Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
Kicsit feszülten igazítom a pisztolytáskám és a késeimet. Nem aggódom, hogy nem tudom megvédeni magam, mert nagylány vagyok már, a szüleimtől pedig a legjobb képzést kaptam. Nem a gyilkolás az én profilom, hacker vagyok, viszem tovább a családi hagyományt, 11 évesen már nemzetközileg körözött bűnözőnek minősültem, de sosem szereztek rólam képet sem. De most mégis álnéven kell Koreába jönnöm, hiába nem örültek otthon, zárt hálózatba az adott épületen kívül nehéz bejutni és meg kell szerezem pár igen kényes adatot a koreai Belügyminisztériumból. A betörés volt a könnyű része a dolgoknak, minden kamera ugyanazt a képet ismétli immár öt perce, de a telefonomon tudom figyelni a tényleges mozgást is. De nem lennék informátor mint a szüleim, akik ennek az országnak a két legjobbjával dolgoztak, akik végül inkább megállapodtak, mert az ősök megunták, hogy kerülgetik egymást. Lehetnék a szintén szakmabeli fiúk informátora, de nekem a feltörés és a lopás hozza az adrenalint. A hamisított belépőkártyával bejutok a szerverterembe és a biztonság kedvéért ellenőrzöm megint a kamerákat és hogy a kártyám nem hagyott nyomot a belépési listán. Remek. Lerakom a táskám és előveszem a laptopot fürgén, hogy felcsatlakozzak és elkezdjem a letöltést, amikor neszezést hallok mögülem és ösztönösen rántok pisztolyt, hogy szembe találkozzak valakivel, akinek nem kéne itt lennie... De még inkább nem szólalok meg csak precízen szegezem a pisztoly csövét, miközben fejben kiszámolom, hogy ha felugrok a szerverszekrények tetejére, akkor onnan könnyen meg tudok lógni a szellőzőn át. De a másolásnak el kell készülnie.
Kaptam egy fülest, hogy valaki ma be fog törni a Belügyminisztériumba, szóval legyek olyan kedves és intézzem már el. Majd egyszer, ha valamikor kiszállnék ebből a bizniszből akkor hálásan fogják megköszönni a szolgálataimat. Nagyon ajánlom is nekik, mivel ezt ők legálisan el se tudnánk intéznek, ezért kellek én. Szerencse, hogy nem jutott más az eszükbe, a két volt legjobb a szüleim, a legjobbaktól tanultam. Örülök, hogy nem nyírták ki egymást, mint tervezték. A nővérem legalább megdobott két új Glockkal neki nem jött be, ő inkább késsel gyilkol legtöbbször. Megtanultam, hogy a türelem erény, mert kicseszett sokat kellett várni a hackerre, végre megérkezett. Persze azért hagyom, hogy előkészüljön a műveletre, befejezni úgysem tudja, de nem lennék udvarias, ha nem adnám meg neki az esélyt. Halovány mosoly suhan át az arcomon, amikor rám szegezi a pisztolyt, de ő is az enyémmel néz farkasszemet. - Ah, eszedbe se jusson a szellőzőre gondolni, nem jutsz ki onnan élve csak mondom. Szóval mi lenne, ha letennénk a fegyvert és kiokoskodunk valamit, ami mind a kettőnknek jó. Esküszöm nem lövök rád, és nem szúrlak le semmi mással. – vonom meg a vállamat. – Viszont nem viheted el az anyagot, akkor megütném a bokám, és azt nem akarom. -
Nem lesz nagy meglepetés, ha nem egyedül pályázok erre a munkára. Láttam a zsizsegést, csak gondolom, hogy küldenek utánam valakit a kormánytól, mert azért mégis kényes adatokról van szó. Azt persze senkinek nem kell tudnia, hogy gyakorlatilag egy hidat építettem ki, mert nem a gépre, nem a pendrivera, hanem a megrendelőmhöz kerül egyenesen az anyag. Végigmérem az illetéktelen alakot magamnak egyszer, lehet kétszer is. Korombeli, nálam jóval magasabb. A halovány mosolyára végigfut a hátamon a borzongás, de az enyémben csak a sötétség látható. - Miért árulják el magukat a férfiak kérdés nélkül... Nem akarsz megölni, megoldást keresel, a Kormány küldött. Meg emlékeim szerint utasítottam vissza már több kérésed, hogy legyek az informátorod. Lőhetsz rám, bármivel bárhogy. – kelek fel, szinte hetyke módon kitárt karokkal. Annyit süketelt, hogy én már végeztem. Aztán odalépek elé, de nem őt, hanem a szellőzőnyílást nézem. – Leállítottam a keringetést, nem darabolna fel semmi, nem kell értem aggódnod.
