Annabelle Velvet Andrews

- Ms. Jones kérem. Meg kell értenie, hogy ha bekerül a programba akkor mindenkivel meg kell szüntetnie minden kapcsolatot. Máskülönben magára találhatnak és veszélybe kerül az élete. Ez pedig pontosan az, amit szeretnénk elkerülni. - magyarázta a velem szemben ülő férfi.
Istenem, hogy én mennyire utálom ezt az egészet. Inkább maradtam volna a fenekemen és ne kerestem volna a biológiai szüleimet. Miért nem volt nekem elég, hogy egy szuper családot kaptam a sorstól akik úgy neveltek, mint ha a sajátjuk lettem volna. De nem, nekem mindig a saját hülye fejem után kell mennem még akkor is ha az életembe kerül. Vagy legalább is a régi életembe. Soha többé család, barátok, kollégák és régi szerelmek. Hát ez több, mint fantasztikus...
- Nyilván egyikünk sem szeretné, hogy tényleg feldobjam a bakancsot, Donovan ügynök, de ez azért mégis csak nonszensz. De tételezzük fel, hogy megszakítok minden kapcsolatot, mégis hogyan fogják elérni, hogy ne találjanak rám? - néztem rá kérdőn, miközben a mellkasom előtt összefűztem a karjaimat.
Iszonyatosan nem fűlött a fogam ehhez az egészhez, de hát ez van ha az ember lánya elég kotnyeles ahhoz, hogy miután rájön, hogy az apjának köze van Chicago legnagyobb bűnszervezetéhez, még az után is tovább kutakodjon és olyasmibe keveredjen ami miatt most be kell kerülnie a tanúvédelmi programba. Pedig olyan szép jövő állt előttem. Pszichológia szakon végeztem az egyetemen elkezdhettem volna építgetni a karrierem erre, most ott tartok ahol a part szakad.
- Ami azt illeti, azt az instrukciót kaptam a felettesemtől, hogy végérvényesen ki kell Önt vonnunk a forgalomból, mint Dr. Victoria Jones. A tárgyalás után halálos autó balesetet fog szenvedni, ami után el kell hagyni a várost. Nem mehet haza, nem búcsúzhat el és nem vihet magával semmi olyat ami tényleg nem létfontosságú. Megértette? - kérdezte ellenmondást nem tűrően, amitől csak még valóságszerűbb lett ez az egész kalamajka.
- Persze, hogy megértettem, de akkor ezek után mihez kezdjek? Biztosítanak nekem valamit? Állás? Lakás? Pénz? Na és mégis hogy fognak hívni? Ezeket azért csak elárulhatja, nem? - pislogtam rá nagy boci szemekkel miközben megsoroztam a kérdéseimmel.
- Ohh, hogyne majd elfelejtettem. Onnantól kezdve a neve Annabelle Velvet Andrews. Született 1991.02.28.-án Manhattan-ban. Az elinduláshoz pedig kapni fog egy másfél szobás lakást Brooklyn-ban és némi készpénzt. Viszont munkát magának kell keresnie és a továbbiakban csak akkor vegye fel velünk a kapcsolatot ha bajban van és felfedték a kilétét. - magyarázta a tényeket, miközben átadott egy vaskos csomagot amiben minden benne volt amire a továbbiakban szükségem lesz.
Ennek már már lassan kettő és fél éve. Azóta  fordult a feje tetejére a világom és azóta élem a mindennapjaimat AVA-ként. Szerencsémre sikerült munkát is találnom, ha nem is vág teljesen a szakmámba, de szeretem. Mondjuk szegény anyámat a frász törné ki ha kiderülne, hogy az orvosi diplomámmal pultos vagyok. De amiről nem tud az nem fáj. Így van? Egyébként is épp elég trauma volt neki, hogy a kislánya "feldobta a bakancsot". Örüljünk neki, ha azt sikerült majd egyszer megemésztenie. Na de kanyarodjunk csak vissza a munkámhoz.
Kerek két éve dolgozom a LAVO-ban, mint pultos. Tulajdonképpen amikor jelentkeztem az állásra akkor az tetszett meg benne, hogy ugyan úgy foglalkozhatok az emberekkel mint a szakmámban, és mint köztudott a gyerekeknél őszintébbek már csak a részeg emberek lehetnek. Úgyhogy egy ilyen átfedéses kapcsolat a múltammal talán nem akkora bűn. Viszont mostanra igazán megszerettem a helyet és nem feltétlenül emiatt az átfedés miatt, vagy az ingyen pia miatt amit őszintén szólva néha igen csak kihasználok, hanem az emberek miatt is.