Rausch/Craziness

Rausch/Craziness

Vigyorogni tudok csak a menyasszonyom szavain, tényleg az voltam egy hatalmas kín és kangörcs, miatta. Aztán tessék a gyerekünket várja, valószínűleg a mini Dustint, talán a másodiknál sikerül egy kis Sayot is csempészni. Szusszanva hagyom, hogy lehúzzon magához, de ő is kap tőlem egy csókot a homlokára. Aggódom, nagyon is Ranék miatt főleg. Utána mondjuk azt is elfelejtem, hogy hanyadikán születtem annyira felgyorsultak az események. Azon nem lepődöm meg, hogy a nagyfaternek elgurult a gyógyszere már megint, vagy még mindig gurul. Inkább amiatt tettem le a hajam, hogy Saachan kiabált egy nevet, meg anya viselkedésén, mert most az ő gyógyszere is valahol az asztalán maradt. Most tényleg túl kicsi vagyok ahhoz, hogy rögtön levágjam a helyzetet, mármint az elsőre is felfogtam, hogy ez a nő a nővérem, akit a széttépett istennő lopott el, és nevelte a szüleim ellen, meg ellenünk. Noha velem nem szúrt ki, ennyiért megéri pelenkásnak lenni, ellenben a két idősebb testvéremmel, de a bátyám fogja kiszedni a gerincét az tuti. Kivéve, ha az öreg nem töri el a könyöklésével, amire sötéten röhögök csak.
- Nincs is szebb, mint egy családi összejövetel, ismeretlen nővérrel, és egy női terminátorral, aki az anyánk. – szusszanok halkan, annak azért nagyon örülök, hogy Shi Jint is végre közöttünk van, nem pedig haldoklik. Nem is jártatom többet a pofámat, meg modern gyerek vagyok, úgyhogy Sangje pajzsát kezdem el én is gyengíteni, ha már így alakult a helyzet, hogy Sun Jinék tudják megölni az öreget, akkor könnyítsünk a helyzetükön. Fél szemmel azért Sayon van a tekintetem, nem kell érte aggódnom, még alig várandósan is képes meglepni.

Legalább nem tagadja Dustin, hogy hülye volt. Monumentális pillanat az eddigi, igen rövidke életem alatt. De pontosan ezért vagyok abban a helyzetben, hogy eljegyzett és terhes vagyok, szóval... Teljesen biztos vagyok benne, hogy a gyermekünk az apjára fog ütni, de nem is zavar igazán, majd a következő talán. Lehunyom a szemeim, ahogy a homlokomra csókol, de utána gyorsan össze is rakom, hogy mi az istenek haragja ez a vörösség, Árész tépkedjen Aphrodité nyakakat nyugodtan. Ha Dustin a Sam-jang véréből lett, akkor a gyermekünkben is van, ergo bennem is és hozzáférek. Rannak lenne a legerősebb hozzáférése, de úgy tűnik, hogy Kud geci húzása miatt én kaptam ezt lasztit, nem biztos, hogy pont három erővel kéne most zsonglőrködnie. A bal szemem erőteljes vörös fényt vesz fel, így látom Amatsumikaboshi-t is mint lelket. Nem örülök neki, meg kell mondjam, azt hittem Kudnál nincs sötétebb és tessék. Gyakorlatilag mintha Káoszt látnám megint kicsit kontrolláltabb közegben, mert akibe belerakták annak kettőnél több agysejtet sikerült kapnia. De én is felkapom a fejem, ahogy meghallom a nevet, amit Sakura kiált és az azt követő lövés után tudom, hogy a nővérem valahová oda fog kapcsolni, mint anyu és apu régen még csiszolatlan korukban voltak. Sangjenek megérett a halál szintén, balszerencséjére, amiért még egy gyereket sikerült elvennie a családjuktól, csak most Sangje nincs ereje teljében. A legnagyobb része a Sam-jangnál van. Ahogy gerincen könyökli Layton Mishilt mintha hallottam volna egy-két csigolyát reccsenni, de szerintem ez most a könnyedebb része annak amit kapott.
- A nővérem az egyik utolsó istennő akit félteni kell, elég megnézni kik a szüleink. - egy kis megkönnyebbülés engem is sóhajra késztet, hogy Shi Jin egyben van teljesen, még jó, hogy jött Murad, pedig ő aztán nem egy aknamezős arc. Én csak előrébb lépek és a másik szemem is felvilágít, ahogy a corseque a kezeim között átalakul. Ennyit arról, hogy nem fogom használni ezt az erőt. A lépéseim alatt a talajban vörös erezet jelenik meg, ami végigfut egészen a pajzsig és felvilágítja azt, majd hagyom, hogy a saját erőm is átjárjon és elemelkedem a talajtól, hogy megjelenjenek a drága páncélos fejek, hogy elég gyors ütemű, de nagy erejű lövéseket adjanak le a pajzsra majdnem teljesen körbe, szabadon hagyva Sun Jinék számára az utat. Amelyik Sonnimgut meg az útjába téved... nos azok így jártak.