Nem voltam hülye, mint a múltkor, hogy felkészületlenül jöjjek, és amikor meghallottam a lehetséges elkövető nevét, egyébként azzal a lendülettel engedtem el a dolgot. Ő nem egyszerűen egy hacker, hanem a nagybetűs. A szülei a legjobbak a szakmában, mint anno az enyémek voltak, szerintem pár hónaposan már a Pentagont törte fel, amikor meg beszélni tudod kódokban kommunikált. - Mert akkor tudtam volna a karmaid közül kimenteni az adatokat, ha reptéren lőlek le. Ja, a Kormány küldött, mert ezt tisztán nem tudják elintézni, de az adatokat már rég elküldted a megbízódnak, úgyhogy mindegy élsz-e, vagy halsz-e, legalább is nekem. A pénzt ugyanúgy megkapom, ha mutatok nekik egy fej nélküli testet. Na igen az még mindig fáj, hogy visszautasítottál. Bármivel? Ha nem ebben a helyzetben lennénk azt hinném fel akarsz szedni. – félredöntött fejjel figyelem, ahogy elém, ez a csaj őrült. – Akkor menj csak, végül is nincs dolgunk egymással, nem igaz? – bökök a fejemmel a szellőző felé.
A szakmánkban az én nevem eleve fajsúlyos, mert a szüleim, nos... legendásak. Tőlem sem vártak el kevesebbet az alvilágban, amikor megtudták, hogy beszállok és az ősök legnagyobb örömére, ugyanúgy márkanév vagyok, mint ők. De akit a sarkamba állítottak sem panaszkodhat egy percet sem, a két család valahogy kéz a kézben jár, bár az ő szülei a puskások, az is furcsa fordulat, hogy összegabalyodtak. Hümmögök egy kicsit a szavaira. Sejthettem volna, hogy kiderül, hogy én jövök, de ez már veszett fejsze nyele. - Jogos, láttam is valakit öt percig hirdette a landolásom idejére a melót, de a reptér nagyon veszélyes ha nincs egy olyan hátországod, mint én. Te meg szerezni akarsz piros pontokat arra az esetre ha kiszállnál, nem rossz ötlet, de én voltam az a marha aki belógott a Belügyminisztériumotokba. Ha egy szaggatott goth ruhás 155 centis fej nélküli csajt találsz, akinek az ujjlenyomata is stimmel. - szinte szemtelenül mutatom, hogy nekem régen le lett égetve már az ujjbegyem, nincs lenyomatom. - Puszit adjak a bibire esetleg? Terepmelós korszakomat élem, majd lehet egyszer megpingellek, hogy informátorkodhatnékom van. Ah, egyből odaszaladt az agyad, képes lennél egy minisztériumi szerverteremben hagyni, hogy az ellenséged felcsípjen? - pillantok rá egy pimasz kis vigyorral, majd összeszedem a cókmókom a táskámba és visszatérek elé, amikor észlelem, hogy kilógott a hátsóm, nem ilyen ruhákban szoktam járkálni. Megigazítom a nadrágomat, majd lábujjhegyre állok, egészen pofátlanul közel az arcához. - Ha lennél olyan édes, hogy bakot tartasz egy pillanatra, mert nem fogom levenni a szemed rólad, akkor már itt sem vagyok.
