Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Tárgy: Lighted up, spotted out Vas. Dec. 22 2019, 04:54
Alles heeft zijn reden.
A Van Der Beek család mindig is az egzotikus kereskedelemmel foglalatoskodott. Mi vagyunk az elsők, akik Csoszonba tették a lábukat, noha anyám könyörgött apámnak, hogy ne hozzon magával engem, de úgy gondolta, hogy hadd lásson a lány világot. Hágából könnyű elindulni, de apám szerint nem muszáj hazamennem, ha jól érzem magam itt. 16 éves létemre tanult lány vagyok, noha a kortársak megbotránkoznak azon, hogy írok és olvasok, valamint több nyelven beszélek. Apám szerint fontos, hogy jó benyomást tegyünk az itteniekre, főleg mivel a császári udvarban fogadnak minket a kereskedelmi egyezkedések okán. Így lettem egy számomra is szinte megbotránkoztató fekete-arany, hímzett ruhába öltöztetve, aminek a fűzője sem egyszerű művelet és szerintem túl sok mindent megmutat belőlem. Legalább a szoknyája gyönyörűen rakott és vastag, elvégre télen érkeztünk meg. A hatalmas ajtók kinyílnak és a tolmács kíséretében belépünk a palotába. Hosszú pillanatokig gyönyörködöm az építészetben, de a tarkómon érzek egy tekintetet, amit megkeresek magamnak végül, mert kicsit bosszant csak. De megszólal a tolmács, én pedig nem tudom levenni a tekintetem a hosszú hajú férfiról, akin igen ékes ruhák vannak. Fontos ember lehet. De ahogy meghallom apám nevét, rögtön visszatér belém az illem. Jannes Matthias Van Der Beek. Nézem apám meghajlását, még a pontos szögét is. Aztán meghallom a saját nevem. Anneke Katrien Van Der Beek. Követem édesapám meghajlását én magam is. Utána mond valamit a császár, én pedig az éles kis füleimmel próbálom elcsípni már a nyelv kis nüanszait is. Lefordítják nekünk, hogy későre jár, biztosan fáradtak vagyunk a hajóúttól. Készítettek nekünk szobát elő, pihenjünk és reggel megkezdődhetnek a megbeszélések. Annyit már mondott apám, hogy nem fordítunk hátat a császárnak, így meghajolva lépdelek ki az udvarra, majd magamra terítem a köpenyem és int nekem az egyik szolgálólány, hogy kövessem őt. Megmutatja nekem a hatalmas hálót, ahol az elkövetkezendő időszakot tölteni fogom, én pedig pislogva ülök az ágy szélére. Mibe egyeztél bele, Anneke? Miért?
Inferno ♕ I'm not scared of the things you do ♕ POTUS
Ma nagyon sürgött-forgott mindenki, még engem is hamarabb ébresztettek fel, hogy fürödjek meg, mert vendégeink érkeznek, amúgy is mindennap fürdőzöm, csak most reggel kellett, és nem este. Nem értem miért kell ennyire fejvesztve rohanni bárhova is, majd megérkeznek egyszer, nem? Amúgy is esik a hó, ilyenkor sétálni szeretek a nép között, a nagyapám igyekezett jól bánni mindenkivel, felszámolta viszonylag a szegénységet is, ezt az apám folytatja, én mondjuk reménykedem benne, hogy nekem már nem kell ezzel törődnöm. Ma még a foglalkozásaimat is el akarták hagyni, egyhez viszont ragaszkodtam a nyelvi órámhoz. Szeretek nyelveket tanulni, amúgy is jobban érdekel a diplomácia, mint maga az, hogy fegyvert forgassak, noha azokhoz is értek. Aztán végre bejelentik, hogy megérkezik a Van Der Beek család. Éppen ideje volt már, mindig szeretek új emberekkel megismerni. A tekintetem végig járatom a szőke lányon, meglepő a ruhája, itt nem viselnek ilyet a nők. Főleg nem látszik ki a mellük, egyáltalán nem, de nem ezt vettem észre először, hanem a hatalmas szemeit, milyen gyönyörűen csillognak. Anyám halkan szusszan, túl feltűnő lennék, de nem tehetek róla, nem sok szőke szépséget láttam eddig, egyet talán, amikor kisebb voltam. Sőt az úriember szemei is igen érdekesek, itt nálunk mindenkinek sötét szeme van, kivéve Eun Chae férjének, de ő nem is idevalósi. Azt is tudom hol szállásolták el a lányt, akinek végre tudom a nevét, Anneke. Nem lehetek túl feltűnő így csak akkor megyek a szobámba, amikor a szüleim is távoznak a teremből, bezzeg az ikerhúgom vigyorgott rajtam végig. Le is veszem magamról a díszes hanbokom, és egy jóval egyszerűbbe öltözöm át. A hajam most szabadon van, csupán néhány fonatot készítettek. Feltünés nélkül lopakodom át a szobájához, úgy ismerem a kastély, mint a tenyeremet, amúgy is szokásom kilógni esténként. Óvatosan kopogok be, amint bebocsátást nyerek széles vigyorral nézek rá. - Örülök, hogy végre megérkeztek, remélem biztonságos útjuk volt. Ha nem elég fáradt, akkor bátorkodom megkérdezni megszökne-e velem egy esti sétára? – a lehető legaranyosabb arckifejezésemmel nézek rá. Bár lehet a ruhájával gond lesz, nem baj azt is megoldjuk. - A nevem Yi Jae Wook, a koronaherceg. - remélem mondjuk megértette legalább egy részét, amit mondtam neki, igyekszem akcentus nélkül beszélni, de az sosem fog menni.
