Jennifer Lee

Kivételesen otthon ülök a tv előtt, amikor megszólal a telefon, az utóbbi időben gyakorlatilag a Fehér Házban éltem. Most meg a csörgő telefonomat keresem, meg is találom a padlón a ruhám alatt, rendet kéne rakni. De nincs nekem erre időm, holnaptól megint dolgozom, nem fogom magára hagyni az elnököt, ha már volt olyan rendes pár éve és kimentett a szarból. Hümmögök kicsikét, majdnem felröhögök, amikor meghallom mit szeretne.
- Ne legyél hülye, Dean. Esélyed nincs a yakuza ellen. Egyébként is, amit átküldtél inkább a koreaiakra vall. -
- De..Jen, csak mert félig japán.. -
- Teljesen japán vagyok, te lángész, csak a drága anyám az államokban szült meg, asszem, vagy idehozott a gólya. Na jó, nem. A hódémonok nem hagyhatják el Japánt úgyhogy kis segítséggel jutottam ide. Amúgy meg nem én vagyok a lényeg, és nem védem őket, viszont volt szerencsém pár évet eltölteni a tokióiaknál, szóval ne baszogasd Pikachut, és kedves nejét, mert kettéharap. Amilyen mázlid van nem Yamánál kötsz ki, hanem Izanami rothadó keblein ébredsz. Kopogtass a koreaiaknál, ott biztos megleled a választ arra, hogy ki ölte meg a nővéred.. – nyomom ki egy sóhajjal, még mielőtt rátérne arra, hogy tényleg a japán halálisten az apám. Lerágott csont, egy ideje. Nem mintha érdekelne, nem találkozom vele és nem is akarok, szerencsére én nem vagyok olyan helyzetben, mint Layton, képtelen lennék apámmal dolgozni, neki meg muszáj.

Az irodámban ülök, kaptam egy jó hosszú listát az újdonsült jelentkezőkkel, de vajon mennyien fogják túlélni a kiképzést? A negyede meg se fog jelenni, tudnak a létezésünkről, elég volt egyszer-kétszer bemenni egy vásárlóközpontba, néhányan fejvesztve rohantak el, pedig próbálom elrejteni mi vagyok, nem azért, mert szégyellem. Nem egy bolyhos nyuszika az aurám.
Kopogás nélkül lépnek be az irodámba, mire felpillantok Árész rögtön az asztal széléhez támaszkodik.
- Nincs baj, mert akkor már pörögnél, mint egy búgócsiga, egyébként szép monokli, kitalálom az egyik fiad lefogott, a másik meg ütött? Miért jöttél egyébként? -
- Kurva vicces, amúgy ja, Layton örökölte a jobb horgomat, a francért ütött rám ez a gyerek is..? Tényleg lehűtenéd a kávémat, kurva forró. -
- Mert az anyja hibbant démon volt, és ha kettőtök közül kéne választani, akkor inkább rád üssön. Komolyan ennyiért jöttél? – fogom meg a poharát, és véletlenül jéggé fagyasztom.
- Héé! A Sashoz kell menni amúgy. Most vehetek másik kávét. – vállat vonok a nyafogására, egy angyali mosollyal.