- Csak egy hülye megy a reptérre, én pedig nem vagyok az, na igen, veled az oldalamon még én is azt mondanám, hogy jól van öljünk meg valakit a reptéren. Pontosan, muszáj előre gondolnom, nem maradhatok mindig bérgyilkos. Ha mást küldenek a nyakadba biztos nem csevegnél vele. Lehet az a baj, hogy ismerjük egymást, noha lehettünk hét-nyolc évesek, amikor utoljára találkoztunk. – aprót kuncogok ahogy megmutatja a kezét. – Inkább egy csókot, ha az megoldható. Aha, arra azért kíváncsi leszek, hogy úgy gondolod megtisztelsz azzal, hogy az informátorom lennél. Remélem azt, hogy elég hamar eljön ez az idő, nekem a legjobb kell. Képes lennék rá, de azért nem hagynék itt nyomokat. – vigyorgok vissza, közben figyelem mit csinál, és nem igazán tudom letörölni a képemről a vigyort. Járhatna így többet is, mondjuk előttem. Felvont szemöldökkel nézek rá, amikor elém áll. - Lennék olyan édes, ám van egy jobb ötletem, használjuk a hátsó bejáratot, ahol én is jöttem, ott még a kamera se működik ma. Ne vedd le rólam akkor a szemed, kövess, és nézheted a hátamat. – emelem fel a kezeimet is, úgy megyek vele végig. Aztán fordulok meg, amikor a sikátorba érünk, és húzom magamhoz, hogy meg tudjam csókolni. Sosem voltam normális nem most kezdek el az lenni, egyébként is ő ígért puszit a bibimre.
- Ah, ahhoz több eszed van neked, meg túl helyes vagy, nagyon kár lenne érted, ha akkora marhaságot csinálnál. Ha bókolni próbálsz épp, akkor jól csinálod. Nem, azt kinyírtam volna én magam, a yakuza vér nem válik vízzé. Hétévesek voltunk, az utolsó Shichi-go-sanomra jöttetek el. - a kuncogása örömmel tölt el, más viszolyogna tőle, de ő neki még lehet tetszik is. Alattomosan adok neki egy szenvedélyes csókot, ha már azt kért, akkor azt kap. - Nem én könyörögtem nekem több mint 10 alkalommal, szinten térden csúszva, mintha a kezem akarnád megkérni. Most meg ellentmondasz magadnak, kiköpött apád vagy, de egyszer majd megkapod a legjobbat, vagyis engem, úgyhogy örülj előre. Egyetemre megyek az ősztől, akkor már lehet informátorként dolgozom csak vagy főleg. Nem hangzana rosszul, csak... - mutatok a dekoratív UV világításra a szerverszekrények alján. - Feltűnő lenne itt kefélni. - látszik a képén, hogy roppant módon élvezte a kilátást az éjfekete, igen vad csipkére. Még utolsó döfésként kérdő tekintettel mutatom meg neki a csípőmnél a szegélyt és láthat némi tetoválást is, ami előre kúszik még a hátamról. - Még szép, hogy nem működik, a teljes minisztériumi kamerarendszert lebénítottam. De igazán megható, hogy megtennéd értem. Akarod mondani a hátsódat? -követem őt, mert tényleg a hátsóját lesem alaposan. Kiérünk a sikátorba és ő megfordul, amire majdnem szemtelenül rebbentem meg a szempilláim. Ahogy magához húz a második csókra, már annyira nem finoman mar az egyik kezem az oldalára, a másik pedig a tarkójára, hogy a hajába túrva viszonozzam a csókját és az oldalán maró kezem szemtelenül a ruhái alatt a hasán át a mellkasára simít.
