Eivør Andersen

Come death she said
Come easeful future

Majdhogynem rezignáltan követtem apámat Jötünheimbe. Átkozott egy népség az itteni. Nincs kedvem itt lenni. A tekintetemen is süt szabályosan a szánakozás. Ezek itt tényleg hisznek abban, hogy mi is Ymir leszármazottjai vagyunk? Mikor apám adta a létezés ajándékát neki? Sebaj, az ő hitük, másokéba sem beszélünk bele. Essünk túl ezen. Midgard egy rémesen primitív hely, nem szeretek itt. A szemem sarkából láttam, hogy a jégóriások királya úgy fürkész engem, mint Freya a kovácsoló törpök kezeit. Én természetesen látványosan kerültem a tekintetét. Persze, jóképű. Persze, erős és még király is. De nem vagyok már kamaszlányt, hogy arra vágyjak, hogy egy jégóriás szívét olvasztgassam.
Napokkal később vágtatott be a vadember a királyi udvarunkba. A gyomromban rossz érzés kerülgetett, főleg, ahogy kijelentette, hogy azért jött engem feleségül vegyen. Az arcomon a megbotránkozás regényeket mesélt. És még volt képe odalépni hozzám, hogy kezet csókoljon. Úgy rántottam el előle a kezemet, hogy éppen csak nem pofont adtam neki, de észben tartottam azért a békepaktumot. Hát nem elég neki az, hogy nem öli egymást a két nép, még én is kellenék neki?
Hiú remény volt, hogy feladja apám szavai után a "kis tervét". Apám kirántotta a kardját, ami lángot kapott. Ha lángol, akkor nem viccel, mert a kard óriásölő. Arra persze nem számítottam, hogy jegesmedve háton fog elragadni. Rúgtam ahol értem, téptem a haját, próbáltam felgyújtani. Csak akkor süllyedt belém a fájdalom, mikor már úton voltunk Jötünheimbe.

House of pain
This body is too small a chamber

Sokáig a legtöbb örömömet abban leltem, hogy első nekifutásra eltörtem az orrát a saját palotájában. Mi lenne ha ésszel választana asszonyt, nem a farkával. Nem beszéltem hozzá. Semennyit. Inkább próbáltam felgyújtani a haját, őt, a birodalmát. De mindenre is, hogy mekkora egy makacs öszvér... Teltek a napok. A szótlanságból szájalás lett és rá kellett ébrednem, hogy nem olyan förtelmes alak, mint az én akartam, hogy legyen. Valahogy, valamiért megkedveltem őt. De az esküvő napján még voltak bennem ellenérzetek kissé. Normálisabb, mint képzeltem, de biztosan ennek így kell lennie? Viszont elrejtettek a jégbe egy úriembert is. Mire kinyitottam volna a számat, mindent megkaptam. Persze nem is én lennék, ha nem tettem volna pokollá néha a napjait a gonosz kis vicceimmel. Még ma is.
Amikor először teherbe estem, még féltem, de hittem benne, hogy megoldjuk. Nem a vérük miatt, hanem amiatt, hogy a mi két nehéz természetünkből mi lehet. De mind a három fiúnk a szemünk fénye lett.

Whatever is true is with me
My true lover is with me

Hiába árult el mindket Loki és hiába szakította ketté az anyai szívemet, nem tud tudtam vele nem kemény és szigorú lenni, akárhányszor kereste az én védelmemet. Legyen a választott népével, nem kell velünk lennie. Legalább a háromból kettő fiú igenis valamire való lett. De ha Farbauti nem teszi meg azt, hogy kitagadja, akkor nem kellett volna idáig fajulnia. Hoszzú, hosszú haragban eltöltött évet kaptunk a nyakunkba emiatt.
A férjem szereti Izlandot, pedig mondtam neki, hogy a Feröer-szigeteken jobb lenne. Én most hagyományos kerámiával foglalkozom. Farbautinak sivár volt a trón, nekem a birodalma is az volt. De hátha itt jobb lesz. Mindenkinek.