Kud & Jin Ae

Jin Kyonggal festegetek a kertben, nincs más dolgunk, sosincs. De élvezi, ha valamit kézműveskedünk, tegnap virágokat csináltunk gyöngyökből, és drágakövekből. Szerencsére, ha kér valamit akkor megkapja, így nem szenved hiányt semmiből. Legalább ő nem, nekem még mindig hiányoznak a szüleim, akiket nem is ismerek. Nem beszélek róluk, hiába nem vagyok már nagyapám markában…csupán annyi lett a különbség, hogy kaptam egy férjet. Szörnyeteget, Jin Kyong nem ezt látja, tudom, hogy viselkedik vele Kud, nem vagyok vak. Mind a ketten szeretjük a lányunkat, aki jobbára rám ütött, nyomokban tartalmazza csak az apját. Azt hiszem ez a szerencse, mert akkor lenne egy kis szörnyetegem is, pont elég elviselni azt a barmot. Egyszer csak azt veszem észre, az ölembe fészkel a leányzó.
- Mit szeretnél? – nyomok csókot a homlokára, és letörlöm az arcára kent festéket.
- Anya! Miért nincs nekem kistestvérem, neked vannak testvéreid? Ha igen, miért nem találkoztam még velük? – játszik a hanbokom egyik bojtjával. Kicsikét megrándul az arcom.
- Még lehet kistestvéred, nekem nincs. – ingatom meg a fejemet. – Beviszlek fürdeni, már későre jár, egész nap játszottam veled. Kérd meg szépen elalvás előtt a rókahölgyet, hogy meséljenek neked. – viszem be tisztálkodni, még kap egy puszit, aztán rábízom a kumihora, akit nem vagyok hajlandó  a nevén se hívni, viszont elég volt egyszer átszúrnom a torkát, hogy visszafogja magát. Azóta úgy táncol, ahogy a lányom fütyül.
A saját fürdőm felé indulok, csupán egy selyemköntös van rajtam, megszabadultam a nehéz ruhától. Összehúzom a szememet.
- Nem volt elég a tegnapi? Ma is szúrjalak le? Miért nem bírsz békén hagyni? – nézek fel szinte elkeseredetten a gonoszra magára.
 

How you turned me inside out

Ritka, hogy szándékosan lassítsam le a regenerációmat, de most minden percét ki akartam a fájdalomnak érezni, amit az éjszaka okozott nekem Jin Ae. Én nem vagyok rab, mert rengeteg borzalmat a kell lesújtanom, a feleségem és a lányunk viszont nem hagyhatják el a helyet amit otthonnak hívunk. Lehet pont ez az egész visz rá arra, hogy ránézzek a szüleire azért futólag. Holdfényben kufircolnak, meglepő. Nem. De nem fájhat nekik így a tudat, hogy az én kezeim mocskolják a lányukat, hozzám lett az élete kötve. A lányunk pedig kistestvérért könyörög, amire először tegnap csillant fel a remény. Jin Kyong ha nekem rajzol, akkor mindig rajzol egy másik kis pálcikaembert is és közli, hogy testvért akar. Nem mondhatom el neki, hogy őt hogyan sikerült megalkotni, nemhogy egy testvérkét...
Hazatérek és hallom a mondatot, hogy "még lehet kistestvéred", amire lenyelek egy mosolyt és bezárkózom síri csendben a dolgozószobámba. Meg kell írnom elvégre, hogy holnapra mik a terveim, de valamiért leírom a lap aljára, hogy Jin Kyongnak kistestvér, amire dühömben összegyűröm a lapot.
Tudom merre indul a nejem, úgyhogy teleportálva megelőzöm és szégyentelenül nézem meg magamnak a köntösben, mert tudom, hogy alatta semmi nincs.
- Nem tudom, hogy ki volt az aki reggel visszafogott, hogy még ne menjek és második fordulót akart. - ez a tekintete nem tükrözi azt amit reggel villantott rám, emlékeztetem is erre. Majd a karcsú csuklójánál fogva húzom magamhoz. - Szóval már neked is könyörög kistestvérért...

Annyira szeretnék legalább egy órára lemenni az emberek közé, semmit sem tudok róluk, csak azt amiket a könyvben leírnak. Legalább olvashatok, azt nem tiltotta meg nekem senki, így tudok Jin Kyongnak is mesélni. Akkor szorul el a torkom, amikor a Holdról szeretne többet hallani, nem tudja ki a nagyanyja, sőt az ő erejét is elnyomják, mint az enyémet, nem tudom mire vagyok képes. Amíg itt vagyok nem is fogom. Azt mondtam neki lehet kistestvére, elég meggondolatlan kijelentés volt, főleg azért, mert ő sem azért született, mert annyira szerettem volna egy gyereket…De a tegnap este valahogy más volt, erőszakos voltam én is, amit élveztem, a ruha takarja a nyomait.
- Talán kicsit elgyengültem. – morgok halkan, és kerülöm a pillantását miután magához húz, a csuklómat viszont nem mozdítom meg, hiányzott az érintése. – Szóval tőled is kérdezte már… - állapítom meg, végül csak felnézek rá. – Unatkozik, csak én vagyok neki, meg a róka. Most már nem tudom lekötni, a mai nap is kivételes alkalom volt. A babával is megunta a játékot, amit neki hoztál. Teljesítenéd ezt a kívánságát is? Hogyan? Megerőszakolsz, mint amikor őt hoztuk össze? Mert legalább rá teljes mértékben figyelsz, és megteszel érte mindent. – sziszegem halkan.
 