Rausch/Craziness

Nem csodálkozom azon, hogy Árész miként végzi ki Aphroditét, pont eleget hallottam róla, kiszúrt az anyósommal, és a nővéremmel is, meg még ki tudja miket csinált. De rettegés önt el, érzem magamon a pánikroham jeleit, pedig elég ritkán pánikolok. Most érzem igazán, hogy elég hülye ötlet volt nekem is jönni, jó nem tudhattuk, hogy mi fog történni, viszont nimfa vagyok, eléggé erőérzékeny, néha az is elég, ha a férjem, és a fiúnk felbosszantja magát. Jelen pillanatban meg nemcsak ők vannak itt, sőt mi több, amikor elénk vetik Shi Jint nem bírom visszafogni magam, zokogni kezdek, nem halhat meg. Nem bírok ki még egy gyerek elvesztését, elfog a pánifélelem, nem fogom ép ésszel kibírni ezt az egészet... Ki is zárom, vagyis legalább próbálom kizárni a külvilágot nem érdekel, hogy ki akarja megölni Sangjét meg a többit, a fiam élete a legfontosabb. Megkönnyebbülten szakad ki belőlem a sóhaj, ahogy Murad meggyógyítja ezt a lüke gyereket.
- Ha még egy karcolást összeszedsz megöllek, te gyerek. – törlöm meg a szememet. – Nem tudok elég hálás lenni Murad. – pillantok az újdonsült orvosistenre, még egy mosolyt is erőltetek magamra, biccentek egyet a bocsánatkérésre, nem mellettünk van a helye. Van most eléggé más problémánk, ő pedig a férjem nővére.
- Na Rae él… Nem érdekel mit csinálsz a testvéreddel… - nyöszörgöm halkan, a tény, hogy a lányunk életben van sokkol, még nem tudok neki örülni, mármint bíztam benne, hogy tényleg nem halt meg. Viszont tényleg magamon kívül vagyok, ahogy összeáll az eddig hiányos kirakós, mert nem érdekel miért nem volt magánál Mishil. Minden porcikám remeg, pont elég az itteni istenek ereje is, erre még ez is, tényleg csoda lesz, ha túlélem a mai éjszakát.

A nagyapám reakciója egyáltalán meg sem lep már engem. Már ami Aphroditét illeti. Megérdemelte a bolond ribanca. Kitolt anyámmal, a sógornőmmel, úgyhogy még kegyesnek is nevezhető a halálnem amit kapott. Leül az elmémre a vörös köd és a fehér zaj, ahogy elénk vetik a fiúnkat, mint valami rongyot, én pedig automatikusan fogom a feleségem, nagyon is mélyre temetve most a rettegésem, hogy még egy gyermeket elveszíthetünk, amibe ő is, de én is belepusztulnánk. Rengeteg szenvedés után mertünk újra gyermeket vállalni, nem veszíthetjük el. Szerencsénkre Murad itt is terem és megmutatja, hogy milyen fából is faragták Aszklépiosz gyermekeit. Láttam már gyógyító erőt ezelőtt, de nem ilyet és nem ilyen erőset. Most hatalmas ívben szarok arra, hogy ki kicsodát akar kinyírni éppen, az egyszem fiúnk élete forog kockán. Hatalmasat sóhajtok, talán még életemben nem adtam ki magamból ilyen hangot, ahogy a fiam teljesen gyógyultan felkel.
- Ezért a gyaktéren kapni fogsz, átkozott kölyök! - lóbálom meg az öklöm Shi Jin felé, tudja úgyis, hogy ezért a mutatványért kapni fog rendesen még. De a feleségem ölelem a másik karommal, majd meghajolok Murad felé. - Hálásan köszönjük, Murad. Ha nem lettél volna itt... - szusszanok egyet, én még nagyon, nagyon nem tudok mosolyogni. Mishil. Kikerekednek a szemeim arra, hogy Na Rae életben van, ez most ad egy új erőlöketet. Már érzem én is. Él, de még nincs kint az erdőből a lányunk. De a bolond kurva nővérem megpróbálta megölni a lányom. Ami egy olyan családon belül mint a miénk, minimum leszámolásért kiált. Nyomok egy csókot a feleségem homlokára.
- Szükségem van rád, hogy erős legyél, mert én most hagyni fogom a sötétséget, hogy mosson magával... - fogom meg Eun Ae vállait, majd csőre töltöm a kézifegyverem és egy komplett tárat lövök a nővérembe mielőtt oda nem trappolnék.
- Neked sem jutott a szerencséből, Mishil... Pont a saját unokahúgod akartad kivégezni nem is olyan régen. - szinte megvetően köpöm a nevét és a halántékához szegezem immáron friss tárral a fegyvert. - Amint ennek vége, leszámolok veled, te bolond szuka. - a mihez tartást végett kap egy isteni tölténnyel egy bokán lövést, nem hal bele, de remélem kibaszottul fáj neki. De felsűrűsödik a Sonnimgut, mintha Sun Jin és Ran lenne a célpontjuk, hogy megállítsák őket, én pedig nekiállok szűrni őket. Be kell vinniük a halálos találatot.

