni abban a tudatban, hogy bármelyik szülőjét bármikor megölhetik. Néha a lőtéren adtam ki magamból a mérgem vagy a DMZ-ben való küldetések alatt. De most már ketten vagyunk, előttem az újság, hogy szabályosan kivégezték a hadügy minisztert és északi orvgyilkosságnak nyilvánították. Hallom a kulcsokat és a bejárat felé pillantok, de már az ölemben is van a nejem feje, amire nevetősen szusszanva simogatom meg. - Én is örülök, hogy itthon vagy. - ilyenkor nem abajgatom még nagyon, mert tudom, hogy fáradt. De aztán az ölembe ül, én pedig nevetve ölelem át őt. - Akkor bezzeg nagyon élvezted amikor engem kellett összefércelned. De ezek szerint megint egy beképzelt évfolyam jött ki az orvosiról. - simogatom a hátát, hogy megnyugodjon. A bejelentésére pislogok kettőt. - Régebben is szerettünk volna, csak a bolond nővéred és az én még bolondabb volt bajtársam keresztbe tettek mindenkinek. - Nem fogok pont neked órát tartani szaporodásbiológiából, de tényleg jó lenne most már saját gyerek.
Tárgy: Re: Now we are free Szer. Dec. 25 2019, 22:18
A nővérem néha nagyon túl húzta nálam a húrt, sőt még fogja is, de remélem már nem fog beesni esténként, hogy rakjam össze, mert ehhez ő már túl kevés. Gyerekként is sebésznek készültem, örülök, hogy nem sikerült senkinek eltántorítani ettől a szakmától, mert Eun Hui néha hatalmas bajban lett volna nélkülem. Ahogy Yeong Jin is, mondjuk mielőtt megismertem Yu Jint tuti ő rakta össze ezt az ökröt. Már attól jobb lesz a kedvem, hogy megsimogat, egy egész perc se kell hozzá, hogy kizárjam magamból a rossz érzéseket, amiket a munkából hoztam haza. - A mai napig nem értem miért nem mentél a saját katonaorvosotokhoz, viszont nem bánom, hogy azt mondtam inkább túlórázok és összefércellek. Látjuk mi lett belőle. Nem évfolyam, egy hülye kis picsa, és a barátnője, szerencsére a többiek alázatosak, és akikkel dolgoztam a kezem alá dolgoztak, szó nélkül tudták mire van szükségem. Nem is értem miért gondolják magukat többnek, ha a kórházigazgató két unokája döngeti őket. Majdnem a fejükhez vágtam, hogy biztos csak az unokák? De akkor holnaptól nem lenne munkám. – szinte bújok a kezébe, és próbálok nyugodtabb lenni. – Nos, annyit köszönhetünk nekik, hogy felkészültünk nagyjából milyen lesz, ha lesz egy lányunk. – - Ha megtennéd akkor kérlek kezdjük rögtön a gyakorlattal. Egyébként ugye ettél ma valamit? – vonom fel a szemöldököm kérdőn.
Tárgy: Re: Now we are free Szer. Dec. 25 2019, 23:14
A katonák nagyjából annyi tudással bírnak, mint az orvosok testvérei, de azért egy hat öltéses sebet én is meg tudok oldani egészen precízen, mindig megkaptam, hogy a kezeimmel inkább az orvosi pályát kellett volna választanom, de csapnivaló tanáraim voltak, úgyhogy lettem én is katona, mint apám. Mondjuk voltak olyan bajtársak, akiknek értelmes nyomókötés is feladvány volt, úgyhogy leginkább én raktam össze az idióta cimborámat, mert képes olyan faszságokba ártani magát, hogy ihaj. Érzem, hogy javul a nejem kedve, aminek mindig örülök, mert tudja, hogy nem szeretem ha morcos. - Mert az akkori katonaorvosunk egy paraszt volt és inkább szolgáltattam ki magam neked. Látjuk, mert utána el is hívtalak randizni. Akkor még van remény. De ha csak a kurvulásért érzik maguknak valakinek, az életben úgyis kikopnak elég hamar, láttunk már példát, tavaly is volt egy olyan liba nálatok, akit ki is csaptak. Megoldódik, ne aggódj. - próbálom megnyugtatni, talán jobb is, hogy nem mentem arra a pályára. - Erre itt most lefogadom, hogy fiúnk lesz először. - Szeretnél gyakorlati szaporodásbiológiát gyakorolni egy katonával? - vigyorgok rá és végigsimítok a hátán. - Ettem, úgyhogy van erőm.
Tárgy: Re: Now we are free Csüt. Dec. 26 2019, 00:13
- Remélem most sokkal jobb orvosotok van, ha kell megyek és rendet rakok, de egyébként is biztos vagyok benne simán összerakod magad. Igen, de még hogy kiszolgáltattad magad, vetkőznöd se kellett volna igazából, viszont kíváncsi voltam, és készségesen dobtad le a pólód. Aztán megkérted a kezem, és igent mondtam. Remény mindig van, mert ő a gyilkos. Őt kicsapták, ezeket nem fogják egy könnyen. Valahogy mindig van, tudom. – szusszanok fel, de tényleg sikerül megnyugtatnia. – De a második tuti lány lesz, el van döntve a nevük, úgyhogy nincs választásuk. – - Igen, szeretnék. Ha gondolod parancsba is adhatom. – viszonzom a vigyorát, és meg is csókolom. – Nem azért kérdeztem, hogy mennyire van erőd, csak ha itthon vagy egyedül elfeledkezel, hogy enni is kéne. Tudod mi a legjobb, hogy nincs végre gyerek a háznál? Bárhol megkaphatsz. – döntöm félre a fejem nagyon édes mosollyal.
