Kaisa Northwind

Az egész úgy kezdődött, hogy az isten háta mögé küldtek, jó, Szerbia annyira nincs is ott. De ez a hely ahova hoztak miután elkaptak, tuti ott van. Valaha itt ölhették le halomra az állatokat, mindenhol kampók, karámok, láttam egy vérgyűjtő helyet is, igazán romantikus a környezet. Komolyan. Itt akarok összeházasodni, azt mondjuk még ki kéne találnom kivel. A munkám nem igazán alkalmas arra, hogy hosszabb ideig kapcsolatot ápoljak valakivel, aki halandó. Túl hamar halnak meg, nos..lehet nekem is itt van a vég. Fogalmam sincs a nornák milyen sorssal áldottak.
Felkapom a fejemet, ahogy lépteket hallok, már megint jönnek a szőrös, gorillára emlékeztető emberek, ha nem lenne rajtam egy kibaszott lőtt seb ellátnám a bajukat, még így is, viszont ügyesek voltak, meg is kötöztek. Legalább egy rongyot nyomtak a vérző sebre, éljen, félisten vagyok ebbe még nem halok bele. A vérmérgezésbe fogok.
- Amerikai állampolgár vagyok, ne hidd azt Tarzankám, hogy megölhetsz és nem vadásznak le. – válaszolok szerbül, mire láthatóan meglepődik a négyfős társaság, éppen az előbb említették, hogy milyen jó lenne játszani velem, aztán egy húskampóra akasztani a holttestemet.
- Szóval nekik dolgozol, ha? -
- Ja, egy könyvtárban, ha erre vagy kíváncsi. Kurva unalmas meló, ide csupán azért jöttem, hogy nyaraljak, azt mondták szép környék. Tényleg az, kivéve ezt a lebujt. Jobb lenne, ha elengednétek, mondjuk egy reptérre is elvihettek, pont eleget kaptam a vendégszeretetből. – szisszenek fel, belém rúgott, komolyan ezért le fogom harapni a lábát. Ezután nem emlékszem semmire.

Az éles, fehér szín, meg a fény szeretne megvakítani, de úgy nagyon. Mi a jó eget adtak rám, és hol vagyok? Az ablaknál szobrozik egy terepruhába öltözött manus.
- Ugye meghaltam, vagy még nem, és párnát nyomsz az arcomba ? – hunyorgok kicsikét, hogy szokjam a fényt. – Oh, várjunk csak..neked halottnak kéne lenned, hacsak, üdv a félistenek között, Martin. – vigyorodom el, nem tudom mit adtak be nekem, de nagyon jól érzem magam tőle. – Ja, amúgy lenyeltem két memóriakártyát, tudod úrinő nem köpköd..Na szóval azokkal mi a helyzet? -
- Megvannak, az ölembe hánytad. -
- Remek, akkor alszom tovább, el ne tűnj. -