How you turned me inside out

A drágalátos nejem persze azt nem kérdezi soha, aki a napjai legnagyobb részében emberek között lődörög, mert az a dolga, de persze akkor fog velem beszélni... tegnap sem túlzottan beszélgettünk. De amíg nem kérdez, addig olvasson, bánom is én. Nem a csevegőpartnerének lettem kijelölve, hanem a férjének, akinek be kell őt törnie. Persze szórakoztató, amikor az égitestekről kérdezősködik, mert pont az egyik a nagyanyja. Én ugyan nem mesélhetek neki ezekről, meg tőlem inkább olyan kérdéseket kérdez, hogy mit jelent ha valaki meghal, mi a himlő, ilyesmiket. De azt sem használhatja amit tőlem örökölt, mert minden ereje el van nyomva, ahogy az anyjának is.
A tegnap este a kellemesebb emlékeim között fog lenni. Vad volt, nem fogta magát vissza, rájött szerintem mikor leszúrt, hogy van ebben is egy perverz öröm, amit még követelt is magának, jócskán.
- Majdnem pirkadatig. - teszem azért hozzá, nem lennék én, ha nem tenném meg. Nem néz rám, de el sem húzódik. Tán csak nem hiányoztam neki egy kicsit? - Lassan egy éve abajgat ezzel. - csak felpillant rám, amire félmosolyra húzom a számat. - Szóval kell egy kistestvér, akivel játszhat, értem én. Honnan tudjam mit hozzak a földről, sosem beszélsz velem ennyit sem. A lányom, persze, hogy teljesíteném. Ha az kell hozzá, igen, de emlékeim szerint tegnap este pont, hogy nem megerőszakoltalak, sőt a hátam alapján inkább te erőszakoltál engem. - vigyorgok rá mocskosan.

Sosem kérdezek semmit a férjemtől, pedig erős bennem a kíváncsiság, mégis inkább dacos vagyok. Tudom, hogy ő többet van az embereket között, mint itt fent, és minden kérdésemre tudná a választ. Viszont inkább harapom el a nyelvem, mielőtt kérdeznék. Ezzel szemben a lányomnak próbálok mindenre választ adni, ő is kíváncsi, mint én. De neki az apja is válaszol, bármilyen fura kérdést is tesz fel, vagy számomra megbotránkoztatót.
- Na és aztán? Inkább örülnöd kellene, hogy hozzám érhettél. – vágok vissza kissé élesen. – Milyen türelmes vagy hozzá. – jegyzem meg epésen, de a vonásaim is megváltoznak egy kicsit a mosolya miatt. Mi a fene van velem? – Nincs jobb ötletem, mint egy testvér. Ő sem mehet le a földre, én sem, úgyhogy tényleg nem látok más megoldást. Nem kell tőled semmi, még a végén hálásnak kéne lennem, amiért kegyes voltál hozzám. Hé! Te jöttél a hálórészembe, úgyhogy csak magadat hibáztasd. – pislogok rá mérgesen. – Szeretnék fürdeni, úgyhogy, ha megtennéd, hogy kimész innen, akkor kivételesen hálás lennék. Esetleg tedd magad hasznossá és mosd meg a hátamat. -

 

How you turned me inside out

Ebben a házban megszokott, hogy a szülők beszélgetnek a gyerekükkel, a szülők pedig soha, pedig látom Jin Ae arcán néha, hogy szeretne kérdezni valamit, de inkább belehal a kíváncsiságba, sem minthogy hozzám kelljen szólnia. Pedig ha jókedvemben talál, még lehet mesélnék is neki, hogy mi történik odafent. De ha nem kell neki, akkor pukkadjon meg. Jin Kyong persze azért örökölt tőlem is dolgokat, azért is válaszolok készségesen neki, meg egyébként is a gyermekem, a nem neki sem válasz. Persze az anyjának düllednek a szemei, ha a munkámmal kapcsolatban kérdezősködik, de akkor sem látja még bennem azt a szörnyeteget ami vagyok.
- Ugyanúgy örülök, mint ahogy te érintéseimnek örültél akkor. - átugrik a hangneme, csak emlékeztetem, hogy egészen más volt a leányzó fekvése. - Az apja vagyok, Jin Ae, ha tetszik neked, ha nem és normális apja igyekszem lenni. - tetszik, ahogy eltűnik a harag az arcáról és valami egészen megfoghatatlan veszi át a helyét, csak azért, mert mosolygok. Amire már képtelen vagyok rendes mosolyt magamban tartani. - Ha te mondod, akkor nincs más megoldás. Kegyes? Hallod magad egyáltalán? A gyerekünkről van szó, te bolond némber. Nem én karmoltam szét a hátam sikongatva. - vonok vállat. - Ó, lehetek hasznos is? Mert akkor hasznos leszek. - tárom szét a karjaim, majd megvárom, hogy kádba üljön, utána térdelek mögé és kezdem el szinte finoman mosni a hátát. Mire észbe kaphatnék, apró csókokat is hintek rá és a vállaira, meg a tarkójára. Nem tudom mi ütött belém.

