Leana MacFarlane

Az irodámban ülök, az két órára érkező páciens lemondta, így nyugodtan tudtam teázás közben válogatni a postámat. Mármint ezt terveztem, de egy várandós munkatárs szőke hurrikánként ront be hozzám.
- A kopogás még mindig nem megy, Aria? – vonom fel a szemöldököm, aztán csak sóhajtok, amikor meglátom a durcás arckifejezését. El is felejtettem, hogy ő a dacos várandós, illetve a mindent most azonnal akarok típus.
- Dehogynem, csak most elfelejtettem, amúgy sem zavarlak, vagy igen? Mindegy. Elmondom, és megyek. Konferencia lesz, de nem akarom a drágámat ugrasztani, van elég dolga, szóval elvinnél engem? –
- Nem is akarok elmenni rá. – pillantok fel a levélből, nemzetközi konferencia régi ismerősökbe is futhatok, akikkel nem akarok találkozni.
- Csak vigyél el, nem kötelező bejönnöd, de ha már ott vagy, meg is hallgathatnád a többieket. Talán mondanak valami újat. Meg egyébként is, legalább tudnál rám vigyázni. –
- Jól van, legyen, de nem maradunk végig, ugye? – teszem fel óvatosan a kérdést, remélem, hogy megunja a felénél, mert a hormonok játszanak vele.
- Majd meglátjuk. Viszont rohanok, éhesek vagyunk. –
- Jó étvágyat. – köszönök el egy mosollyal, végül felbontom a konferenciáról szóló levelet. Legalább tudjam, hogy mi is lesz ott, valahogy mindig sikerült magam kihúzni az ilyenek alól, de hála a walesi törpesárkánynak most nem. Pedig lehet Skye is szabaddá tudta volna tenni a napját  a kedvemért, ritkán látom mostanában, viszont büszke vagyok rá, amiért az orvosi pályát választotta. Annak külön örülnék, ha Iaszó a szárnya alá venné, nem mintha nem bíznék a halandó orvosok tudásában, azért az orvoslás istennője mégis csak jobb lenne egy fokkal.

Arianat várom a ház előtt, közben ütemesen dobolok a kormányon. Ha már elérte, hogy eljöjjek érte, kicsit csipkedhetné magát. Aphrodité lányaként nem kell sokat foglalkoznia a külsejével, és várandósan még gyönyörűbb.
- Bocsánat, még akadt egy kis dolgom. – huppan be mellém, amint beköti magát már indulok is.
- Jól van Hercegnő, képes vagyok elnézni ezt a kis késést. – szerencse, hogy negyed órával előbbi időpontot mondtam, így legalább kényelmesen odaérünk. Viszont valami rossz előérzetem van, szokatlanul csendes, s mintha nem is ebben a világban lenne jelenleg. Nem azért, mert van egy pocaklakója, valamit tud, amit én nem. Lehet túl paranoiás vagyok.

A terembe lépve keresem a számomra kijelölt helyet, s sápadok is pár árnyalatot, ami elég nehéz az én esetemben, mert hófehér vagyok alapból.
- Te átkozott szerelemfigyelő. – nézek a mellettem lévő apróságra.
- Huszonkét okom volt szívességet kérni a szervező ismerősömtől. Ha nem érezném a szerelmed Evan iránt nem csináltam volna semmit, de így.. Rajtad, és rajta a sor. – el is sétál, én pedig bosszúsan sóhajtva lépdelek a helyemhez. Most kéne feltennem azt a kérdést, hogy jön-e ennél rosszabb.. De nem teszem, mert mindig jön. Az sem segít, hogy egyetlen gyermekem apja már a helyén ül.

Átadom Winnie-nek a húgát, dolgom van, amit ő is tud, azért vállalta át tőlem a felügyeletet. Mondjuk néha csodálkozom rajta, négy babával is elbír egyszerre. Bár most úgyis aludni fognak, így nem lesz velük sok gond. Panakeia is mindjárt itthon van, remélem, nála sosem lehet tudni, ha tehetné huszonnégy órán keresztül a kórházban lenne mostanság.
- Hova mész Lea? – szól utánam a sógornőm, nem is kénem csodálkozni ezen FBI-os, és hazudni se tudnék neki, mondjuk nem is akarok.
- Elvileg találkozom az anyámmal, gyakorlatilag..lehet el se megyek. – szusszanok halkan. Értem én, hogy nem tarthatott meg, mert Erebosz nem éppen normális, de akkor is.
- Ne legyél durcás, menj csak el. –

Elteleportálok a megbeszélt helyre, majd körbe is sétálok, mert anyám sehol. Az egyik fa alatt találom meg félig fekvő helyzetben. A szentségit! Innen érzem a vér szagát.
- Nem, nem..és nem! Nem hagyhatsz itt, most találkozom veled először. – térdelek mellé, véres keze után nyúlok.
- Csak..vigyázz magatokra, sajnálom Verina. – kezembe ejt egy fekete gyémántköves nyakláncot, és elmegy, végleg. Egyszer láttam nimfa halálát, de az nem ilyen volt.
- Csillag lett. Sajnálom a veszteséged, viszont ma este fényesen fog ragyogni, és az elkövetkezendő időkben is, figyel rád. – nem igazán figyelek Asteria szavaira, sután bólintok. Meg fog fizetni ezért Káosz.