We went all out to win
Sing your life’s anthem as if it’s in full bloom, polish up every single diamond and hold it in your heart

KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (48 fő) Pént. Feb. 02 2024, 13:47-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Mannis Drake
Pént. Júl. 03 2020, 20:20

Eun Ae Seo
Vas. Jún. 28 2020, 21:31

Ran Bousaid
Vas. Jún. 28 2020, 20:58

Jin Ae Yeon
Vas. Jún. 28 2020, 20:47

Kenji Hanazono
Hétf. Jún. 22 2020, 18:55

Jasmine Ingram
Vas. Jún. 21 2020, 17:00

Sun Jung Lee
Kedd Jún. 16 2020, 23:15

Arthur Strong
Kedd Jún. 16 2020, 21:38

Annalee McLoughlin
Pént. Jún. 12 2020, 16:59


Megosztás
 

 Dietrich Belmond előtörténete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Dietrich Belmond
Dietrich Belmond

félisten

⌲ Foglalkozás :
Muzsikus
⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2020. May. 03.

Dietrich Belmond előtörténete  Empty
TémanyitásTárgy: Dietrich Belmond előtörténete    Dietrich Belmond előtörténete  EmptyVas. Május 03 2020, 21:11

Dietrich Belmond
Lisztomania; think less but see it grow
Orpheusz
2580
félisten
Cristoph Waltz
özvegy
heteroszexuális
saját
Van-e mit tárgyalni azon valóban isteni adottságokról, melyek még az alvilág urának szívét is meglágyították? Van. Még szép, hogy van! Hiába forognak kezében hangszerek évezredek óta, hiába énekel szebben, mint bármelyik pop- vagy rocksztár, vagy mint a világ összes operaénekese és kórusa együtt, képességei mégsem olyan formában léteznek, ahogyan azt emberek és bestiák, halandók és istenek elképzelnék azt először. Hatással van valóban az érzelmekre, ezt az évek alatt tökélyre is fejlesztette, viszont ügyelt arra, hogy egy tudatlan még véletlenül se gyanakodhasson isteni erők háttérbeli mozgóládásra, csupán higgye annak, aminek szereti kiadni magát; szebb napokat is megélt bárzongoristának, vak harmonikásnak vagy egy egyszeri, csupán örömből zenélő örökifjú gitármágusnak az aluljáróból, természetesen mindezekből a tehetségesebb fajtának. Szinte észrevétlenül változtat idézőjeles áldozatai kedélyállapotán, mely elsőre hasztalannak tűnhet, elvégre egy ilyen, vénebbnél is vénebb vénember mire menne azzal, hogy felvidít pár hajléktalant, huszonéves lányokba tuszkol felülírhatatlan vágyat és bárkit, tényleg bárkit rávesz számára akár kedvezőtlen, pillanatnyi érzelmeinek mégis megfelelő és egyenesen tetsző döntéseket - természetesen saját javára?
Tehetségtelen, de lelkes íróköltő.
A vekker a szokásos helyéről szólt, a szokásos időben, ráadásul a szokásos idegesítő vinnyogásával. Minden reggel komoly küzdelmet kellett vívnom magammal, hogy ne ököllel altassam el örökre ezt az istenek verte, öreg és kopott ébresztőórát, de végül mindig megenyhült rajta a szívem. Szükségem volt rá, bár könnyen pótolható lett volna, így leginkább az tartott vissza a tulajdon véremben és fogaskerekekben tocsogó gyilkosságom elkövetésétől, hogy ez a kis szerencsétlen szerkezet, ez a rettenetes szörnyeteg, mely valódi ragadozó módjára rántott magával minden nap elején magával az éberség kellemetlen világába, magamra emlékeztetett. Furcsán hangozhat, de olyannyira saját valóm jutott róla eszembe, hogy rendszeressé vált, hogy napjaimat egy kiadós sírással kezdtem, ahogyan szemem megállt az öreg vekkeren. De mennyire hasonlított rám! Már rozsdás, kopottas megjelenésével mesélt, akárcsak én mindarról, amin keresztülmentem; a szirének énekének és az én drága, egyetlen Eurüdikémnek emléke már szinte teljesen kikopott belőlem, sokszor úgy éreztem, hogy a legtöbb halandó jobban ismeri a dolgok akkori folyását, mint jómagam. Sajnos nem volt sok időm a múlton rágódni, hiszen mindezek után eseménydús évek következtek. Már hogy is ne következtek volna, mikor mindenki kíváncsi volt az akkor még Orpheusz hírében álló halhatatlan dalnoknak, aki énekével még az alvilág urának is annyira meglágyította szívét, hogy az magától szokatlan és valóban furcsa döntést hozott! Mindig is bántam, hogy nem haltam halálnak halálával rögtön, mikor visszahajóztam a Sztüxön az én Eurüdikém nélkül! Hogy siratnám én őt a mai napig, hogy