Érzem, hogy kilógok innen, de apám mesélte, hogy ő rá hogy néztek először. Neki is felemás szemei vannak, mint nekem, először mindenki megijedt tőle, meg a világos hajától. Anyám francia, ő neki egyszerűbb dolga volt ilyen téren a sötét hajával. De én szőke lettem és a bal szemem zöld, a jobb kék. Figyelmeztetett a tolmács, hogy megbámulnak majd engem, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Persze mesélt nekünk az udvarról is apám, az ikertestvérem rettenetesen unta a történetet, de nekem tetszett. A mostani császár, Sun Jin, két éve van a trónon, miután átadta neki az apja, ő sem egy különösebben egyszerű ember, de hallva azt, hogy miként talált feleséget, még anyám is elnevette magát, hogy neki is így kellett volna apámmal. Sora császárné egy harcos, nem kimondottan finom úrinő, aki gyermekként már katona volt és hiába hivatalosan koreai, a családja japán. Harc útján döntötték el, hogy egybe kelnek, ami három nappal később meg is történt, nem sokkal később pedig két gyermekük is született. Látom, hogy a császárné pusmog valamit a díszesen öltöztetett férfinak. Ő lehet a koronaherceg ezek szerint. De udvariasan távozhatunk végre, én pedig némi üldögélés után körbejárom a hálót. Mennyire más itt minden, mint otthon. Végigjártatom a kezeim a bútorokon. Más fákat használnak mint mi, az illatuk is más. Bekopognak az ajtómon, én pedig egy kis pislogás után lépek, oda, hogy óvatosan kinyissam. Az immáron átöltözött férfi áll az ajtómban, én pedig alaposabban megnézem magamnak, de megilletődöm, amikor németül szólít meg. - A miénk az öröm, hogy fogadtak minket az otthonukban. - biccentek kicsit. Aranyos az akcentusa. - Hónapokig voltam egy hajón, egy séta rám férne azt hiszem. - viszonozom a mosolyt és kilépek a szobából. - Anneke Katrien Van Der Beek, de egyszerűen elég az Anneke vagy az Anne. - szélesebben mosolygok rá. Tényleg ő a koronaherceg. De mégis miért invitálna engem sétálni? Lehet a szülei kérték meg rá. A vállamra visszaterítem a vastag téli köpenyem, majd nézek rá, hogy merre szeretne elindulni.