- Micsoda bók volt, ha ezt annak szántad. Ja, éppen bókolok én is. Már majdnem elfelejtettem, hogy a yakuza kicsi csillaga vagy. Tényleg, de nem emlékszem minden részletére. – hümmögök, régen volt, meg egyébként is hét éves fejjel mire emlékezzek? Viszonzom a csókot, komolyan, ha ezt tudom hamarabb kérem. – Én voltam az, megtenném amúgy megint. Igen, apám öröksége, hogy ellent tudunk önmagunknak mondani, a nővéreim kimaradtak belőle, úgyhogy csak férfiágon terjed a dolog. Örülök is neki, hogy megkaplak téged. Ne emlegesd én is megyek, viszont még élvezem a tudatot, hogy nem kell órákra járnom. Ja.. – bólintok egy egészen aprót a lámpák miatt. – Találok más helyet is..Kreatív vagyok. – vonom meg a vállamat. Próbálok nem nyálat csöppenteni, átkozott banya ez a nő, komolyan, itt fogok megbolondulni tőle. - Tudom, nem vagy amatőr, viszont az itteniek nem akarták, hogy lássák a képemet bárhol is. Ha a hátsómat nézed ám legyen, nem fogok miatta panaszkodni. – nem törlöm le a képemről a vigyort, simogatja az egómat, hogy bámulja hátsórészem. Elégedetten nyögök bele csókba, örülök, hogy egyáltalán nem finomkodik, én sem teszem. Hasonlóan térképezem fel a felsőtestét, mint ő az enyémet. Közben csókot nyomok a nyakára, úgysem fog idejönni senki, ha mégis le kell, hogy lőjem. Igyekszem megszabadítani annyi ruhától, ami szükséges.
- Bók? Az őszinteség bók? Furcsák vagytok ti koreaiak. A végzet második lánya, a szüleim majdnem elrendezett házassággal kapták volna a nyakukba egymást, de megoldották maguktól is, azért sem véletlenül olyan a hátam amilyen. Valamit rikácsoltál apámnak, annyira emlékszem. - vonom meg a vállaimat. De hosszan csókolom meg, még a nyakára is cirógatok. El ne felejtse a hackert, aki átbaszta lendületből. - Tudom, Sun Jin. Lehetőleg két mondaton belül is, nem irigyelem édesanyád. Még nem tudom hová megyek, a szüleim elcsórták a papírokat és hiába vagyok Haneoka Leányakadémiás most, a jövőm a klánon múlik. - de felvázolom neki a hibát a kis fantáziájában, hogy itt és most, a fényben minden nyomunk látszana. - Afelől semmi kétségem. A Daewon Nemezetközi Középiskolából esel ki, angol és japán tagozattal. - mosolygok rá, megcsináltam a házim. Látom az arcát, amire majdnem ragadozó vigyorral felelek. Ennyivel meg tudom hülyíteni, pedig szerintem nem vagyok kiemelkedő szépség. - Felebaráti szívességből árulom el, hogy csapdába estél volna, le akartak tartóztatni téged, úgyhogy nem csak magam mentettem, de téged is, mert elkaptam pár hete néhány manipulált felvételt, hogy te lopod el az adatokat. Úgyhogy még hálás is lehetsz, hogy azt is töröltem a szervereikről és nem csak a dolgom végeztem, de téged is megmentettelek egy biztos életfogytiglanitól. Sasaki szolgáltatás. Ingyen most. - elmagyarázom neki a sajnálatos helyzetet, de akkor is a fenekét lesem. Szinte érzem, hogy vigyorog. Nem vagyok úrinő, ellenben hosszúak a körmeim. Élvezettel nyögök az ajkaira, ahogy eléri a melleim a kezeivel. Ha itt a sikátorban esik nekem, azt sem bánom, ezek a kamerák még egy órát bénák. Félrebillentem a fejem, hogy a nyakam is csókolhassa, de már a teremben megkívántam annyira, hogy vetkőztetem annyira, hogy az övé lehessek.