- Annyira utállak! – főleg azért mert igaza van, vágytam az érintéseire, de magamnak se akarom elismerni, hogy tényleg így van. – Tudom, hogy az apja vagy, nem kell emlékeztetned rá. Legalább igyekszel ez is valami, mert alig várja, hogy itthon legyél. – enyhülök meg egy pillanatra, mert tényleg szereti az apját, és ha nincs itthon akkor nekem beszél róla. Nem tudom, hogy mi talán a lányunk iránti szeretete miatt mosolyog, de kifejezetten tetszik amit látok, néha megmutatja, hogy nemcsak egy szörnyeteg. – Mondj jobb ötletet, ha tudsz valamit, okoska. Igen, képzeld hallom magamat. Nem vagyok bolond és némber se, te tuskó. A lányomért pedig bármit megteszek. Mintha nem élvezted volna. – puffogok. – Eddig nem nagyon voltál, csak felbosszantottál. – fintorgok rá, a francba is nagyon kicsi vagyok hozzáképest. Mérgesen dobom le magamról a köntöst, és ülök be a kádba. Megrándulok egy pillanatra, ahogy megérzem magamon az ajkait, még egy jóleső sóhaj is kiszalad a számon. Az ajkamba harapva fordulok felé, az sem érdekel, hogy mindent lát, amúgy is ismeri a testemet.
- A vízbe, most! -  tudni akarom mi történik velem, az egyik pillanatban megölném, a másikban...nos, abban mindent csinálnék vele.

 

How you turned me inside out

- Annyira nem, mert tegnap ilyenkor könyörögtél értem. - billentem félre a fejemet. A világért sem vallaná be, hogy az igazat beszélem. - Persze, hogy igyekszem, minden nap sietek haza hozzátok. Hozzá! - valamiért kicsúszott a számon, hogy ő hozzá is sietek, pedig... csak láthatom őt, nem beszélünk, a lányunk miatt igyekszem főként. Gondolom mennyire idegesítheti a "hol van apa" kérdésáradat, amikor nem vagyok itt.
Most talán azért mosolygok, mert gyönyörű nő. Most, hogy nem puffog, így látszik igazán a szépsége. Én pedig a gyönyörű feleségem előtt nehezen tartom fent a szörnyeteg arcomat. - Ha lenne, már mondtam volna! Akkor ne feltételezz rólam olyanokat, hogy nem mozgatnék meg mindent a lányunkért. Téged sem hallottalak panaszkodni, csak élvezkedni, úgyhogy... - szélesebben mosolygok, miért ilyen átkozottul aranyos. - De most adtál munkát, hogy miként legyek hasznos. - vonom meg a vállam. Azért annyira nem vagyok tuskó, hogy lessem, hogy levetkőzik, megvárom, hogy a kádban legyen. De valami ismeretlen erő mozdít, hogy kifejezzek iránta dolgokat, amiknek a nevét sem tudom. Ahogy jólesően felsóhajt, az megborzongat. Amikor felém fordul, megtorpanok, most láthatja, hogy csillog a tekintetem és azt a fura érzést is kiülni. Leskelődni sincs időm, úgy parancsol rám, amire felkelek és levetkőzök, hogy beüljek hozzá a kádba.
- Jobb így? Pedig nem fejeztem még be. - fürkészem őt kérdő pillantással. Mit csinál velem ez a boszorkány?

- Az tegnap volt. – mosolygok rá angyali arccal. Akkor sem fogom beismerni, nem. – Hozzánk? Csak hozzá. – vonom meg a vállamat, kissé talán fájdalmas arccal. Nem beszélek vele, ha Jin Kyong megérzi, hogy itthon van már fut is hozzá. Pedig néha látom rajta, hogy szeretne öt perc csendet, de a kisasszony szája be sem áll.
De a mosolyát egész nap el tudnám nézni, van az álcája alatt valaki, akit még nem ismerek. – Tudom, hogy a lányunkért mindent megmozgatnál, láttam az arcodat, amikor a kezedbe adták! Azóta sem láttam azt az arcod, de ragyogsz, amikor vele vagy. Egyezzünk ki döntetlenben. – adom meg magam. – Talán holnap is találok neked valami feladatot. – gondolkodom el egy pillanatra. Nem tudom miért élvezem ennyire, hogy itt van velem, és törődik velem. A csillogó tekintetét se tudom hova tenni, valószínű én is ugyanúgy nézek rá. Én viszont szemérmetlenül mérem végig. Tényleg nem tudom mi a bajom.
- Sokkal jobb, és mit nem fejeztél be? – úszom közelebb hozzá, most legalább nem töröm ki a nyakamat.
 

How you turned me inside out

- Lehet ma is, többször is, kezdesz ráérezni. - az angyali arckifejezésére egy borzasztó sötét mosollyal felelek, mint amikor leszúrt engem. - Pontosan ezt mondtam én is. - kijavítottam magam, mit akar még? Látom a fájdalmat az arcán, de nem tudom miért. Gondolom mennyire nem örülhet neki, hogy a mikor hazaérek a kisasszony csapot-papot otthagy és rohan hozzám, hogy felkapjam. Hiába erőszakból született, az anyja is ugyanúgy szereti őt, de nem tehetek róla, hogy a sötétség kishercegnője ennyire apás. Még az sem zavar, hogy állandóan csivitel nekem, ha hullafáradt vagyok is.
Majdhogynem zavarba jövök, hogy engem fürkész így. Ennyire. - Sosem hittem volna, hogy lehetek boldog, de akkor az voltam és azt az érzést senki nem veheti el tőlem. Te pedig úgy néztél akkor is rám, mint a véres rongyra, amikor átadtam neked őt, amit megértek. A lányom, a világom, amit te adtál nekem, hogy ne ragyognék. Legyen döntetlen. - sóhajtok fel. - Felőlem minden napra találhatsz nekem valamit, haszontalannak érzem magam miután Jin Kyong alszik. - fintorgok aprót. Nem tudom miért akarok ennyire törődni vele, de minden vágyam ez. Elhalmozni őt a figyelmemmel. Ragyog a tekintete, mint az ég, nem tudom miért. Érzem a tekintetét magamon, pedig tegnap volt ideje mindent megnézni rajtam. Valami kórság kerülget engem.
- Jó meleg a víz... - állapítom meg. - A hátad. - szinte félszeg a hangom, ahogy bevallom, főleg, hogy közelebb úszik hozzám.