Rausch/Craziness

Az utóbbi napokban még a cellában is éreztem, hogy jön a változás szele, a mellettem lévő kutya is érezte, egyre izgatottabb volt. Hamarosan tényleg özvegy leszek, aminek azért örülök. A férjem minden csak nem normális. Pechjére nem ölt meg úgyhogy néha keresztbe is tudtam neki tenni, főleg az utóbbi két évben, így is szerettem volna saját kezűleg megölni. Amint az unokánk a Samjang rájött tényleg érzelmeket táplál Ré lánya után, elkezdte a hadjáratát, mégsem sikerült éket vernie közéjük. Nem mondom, hogy könnyű volt Ranban tartani a lelket, amikor sikerült a maga köré vont pajzson átjutnom, de azt hiszem nem végeztem rossz munkát. Végtére is megölik Sangjet, én pedig végre elhagyhatom ezt a helyet, szerettem a Mennyek Birodalmát egészen addig amíg a férjemnek nevezhető férfi meg nem bolondult, és két lábon járó pöccsé változott volna.
Óvatosan nyúlok a cellám ajtaja felé, eddig mindig égetett, ha hozzá is értem, mások akik véletlenül letévedtek ide nekik semmi bajuk nem volt, mert az unokák is aludtak nálam. De végre kinyílt, intek a kutyának is, jelenésünk van, mégpedig lent. Sangje az utolsókat rúgja, már vissza se tud tartani, mondjuk amúgy is látni akarom ahogy meghal. Valaha szerettem, ennyi jár nekem.
Csendesen lépdelek a csipet-csapathoz, Seo Jin persze már rohan is Jin Ae-hoz amin nem csodálkozom, egyrészt mert a férjétől kaptam, másrészt ha nem velem volt akkor velük, legalább őt Min Jae se akarta kinyírni.
- A fejére kellett volna célozni, még mindig túl sokat beszél. Mondtam neked drága férjem, hogy tényleg meg fogsz halni. Nu Wa-nak meg több esze van, mint hinnéd, nem fogja összerúgni a port a japánokkal, ha meg igen azt úgysem látod már. – pillantok a haldoklóra egy fintorral, még kellemessé is tudnám tenni neki az utolsó perceit, elvégre a gyógyítás istennője én vagyok. Viszont megérdemli, hogy szenvedjen, nem érdemli a csendes, békés halált. Nem mintha jelen pillanatban vagyonos lennék, de hatalmas összegben fogadnék rá, hogy az összes Halál erre a pillanatra várt.
Sietősre fogom a lépteim, Dalnim már megint előbb használta a fejét, csak nem éppen gondolkodásra.
- Jól van drágám majd később a nyakamba borulsz, előtte elintézzük ezt a csúnya vágást a homlokodon. – már veszem is elő az üvegcsémet, a többi jelenlévőnek meg biccentek majd lesz idejük megismerni. Előbb a lányomat szedem helyre.

- Kicseszett vértörvények... - sziszegek fájdalmasan, most nem érdekel, hogy agyrázkódást kaptam, de mintha egy kicsit tört is volna a koponyám ott ahol vérzek. De szabályosan fáj az amit Ran áraszt magából, égitesteknek nem tesz jót ilyen közelről a zabolátlan sötétség, a fiamnak is fájni fog azért, ebben biztos vagyok, mégis mintha a fejemben dalt hallanék. Megtámaszkodom a hyeopdon, hogy erősítsek a holdon tovább, de Eun Ha-ra csak kissé fájdalmasan mosolygok.
- Igen, ő az. Ezért vagyok itt. Ti sem jutnátok keresztül a pajzsán, az egyedül a Sam-jang képessége. Annyire hiányos amit róluk tudunk, mert csak egy volt... Aki ezek szerint a húgom volt. - ennél jobban már amúgy sem tudom apám gyűlölni. De megérzek egy rég nem érzett aurát a közelben. Látom a kutyáját is, pontosabban a familiáriást. Csak szuszogni van most erőm, elég sok erőt használtam el, ami Sangje jelenlétében nem jó ötlet, mert ő taszított le és emiatt képes lecsapolni az én erőmből is. El is sírom magam, hiába először apám osztja le, teljesen megérdemelten, akkor is örülök, hogy tényleg él. De odasiet hozzám, amire csak erőtlenül bólintok. Ráérünk most már.
- A frontale is tört, fáj mint a hétszentség. - szusszanok fel, de ha valaki helyre tud rakni egy koponyatörött, valószínűleg éppen szó szerint agyvérzésben lévő istennőt az anyám. - Örülök, hogy itt vagy. - motyogok.