- Igen, az őszinteség is lehet bók, ha annak veszed. Szerintem ti japánok se panaszkodhattok a fura dolgaitok miatt. Nem láttam a hátadat, úgyhogy nem tudom hogy néz ki, mondjuk reménykedem egyszer megmutatod. Valamit tényleg, de nem tudom mit, és nem szoktam rikácsolni. – grimaszolok egy kicsikét. A cirógatására kiráz a hideg, legalább eszembe juttatja, hogy ő baszott át. – Néha én se irigylem, amikor ketten vagyunk egyszerre ilyenek az öreggel,szerintem amúgy már megszokta anyám is. Akkor majd kiderül hova fogsz menni, én se tudom még, valószínűleg majd a legutolsó pillanatban választok, ami érdekel engem. – tényleg nem lenne itt jó, ha neki esnék, úgyhogy marad majd más hely. – Apám kiköpött mása vagyok, ő sem egy kreatívtalan ember. Azért csevegek veled japánul, ah nagyon ügyes vagy, még leskelődsz is utánam. – viszonzom a mosolyát. Meg fogok bolondulni miatta, ez a nő egy boszorkány, vagy démon, még nem tudom eldönteni. Számomra gyönyörű, akkor is, ha azt hiszi, hogy nem az. - Akkor majd jól meghálálom ezt a szívességedet. Még hogy én lopom az adatokat, nem mondom, hogy hülye lennék, de engem nem érdekel a hacker részes a dolognak. Tényleg hálás vagyok azért, mert megmentetted a hátsómat. A legközelebbi szolgáltatásért mit kell fizetnem? – remélem ruha nélküli fizetséget szeretne. A mostani segítségét is így akarom meghálálni, főleg mert a karmolászása miatt elönti az agyamat a vörös köd. Az ölembe emelem, hogy egy határozott mozdulattal tehessem magamévá, és kezdjek benne mozogni.
- Touché. Nem panaszkodunk, inkább büszkék is vagyunk rá sokszor. Talán a szerencse az oldaladon lesz és egyszer megnézheted. Valamit nagyon határozottan jelentettél ki, de szerintem rikácsoltál akkor, vehemensen. - a világért sem fog most eszembe jutni, hogy mit. Érzem, hogy kirázza a hideg, ami büszkeséggel tölt el. Nem szeretném, hogy ezt a találkozást egyhamar elfelejtse. - Szokott anyámmal beszélni, hogy néha az őrületbe kergetitek őt. Őket ismerve az sem biztos, hogy Japánba küldenek, mert túl veszélyes lenne, de az Akadémia igen jól mutat minden felvételi papíron. Én örülnék némi szabadságnak, de ez az ára. Mi érdekel egyáltalán a bérgyilkosságon kívül? - kár, hogy nem eshetünk itt egymásnak, mert megbolondulok érte és ehhez elég volt egy csók is. Hirtelen váltok át koreaira, ami meglepheti, mert hibátlanul beszélem, ki tudom magam koreainak is adni bármikor. - Akkor megmutathatod, hogy mit is tudsz kreatívkodni. Én sem kaptam rossz oktatást, meg amúgy is az egyes számú szabálya az én műfajomnak, hogy mindent is meg kell tudnom arról, hogy mivel nézhetek szembe. - többet kéne mosolyognia, olyan édesen tűnnek el a szemei. Vacillálhat, hogy miféle szörnyű teremtés lehetek, de csak tetézem a lassú mozdulattal, amivel újra elrejtem azt amin legelteti a szemeit épp. - Ha nem valami kormány főfejes visz fekete autóban egy titkos helyszínre a megbízásért, az bűzlik, a szüleid úgy kapták a kiugrót. De igen jól doktorált felvétel volt és amint láthattad nem volt nehéz sem, simán be, csatlakozni, letölteni, tovább menni, csak én szeretem a különleges megoldásokat. Szívesen. A szüleid is megint bajba kerültek volna. Majd menet közben kieszelem, nem informátor vagyok még, hogy árlistám legyen. De szerintem nem kell hozzá sok ruha. - vigyorodom el. Minden érintése olaj a tűzre, amit már bent a teremben éreztem iránta, meg akarom cakkozni, mert még hajt az adrenalin is, nem csak az, hogy veszettül kívánom nagyjából azóta, hogy megláttam először. Felnyögök, ahogy felkap és az ajkamba harapok, úgy fonom a lábaim a dereka köré. Mocskos, kéjes nyögés szakad belőlem fel, ahogy belém hatol határozottan, a balommal a tarkójába kapaszkodom, ahogy elkezd mozogni és minden mozdulatát vad karmolásokkal, élveteg hangokkal jutalmazom. Rohadtul nem kéne ezt csinálnunk, mégis extázisban vagyok tőle, az illatától és próbálok mozogni vele.