- Majd meglátjuk. – nyikkanok kicsit a mosolyára. Sosem jelent jót, ha így mosolyog, most mégis tetszik.
- De először nem ezt mondtad, amit nem értek. – vonom meg a vállamat. Mert egyébként hozzám minek sietne? Nem beszélgetek vele, levegőnek nézem még akkor is, ha esetleg hozzám szól. Jin Kyong persze nem érti miért megyek el tőlük, ha az apjával van. De nem fogom neki soha elmondani miért kerülöm az apját.
- Hogy kellett volna rád néznem? A nagyapám odadobott engem gyerekként neked, pedig most sem vagyok hű de öreg. Senki sem tud rólam semmit, pedig határozottan éreztem, hogy a szüleim keresnek valamit, de maguk sem tudják, hogy mit. Annak viszont örülök, hogy a lányunk, mert nem csak a lányod, örömet okoz neked. – sírhatnékom van, viszont évek óta egy könnycseppet se tudtam magamból kipréselni… - Tudok egy megoldást. Aludj te is. – kuncogok egy egészen kicsikét. Kissé gonosz mosollyal állapítom meg, még mindig ott vannak a tegnapi nyomaim, direkt lassította a regenerálódását.
- Nem mindenki szereti a jéghideg vizet…nem szeretek megfagyni.. – szusszanok fel halkan. – Rendben. – fordulok felé háttal, hogy be tudja fejezni, amit elkezdett.
 

How you turned me inside out

- Kíváncsian várom. - a nyikkanása tetszik, érzem, hogy tetszik neki most a mosolyom.
- Rosszul jött ki a szótag! - nem fogom bevallani, hogy attól, hogy kerül, még az ablakomból gyönyörködöm bennük. Már nem töröm magam, hogy hozzászóljak, mert tudom, hogy hiábavaló lenne, de a szépsége tagadhatatlan. De azért hálás vagyok, hogy Jin Kyong szinte természetesnek veszi, hogy anya kerüli apát.
- Most vallottad be, hogy meghatott, ahogy a babára néztem... Igen, ez így történt, én pedig egy szörnyeteg vagyok. Kitörölték az emlékeiket rólad, Dalnim pedig ki lett tiltva innen amiért megszülettél. Nem mondhatjuk el egymásról a tegnapi nap kivételével, hogy közel lennénk egymáshoz. Ő a legjobb dolog most az életemben. - sütöm le a szemeimet. Kedvem lenne megölelni őt, de nem venné jó néven lehet. - Nem alszok. - közlöm vele. Látom, hogy gyönyörködik a művében, én pedig direkt mutatom neki, valamiért.
- Nem rossz így a fürdés, meg kell hagynom. - még mindig furcsán érzem magam, hogy egy kádban vagyunk. Ahogy felém fordul, úgy folytatom a háta mosását, újra elhalmozva apró csókokkal és egészen a nyakáig vándorlok. Lassan csinálom, kiélvezem minden pillanatát. - Jin Ae... lehet beléd szerettem...

- Ha esetleg ma nem történik semmi, talán holnap. – nem adom meg magam könnyedén, akkor sem.
- Jól van. – vonom meg a vállamat, nem fogom firtatni, akkor is fura volt számomra, hogy így mondta, túl gyorsan javította ki magát.
- Láttam benned valamit, amit addig nem, de nem sokáig mutattad. Az vagy, viszont tegnap estig nem nyúltál hozzám. Miért? Miért baj, hogy megszülettem? Ha talán nem azzal kezdted volna az egészet, hogy megtörj…akkor nem kellett volna tegnapig várni. Miatta nem bolondulok meg itt. – és amiatt, hogy megígértem nagyapámnak, meg a bundának valónak, hogy megölöm őket. – Tudom, hogy nem alszol, a lányunkat figyeled alvás közben, vagy vigyázol rá. –
- Mármint, hogy itt vagyunk együtt? – sosem voltam vele egy kádban, mindig magamra hagyott miután végzett velem. De most azt akarom, hogy velem legyen és folytassa amit elkezdett. A csókjai miatt borzongás fut rajtam végig, még így is, hogy forró a víz. Szórakozottan húzom végig a kezem a víz felszínén, a következő mondatára viszont megdermedek, és felé fordulok.
- Kud…ez nagyon nem vicces…komolyan gondolod? – pislogok fel rá. – Nem tudom mit érzek irántad, de akarom, hogy azt csináljuk, amit tegnap. Akarlak. - sütöm le a tekintetem, zavarban vagyok.
 