Rausch/Craziness

Felszalad a szemöldököm, de lassan már nem tud hova, a nejem se normális, mondjuk az enyém, úgyhogy miért is lenne az? Mondjuk lószart se tudunk a Sam-jangokról, de ezek szerint anyuka is az volt, juhé. Majd örülök neki később, vagy nem, még nem tudom. Annak az információnak mondjuk örülök, hogy Songmu él, legalább az anyja normális ezek szerint Dalnimnak, különben nem kellett volna odébb állítani.
- Van, és most te meg is fizetsz érte. – rántom meg a vállamat, felőlem aztán köpködhet, úgyis megdöglik hamarosan. – Jól van, akkor kurva, de az enyém. – szusszanok fel, ahogy mondtam a feleségem nem normális, előbb nyírja ki magát, mint amúgy megpusztulna a drága apja. Megkönnyebbülten nézek, ahogy Eun Ha már ott is van az anyja mellett. Aztán tényleg óriási sóhaj szakad belőlem, amikor legkisebb fiúnk és kedvese áttöri a pajzsot. Nincs olyan sok időm gyönyörködni a gyerek művében, mert megjelenik egy kutya, meg mögötte az anyósom. Azért megengedek egy vigyort magamnak, amikor beszól a haldoklónak, teljesen megérdemli az a szarházi amúgy is.
- Kérdezi ezt az, akinek egy team kell, ha papírral vágja meg magát? – mondjuk nagyon nem vagyok nyugodt, egy probléma már haldoklik a többit remélhetőleg vérontás nélkül lehet megoldani. – Asszony, egyben vagy, esetleg leszel? – nem igazán vagyok még nyugodt, úgyhogy majd kicsit később lennék mellette, ha már nem forr az agyam, annyira.

Amatsumikaboshi erejének a közelsége, most, hogy felébredt szabályosan sebeket tép fel bennem. Az én hibám. Egyedül az enyém, mert még nyughatatlan voltam és azt hittem, hogy Amaterasu tábornokaként a világot is leigázhatom, erre fel egy ártatlan főisten sínylette meg, most pedig egy leendő főisten menyasszonya, akit pedig rokonként szeretünk. De megjelenik Mishil, amire pislogok azért, mert mégis csak fúj rá a drágám, de majd lemeccselik nem fogom pont a Hét Fegyver Bajnokát félteni revansban. De megritkul a Sonnimgut a jól irányzott csapásoknak hála és érzem Ran imáit is, úgyhogy féltérden kezdek el ójapánul mantrázni, hogy adjak az erőmből át, még el sem kezdem mikor a villámaim eléggé vaddá válnak.

Ha ártó szándékkal jöttök, harcot kaptok.
Villámként csapunk le rátok.
Százával törünk meg titeket.
Ezrével fogunk elpusztítani és megsemmísíteni titeket.
Tízezer akarat keze fogja rátok a Mennyek haragját sújtani!
Ha áradásként jöttök, halálig harcolunk.
Ha rajzotok, akkor szétcsapunk.
Ha repültök, akkor a nyilainkkal lövünk le.
Ha rohamoztok minket, kardjainkkal vágunk le.
Sárkányok erejével és bölcsességével végzünk veled.

Beviszik a halálos találatot immár az én erőmmel is kölcsönben, ezért is jó a japán kamiknak, erőt tudunk adni egymásnak. Felkelek és úgy pillantok Árészra egy kelletlen sóhajjal. De legalább a suttogások Songmuról igazak és él.
- Lehet nem élem túl, csak annyira. Én vagyok a baj fő forrása, parancsot teljesítettem, túlzottan is. Egész biztosan hallotta a kis kántálásom az előbb, hamarabb jelenik meg mint utóbb, remélhetőleg az erő tulajdonosával együtt. - nem épp örömteli a hangom, de Sun Jin teljesítette a feladatát Sam-jangként.

