Hanazono Kenji

Egy zongoraverseny bírájának nem könnyű az élete. Kamaszok tehetségeit ítéljük meg és a léc nagyon magasan van, hála Yamasakinak. Az öreget is érzem a terem egyik sarkában, persze, hogy nem hagyná ki a lánya fellépését. De Rinko toronymagasan nyerte meg, nemzetközi szinten. Most a zárónap van, ami a szimfonikus zenekarokkal közösen zajlik.
Elsőhegedűs: Sang Woo Jin, Zongora: Yamasaki Rinko. Ez lesz a pokol elszabadulása. Az ikerpár együtt játszik, először.
Nem is kell csalódnom. Frédéric Chopin No. 1. e-moll zongoraversenye Op. 11. Ismert darab, de két nagyon jó klasszikus zenésszel csak jobb lehet. Aminek a végén szinte halálra válik a terem, olyan jó volt.

Belépek a Bushiroad épületébe és az irodámba megyek, hogy lepakoljam a táskámat. Aztán eszembe jut, hogy elfelejtettem kávét venni. A Gloryba nem mehetek, mert ha meglát Futsu lehet tenyérviszketést kap, pedig már régóta nem vagyok olyan sötét. Inkább elindulok az egyik kis utcán, hogy kávézhassak, aztán megtorpanok egy maid cafe előtt. Abszolút sosem tenném be a lábam egy ilyen helyre, de egy arc és egy mosoly megragadja a tekintetem. Yamasaki Rinko. Belépek a cafeba, majd zavartan keresek egy egyfős asztalt, hogy leüljek és körülnézve rögtön Rinko mosolyával találkozzak.
- Jó napot, Rin-san. - biccentek illedelmesen. - R-Rendben. - veszem magamhoz a lapot és végignézem, hogy miket kínálnak itt. A legtöbben persze a csinos lányok miatt jönnek, de még mindig nem tudom magam túltenni azon, hogy milyen gyönyörű nő lett Rinkoból. Elfogyasztom a kávém, még mindig a varázsa alatt, majd mikor fizetek, átnyújtom neki a névjegyemet, amire hátulra felírtam a magánszámom és rajzoltam egy rózsát is.

- Roselia! - rontok be a főnököm irodájába és teszek le elé öt lapot. A cég éppen egy olyan játékon dolgozik, amihez rendes együttesek kellenek, a lányok szinkronizálnak is és koncerteket adnak. Ugyanolyan szabadsággal, mint a rendes zenészek. Az egyikük Rinko, a gitárosnak a gimis, fiatalabb jóbarátját választottam, aki nem csak, hogy Kusanagi lánya, de pokoli tehetséges is és nagyon jó dalokat ír.
- Roselia... mégis milyen név ez? - majd magához veszi a főnök a papírokat és hümmög. Royal flushel jöttem, mit várt.
- A rózsából és a kaméliából... Mindegyikük díjnyertes, őstehetség és ketten közülök régi barátok is. Imádni fogja őket mindenki. - mire elmondhatnám, már lepecsételt mindent. Így született meg az együttes.
- Te leszel a menedzserük, ha ez kisiklik, a te lelkeden szárad. - kapom meg a fenyegetést, de csak legyintek. Ez egy bukhatatlan ötlet.

Ez egészen addig tűnt annak, amíg Bousaid Ran és Kim Sun Jin nem találkoztak és egy villanás alatt egymásba nem szerettek. Csak ők nem azon az úton mentek mint én és Rinko. Ők az agresszívabb formáját választották ennek. De most a második közös turnénál már mindenki reménykedik, hogy ágyba ássák a csatabárdot. Ran a sarokba bújt el, megint dalt ír. De megtörténik a csoda és katonásan ráparancsol Sun Jin, hogy most kell beszélniük. Mi ledermedve nézzük, de el kell ismernem, hogy ehhez kellett egy kis nevelés a fiúba. Hátha nem kéne Rinkonak bevonszolnia a barátnőjét próbálni, mert épp depressziós.
- Na végre! – csapja össze a tenyerét Eun Ha. – Ha ma sem történik semmi..
- Úgyis fog..ettől a hangsúlytól még nekem is kedvem lenne haptákba állni. - vigyorog Rinrin és az utolsó mochiért nyúlna, amiért a lassan láthatóan terhes kolléganő elcsaklizza előle, amin nevetek kicsit. Rinko alig várja, hogy nagynéni legyen, Woo Jin pedig ragyog mostanában.
- Épp ideje volt. - vigyorgok én is a képen. Szép pár, nagyon is, meg kell hagynom. De visszatérünk a hotelba, együtt. Ha nem megyek be azon a napon abba a maid cafeba, akkor lehet nélküle kéne élnem, ami nem lenne szívderítő senkinek.