Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
2035-t írunk, s az isten tudja már, hogy hányadik hónapot. Csak a tavaszt, őszt, nyarat és a telet látjuk magunk előtt. Mit sem számít hányban, melyik hónapban születtél. A kutyát sem érdekli, mert a te életed se lesz sokkal hosszabb, mint bármelyiküké. Mert félnek szeretni. Már félnek embernek lenni. Hisz érzelmekkel jár. Csak azokat az érzéseket veszik észre, amik nélkül ők se lehetnének. Szomj, éhség, fáradtság... Csupa létfenntartó funkció. Hozzászoktak a mindennapos túléléshez, s amivel együtt jár. Olyan dolgokra kényszerülsz rá, amire normál esetben nem volna szükség. Ölni. Hiszen ölsz vagy meghalsz. Ez a mi világunk. Csak a kór maradványai maradtak, szörnyek és túlélők. Közösen kell szebbé tennünk a földi gehennát. Közösen kell elhoznunk a múlt szépségét, hogy valami maradandót alkossunk. Hogy élhető körülményeket teremtve, reményt adhassunk a jövő generációjának. Itt a múlt hantjai felett, egy fejfa nélküli sírhalmon...