Rausch/Craziness

A nővérem nem fogja kitenni az ablakba, amit kapni fog, még akkor sem, ha ő is várandós, vagyunk így egy jó páran, de csak rajtunk sárkányokon látszik jobban. Nem igazán szeretném, ha a lányunk idő előtt szülne meg, ami szintén relatív, csak én jóval előrébb vagyok benne, mint ő. Persze, hogy nem tetszik Mishil jelenléte, azért amit tett. Aphrodité miatt, úgyhogy el is tekintek a revansomtól, elég baja lesz így is, mint az öccse, vagy a húga, és a szüleitől sem kapott meleg fogadtatást. Nekem amúgy is hatalmasabb problémám van, aki éppen féltérdre ereszkedik, hogy Ranéknak segítsen. Megkönnyebbülten sóhajtok, megcsinálták, amit a haza megkövetelt. Sangje hamarosan halott lesz. Hangosan szusszanok, ahogy megjelenik Songmu, legalább ő is él.
- A legutóbbi találkozásotok se volt valami szívderítő, úgyhogy nem tudom mit fog csinálni veled a másik sárkány, viszont nagyon remélem, hogy belőlem nem lesz özvegy. Parancsot, mert van egy idióta nővérem, és még azt mondtam egyszer, hogy a görögök élete kusza és fejfájást okozó, tévedtem. A miénk is az. Valószínű, hogy hozza az erő jogos tulajdonosát is, meg Rinkot is. Lehet nincs is akkora baj, mint amire gondolunk. – én azért kicsit optimistább vagyok, vagy inkább érzem magunkon a szerencsét is, bár azt nem, azt másoknak szoktam adni, nem magunknak. – Bárhogyan is alakul nem hagyom, hogy bármi történjen veled, Pocok. – nézek a férjemre hatalmas szemekkel, nem most fogom megszegni az eskümet, jóban, rosszban vele.

Megjósolták, közölték velem mi fog történni a mai napon, egyszerűen nem akartam elhinni, sőt tudomást se vettem róla inkább. Pedig elég sok mindent okoztam a sajátjaimnak, és más panteonbelieknek is, amik miatt meg kell kapnom azt, amit érdemlek. Örökre én se dughatom a fejem homokba, de azt nem engedem, hogy életem szerelme velem jöjjön. Azt végképp nem viselném el, hogy lássa ahogy mit kapok a többiektől. Mielőtt reagálnék a hívásokra, és az imákra is, előtte muszáj felkeresnem azt, akit nagyon régen láttam már, legutóbb akkor, amikor kiadtam Futsunushinak a parancsot, és elszedtem az erejét.
Óvatosan kopogok be, ahol érzem a másik istennőt is, Rinkot. Halkan szusszanok egyet, amíg várom az ajtónyitást, a képembe is csaphatja, vagy ki sem nyitja.
- Amatsumikaboshi, itt az ideje, hogy visszakapd azt, ami a tied volt. Kérlek, Rinkoval jelenjetek meg a csata helyszínén, Sangjenak vége. – hajtom meg a fejemet kissé, de nem várom meg a válaszát, úgyis jönni fognak.
Próbálok a legméltóságteljesebben lépdelni az egybegyűltekhez, aggódom, eddig bezárkózva éltem a jinjában, elrejtőzve a problémák elől, ide kevés lesz a sajnálom, vagy bármi egyéb. Tönkretettem Rant is, akit most szedtek össze, mert nem voltam képes hinni senkinek, nemhogy abban, hogy a Hold és a Nap között lehet bármi is, ami nem gyűlölet.
- Én…Mindegy, essünk túl rajta. – szólalok meg pár másodperc csend után. Mindenki tudja mit miért tettem, mert féltem, nem volt más oka, amiért ennyi hülyeséget csináltam. Nem is vagyok a szavak embere, parancsolni tudok maximum, ösztönösen nyúlok a arcomhoz, hogy letöröljem a könnyeimet.

Feszült voltam egész nap, főleg a bátyám miatt, néha azért átkozom a dolgot, hogy ikrek vagyunk, és ennyire szorosan kapcsolódunk egymáshoz, még ennyi távolsággal is, ami közöttünk van. Könyékig benne lesz a mai napban, de keveset is mondok. Leginkább azzal akartam elfoglalni magam, hogy ruhákat válogatok az új albumhoz, ehhez értek, bár bennem akkor sincs annyi díváség, mint Woo Jinban van, neki tuti még könnyebben menne a dolog. El is ejtem a kezemben lévő lapot, amikor megérzem ki van az ajtó előtt. Mit akar itt? Vállat vonva tekintek vissza, úgyis kiderül mit keres. Ennyi év után mi a jó égnek jött, de komolyan? Ösztönösen mozdulok, olyan vagyok, mint az árnyéka mióta együtt alkotunk egy párt, és én tudok teleportálni. Ajánlom, hogy mindenre magyarázatot kapjunk, életem sötét csillaga nem emlékszik szinte semmire, ez meg engem is frusztrálttá tesz.
Csillogó szemekkel nézek végig a hullákon, olyan szépen meghaltak, külön tetszik a széttépett istennő látványa, vonalzó se kell hozzá, mértani pontossággal tépték szét. Kérdő tekintettel pillantok Ranék felé, onnan érzem a mellettem álló erejét. Ennyi ész szorult a főistennőbe? Ranba tenni? Agyvérzést fogok kapni, minden főisten stikkes?
- Azért álljunk meg egy szóra, egyrészt örülök, hogy végre nem kell a taxisodnak lennem, és visszakaptad az erődet, de miért is kéne nekem nagyobb szerep? Tökéletesen elvagyok, mint apa segítője… - pillantok fel rá kistányér szemekkel. Mibe kevertek engem?

