Nam Tae Jin

A szomszéd faluban lehetett látni a lángokat és érezni, hogy anyánk teljesen elveszítettük. Mondjuk ő baja, megátkozta Sangje, soha nem lett volna szabad szülnie és istenekkel lennie, de lett három gyereke is Árésztól. Kettőnket eladott szolgának. Remélhetőleg a legkisebbnek is normális élete lesz. Engem egy szolgapiacról fogadott örökbe Niké alig pár napos koromban. A fiúk egy része amúgy is Anyának hívja, én úgy nőttem fel, hogy az anyám, nem az aki megszült. Lehet csak megsajnált, mert megérezte rajtam Árész vérét vagy csak egy kisbabát látott, akinek talán jó lenne egy értelmes gyermekkor. Így nőttem fel diadalban.
- Mert az elnöknek maradnia kell beiktatnia. Hm, most már nem. De lassan kezdem unni is, mondjuk Yu Jin Amerikában él, Dalnim meg helyet lőtt a férjének a kabinetben. - szusszanok egyet, majdnem szórakozottan. Alelnök vagyok, jogos úton, a feleségem pedig az asszisztensem és nem tartjuk titokban, hogy férj és feleség vagyunk. De még mindig örömmel tölt el, hogy megismertem őt, ötszáz éve is már talán. Ő krónikás volt, én frissen érkeztem az udvarba haditanácsadónak. Egyetlen pillantás elég volt a kertben, hogy tudjam mit akarok, de ő is. Az első éjszaka megfogant az első gyermekünk, a hetedik estén már esküvőnk volt.
- Ne általánosíts... - tettetek durcát csak a nejemnek, annyira nem vagyunk reménytelenek. A szülőanyánk képtelen lett volna felnevelni minket, de ezt csak később tudtam meg, mert mellettem van Jowangsin lánya. A nagyapánk elátkozta a lányát, a nőt aki kihordott három gyereket Árésznek, hogy csak halandók között tengetheti az idejét a szépsége, harctudása és intelligenciája miatt. De... jött apánk és felrúgta a bilit, háromszor is. Az egykor ragyogó félistennőből szerencsétlenség, majd démon, majd hulla lett. Így lettünk mi egyszerre a születési helyünk főistenének és Árésznak is a leszármazottjai. Három, elbaszott idióta. - Aminek egyébként ideje volt. Én ha hamarabb tudok rólad, a bölcsőből loplak ki. - vigyorgok rá szemtelenül, majd megfogom a kezét.

Ma lesz ratifikálva a törvény, hogy rövidebb lesz a kötelező szolgálati a sorkatonaságban és a tartalékos állomány is át lesz alakítva. Mindkét öcsémmel össze vagyok zárva, Hye Rimet kértem, hogy minden isten szerelmére, maradjon ma otthon. Innen is érzem, hogy Kyung Soon is vele van. Hajmeresztően jól tudom magam rejtegetni, pont a gyorsaságom miatt és mindentől amit Nikétől tanultam. Először én beszélek, után Yeong Jin, után Yu Jin. Még illendő is a sorrend. Kilépek a pódiumhoz egy mosollyal.
- Hatalmas öröm számomra, hogy a mai napon egy igen fontos törvény érvénybe lépését ünnepelhetjük, amelynek megtervezésében a nemzetvédelmi miniszterünk és az Amerikai Haditengerészet feje is segítségünkre volt. - kinyújtom a kezem feléjük, amire érzem, hogy most tudnának leszúrni. De ugyanazzal a halálos nyugalommal fordulok vissza a kamera felé.
- Át is adnám a szót számukra, hogy kifejthessék a most besorozás előtt állók számára, hogy pontosan mit is jelent ez. - majd tapsolva lépek félre, hogy a nagyobbik öcsém köpni-nyelni tudjon, nemhogy beszédet mondani.