How you turned me inside out

- Tehát akarod. - átlátok rajta most az egyszer, mert értem, hogy mi zajlik le benne.
- Kimenekültem a szobából, nem hittem helyénvalónak, hogy ott legyek, bármennyire is szerettem volna maradni még. Nem nyúltam hozzád, de akkor már nem bírtam tovább. Édesapád anyja Sangje fattyú lánya, az apja pedig Árész... Annyira illegális a szerelmük, amennyire lehet. Az volt a parancsom, hogy megtörjelek... és rólam van szó, azt még élveztem is. Semmi közös nincs bennünk, te ragyogó vagy, én pedig a gonosz. - sóhajtok egyet zaklatottan. Tessék, most már tudja. - Amúgy sem aludnék, előtte sem aludtam soha.
- Igen. De nagyon is kellemes, nem panaszkodom. - érzem, hogy nem akar innen kirúgni most, sőt inkább folytassam, amit eddig csináltam. Amit meg is teszek, most nem tudok és nem akarok nemet mondani neki. Élvezem a borzongását és a kis hangokat amiket a csókjaimra hallat, most ténylegesen kényeztetem őt. Amit mással soha nem tennék meg. De én kimondom a gyanúmat, ő pedig ledermed. Zavarban vagyok, ahogy rám pislog, de megint ott ül a tekintetemen az a köd...
- Attól tartok, hogy nagyon is komolyan. - ösztönösen nyúlok, hogy az arcára simítsak. - Legalább nem gyűlölsz annyira, akkor, nekem már az is sokat jelent most. - elakad a lélegzetem is, ahogy kijelenti, hogy akar engem. Az álla alá nyúlok, hogy felemeljem a fejét és láthassam a szemeit. - Én is akarlak. Iszonyúan. - majd megcsókolom őt.

- Ha azt mondom akarom, leszállunk a témáról? – szusszanok fel halkan.
- Nem bírtalak volna tovább elviselni amúgy sem…Tegnapig vártál, mert ledöftelek a hajtűmmel. Értem…szóval azért kell bezárva élnem, mert illegális gyerek vagyok, jelentsen ez bármit is. Nem értem…elég lett volna békén hagyni engem, nem kellett volna a nyakamra küldeni téged. Ragyogó? Nem vagyok az, azt sem tudom, hogy kellene ragyognom. – rázom meg a fejemet egy sóhajjal. – Valószínű nekem se kéne, viszont más dolgom sincs, hogy aludjak és Jin Kyonggal foglalkozzak. –
- Én is élvezem, sokkal jobb, mint egyedül fürdeni. – főleg azért, amit csinál velem, nem mintha a tegnapi csatározásink rosszak lettek volna, sőt…de most igazán gyengéd. Viszont nem vagyok felkészülve a vallomására, ez nem egy könyv, ahol mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Ez a valóság, és hinnem kell benne, hogy igaz.
- Rendben elfogadom. – fogom meg a kezét amivel az arcomhoz ért. – Nem gyűlöllek, mármint nem annyira, mint régen. Nem igazán tudom mit érzek. – nagyon zavarban vagyok, a szívem dobogását a torkomban hallom, ahogy felnézek rá. Boldogságot érzek amiatt, amit kijelentett, ösztönösen ölelem át a nyakát, hogy hosszan viszonozzam a csókját.
 

How you turned me inside out

Felemelem a kezeimet, leszállunk a témáról, de a tudatban, hogy végre akar engem az ágyában majd.
- Pedig szerettem volna hálámat kifejezni neked, amit nem tudtam megtenni, csak a lányunkkal foglalkozni utána ha sír, hogy álomba ringassam, hogy pihenhess. Igen, élvezem a fájdalmat, felizgat, de iszonyúan, ahogy téged is. Igen. Apád félig görög istenség, ami nagyon veszélyes Sangje szerint, főleg hogy az ő vérével elegyedik és anyád pedig koreai istennő. Viszont ha lesz még testvéred, már remélem erőtlen lesz, hogy bármit is tegyen. Két világ gyermeke vagy, ezért sem lehet erőd itt. Nem érezte elégnek a bezárást. Kedves vagy, udvarias, nem látod magad, ahogy a lányunkra nézel és mosolyogsz, ragyogsz. Én csak a gonoszságot hordozom. - figyelem, ahogy megrázza a fejét. - Ha gondolod, akkor adhatok könyveket a földről, amikkel lefoglalhatod még magad... Vagy magam tudom még adni.
- Ebben van némi... meghittség? - keresem a szavakat, de lefoglal a gyönyörű bőre, az illata és az egyre erősebb érzelem, hogy tényleg szerelmes vagyok belé. A tegnapi is csodálatos volt, de ez egy másik téren az. Tudom, hogy rázúdítottam a szerelmi vallomást, ki kívánkozott. De tudnia kell, mert ez az igazság.
Elfogadja... kikerekednek a szemeim és most már tudom, hogy néztem és nézek rá. Szerelmesen. - Majd megfejted. - búgom szinte, mert borzasztóan vágyom rá és kívánom őt. Az arcvonásai, a teste, minden a tökéletesség maga. A hátára simítok, ahogy átkarol és forrón csókolom, kicsókolom a holdvilágot is belőle, ahogy az ölembe ültetem őt, hogy birtokba vehessem a testét.