Kínoz engem szabályosan a bennem lévő sötétség, de szerencsémre segítségem van. Futsunushi az erejét adja, ami egy falat húz közém és a Sötét Csillag közé. Nem tudom meddig bírtam volna ép ésszel tovább, de felteszem, hogy nem sokáig. Sun Jin tökéletesen forgat, nem tévedett Dalnim, hogy ő az egyetlen igazi forgatóm, nem csak a vőlegényem és az ikreink apja. De beviszi a találatot, amit még én is megérzek, hiába van a fal, úgyhogy vissza is változom, nem saját akaratomból. Kud irányítja a sötétséget bennem, amiért most nagyon is gyűlölöm őt. De Sangjét még jobban. Szabályosan torzul körülöttem a valóság, látni is a sötétségen keresztül látok, levegőt venni is a pokol maga, de a fal átcsoportosult, a magzatokat védi bennem. De felbukkan Amaterasu, amire kiül az arcomra a saját gyűlöletem iránta. Tönkretett... Mindent megtett, hogy csak lopva, titokban lehessek Sun Jinnal, én pedig olyan megvetéssel voltam iránta, hogy az egyiptomi erőimmel nullifikáltam, hogy egyáltalán sejthesse, hogy merre lődörgök. Egy bocsánatkérésre sem képes. De legalább bánja amit tett, amit eddig soha, még akkor sem amikor eltörte a gitárom és a szekrénybe száműzött.
Yami no hoshi no chikara. Ima! Ienikaeru jikandesu. Elakad bennem a levegő, de távozik a sötétség a testemből, én pedig iszonyúan fájdalmas sikolyt hallatok és majdnem térdre is rogyok tőle, de inkább Sun Jinban kapaszkodom meg. Rinko még nem érti az okát a menedzserünk szavainak, aki immár ismét önmaga.
- Rinrin... Nincs végzetistennőnk és Kenji majdnem végzett Fuxival, amikor megpróbálta megállítani Futsunushi. De életben van, csak nem a mi síkunkon, a köztes ürességben rekedt. Te vagy az aki kordában tudja tartani őt. - szuszogom, de ösztönösen a gömbölyödő hasamra simítok. Rendben vannak az ikrek, sikerült megvédenem őket, viszont nagyobb is a pocakom, lehet egy pár hetet előreugrottam a védelmezés alatt.
- Úrnőm! - a hangom nem éppen édes vagy megszeppent. - Ezt tudtad mindvégig, igaz? Futsunushit pedig abban a hitben tartottad, hogy Nü Wa férje halott... Tönkretetted majdem őt is, ahogy engem annak idején! - ahogy beszélek és múlik ki Sangje, úgy változik az aurám is. Hivatalosan sem japán vagy egyiptomi vagyok most már. Koreai istennő. Az új főisten menyasszonya. Pedig még tőlem is ijesztő ha tekintélyt parancsoló vagyok, ahhoz túl apró vagyok, de éppen eleget nyeltem Amaterasu hülyeségeit, hogy ne tegyem szóvá.

Rausch/Craziness

Mintha eddig csak azt gyakoroltam volna, hogy forgassam Rant, de igaza volt, neki is, meg anyának is, hogy tökéletesen tudom forgatni, pedig sosem gondoltam rá fegyverként. A gyermekeim anyjára sose fogok így gondolni. Érzem, hogy a babák biztonságban vannak, éppen elég az is, hogy megöljük most Sangjet, nem még azon is aggódni, hogy velük mi lesz. Éppen elég probléma, hogy Ranban olyan erő is van, aminek nem kéne benne lennie. Viszont végzünk a nagyapámmal, érzem, hogy az ereje belém áramlik, de a szememhez is kapok, csak sikerült megsebeznie még így búcsúajándékként.
- Kösz, komolyan. – szusszanok Árész felé, ezek szerint mégis ő a normálisabb nagyszülő, mert a legnormálisabb éppen az előbb osztotta le a haldoklót, és jelent meg a kutyájával, aki a familiárisa lehet. De apa még nincs jól, nagyon nem, anyát előbb hozza rendbe Songmu.
Kicsit morranok, ahogy megjelenik Amaterasu, pont elégszer tett alánk, hogy haragudjak rá, de ebben mondjuk Sangje keze is erősen benne volt. Titokban találkozni, vagy éppen eljátszani mindenki előtt, hogy mennyire utáljuk egymást.
El is kapom Rant mielőtt eleshetne, magamhoz is ölelem félkézzel tartva őt, megkönnyebbülök azért, nincs már benne a Sötét Csillag ereje, végre. Nem is értem miért kellett pont belerakni, talán majd megmagyarázza a Napocska. Csendben hallgatom a menyasszonyomat, halvány vigyor jelenik meg a képemen, sokkal nagyobb a pocakja,amit majd ölelgetni tudok, de visszaránt a jelenbe Nu Wa hangja.
- Tényleg kezdő főisten vagyok, körülbelül két perce lettem az, viszont lenne egy javaslatom. Nem lehetne hanyagolni a felesleges vérontást? Pont elég volt az elkövetkezendő évezredekre a mai napi mészárlás. Remélhetőleg ma minden tisztázódik.  – szusszanok halkan, eléggé elfáradtam, nem könnyű munka egy másik főistent megölni. Most viszont végre minden rendben lesz, és nyugodtan lehetek Rannal, mert senki nem fogja tőlem elvenni, már hozzánk, hozzám tartozik.

