Yeong Jin Kim

Messziről látom a lángokat, azt hiszem anyámat most gyújtották fel, mondjuk nem ejtek érte egy könnycseppet se, bár kissé mulatságos csak így közel húsz év után esett le neki, akinek oda adta magát az Árész. Az öcsémmel ellentétben, én félisten vagyok, és azóta nem láttam a démonná vált anyámat mióta Árész megint feltűnt, mondjuk már nem is fogom.
- Hova került? – teszem fel a kérdést, pedig senki nincs körülöttem, csupán egy sólyom, akinek kitartom a karomat.  – Hmpf..pech pont most küldött el az öreg Go. Na nem baj, majd egyszer látom, menj. – küldöm el a madarat, jómagam pedig mozgásba noszogatom a lovat, ideje felfedezni a többi földrészt is. Mondjuk Japánt, majd elszegődöm valami segédnek, amíg ki nem tör valami háború.

- Tényleg nem akarsz találkozni az öcséddel? –
- Minek tenném? Robogjak be a hotelba és rúgjam rá az ajtót, hogy a testvéred vagyok, és még az anyánk is ugyanaz, csak engem nem akart kinyírni, ellenben simán eladott szolgának? – vonom meg a vállamat, ennek a japán csodabogárnak én vagyok a csodabogár, neki fontos volt a családja, még most is az, pedig meghaltak, ezzel szemben nekem nem. Pedig azt is tudom, hogy nemcsak ő van itt, hanem apám is, és egy másik félisten testvér. – Amúgy is holnap elhagyom Csoszont, vagy holnapután, még nem tudom, a hajótól függ, remélem minden rendben lesz az időjárással. –
- Velem mi lesz? – pislog rám nagy szemekkel.
- Mi lenne? Maradj itt, vagy menj vissza Tokyoba, már rég leróttad a tartozásod, vagy gyere velem, talán letelepedsz Amerikában. – tárom szét kicsit  a karomat, New York és Washington a célom, még magam se tudom minek megyek.
Este már az egyik tetőn ülök, kijárási tilalom van érvényben, amit nemcsak én szegek meg. Félszemmel pislogok fel a mellettem megjelenő Philotészre, aki rám szegezi a fegyverét.
- Két utcával arrébb. Ott lesz az öcsém, a japán pedig meghalt, szívesen. – szívok még egy utolsót a cigarettámból, és távozom, nekem volt azzal az ürgével elszámolni valóm, lehet neki is, most már mindegy.

Több, mint száz év után már tudom minek mentem akkor az Államokba, megismerni a feleségemet, aki pár hónapja elköltözött tőlem, megint tettem valamit ellene, ami nem tetszett neki. Vagy megint színészkedik, szokása szerint, piszok jó kém volt, amikor azok az idők jártak, és aki kém volt, az is marad.
A délutánom meg nem is lehetne csodálatosabb, skype-hívás az Államokból, kellett nekem nemzetvédelmi miniszternek indulni, és pont Dél-Koreában? Kellett. Kinek kell a monoklis apját néznie? Na, azt nemcsak nekem.