Rosalie Schmidt

Üres töltényhüvely koppan a padlón, szusszanva nyúlok érte, papírmunka helyett inkább ezt gurigáztam az asztalon egészen a leesés pillanatáig. Ez volt az első töltényem hüvelye, én pedig megtartottam, elég szentimentális vagyok, és néha felhamozok pár kacatot, tuti apám miatt, lépj be a garázsába, aztán szörnyedj el, amúgy rendet tart, ABC sorrendben méghozzá.
Kopogás nélkül csapja ki valaki az ajtómat, miért is nem lepődöm meg? Tartarosz nem arról híres, hogy ilyen alapvető dolgot megtegyen.
- Hercegnő mi lenne, ha leadnád végre azokat a tetves papírokat? – dob elém még néhány aktát.
- Mi lenne, ha nem hoznál még többet? – vágok vissza egy grimasszal.
- Szólj akkor az igazgatóhelyettesnek, aki nem bír a seggén ülni, és jelenésed van előtte a legutóbbi akciód jelentésével, ami még nincs kész, ahogy látom. Húsz perced van. – vigyorogva zárja be maga után az ajtót. Homlokom a hideg asztallapra helyezem, öt perc..és elkezdem. Tulajdonképpen nem is kéne gépelnem, de ha nem Tartarosz vagy az Öcsi lép be, mit mondok a halandóknak, magától ír a gépem? Az meg nem bűn, ha éppen elfogadom az invite-ot egy OW meccsre, ugye? Pláne, ha az a nővérem férjétől jött.
- Neked nem dolgozni kéne? -
- És neked? – dobom vissza írásban a labdát Ponosznak.
- Jogos, szünetet tartok már vagy két órája. De ez egyébként az elnök hibája, parancsot kaptam tőle, hogy védjem a seggét. -
- Ahhaa, nyalis vagy. Gyors meccset kérek, papírmunkát csinálok, és jelenésem van a főni előtt. -
-Uuu, még a végén állás után kell nézned, mert munkaidőben játszol. -
- Hagylak meghalni, ha így folytatod..upsz..bocsi. –

Vidáman, szinte beszökdécselek Henhez, pofátlan módon rátelepedem az asztalára, és úgy adom át az aktákat, az összeset. Ha egy technopata rákapcsol..akkor ez történik.
- Mizu főnök? Mondd csak miért kellett ennyire sietnem? Három napja, hogy visszajöttem az afrikai csőcselékektől, majdnem megőrültem, csak egy kis lyukat láttam négy hónapig. Na mindegy, leírtam mindent, azt is amiről amúgy nem is kéne tudnunk. A Sas oda meg vissza lesz. Sas ide..sas oda..szállide..szálloda.. Bocs, elkalandoztam. – rajzolok szívecskét az egyik üres lapra, mármint remélem, hogy üres.
- Hogy vannak a gyerekek? – teszem fel a kérdést, közben összeborzolom a haját, gyorsan le is ugrom, aztán a székre ülök. – Amikor így villódzik a szemed tökre olyan vagy apa, tuti a szemüveg teszi. Jól van megyek már..hova is kell mennem? -
- A képviselő úrhoz. -
- Remélem Winnie az este megfagyasztja a golyóidat. – mutatom fel a középső ujjamat, és kisétálok. Úgy utálom ilyenkor.  


Elgondolkodva nézek magam elé, dühösen fordulok Pearl felé, fejbedobott egy labdával, amit vissza is passzolok neki.
- Rosie! Már megint elbambultál! -
- Nem is igaz, jó igen, mit szeretnél? -
- Kész a kaja, és apa azt mondta, ha nem sietsz megeszi előled a burgert. –
- Hercegnő, ha minden igaz Ephraim is beugrik, hamar készen lesznek Henning-gel. – nyújtja felém a tányért.
- Nem érdekel.. – puffogom halkan, majd motyogok egy köszit. – Majd otthon találkozom vele. -


Otthon meg is dobáltam a papucsommal. Aggódtam érte, erre egy szó nélkül lelépett.