A nejemre pillantok, bólintok is egyet, ő még mindig optimistább, én viszont ténylegesen bűnös vagyok, vele ellentétben. Azt is inkább csak csendben nézem végig, ahogy felbukkan Amatsumikaboshi és Rinko is, de végre tiszteletét tette az Úrnőnk is, akire most haragszom, hogy lehetett ennyire vak és felelőtlen, hogy pont Ranba tette az erejét. De Ranon viszont látszik, hogy bent neki legalább három hónap volt ami nekünk itt kint úgy talán fél óra. De Nu Wa hangjára már belémfagy a lélekjelenlét is. Életemben először talán ténylegesen rettegek. Le is szegem inkább a fejem, most szakadhatna be ketté alattam a föld, de komolyan... Végighallgatom őt is, még mindig emésztve azt amit Ran mondott. Átadta ezek szerint azokat az emlékeket is. De elképzelésem sem volt, hogy Fuxi túélte az ütközetem Amatsumikaboshival. Nem a legbüszkébb pillanataim egyike volt az a csata, de megkövetelte a helyzet. Na meg úgy tűnik, hogy Nu Wa most tényleg szétkapná Amaterasut molekuláira, várandós vagy sem. Megrezzenek, ahogy rámpillant és elhúzom a szám.
- Sokáig. Nem olyan egyszerű volt a helyzet, amiben elveszett Fuxi... Amatsumikaboshi arra készült, hogy elpusztítsa észak Kansait, a parancsom az volt, hogy állítsam meg, de felbukkant, hogy megpróbáljon inkább békés megoldást találni, viszont ő... - a fejemmel Kenji felé bökök. - És én teljes erővel csaptunk össze, ő pedig túl közel volt és egyikünk ereje sem aranyos. De ha valaki hozzá tud férni, az valószínűleg az lesz, aki odatette. A sötétségistenek férnek hozzá ahhoz a síkhoz, mert képesek benne mozogni, úgyhogy szerintem a két pusztító közül valamelyik lesz az aki képes lehet visszahozni őt, de emlékeim szerint nem egy kamis rituálé. A legkevesebb amit tehetek, hogy kölcsönadom az erőm, mint Rannak, csak egészen másként.

Egy szó nélkül hallgatom végig Rant, és Nu Wat is, nem szegem le a fejem, ahhoz még mindig túlságosan is büszke vagyok, ami tulajdonképpen a vesztem lett. De teljesen igazuk van, nem kezdek el tiltakozni, amikor a halálomat akarja, megérdemelném azt is. Mindent elrontottam, amit lehetséges, az is egy kisebb csoda, hogy a panteon eddig épen maradt.
- Nem tudtam pontosan, hogy mi történt vele, csak sejtettem, hogy nem halt meg, nem szóltam róla, egyszerűen nem akartam, hogy ábrándokat kergess. Sajnálom, szólnom kellett volna. Az én hibám, hogy idáig nem találtad meg a férjed. Nem öletek meg gyerekeket, akkor sem, ha már felnőttek, de az igaz, hogy megátkoztam Hyun Ae-t. – hajtok fejet Nu Wa felé, végül összeszedem magam, hogy az újdonsült főistennére nézzek.
- Sajnálom Ran, eleget szenvedtetek Sangje miatt, én pedig csak tetéztem ezt. És igen Rinko lesz a végzetistennőnk, íjász képességei miatt pedig az is lesz a főfegyvere. – nyújtom át az említettnek a fegyvereket, rögtön el is lépek tőlük.
- Nem lesz elég csak a te erőd. – pillantok Futsunushira. – Amíg még én vagyok a főistennőtök segíteni szeretnék, utána lemondok a posztomról, átadva a húgomnak, és az öcsémnek a helyemet, nem vagyok méltó arra, hogy továbbra is én legyek az, aki titeket vezet. A feladatomat továbbra is elvégzem, napistennőként. – tudom, hogy nem lesz nagy tiltakozás a döntésem miatt, de ez már amúgy is ért bennem amióta kiderült várandós vagyok. Nem mintha nem lehetne gyerek mellett panteont vezetni, de már régóta nem vagyok a vezetőjük, megérdemlik, hogy két normális isten vezesse őket, az emberek is sokkal jobban fognak járni.
POTUS

