Crimson Day

A legutóbb, amikor ki akartam lovagolni a határhoz nem igazán sikerült, azért elég sokáig megúsztam, hogy a testvéreim megneszeljék a dolgot, nő van a dologban. Ha tudnák nem is akármilyen nő a fejemet vennék egyszerre. Sőt, nemcsak ők, hanem Tsugumi apja is, meg a nagybátyja, tulajdonképpen mindegy kivel találkoznék halott lennék a végére. Lehet az is leszek, az esküvő napja van, és csak hárman tudunk arról, hogy Tsugumi várandós, azon nem csodálkozom, hogy az anyja megneszelte a dolgot, azon már jobban, hogy nem szólt a férjének sem. Azt viszont ők nem tudják, hogy én vagyok a negyedik herceg, alig tudják páran a palotában is, nem verték nagydobra, hogy megszülettem, amit egyáltalán nem bánok. Legalább így megúsztam egy rakat felesleges dolgot, és azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Aztán egy szép napon megjelent életem szerelme, végem is volt, pedig először meg akart ölni, most meg a gyermekemmel viselős. Lehet a mai este még fogok ahhoz fohászkodni, hogy bár leszúrt volna a kardjával.
Magamhoz képest nagyon csendes vagyok, pedig mindenki ünnepel, hisz sikeres házasságot kötött Sora és Sun Jin, akik a kis küzdelmük után elég hangosak voltak. Amúgy sem bírok sokáig egy helyben ülni, pluszban pont eleget ettem, hogy engedélyt kérjek lelépni, legalább egy kis időre. A kertbe megyek, túl feltűnő lett volna, ha mindig a pocakját takargató szeretőm felé pillantok, el kéne vennem, de ahhoz meg az apja elé állnom, hogy ja én vagyok az, akinek a gyerekét várja. Pár perc fejszellőztetés után megyek vissza. Az ajtóban álló rikkancs pedig elkiabálja magát.
- Shi Jin herceg! -
- Ezerszer megkértelek rá, hogy ne jelents be sosem. – sziszegem halkan, azért vannak a vendégek között, akiknek ez újdonság. Látom a bátyámon is, kedve lenne a rikkancsot kivégezni, mert így is a testvéreim mellett ültem az asztalnál, de elintézték annyival, hogy megbecsült tag vagyok, mint a császári testőrség vezetője. Most pedig gyorsan elmagyarázza a helyzetet, mire visszatérek a helyemre.