Megkönnyebbülök, bár nem kéne, csak bevallottam, hogy akarom az ágyamba.
- A háládat? Egyébként az lett volna a legnagyobb hála, ha nem két napig vajúdom vele. De be kell vallanom jól esett, hogy nem kellett mindig ugranom akárhányszor felsírt, amúgy is volt olyan eset, amikor csak te tudtad elaltatni. Nem tudtam, hogy ennyire tetszeni fog, ha leszúrlak, jó nálad sejtettem, mert nem vagy normális, de ezek szerint én sem. De ez badarság, azt sem tudom mire vagyok képes, hogy lehetnék veszélyes? Ha legalább tudnám, amióta az eszemet tudom rám lett rakva ez a vacak nyaklánc, amit le se tudok szedni. Anyát kirúgták innen, valószínű már nem fogja érdekelni a nagyapámat mit csinál az apámmal. A görögökben már nem is hisznek, én pedig koreai vagyok, akár tetszik neki, akár nem. Inkább rád bízott, mert ő sem volt képes megtörni. A modor mutatja mit érsz, és szeretném, ha a lányunk nem lenne udvariatlan. Meg Jin Kyong iránti szereteted. – emlékeztetem rá szelíden. – Kérhetem mind a kettőt? A könyvek nem adják át úgy a valóságot, mint te tennéd.. –
- Harmónia is, nemcsak meghittség. – válaszolok elgondolkodva, mert sosem volt még ilyenben részem, úgyhogy keresnem kell a megfelelő szavakat. Főleg mert most megmutatja, gyengédségre is képes, de szerintem ez nemcsak engem lep meg. Nem is tudok mit kezdeni a vallomásával, minthogy elfogadjam, nekem még emésztenem kell ezt, nem tudom mit érzek iránta valójában. Az egész kusza, és még nem tudom, hogy fogom kibogozni. – Igyekszem. – mosolyodom el halványan, megsimogatva az arcát. Nem akarok elszakadnia az ajkaitól, pusztán annyira, hogy levegőt vegyek, végigmarom a nyakát, és a háta egy részét, amint megérzem. Minden egyes rezdülésére azonnal reagál a testem, az agyamat hagyom kikapcsolni, hagyom, hogy az ösztöneim vezessenek. Vágyom rá, vágyom arra, hogy mocskos dolgokat csináljon velem, sugdosson a fülembe, és az én véremet is vegye ne csak én az övét.
 

How you turned me inside out

- Arról meg szerintem továbbra sem tehetek. Fáradtnak tűntél és én is ugyanolyan közel voltam a kiságyhoz. Olyat is csinált velem, hogy nem tehettem le, mert azonnal felébredt és sírt, úgyhogy egész éjszaka a kezemben aludt. Kikérem magamnak, hogy bármi közöm lenne a normalitáshoz, egy perverz állat vagyok, ezt legalább sejthetted volna tegnap. De te elég vérszomjas ragadozó tudsz lenni. Pont ezt nem akarja megtudni, úgyhogy marad rajtad a nyaklánc, mert én sem szedhetem le, csak a főisten és sem vagyok egy cukorfalat. Kirúgta, amúgy is gyűlölt itt lenni, régen is látványosan szenvedett és fejjel lefelé csüngött a tetőről és egyebek, most apád körül lődörög tovább. De nem felejtették el őket attól, viszont koreai vagy, igen és pont ezért is a házi őrizet. Én pedig igen, mert egy sötét suttyó vagyok és élveztem is. Attól, hogy ő nem lát annak ami vagyok, attól még tudom magamról, hogy vadparaszt vagyok, sőt büszke is erre a tényre. Eh, egy jó dolog van a rovásomon akkor. - vonom meg hetykén a vállam. - És engem ugyan milyen formában kérsz, mint tegnap vagy legyek a sötét kis hírnököd?
- Nem tudom, hogy az micsoda, de biztosan. - hümmögök kicsit, nem mondható el rólam, hogy ezekkel tisztában lennék. Ott vagyunk ahol a part szakad. Az érzelmeim miatt vagyok most finom vele és ez mindkettőnket meglep, főleg őt, mert ő tudja a sötétebbik oldalam is, hogy mennyire sötét is az. Csak egy szikra kellett, hogy lángra kapjon a világunk. Azt pedig hajtűvel kaptam meg. De a kíváncsiság, hogy miket tehetek vele, az tetszik, minden irányban. Gyönyörködöm a mosolyában és önkéntelenül lehunyom a szemeim, ahogy megérinti az arcom. Nem erőszakos, nem kikaparni akarja a szememet. De ahogy benne vagyok, úgy fordul a kocka, úgy lesz belőle valódi vadmacska, felszisszenek a marásaira elégedetten és hagyom, hogy a hév vezessen. A szám is szappannal mosná ki, ha ép eszénél lenne, de nincs. Kettőnk vére festenyzi a fürdővizet és még nem engedtem el teljesen a gyeplőt, de szerintem érzi, hogy abból nem lenne köszönet.

- Nem, nem tehetsz róla, arról a főisten tehet, aki nem engedett segítséget nekem. Most mondjam, hogy préselj ki magadból egy babát, és megtudnád milyen fárasztó. Valószínű ezért szereti, ha most is ott vagy vele, amikor alszik. Igen, tegnap megtudtam, hogy mennyire perverz vagy. Magam is meglepődtem, hogy ennyire el tud menni az eszem, de tetszett. Sosem fogom elhagyni ezt a helyet, ezek szerint, és nem fogom megtudni mire vagyok képes, csak mert valaki beszari alak. A kirúgása még jól is jött neki akkor, legalább apám mellett van. Ha egy órára engednétek le, felügyelettel…látni szeretném az embereket, Csoszont! Tudom, hogy élvezted, gyerek voltam nem hülye. Mert még kicsi és nem látja benned azt, amit én láttam olyan idősen, mint amennyi idős most. De nem is akarod neki megmutatni. Egy jó dolog most..lehet növekedni fog majd a szám. – mímelem a mozdulatát – Azt majd meglátjuk, végülis mind a kettő lehetsz. –
- Ahogy én sem, pusztán találgatok. – a könyvekben olvastam ilyenekről, amiket kaptam, hogy foglaljam le magam. Szeret engem, ezt a tényt pedig nehezen tudom feldolgozni. Tényleg megérte tegnap leszúrnom, az tört meg bennünk valamit, ami miatt itt vagyunk. Jelenleg nem akarom kikaparni a szemét, vagy addig fojtogatni amíg lilul a feje, nem mintha érnék vele bármit is. Helyette inkább véresre marom mindenét, amit érek, de nem csak karmolom, harapásokkal is jutalmazom, minden egyes szavát, amiért leszúrnám, ha nem ebben a helyzetben lennénk. Szinte könyörögve nézek rá, hogy zúdítson rám mindent.
 

