Sang Woo Jin

- Ez hülye. - jelentettem ki egy éve és még most is áll a szavam. Hiába néz rám Eun Ha szúrósan, többiek is egyetértenek velem. A halántékomat dörzsölöm, ahogy végignézem a tabulatúrát a gitárhoz. Persze, hogy felskiccelte a szöveget is hozzá, hogy miért is ne tette volna... Ország-világnak tudnia kell, hogy ez a majom, anyakönyvezetten Kim Sun Jin, halálosan szerelmes Bousaid Ranba. Holdhercegnőre, avagy a menedzserünkre nézek, hogy miért kell neki ilyen idióta öccs, de ő inkább vállat von. Majd megbeszéljük mi a magunk módján.
- Mielőtt belemásznék a dalelemzésbe, jött neked egy kurva nagy csomag. - mutatok a dobozra, a sarokba, ami egyrészt legalább van 150 centi, másrészről kilométerekről Ranillatú, ahogy azt egy szóban Eun Ha is összegezte pár perce. Okostóbiás persze vetődik a dobozra, hogy utána egy hatalmas plüssnyulat vegyen elő és arra támasztva a fejét várja az oltást. Néha olyan a terem, mint egy orvosi rendelő. Alacsonyan szállnak itt az oltások. - Sun Jin, picit elszámoltad a gitárt, vagy légy oly drága és mássz már Bousaidra, mert én továbbra sem ESP M-II-t használok, főleg nem az ő egyedi hangszedő elrendezését. De ne bajlódj vele, átdolgozom a Stratocasterre.
- Anyád hogy van? - kapom vissza nyélből, amire csak vigyorgok rá. Hogy lehet ekkora balhere, hogy a saját gyökérsége miatt hagyja magát szívatni?
- Kösz jól, azt hiszem börtönben. - felelem lazán.

- Addig mássz elő te vén szar, amíg én nem megyek le. - morgom magam elé. Meg is jelenik apám és a kérdő feje. Én lehet egy fokkal jobban állok hozzá, mint Yo-han vagy Jen, még akkor is, ha az élet hülyékkel ver. De legalább itt van nekem Eun Ha, akiről ha megtudnák, hogy nem csak a menedzserem, lehet lenne pár cikk.
- Igen? - tárja szét a karjait az öreg, ő sem mostanában találkozott borotvával. Vagy tükörrel. De szerintem anyámmal sem.
- Semmi, csak teszteltem, hogy figyelsz-e. - közben én nyugodtan dolgozom át a tabulatúrát, de apus azért puszi helyett küld a fejem mellé egy golyót a falba, amire én is köszöntöm őt eggyel, mert ha azt hitte, hogy a szobámban fegyvertelenül leszek, akkor elszámolta magát. De csak röhög és lelép.

- Megőrültél? - pislogok fel Eun Ha-ra. Mert a parancsszegés egy dolog. Abban nem voltam egyedül. - Nem a hadbírósági jelenésem miatt, csak kilógtunk Shi Jinnel, amúgy is ő volt a főkolompos. Aztán megkaptunk a büntetésünket a Kiképzőtől. Én erre gondolok. - bökök magam mellett a plakátra. Értem én a viccet, csak nem szeretem. De...
- Ha egy egész hónapos kicseszést terveztél az öcséddel, akkor szerintem sikerült. De a múltkori a nyakunkba kaptunk 18 hét masszív durcát és levertek minket a toplistáról. - azért elvigyorgom magam és az ölembe húzom. - Amúgy kilőttem a beszállítót én, nagyon szívesen.

Ha Sun Jin azt hitte, hogy meg fog hatni, hogy vágja hozzám az új dalt, akkor meglepődött és minimum négy évvel előbb kellett volna születnie, meg már túl kéne lennie a katonaságon. Felemelem a dalt és megnézem magamnak.
- Ráadásnak? - pillantok felé, de épp csukva van a szeme vagy elvigyorogta a gecibe, nála nehéz tudni. Mert amúgy máshogy már nem tudom hová rakni ezt és Eun Ha is szálanként tipkedi a haját ki, hogy megint nőtt a dalok száma. De azért kérte, hogy maradjon flexibilis. Megint meglátom a tabulátort és fejbe csűröm vele. - Fender. Stratocaster. Még mindig nem ESP M-II! - miért nem érzi át más is a fájdalmamat, miért nem egy olyan gitárosba szerelmes ez a baromarcú, aki legalább hasonló technikával vagy gitáron játszik mint én. Vagy hallhatná a fejében Ran gitárján és hangján kívül mást is a mosogatólében. Fasza lenne.

- Őszinte részvétem. - súgja oda az énekesnőjük miután eltipegett a liliputi köztem és Eun Ha mögött, amire összenézünk. Azt hiszem a nyugatiak kapták Káoszt, nekünk a Rausch und/and Craziness-t kell túlélni.
- Hogy baszná már meg. De úgy tényleg szó szerint. - nyíltan mutatok az öccsére, aki éppen el van foglalva a bámulással, amire Holdhercegnő csak röhögve túr a fejébe három szem chipset.