Inferno ♕ I'm not scared of the things you do ♕ POTUS
Nem tudtam volna a fenekemen ülni holnapig, mert holnap biztosra veszem az én szárnyaim alá kerül a csodálatosan szép idegen szőke lány. De nekem már meg kell ismernem, ahhoz túl kíváncsi vagyok, hogy ne. Ha esetleg elküldene megérteném, mert nem én voltam egy hajón ki tudja meddig, hanem ő és a családja. Mondjuk én is kimozdulnék egy kicsit, aminek persze nagyon kevés az esélye, mert egyszer én fogom átvenni az apám helyét, addig meg persze figyelek folyamatosan, és tanulok. - Folytatjuk a nagyapám hagyományát, és nem zárjuk be a kapukat az idegenek előtt, osztom a véleményét, mert fontos megismerni mások kultúráját is. – biccentek én is. – Este különösen szép a palota környéke. – engedem ki, bár nem vagyok nagy darab, viszont a ruhája hatalmas. - Legyen az Anne, az egyszerűbb nekem, a hangzása is tetszik. – bár kissé fura, hogy a vezetéknevük van hátul, a környező országokban is fordítva van, mint nálunk. Tartom a karom, hogy belém tudjon karolni, csak utána indulok el kifelé a palotából. - Valószínű a holnapi napot is velem fogja…Áh, tegeződjünk, nem hiszem, hogy olyan sok korkülönbség lenne közöttünk. – nevetek kicsit, biztos idősebb vagyok nála, maximum egy-két évvel, és a saját szüleimet se magázom, ami miatt sok miniszter húzza a száját, viszont a nyugdíjba lépett nagyapám se várja el, nagyanyám meg tarkón is csapna miatta. - Mesélj kérlek a hajóútról, én bármennyire is szeretnék utazni nem ezt a sorsot szánták nekem. – szusszanok halkan, közben azért bemutatok mindent, ami mellett elhaladunk. Főleg azokat a helyeket mutatom be részletesen ahol el tudok surranni az őrök elől. - Szerintem már erre a helyre is rájöttek, csak inkább nem foglalkoznak vele, mert nincs kapacitás rá, meg úgyis tudják kilógok máshol. Szeretek a nép között lenni, így tudom jelezni apámnak, ha valahol valami gond adódik. -
A kereskedők élete nem csak a fényűzés, az otthon van bőségesen, aki tengerre száll annak készen kell állnia arra is, hogy bepiszkítsa a kezét. Én is segítettem ahol tudtam, a szüleim arra neveltek, hogy mindenkinek meg kell dolgoznia a helyéért a földön. Lehet több nemzet szemében is nemes lány vagyok, de egy hajó az semleges terület ezen a téren, főleg apámé, a legénység sok nemzet sok nyelvét beszéli. De így, hogy itt vagyunk, most megint egy másik valóságba ereszkedem. Ez most nem az a föld, ahol az egyik részen az törökök dúlnak, nincsenek Habsburgok sem. Ha nem egy uralkodói udvarban lennénk már biztos régen kint lennék és sétálnék, de úgy tűnik, hogy a koronahercegen a kíváncsisága felülkerekedett. - Gondolom itt nincsenek is olyan őrült és agresszív idegenek. Főleg ha annyira eltérő, mint a sajátja valakinek, számomra döbbenetesen békésnek tűnik ez a hely. Engem már csak a lámpások is lenyűgöznek, otthon ilyenek nincsenek, persze nem jártam a Birodalom szívében, de oda nem is mennék... - kilépek az ajtón, régen volt rajtam ilyen formális ruha. - Ahogy a felség óhajtja. - meg is hajolok kicsit, nem vagyok még otthon az itteni szokásokban, ez látszik is rajtam, mert pislogtam kettőt a nevén, pedig sokkal többet kéne apámra hallgatnom, mert biztosan szólt erről is. Nekünk általában háromtagú vezetéknevünk van hátunk, nekik két keresztnevük hátul. Belé is karolok, a mozdulataimban benne van az az itt idegen nyugatiasságom is és követem őt. - Igazán? - izgatott a hangom, de zavarba is jövök, nem akarok ennyire lelkesnek tűnni. - Rendben, akkor tegeződjünk. - kuncogok kicsit, a formális nyelvtől amúgy is elszoktam kicsit, hallottam mostanában tengerészeket cifrán beszélni. De amúgy sem hiszem, hogy eget verő lenne a korkülönbség kettőnk között. Meg hiába koronaherceg, ha az éj leple alatt egy vendéghez oson. - Nagyon hosszú a hajóút. De megálltunk pár különleges helyen, viszont a többi része a kietlen óceán és a sós levegő volt. Azt hiszem talán jobb is. Mondjuk egy hajón valamit biztosan meg lehet tanulni, legalább hét nyelven káromkodni. - mosolygok rá, de figyelem minden szavát és gyönyörködöm azokban amit megmutat nekem. Csodaszép itt az építészet. De megmosolygom magamban, hogy főleg olyan helyeket talál ahol szökdösni lehet, ezt valahogy sejtettem róla. - Szóval azért lógsz ki, hogy apád is segítsd ezzel... Meg sem lep. Felénk ilyesmit a hercegek nem csinálnak, rémes és belterjes család ül az imperatori trónon. Nem sokat törődnek a néppel, inkább a vérontás érdekli őket. -
Inferno ♕ I'm not scared of the things you do ♕ POTUS