How you turned me inside out

- Jellemfejlesztő eszközként tekint a szenvedésre. Nem vagyok anatómiailag arra tervezve, én a ragasztót adom a gyerekhez. Egy hete mormogott elalvás előtt olyat, hogy hárman kéne aludnunk egy ágyban, azt hittem felköhögöm a tüdőm. A hajtű nem eltántorító a számomra, hanem biztatás pont, de neked is kenyered az erőszak. Nekem is tetszett, de érezted is mennyire, meg hányszor. Amennyiben nem lesz valami változás, nem. Amióta apád hozzá akarta adni Yamához, azóta akarta magát lerúgatni, de apád különösen jó apropó volt neki, hogy istennőként, ereje teljében a szabad ég alatt megcsináltak téged. Nem én vagyok a döntéshozatali tábla és nem olyan egyszerű téged lecsempészni sem. Most éppen úgy hívják, nem sokkal régebben három másik királyság volt még, ki tudja mi lesz még a neve. Ennek örülök, mert az utolsó amit akartam az életembe az egy ostoba nő. Ha nagy lesz, akkor is Kud és Jin Ae lánya lesz. Ha megkérdezi egyszer, hogy mit csinálok, akkor válaszolok neki, de megmutatni, azt nem, nem túl nagy a túlélési arány utánam. Amikor kistestvére lesz, akkor. - csak nézem, hogy utánoz. El fog szemtelenedni ez a nő. - Majd értesítsen a döntéséről, nagyság.
- Vak vezet világtalant, de ez a sötétség lényege. - dünnyögöm neki, szinte bőrébe. Kezdek egészen oké lenni a gondolattal, hogy szeretem. Valamit tanultam magamról is legalább, csak lehet az, hogy így kinyögtem, az még vissza fog nyalni egyszer. De belém állította a hajtűt tegnap, amit nem tud visszacsinálni és szerintem nem is akarjuk visszaforgatni az idő kerekeit. Hagyom, hogy apránként hámozzon ki az elmém sötét zugaiból és rántom is magammal a mélybe. A tekintetét látva feketévé válnak a szemeim és nem egyszerűen hagyom magam elszabadulni, hanem elemi erővel zúdítok rá mindent amire vágyik tőlem épp.

- Nagyon fejleszt, de tényleg, élveztem. Nem is leszel olyan fáradt sosem, mint egy nő szülés után. Együtt? Aludni? Remélem gyorsan elfelejti ezt a butaságot. Te nem is alszol. Hiába vagyok elszakítva a gyökereimtől, úgy látszik kiüt bennem a vérük. Akkor türelmesen várok, mást úgysem tudok. Yamához? Miért nem lett abból semmi? Köszönöm, tudni akartam hol hoztak engem össze, de tényleg. Ezt csak azért mondod, hogy ne akarjak lemenni, ha az a mocskos rókaribanc le tud menni akkor én is. Nem hagytad, hogy ostoba legyek, ha nem megtörtél akkor könyvet kellett olvasnom. A te dolgod a pusztítás, miért is lepődnék meg, ha túlélne téged valaki rajtam kívül. Akkor az már két jó dolog lesz. – a mosolyom akkor is töretlen. – Eldöntöttem, könyveket kérek, és téged is. Lehetőleg ruha nélkül, van egy élesebb hajtűm.–
- Akkor majd felfedezzük együtt. – jelentem ki egy halk sóhajjal. De most hagyom, hogy magával rángasson a sötétbe. Hogy miatta teljesen elveszítsem azt aki erőteljesen tiltakozott ellene, és tessék, jelen pillanatban levegőt se tudnék nélküle venni. Ez lenne az? Mármint a szerelem. A víz színe vörös a vérünktől, nemcsak halvány piros, dominál a vér benne. Nem tudok, de nem is akarok megszólalni, pedig kijelenteném neki én is, hogy szeretem. Hiába tört meg anno, mostanra már rég összeszedtem magam, és azt kell mondjam, inkább egymást törtük meg. Reszketegen sóhajtok fel,és csókolom meg gyengéden, ebben viszont az összes érzésem benne van.
 

How you turned me inside out

- Fáradt is nehezen leszek. Én is, mert nem akarok megfulladni. Nem, csak fekszem mellette, mint egy deszka, még akkor is, amikor a veséim rúgja ki. Igen és csodálkozol a nyakláncon? Mást itt nem is nagyon lehet tenni. Igen. Ó, hát Yeom-ra, tudod, Agrona és Yama fia, úgyhogy az ott veszett el. Én csak őszinte vagyok. Ő egy kumiho, te egy istennő vagy, remélem észleled a léptékeket azért. Úgy is bánnak velem amiatt, hogy nem kéne egy asszonynak olvasnia, hanem csak hímeznie, blablabla... Nekik nem az a dolguk. A sors ellen meg értelmetlen kapálózni. Az lesz még egy külön halál majd a kettő követel egy harmadikat, erre nem gondoltál? - pillantok rá felemelt szemöldökökkel. - Ez gyors volt. De legyen, megkapod mindet amit az imént kértél. Élesebb? - a szemeim is felcsillannak.
- Közös kis kaland, érdekesen hangzik. - somolygok egyet. De kéri magának a bajt, nem egyenesen keresi, követeli. De megérdemli most, mert édes minden hangja, karmolása és harapása, holnap sem fogok gyorsan gyógyulni, büszkén fogom viselni a nyomait. A kádból szinte eltűnik a víz és a vérünkben fürdőzünk most már és a pillanatban. Ő kell nekem levegő helyett is. A tarkójára simítok egy boldog sóhajjal, az a csoda, hogy nem pusztult el a fürdő. Kapok az ajkai után és nem kell mondania sem, mert érzem, hogy megfejtette, hogy mit érez irántam, hosszan viszonzom, hogy együtt sütkérezzünk most a szerelemben.

