It's not only a game

Mei Li

– Fenn van! – Yu Tongnak nem kellett mondania, tudtam, hogy fenn van, mivel értesítőt kértem a játéktól, amikor én is fenn vagyok, ha Bei Zei Li újra és újra bejelentkezne.
– Nem tudod elengedni, mi?
Viharos szemmel néztem rá, néha sajnáltam, hogy nem én voltam a villámok megtestesítője, mert minden bizonnyal agyon csapattam volna már eggyel, kettővel, oh lehet többel. Pedig hűséges társam volt évezredek óta, elviselt minden rigolyám ellenére, cserébe én is őt. Fair alku volt ez, ami barátsággá nőtte ki magát.
– Amúgy neked nem marketingen kéne dolgoznod? Holnap konferencia.
– De igen, főnök! Sok sikert! – veregetett vállon vigyorogva, és újra elgondolkodtam azon, hogy mivel is tegyem pokollá az életét. De igaza volt... Még ha túl későn is láttam meg az arcképet, de azóta tényleg nem hagyott nyugodni. Könnyű volt Lei Zit eltemetni, a tiszteletére kiönteni a pohárból a vizet, majd egy mély sóhajjal nyugtázni, hogy nincs több villám.... az ég már csak magában fog dörögni. Szerettem volna elhinni, hogy nem Lei Zi hagyott el, hanem én engedtem elmenni. Hogy ez az én döntésem volt, és nem a övé, hogy nem hiányozott, hogy soha nem tűnt fel egyetlen lázálmomban sem. És mikor elhittem... megjelent. Azóta az összes helyről lekértem az adatait, hogy megtudjak róla valamit... de nem volt múltja és jelene, csak létezett grafikusként egy éve, és pont...  a Sengqu Gamesnél.
No de ez mit sem számított, most hogy Kondor Győzelme napok múltán ránk vár vagyis pontosabban Bei Zei Li-re és Mo Xiao Nai-ra.  
Kezdtem el szaporán a klaviatúrán pötyögni.

Zhen Nai

Zhen Nai

– Nahát... Ez mintha csak leskelődne utánad, hogy mikor vagy elérhető... - a lakás csöndjét csak Mei Li lakótársának gúnyos megjegyzése szakítja félbe. A válasza pedig csak egy szúrós tekintet, ami szinte képes villámokat lövellni. Bár azért azt Lili is bevallja, hogy tényleg kicsit fura, hogy a játékos partnere minden egyes alkalommal, mikor ő is online van, szinte azonnal képes ráírni.
De ez annyira nem is zavarja őt. Sőt, valahol mélyen még örül is neki, annak ellenére, hogy még mindig nem tudja hová tenni Őt. Mert az álmaiban még mindig szinte minden egyes éjszaka újra látja őt. És már azelőtt is látta hogy megismerkedtek volna. Már ha ezt lehet úgy igazán ismerkedésnek nevezni. Hisz eddig még csak a játékan találkoztak, és beszélgettek, a való életben még sosem látta őt. Vagy legalábbis Mei Li nem emlékszik rá. De hát hogy is felejthetne el egy ilyen arcot... Biztos tudná, ha ismerné őt...
A szíve pedig hirtelen hevesebben kezd el verni, amint meglátja a Tőle érkezett üzenetet. Még a lakótársát is elhessegeti maga mellől, mert hát mégse kotnyeleskedjen már bele az ő játékába, és az ő beszélgetéseibe. És csak egy párc perc elteltvel, mikor sikerül a pulzusát normális értékre visszaszorítani válaszol neki.

Csak nyugodtan Mei Li, csak nyugodtan...

Mei Li

Mei Li

Mondott volna mást... Általában olyan voltam, hogy aki akar valamit, azt megszerzi, vagy tesz érte, hogy megszerezze. Lei Zi volt itt a gond, hogy vele mi legyen... tétovává váltam. És miatta.
És pár kattintással átteleportáltam magunkat az említett helyszínre, mely nem volt más, mint valóban rézszinű és annak megannyi ezer árnyalatában játszó levelekkel teli hatalmas erdő, míg a szem elláthatott.
Vajon mit csinál, hogy csak a versenyen lesz? Úgy tudtam, hogy a konferencián nem lesz ott Sengqu Games, mert az... furcsa "első" találkozás lenne, amit szívesen megkerülnék. Tudtam, hogy egyszer találkoznunk kell, de mégis azt úgy intéztem volna... ahogy én akartam, nem egy átkozott pc játék konferencián.
Azt tudtam, hogy Lei Zi nem sejtett semmit a kilétemről, különben már felvette volna a kapcsolatot... és talán ez volt a legfurcsább, azon kívül persze, hogy meghalt. Vagyis hát nem, vagy feltámadt valamilyen módon, de hogy ne emlékezzen semmire... Ez igazán megnehezítette a dolgokat. Mintha csak újra ott tartottam volna, hogy elnyerjem a kezét – deja vu.
És ezzel megjelent előttünk egy tünde, mint egy NPC, hogy útba igazítson minket a gyógyítókő irányába, és elmesélje, hogy milyen veszedelmek is várnak a küldetés során ránk.
Igazítottam helyre Lei Zit, hogy is terveztem megszerezni azt a parányi jutalmat magunknak. Nem kellett vért izzadniuk mindenesetre, nem véletlenül váltam a No. 1-es játékossá.

Zhen Nai