Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
Nem igazán lettem megnyugtatva, sőt, szerintem a családom itteni része baromira élvezi, hogy éppen meghalni készülök. Egyébként mindenki élvezi, nem is értem..lehet betöltöm a százat, és én is ilyen leszek. Mondjuk az, hogy én betöltsem a századik életévemet, ahhoz túl kell élnem a találkozót, szerintem az összes opciót lepörgettem a fejemben, míg anya kihozott a reptérre. Aztán a repülőn is, mindig arra jutok, hogy meghalok, nagyon fájdalmasan és lassan, pedig halhatatlan vagyok, elvileg. Eddig mondjuk nem kellett isteni szín elé járulnom, hogy igenis érdemes vagyok arra, hogy a lánya párja legyek. Már akkor eldöntöttem, hogy Tsugumihoz szeretném kötni az életem, amikor először megláttam, és a nevét se tudtam. Pedig nem hittem a szerelem első látásba, akkor sem, ha meséltek nekem ilyen sztorikat a családban. Főleg azért nem, mert apámnak nem sikerült, és elvileg kiköpött olyan vagyok, mint ő, én nem tartok a babáktól, talán ennyi a különbség közöttünk. Akitől tartok az egy isten, nekem is a legtutibba kell belenyúlnom, nem lett volna elég egy kőisten..nem, az túl unalmas lett volna. Nekem olyan isten kell, aki japán legnagyobb yakuzája, miért is ne? Nehogy egyszerűbb legyen a dolgom, nem mintha Tsugumi nem könnyítené meg a dolgomat. Mostanság amúgy se érem el, és a kórházban se tudja senki, hogy merre van, amilyen szerencsés vagyok az utóbbi időben tuti rajtam röhög valahol. Tulajdonképpen mindenki röhög rajtam ezért az egész esetért. Régen éreztem magam ilyen szánalmasan nyomorult helyzetben, nem is voltam még ilyenben. Lassan visszasírok pár kényes ügyet. Kifizetem a taxist, még simán megfordulhatnék, de nem olyan fából faragtak, élve nyúznának meg, ha a cél előtt futamodnék meg. A dojo előtt már vár rám, esélyem sincs a szökésre. Nem mintha tervezném, csupán átsuhant az agyamon, mint opció, a sokadik tervem, sokadik része. Tiszteletteljesen meghajolok, nem koreai módon, hanem japánosan, a nagyi ötletét követem ezzel, állítása szerint szívem választottjának szülei szeretik a tradicionális dolgokat, még mindig. - Yoo Shi-Jin, szolgálatára. -