- Talán leszokik majd a rugdosásról, remélem. Nem,nem csodálkozom, de a nyakláncom nem befolyásolja, hogy perverz vagyok. Világos, legalább Yeom-ranak volt választása, pedig ő aztán tényleg nem koreai, ha úgy vesszük. Néha megtarthatnád magadnak az őszinteséged. Kumiho, ribanc nevezd aminek akarod, akkor sem halna bele senki, ha lemehetnék egy órácskára, remélhetőleg, de jó elfogadom, itt fogok megpusztulni. Azt is szoktam, úgyhogy nyugodtan befejezhetik a feléd való panaszkodást. Gondoltam rá, akkor lesz egy harmadik is. – nézek rá, hogy komolyan gondolom a harmadik gyereket is. – Minek gondolkodjak rajta sokáig? Örömmel hallom. A tegnapi már régi, több éves, de kaptam egy újat, ami a dobozában van. – mosolygok kissé sötéten.
- Szerintem is, de ki tudja lehet élvezni fogjuk. – majd meglátjuk. Nem azt mondom, hogy minden este szeretném kikövetelni magamnak ezt az egészet, de ha csak egy részét adja meg nekem már megérte. Függővé tett, a tegnapival, és a maival is. Nem. Szerelmes vagyok, belé, teljes szívemből. Persze az agyam értelmesebbik része sikít, hogy menekülnöm kéne, nem megy. Azt a fajta sötétséget, amit ő hordoz magában nem adom másnak, nekem kell. Más úgysem adná nekem önként a vérét, de én sem, csak neki, ő fürödhet benne. Halk zihálással bújok hozzá a csók után, a fellegekben érzem magam, holnap viszont mindenem sajogni fog.
 

How you turned me inside out

- Nem tudom, nem voltam gyerek... Azt nem, az a jellemedben van, nem az erőid között, így az szabadon lehet. Technikailag koreai, ezen a földön fogant, ez is volt a halálisteni poszthoz való alapja, hogy kitúrja az apját innen. Majd ha piros hó esik. Szeretnéd azt az egy órát, ha nem kapnak el hamarabb megbűnhődni ezer évre egy sötét veremben, anélkül, hogy láthasd egy percig is a lányod? Mert az lenne. Amíg olvasol, picsogni fognak, de nem érdekelnek. - megszalad a szemöldököm a kijelentésére, de látom, hogy nem viccel. - Kipróbálhatjuk azt is... - máris érdeklődően nézem őt.
- Biztosan élvezni fogjuk, eddig is élveztük minden percét. - jelentem ki magabiztosan, mert már látom előre, hogy miként is fogjuk tenni. Az legyen a talpán aki abban meg fog innentől állítani, hogy a hálójában vagy a fürdőjében legyek esténként. Nem elég belőle ennyi, többet akarok, mert szükségem van rá. Hideg és sötét lenne még nekem is a világ nélküle. A fénye és főleg a benne lappangó sötétsége boldoggá tesz és belé szerettem, menthetetlenül. Nem adnám másnak, így is erőszakkal lett az enyém. De egy másfajta erőszak eredményeként úszkálunk a vérünkben most. Egy sóhajjal ölelem magamhoz, már kerülgetnek a fájdalmak, de élvezem őket. Óvatosan emelem ki a kádból, hogy magunkra terítsek egy nagyobb törölközőt, hogy az ágyához vigyem őt. Még kérnie sem kell erre. Ott is bújhat hozzám, talán kényelmesebben is.

- Én voltam, de akkor is téged rugdostalak, ha valami oknál fogva mellettem maradtál. A jellemem pedig nem tudjátok még ti sem átalakítani, hiába próbálkoztatok. Világos. Nagyon vicces vagy. Nem, természetesen így már nem szeretném. Jin Kyong a legfontosabb számomra. Engem még úgysem, mivel hozzám nem jönnek, távolról néznek, mintha fertőző lennék. – fintorgok, bár az lennék egyébként, mindenki belepusztulna.
- Akkor holnap mesélsz, aztán megmutatom. Igazán öröm lesz beléd mártani. –
- Igazat kell, hogy adjak neked. – ismerem be, de akkor is szükségem volt pár év ellenségeskedésre. Most pedig arra van szükségem, hogy mindennap velem legyen. Hálásan pislogok rá, ahogy kiemel a vízből, nekem erre most nem is lenne energiám, a járásra meg pláne nem. Csak szusszanok egyet a hálóruhám gondolatára, a levegő mozgása is fáj, de eszem ágában sincs gyorsítani a gyógyulási folyamaton. Inkább kényelmesen bújok Kudhoz. Halkan elkuncogom magam. - Pár órával ezelőtt még megöltelek volna, most meg... - szusszanok nagyon szerelmesen.