Persze, hogy tiltakozom nem akarok nagyobb rangot kapni, mert nekem tényleg tökéletes annyi, amennyi most van. Nem igazán van bennem megalomán hajlam, pedig csak meg kéne nézni anyámat.
- Mint itt amúgy majdnem mindenki, de hát akkor bébicsőszködöm feletted, amúgy is mindig azt csinálom. – el is mosolygom a szemem, ahogy felpillantok rá. Ran meg lassan tényleg gurulni fog, látványosan nagyot nőtt a pocakja, aminek szemmel láthatóan Sun Jin örül. Szusszanok egyet Nu Wa is elég erősen lobbizik az előléptetésemért, és a többiek is, ahogy hallom. Végül elveszem a felém nyújtott fegyvereket, boldog kis vigyorral veszem szemügyre, még az aurám is megváltozik, nem nagyon, de azért kicsit fenyegetőbb.
- Hjaa, pont azt akarja mindenki, hogy te segíts. Végre egy okos döntés, gratulálok, hogy megjött az eszed. – anyám nevetését meg bárhol felismerem, csak megjelentek ők is itt. Örülök, mégiscsak előléptettek engem.
- Az övé nem, de Nu Wa hasznosabb lehet, ha megérzi Fuxi, hogy itt van biztosan előjön, és nem hiszi valami olcsó bazári trükknek az egész kis tevékenységet. Úgyhogy hajrá, én drukkolok nektek, Édesem. – veregetem meg a vállát, viszont szinte szökdécselve megyek Ranhoz, hogy megölelgessem óvatosan.
- Óvatosan egyél az elkövetkezendő időkben, még a végén gurulni fogsz! -

Ráncolom a homlokom Amaterasu szavaira. Tetézte? Tetézte?! Ő az oka ennek az egésznek ami velem történik most, hogy van egyáltalán bőr a képén ilyet mondania! De nem robbanok fel inkább dühömben, mert árt a babáknak, ha a mocskos gyermekkínzó, átkozó perszónán rántom fel a vizet jobban. De azért látszik rajtam.
- Nem kellesz hozzá, Amaterasu, térj észhez. - szólalok meg száraz hangon, de Agrona is úgy tűnik hasonló véleményen van velem.
- Ha a neje erejét érzi a hasadáson keresztül, akkor hamarabb meglelhető lesz és valószínűleg félig katatón ott már a rengeteg idő eltöltött idő miatt, Nu Wa pedig képes lesz kilendíteni abból az állapotából. - szusszanok egyet. De boldogan mosolygok Rinkora, illik hozzá az íj is és a posztja is. Még hogy csak az apja árnyéka legyen... De figyelem a rituálét, sok sötétség és villám... De Rinrin meglep, én pedig kicsit elnevetem magam.
- Ne mondj ilyeneket, így is éhes vagyok. - próbálok nagy szemeket mereszteni rá. - De úgy tűnik, hogy legalább már 4 hónapos vagyok, aminek az apjuk láthatóan nagyon is örül. - mosolygok Sun Jinra boldogan.

Nem tudom mióra vagyok itt. Nem tudom mi történik a világban. Lebegek a sötétségben, egymagamban, már gyakorlatilag öntudatlanul. Megpróbáltam lebeszélni Futsunushit és Amatsumikaboshit arról, hogy összecsapjanak, de a kettejük ereje együtt kaput nyitott egy sötétségbe, ahová belökődtem végül is. Az első évezredekben azon aggódtam, hogy a kedvesem remélem nem rombolja le a világot, mert eltűntem. De megmaradt a dimenzió, úgyhogy utána már a mentális egészségén aggódhattam bőségesen.
A hangját hallom. Az erejét érzem. Körülötte pedig egy brutális erejű rituálét, ami ugyanakkora erejű, mint amivel bekerültem ide. Fény. Fény! Olyan elánnal lebegek az átjáróhoz, hogy át is esek rajta, végre levegőt véve. Könnyes szemmekel nézek fel a feleségemre, majd a kettőre pillantok.
- Köszönöm, hogy visszahoztatok hozzá! - meg is hajolok, de utána Nu Wa karjaiba vetem magam végre, annyi, de annyi idő után. Érzem, hogy az egykori Csoszon földjén vagyunk és nem Sangje uralja, hanem a fiatal fiú nem messze, a napistennő pedig a viselős párja. Megsimogatom a kedvesem arcát.
- Haza akarok menni...