Cernunnos

Minden tekintetben az ellenpárom vagy. Az erdő, a természet, a nyár és a Nap istene vagy. Megnyerő jellemed van, bárkit könnyedén leveszel a lábáról. Mindenkihez pozitívan állsz hozzá, igyekszel a jót látni, és éppen ezért mindenki szeret. Legalábbis ez a felszín. Valójában sosem voltál ilyen, inkább csak az én hidegségemet, és kegyetlenségemet igyekszel kompenzálni. Valójában egy valódi őserő vagy. A természet minden ereje a tiéd, az állatok és az elemek teljesítik minden parancsodat. Az emberek neked köszönhetnek mindent, elvégre, ha te nem lennél, örök tél és sötétség lenne a földön.
Kettőnk közös története sem indult túlságosan meseszerűen. Éveken keresztül rám sem hederítettél. Az örök nyárban fürdő ligetedben játszadoztál odaadó tündéreid körében, akik lesték minden kívánságodat, és évente egyszer el jöttél, hogy át vedd tőlem az emberek feletti uralmat, és minden művemet szét rombold. Utána vissza tértél csodálóid körébe, én pedig vissza vonultam, hogy a következő télre még brutálisabban térjek vissza. Ezzel akartam felhívni a figyelmedet magamra, mert túl büszke voltam elmondani, hogy elepedek érted. Végül egy olyan telet szabadítottam a világra, amihez már kevés voltál, engem kellett legyengítened, így el jöttél hozzám. Dühös voltam, amiért nem látod, hogy mit akarok, és neked rontottam. Hosszú csatározásunknak végül is te vetettél véget, és ott, a karjaidban végre először gyenge nőnek éreztem magam. Fel csaptak köztünk a szikrák, amire titokban vártam.
A modern korba azonban nem együtt hajóztunk át. Évszázadokkal ezelőtt külön váltunk, a fiunk elvesztése miatt, egymásra sem tudtunk nézni. Én téged okoltalak, amiért el tudták rabolni a csecsemőt, te pedig engem. Igazán remélem, hogy egy napon megtaláljuk újra az utat egymáshoz. Mindenesetre, hiányzol.

//Pb téren nem vagyok túl rugalmas, remélem meg tudod érteni kedves leendő user.    Nagyon ragaszkodnék Fimmelhez, hiszen mégiscsak Ragnar és Lagertha.... Várlak nagyon, gyere gyorsan    //