Hyun Jin Kyong

Szökdécselve mentem apuhoz, örültem, hogy végre nemcsak anya van itthon, meg a kumiho, aki mindig olyan képet vág, mintha savanyú lenne neki a levegő. Miért nem megy és ugrik le valahonnan? Nagyon bosszantó egy lény, a másik akit Gameunjang-agi hozott sokkal jobb, többet is mesél. Nyújtom a kezem, hogy vegyen fel, majd át is karolom a nyakát,  és puszit nyomok az arcára.
- Apa..mi az a pestis? Ha nagy leszek csinálhatok olyat? – pislogok rá olyan aranyosan ahogy csak tudok, anya szerencsére nincs itt, megint hallgathatnám, hogy nekem nem szabad ilyet csinálnom. Nem mintha bármerre is tudnánk menni, pedig szívesen mennék megnézni mit csinál a halandókkal, mert szeretem azt is, amikor mesél, de látni csak jobb lenne.
- Persze! – ha nem a nyakát ölelném még tapsikolnék is örömömben, főleg miután elmeséli mi az a pestis.
- Eszedbe se jusson. - anya szigorú arcával nézek szembe, mire kelletlenül sóhajtok egyet.
- Miéért? Olyan jól hangzik, egyébként te nem vagy pestises? Lehet beteg az öcsém a hasadban. Biztos azért hánysz reggelente. -
- Átok egy kölyök vagy néha, nincs semmi bajom, az öcsédnek se. Mondanám, hogy majd megtudod, de nincs még egy olyan őrült, mint az apád. Lehet vénlány maradsz. -
- Mint a kumiho? Inkább levetem magam egy szikláról. - nézek rá grimaszolva. - Alhatok ma veletek? - nagyon szépen mosolygok rájuk, úgyis tudom, hogy ügyem van. Miután beadták a derekukat megyek és zargatom azt a rókát, amelyiket utálom, úgysem csinálhat velem semmit. Ellenben én igen, úgyhogy ma este is rókaként fog lenni, meg holnap is, addig sem halljuk anyával az idegesítő fecsegését.

- Apuci! – karolom át hátulról a nyakát, és bújok hozzá. – Mi lenne, ha holnap veled mennék, légysziii, ha megint végig kell hallgatnom az öcsémet meg a Végzetet tényleg vérfürdőt csinálok itt fent. Aminek nem örülnének, és még a végén az a pöcs bezárna valahova, ahhoz meg nincs kedvem, úgyis tudom, hogy valami nagy szabású dolog a holnapi napodra. – sötét kis mosollyal pislogok rá, és beköltözöm az ölébe, még akkor is, ha már nem egy hatéves gyerek vagyok.
- Amúgy sem ismernének fel, nem örököltem semmit a nagyszülőktől, egy hajszálnyi Árészvér sincs bennem, maximum annyit tudnának mondani, hogy olyan szép vagyok, mint Dalnim. A nagyi szép nő. – hümmögök, majd a lap aljára odafirkantom, Jin Kyongot levenni magammal, mert megérdemli.
Másnap meg vigyorogva állok apám mellett, mondjuk a fejembe húzom a köpenyemet, nem mintha bárki észrevehetne. Az persze nem jelenti azt, hogy én nem veszek észre más istent, főleg olyat, akiben lappang egy kis sötétség.
- Tudom, álcázzam magam. Estére otthon leszek. – intek egyet az öregnek, mire leérek a hegyről már halandó vagyok, egy kosár gyógynövénnyel a kezemben.

Mosolyogva kelek fel a székemből, észre se vette az a két irigy ribanc, hogy itt vagyok, jó mondjuk a legsötétebb pontjában ülök a teremben. Könnyedén kelek fel, és megyek utánuk a mosdóba, ez a két rezidens nem fog több vizet zavarni. Nagyon jól tudják, hogy a főorvos kihez tartozik, hozzám. Még arra is vérszemet kapok, ha valaki nem a megfelelő hangsúllyal mondja ki a nevét. Hangosan csattanással zárom be mögöttem az ajtót, mire megugranak, szinte ki is nevetem őket. Néha olyan teátrális vagyok. Oké, mindig az vagyok.
- Arra gondoltam adok nektek még egy napot, tudjátok, hogy leszálljatok a dokiról. Mondjuk isteni az ágyban, szó szerint. Nem mintha ti tudnátok. Szóval ott tartottam, hogy hallottalak titeket, ami bántotta a fülemet. Ha jól emlékszem ritka a vércsoportotok…Hm..akkor nem kéne csak úgy megölnöm titeket. Milyen szerencse, hogy van nálam vértasak.. – jelenik meg az arcomon egy kegyetlen mosoly, aztán leteleportálok velük az alagsorba, az egyik nem használt kórterembe. Az öcsémet is megpingelem, remélem nem éppen a Végzetben van, tíz percet csak kibírnak egymás nélkül.
- Hali öcskös, kiszednéd a vérét, amíg én a másikat elintézem? Ritka a vérük, ha már meghalnak legyen hasznuk. – vonom meg a vállamat könnyedén, úgyis pont ilyen kell a drágám egyik műtétjéhez. Csókot dobok az öcsinek, majd vigyorogva megyek fel a doki irodájába. A vérmágia hasznos dolog.
- Úgy gondoltam előbb kiengesztellek csak utána mondom el, hogy kivégeztem két rezidenst, nem kell aggódni a testüket soha nem fogja megtalálni senki. Ellenben szereztem vért a műtéthez. Jut eszembe, mondtam már, hogy új a fehérneműm, igazán leszedhetnéd rólam. -