Ephraim Ingram

A pofon szájhagyomány útján terjed Szudán partjainál. A kalózok olyan hitelesen játsszák el, hogy el lettek verve, hogy el is lettek verve. A baráti tűz meg nem túl baráti. Mármint ki írná rá a rakétákra, hogy "Kedves Barátaim", "Minden tisztelettel", "Pusztuljatok már meg". Nagyon gyorsan feljegyzem magamnak, hogy diplomáciai útra én többet erre nem vergődök, ha hisztizik apám és anyám, ha nem. Majd ők jönnek olyan helyekre, ahová a Bermuda-háromszög is kiemelt biztosítással merészkedik csak! Sátánian mosolygó útitársam, nem éppen a vörös szarvas vén sutyerák, hanem csak Nemezisz. Elmosolyogja magát a nővérem és 150 újabb civil a habokban.
- Ahol egy bokor van, ott van több bokor! - somolyog egyet, ahogy meglát a part mentén egy gyér kis növényzetet. De nem illesztem a végére a kérdést, hogy tartja egy ősi német tengeralattjárós, II. világháborús közmondás, mert én is vízi hulla leszek. Amúgy meg mit keres egy amerikai kongresszusi képviselő Szudánban? Hát nem diplomáciai úton vagyok, ami az igazat illeti, de a legutóbbi profetikus villongása az Őrzőnek ide hajtott minket. Márpedig ő belé is annyi jóindulat szorult, mint Báthory Bözsébe vagy magába Tartaroszba. Az utóbbi családban marad. A vak tengerész nem foglalkozik sokat azzal, hogy mi el teleportálunk és megyünk dolgunkra.
- Kérvényezzük meg a hortyadék lemondását? - pillantok a nővéremre, ahogy ő tágra nyílt szemekkel nézi, ahogy az ég szabályosan ketté vált egy ponton és valami förmedvény tátog lefelé, pedig nem is vagyunk egy karaoke bár 500 mérföldes vonzáskörében sem.
- Kérlek. - mutat előre tenyérrel, mintha életét a Disneyland dolgozóinak szabályzata szerint élné. Vagy fáj a mutatóujja, én nem ítélkezem.
- Bánatomban elszublimálok. Na, sorozzuk szét a görnyedvényt. - ledobom a zakómat. A terepmunka nem kenyerem, de muszáj.

Egy nappal később lendületből nyitok be az Ovális Irodába, ahol apám porszívózik, én pedig kérdőjellé torzult szemöldökkel nézek Jenniferre, aki megvonja a vállát. Nem hittem neki, amikor azt mondta, hogy apám éppen takarít. De tényleg.
- Úgy vélem sikerült. Csukd be az ajtót. - szól apám, mikor már sunnyognék ki és kikapcsolja a porszívót, én pedig megmerevedek, mint egy emberevő mutáns szöcske és becsukom az ajtót.
- Igen. - bólintok egyet röviden, majd nyelek egy olyat, hogy a vége az elnöki parancsnoki központban visszhangzik egy kört. - Hazamehetek vagy van még egy rutyuraptor talonban valamerre? - mutogatok feszengve az ajtó felé. Egy vagon zuhany kéne nekem. Már hatszor lefürödtem, de még mindig érzem annak a putyvának a szagát magamon.
- Menj az irodádba, van egy meglepetése neked az NSA-nek. - kuncog az öreg, én pedig szó nélkül kanyarodom kifelé. Ó, tudom én, hogy mi az a meglepi. Meg sem vagyok lepődve!


"A railgun működéséhez két, párhuzamosan futó sínre van szükség. (Innen származik a név is: a rail angolul sínt jelent.) A sínek az elektromos hálózatból kapnák az áramot; a sínek töltése pozitív (katód), illetve negatív (anód), a behelyezett lövedék pedig zárja az áramkört. Ilyenkor az elektronok az áramforrás negatív végétől a lövedéken át átáramlanak a pozitív sínen az áramforráshoz, a railgun pedig elektromágnesként kezd viselkedni, mivel a sínek között mágneses mező alakul ki.

A mágneses indukciónál megfigyelhető jobbkézszabály miatt a feszültség hatására kialakuló, ellentétes irányú, lineáris mágneses mező minden esetben a vezetők körül kezd el keringeni. A lövedék körül szintén elektromágneses mező alakul ki, majd a Lorentz-erő hatására a lövedék mozgásba jön: végighalad a síneken, és távolodni kezd az energiaforrástól."

Úgy húz el Henning feje mellett közvetlen a lövedék, hogy a haja is alig libben, mert nem hagytam neki időt rá. Kipaterolt engem a sivatagba! Csak elégedetten áll a hátával kurva menő robbanásomnak és félmosolyra húzza a száját, én meg némán toporongyolok, hogy mi van ember... De csak hümmög egyet és feltart egy 7-es táblát.
- 7 pont? Kegyelemből plusz egy fájna? Régen gyakoroltam ezt... - tárom szét a karjaimat.
- Nem, te sötét, Mach 7 volt. - a számmal lehet gereblyézni a homokot. - Ki tanította neked? Apád?
- Részben... Az alapot tőle tudom, de Philoktétészék albérlője és alkalmazottja voltam. - vonok lazán vállat. Ő bólint egyet.
- Jól van. A héttől én is segítek. Fel lehet ezt 10 fölé tornászni.

Félig agyonverve esek haza. A fejem mellett koppan Rosie papucsa és kérdően néz rám. Hogy kezdjek neki... megint.