Nam Yun Hye

Már megint a sátramban van Kwang Min, kipaterolni sem lehet innen. Kiesett a számon majdnem három éve egy óvatlan pillanatban, hogy ha sikerül megölnünk Yingzong császárt, akkor elvehet engem. Csak kikerekedett a szeme és eltűnt, felteszem apámékhoz. Átfordítom őt, amire csak visszafordul és szabályosan húz vissza aludni. Még három órát tudunk pihenni. Megadom magam neki és visszafekszem mellé.
Khanbaliq sokaknak csak legenda, nekünk akkor valóság volt, főleg mert császárt ölni mentünk. Ma Peking része. Jó messzire elmentünk otthonról, hogy megtegyük. Talán Nü Wa szemét is szúrta, hogy a mongolok mit tettek a saját országával, nekünk meg az, hogy mi velünk mit tettek. Senkinek nem buli bábállamban élni. Állunk ketten véres tőrökkel és ahogy lezuhan a holtteste a császárnak, akkor vigyorodom el. A derekamra fonódik Kwang Min mindkét karja és már a hatalmas ágyban is találom magam. Én adtam neki engedélyt, úgyhogy csak magam okolhatom. Vagyis inkább kiélvezem teljesen a helyzetet.

Most nem tudom elkísérni a férjem turnéra, ahhoz messze túl várandós vagyok. A hetedik hónapban Kwang Min könyörög néha, hogy csihadjak le. Pedig szívesen mentem volna, mert a lányunk a Roselia dobosa és végre szembenézhet a nagybátyjával is élesben. Természetesen tudok róla, hogy Deok Su dobol a fiúknak, mert a férjem imádja a testvérei és az együttesük hülyeségeit közvetíteni. Én pedig itthon gyakorlok a .strandbergen, azokból a jegyzetekből amiket Ran állított össze, mert Woo Jinen látszik, hogy fejben pörget még mindent amit Rantól tanult régen. Most örülök neki, hogy nincs itthon a férjem, mert még leteremtene, hogy ne ugráljak. Csippan a telefonom, én pedig lerakom a gitárt és megnézem. Pont ő az.
"Nem tudlak felhívni, de Ako felvette. Sírok a röhögéstől." Aztán elindítom a felvételt. Ye Jun éppen elrohan mindenki mellett, hogy Kouichi müzlijének a nagyját felegye, aki pedig bosszúból kergetni kezdi. A háttérben lehet hallani mindenki irdatlan röhögését, kivéve a két fiatalét, akik megint magukkal és egymással vannak elfoglalva. Miután kinevettem én is magam, utána hívom fel a férjem, hátha jobb állapotban van.

Már egy ideje, hogy be tudtam szállni a Raise A Suilenbe. Szerencsére sosem gond, hogy valaki Seung Hye-re vigyázzon. A mai mondhatni az első nagyobb koncertünk így, mi már teljesen felöltözve állunk a helyünkön, amikor a Roselia lejön, a lányom azért ad egy pacsit, hogy most anyu jön, hogy megmutassa mit tud. Kouichi nem tudott túl sok számot írni nekünk eddig a Death Stranding miatt, de nem is kell még nekünk teljes estés koncert. Látom a két palimadarat struccolni, plusz a férjem a kurva büszke vigyorával kicsit arrébb. Az EXPOSE 'Burn out!!!' az első szám. A teremben a fények kékké változnak, a ruháink is felvilágítanak, közben mögénk a pulthoz ugrik Ran. Hogy a bánatba varázsolta ki magát abból a fűzős rettenetből ilyen gyorsan... Saachan és lendületből lépünk fel a mélynyomóra, pontosabban én ugrok, hogy a nyitószólót eljátsszam, majd egyként folytassuk és látom, hogy röhög a férjem azon, hogy túlmozgásos vagyok. Mondjuk a két húgom sem panaszkodhat. Ra On a billentyűzet felett rúg fel többször is és pörög jobbra-balra. A hatásunk meg a napos kisasszonyra is hatással van. Egy egészen másik énje szólal meg, kacér, vidám és vigyorog, ahogy felugrik a pultra az MC szakaszoknál. Remélem, hogy a végleges DJ-nk is mindig ilyen lesz majd.

Az étteremben néznek ránk nagyon, ahogy a férjem kezében ott van Seung Hye és épp kacarásznak, én pedig a kicsi lány fonatait igazgatom meg. Csak szinte flegmán vonok vállat. Az, hogy a testvérei a férjemnek nem tudtak róla, hogy házasok vagyunk, az nem jelent semmit. Mindenki a maximumot hozta magából, most megérdemelünk mi is egy kis kimozdulást családként is.
- Én is húgizni akarok! - nyújtja a kezeit Ako a húgáért, akiért már kapálózik a kisasszony és az apja átadja neki. De Sun Jinből süt a démonvér ahogy odacaplat a kisnapocskához és kiteremti.
- Remélem dugni mennek. - szólal meg a nagyobb jelenlévő lányom, amire reflexből kap egy fülest tőlem.