Eun Hui Song

- Húgom! Elmondta már neked atyánk a híreket? - támaszkodik meg a bátyám a korláton mellettem, amin én tökéletesen elszánt unottsággal csüngök.
- Az egyetlen dolog amiről beszél nekem, hogy én vagyok a család szégyene, ki akar házasítani, lehet a japánokhoz. Előkerült Yama neve és rávágtam az ajtót.
- Ó... Nos, Yama már lekerült a listáról. De kapunk egy halálistent. - erre én csak pislogok rá.
- Miféle halálistenünk lehet nekünk?
- Yeom-ra. Yama és Agrona fia. - erre én elvigyorodom a levegőbe bokszolva. - Te meg minek örülsz.
- Minek örülnék? Végre összefeküdtek, elég sokat láttam őket a fényem alatt cicázni, vak meg nem vagyok. A dugás szagát meg érezni messziről. - megbotránkozva néz rám a bátyám. Miért nem szeretik itt a mennyeiek ha valaki megmondja kereken a tutit?

- Ki mondta, hogy ólommal nem lehet jól lakni... - törlöm meg a kardot a kabátom ujján és leeresztem a puskát. Volt itt Washingtonban is egy szövetkező japán csapat, akik Csoszon bukását akarták. Ahogy fordulok, akkor érzem meg a közelségét. Megpillantom az utcalámpa fénye alatt, hogy gyönyörködik a művemben. Boldogan legeltetem rajta végig a tekintetem. Külsőre koreai, de inkább görögöt érzek benne. Ami furcsa, mert én vagyok rossz felségterületen.
- Song Eun Hui. - közlöm vele kurtán a halandó nevem. Ha így néz rám, akkor kénytelen leszek engedni a csábításnak, hogy jól megismerjem.

- Mi a fasz? - néz rám Agrona, a szokásos módon, amire csak lerakom a kávés csészét.
- A füledbe lőtt egyet Yama és nem golyót? Mondom, hozzá megyek az Árészfihoz. A gyerekét várom. Attól még a gyilkos testvériségünk fent marad, te is szültél. - tőröket nézek bele. A saját testvére elé nem állt oda, hogy szóljon Yeom-ráról, én meg a nyakamba kaptam, mert fellázadt az apja ellen.
- Baszódj meg, Holdkóros. - közli velem, amire csak elmosolyodom.
- Na, azon túl vagyok, azért vagyok ekkora bálna.

120. Az asztalra csapok. Elfelejtette a 120. évfordulónkat. Lendületből teleportálok el Philotészhez, el is felejtve, hogy elhánytam valamit. A férjemből miniszter lett, én megint terhes vagyok. De elfelejtette az évfordulót, ami főben járó bűn egy olyan hormonállapotban mint az enyém. Nem kell ultrahang sem, hogy tudjam, hogy most lány lesz. Amikor álmában szurkálom a férjem hátba, már onnan tudni, hogy megint viselős vagyok.
Viszont elég ideig lógtam a sógorék nyakán, továbbállok, amikor meghallom, hogy szabadlábon van Agrona.
- Szevasz, mészárszék. - vigyorgok rá, amire kapok egy baszódjak meg nézést, aztán a hasamra néz. Már látszik, januárban szülök.
- Áruld már el, hogy a faszban vállalsz be melót így? - esik ki belőle az értelem, amire pislogok rá.
- Áruld már el, hogy hogy a faszban cseszett át úgy álmaid halála, hogy böriben voltál? Amúgy a professzori meló mellett patika módon lehet ölni, senki sem hiszi, hogy te voltál.