tölteném minden éjszakámat azzal, hogy felidézem emlékét, azokat az együtt töltött forró éjszakákat és a finom ajkait, melyeknél csak a közülük selymesen kiosonó szavak voltak finomabbak. Oh, az istenekre mondom, már régen magammal kellett volna végeznem, még évszázadokkal azelőtt, hogy azok a szörnyű gondolatok kezdték még álmatlanabbá tenni amúgy is nyugtalan és túlontúl éjszakáimat, melyek miatt most is gyötrődtem. Rettegtem és iszonyatosan, valóban szörnyen feszélyezetten éreztem magam és szorongni kezdtem, amint belegondoltam, hogy az idő folyásával ellentétben szellemem, alkotásaim és emlékem nem halhatatlanok. Olyannyira nem, hogy már-már úgy éreztem magam, mint akit egészen elfelejtettek, nem csak a halandók, nem csak az istenek, de tulajdon személyem is, így szellemként éltem saját életemet; a változás reménye ugyan minden reggel simogatni kezdte arcomat egy pillanatra, de hamar abba is maradt és nem hagyott mást maga után, csak végtelenül emésztő és fájdalmas gyötrődést. Egy görcs lettem. Már nem is tudom mikor, de ezektől a gondolatoktól vezérelve költöztem ki Iowaba, hogy ha már elfelejtenék, tegyék ezt szépen és csendben, ne akadályozzam őket ebben; természetesen ez közel sem volt olyan jó ötlet, mint amennyire elsőnek tűnt, így itt, a földi pokolban hamar új barátokra leltem. Alkohol és marihuána mámorában töltöttem legtöbb napomat, hiszen azok legalább egy kis időre elfelejtették velem, hogy hol is tart feleslegesen hosszú, szenvedéssel teli életem. Tudom, nem szép ezt belátni, de hamar fogjuk lettem és egészen ezidáig valahogyan nem is igyekeztem kitörni csontjaimat éppen kellemetlenül ropogtató szorításukból.
Ma reggel viszont különösen rossz érzés fogott el, ahogyan szemem az ébresztőóráról a félig üres whiskys üvegre szaladt. Harag volt ez, nem vitás, bár sokáig tartott felismernem, hiszen talán kedvesem elvesztése óta nem éreztem még csak hasonlót sem; egész egyszerűen nem volt időm rá. Most viszont más volt, dühösen vetettem le a takarót petyhüdt testemről és hátamat önmagam előtt bizonygatva kihúztam, úgy rohamoztam meg a fürdőszobát, hogy az átlagosnál jóval alaposabban megmossam arcomat, majd pár percen keresztül némán bámuljam saját arcomat a tükörben. Rettenetes volt a látványom. Valóban vénemberré lettem, legrosszabb rémálommá, aki beletörődött abba, hogy senkit sem érdekel. Ezt így nem hagyhattam! Dühösen hördültem fel és a következő pillanatban már ruháimat ráncigáltam magamra. Ismét olyan hirtelen hoztam döntést, ahogy szoktam, viszont reménykedtem benne, hogy ezúttal nem hogy nem fogom megbánni, hanem egyenesen hálás leszek önmagamnak ezért a kirohanásomért; úgy véltem, még menthetem emlékemet és ezáltal önmagamat, ha kellőképpen hagyom azt felidézni. Összepakoltam a legfontosabb dolgaimat (ezalatt néhány ruhát, kaját és temérdek mennyiségű hangszert és zenélésre alkalmas akármit kell érteni) és siettem a legközelebbi vonatállomásra. Még aznap el akartam hagyni az államot és elutazni valamelyik nagyvárosba, hogy régi ismerősökkel találkozzak és újakkal ismertethessem meg magamat és művészetemet; Orpheusztól nem szabadul meg a világ ilyen könnyen!
Vissza az elejére Go down
Jasmine Ingram
Jasmine Ingram

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
∿ First Lady ∿
⌲ Hozzászólások :
335
⌲ Tartózkodási hely :
∿ Nem tudom∿
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 13.

Dietrich Belmond előtörténete  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Dietrich Belmond előtörténete    Dietrich Belmond előtörténete  EmptyVas. Május 03 2020, 21:27

elfogadva
welcome to our family
Kedves Halhatatlan Zenész!

Először üdvözöllek a köreinkben,nagyon örülök, hogy itt vagy. Hádész egyébként New Yorkban lakik, én meglátogatnám a helyedben, lehet azt mondja, a régen látott Eüridikéd megszökött az Alvilágból, amikor Káosz felbolygatott itt mindent. Szerintem szükségetek van egymásra.
Foglalózz, mielőtt a játéktérre zenélnéd magad. *-*
Vissza az elejére Go down
 
Dietrich Belmond előtörténete
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: félistenek-
Ugrás: