Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 luciel h. fell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
57
⌲ Tartózkodási hely :
változó
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 06.

TémanyitásTárgy: luciel h. fell   Hétf. Márc. 06 2017, 19:49

Luciel Hae-jin Fell
now I'll awaken this fearful society
Moon Hae-jin
látszatra 27 körül
demon
lee taemin
sexy, free & single
biszexuális
saját
Mint minden démon, ő is ugyanúgy rendelkezik a fajtájára jellemző képesség-kombinációval: érzékei kifinomultak, akár csak egy ragadozóé, csakúgy, mint ahogy mozgását is valami olyan grácia jellemzi, ami egy átlagos halandóét nem. Sebeit is gyorsabban regenerálja, mint egy átlagos ember; bár korántsem olyan erős, hogy pár nap alatt regeneráljon egy törött csontot vagy egy lőtt sebet, de nagyjából feleannyi időre van szüksége ahhoz, hogy épségét visszanyerje, mint egy átlagembernek. Ellenben további képességeit nem kapta olyan véletlenszerűen, mint azt lehetne hinni; fiatalon vesztette életét és került Anubis mellé, aki saját fiaként nevelte fel, így utána kapta egyik képességét, a nekromanciát, amit hosszú ideig mellette tanult. Bár a holttestek tartósításához szinte egyáltalán nem ért, rövid időre - talán tíz, tizenöt percre - képes őket "feltámasztani" és uralma alá vonni, hogy azt tegyék, amire utasítja őket; igaz, ehhez töretlen koncentrációra van szüksége és arra, hogy az irányított testek ne kerüljenek távolabbra tőle, mint ötven-hetven méterre, ahol már kikerülnek a hatásköréből. Ugyanakkor egy-egy ilyen manőver után rengeteg pihenésre is szüksége van, hogy regenerálódjon; mivel saját életerejét adja a holtaknak, azt is elveszti velük együtt, mikor az idejük lejárta után porrá hamvadnak a kezei alatt - ez kifejezetten sebezhetővé teszi olyankor, így általában vissza kell sietnie valami védett helyre, hogy a sebeit nyalogassa.
Másodlagos képességként jelen van nála az árnymanipuláció is; képes őket kedvére formálni, megnyújtani vagy sötétíteni, alakokat formálni belőlük és életre kelteni őket. Legtöbbször fegyvereket és eszközöket készít belőlük, saját használatra, de ezek használhatatlanná válnak, amint csak intenzívebb fényforrás mellé kerül. Amennyiben árnyfegyverével ölne, lenyomozhatatlan lesz, mert a fegyver pár perc után szétfoszlik és nem hagy nyomokat, ugyanakkor ha saját magát sebezné meg velük, azzal elég komoly sérülésekre tehet szert, amiknek a gyógyulási idejét a regenerációs képessége egyáltalán nem gyorsítja fel.
Mivel fiatalon, alig tíz évesen vesztette életét, állati alakját akkori személyiségjegyei alapján kapta meg; ravaszsága és önzése alapján adatott meg neki a lehetőség, hogy vörös bundát öltsön, de mint ahogy a rókát, úgy őt is a magányosság jellemzi, mert minden furfangossága ellenére gyakran felsül és hoppon marad, és olyankor csupán "anyjához", Anubishoz térhet vissza, mert rajta kívül jóformán senkije sincsen.

we can skydive, free fall
trigger warning: rengeteg káromkodás és visual content, érzékeny lelkületűeknek nem ajánlom


- Juttasd eszembe, mi a faszt csinálunk még itt? - Mélyről, torokból felszakadó morgás csupán a hangja, mikor az ásóját a földbe vágva megtámaszkodik a nyelén és a másik árnyékba burkolt alak felé fordul. Szeretné azt mondani, hogy nem látja jól a sötétben, hol van és mit csinál, de hazudna; hiszen tekintete most is a tarkójába fúródik, szinte lyukat éget a hóka bőrébe még a nyakát fedő, kusza hajtincseken át is, és kicsit bánja is, hogy erre csak metaforikusan képes - hiszen ha tudta volna, mire vállalkozik azért a pár gyűrött bankjegyért, amit a másik meglobogtatott előtte, sosem egyezik bele ebbe az egész kirándulásba a semmi kellős közepére, hogy kiássanak egy holttestet.
- Preparáltál egy sólymot a bátyámnak, igaz? Akkor egy lánnyal is elboldogulsz. - A szemöldöke a magasba szökik; igaz, életének (vagy épp halálának, ki hogy nevezné) hosszú évei során már nem egy olyan dolgot látott, amitől minden más, normális ember hátán felállna a szőr, de amennyiben a sírkő nem hazudott, ez a lány már két éve halott volt, és ez idő bőven elég volt már ahhoz, hogy a hús véres cafatokká rohadjon a hóka csontokon és a lárvák tömege új otthonra leljen belső szerveinek maradványaiban. Undorodott a gondolatától annak, amit majd a koporsóban fognak találni; bár teremtője mellett rengeteget látott és még többet tapasztalt, sosem jeleskedett a testek balzsamozásában, ezért is koncentrálta a figyelmét nagyrészt állatok preparálására, azok közül is a madarakra, amikhez valamiért kifejezetten vonzódott. Talán arra a szabadságra emlékeztették őt, amit sosem tudott kiélvezni teljesen; hiszen az csak egy dolog volt, hogy visszatért a halálból, de a szíve nem dobogott, vére is sötét volt és keserű, mint a kátrány... Halottként sosem lehetett szabad, definitíven meghalni nem akart. Ezért is vonzódott annyira a madarakhoz; hiszen ők szabadok voltak, oda mehettek, ahova csupán a szárnyuk vitte őket és az ösztöneik, és ez olyan dolog volt, amit ő nem engedhetett meg magának. - Előkészítettem mindent, amire az internet szerint szükséged lesz majd, de ahhoz először ki kell ásnunk, szóval örülnék, ha végre munkához látnál ahelyett, hogy csevegni próbálsz.
Szitkozódva lát újra munkához; tekintetét a földbe szegezi, oda, ahol a koporsó fedelét sejti, de fel van készülve arra, hogy esetleg nehezebb dolga lesz majd, mint azt sejtette a legelején. A csillagoktól mentes, kora tavaszi éjszaka hidege a csontjáig mar, bár inkább csak a hideg emléke az, ami végigborzong a gerince mentén, mint a tényleges fagy; nem érzi a fájdalmat, aminek a kezeibe kéne marnia a horzsolásoktól, amiket az ásó nyele okozott, csak a vér szagát a levegőben, amit már olyan jól ismert.
Gondolatmenetét az szakítja meg, hogy az ásója valami keményen koppan; a kemény deszka reccsen a rá nehezedő súly alatt és ő egy pillanatig küzd a vággyal, hogy betörje a fedelét és jobban szemügyre vegye a benne lévő, rothadófélben lévő holttestet, amiből állítólag szalonképes testet kéne kreálnia - mintha csak istennek tartották volna, aki képes a semmiből valami újat alkotni, valami gyönyörűt, megismételhetetlent.
- Mássz ki onnan, kiszedjük! - A hangja agresszív, ujjainak szorítása a vállán pedig a hóka húsába mar; kisebb-nagyobb problémákkal, de kimászik a gödörből és egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy talán ideje lenne odébb állni, mielőtt még a delikvens, akinek a nevére nem is emlékszik, meg a kétajtós szekrény méretű társa kiügyeskedik a koporsót a gödörből, amit kiásattak vele, de aztán lemond erről az ötletéről. Hiszen úgyis megtalálnák; nem mintha annyi félnivalója lenne, de el akarta kerülni a fölösleges konfrontációt, a veszekedést és az esetleges vérontást, ezért dönt úgy végül, hogy a helyén marad. Cigarettára gyújt; a füst lustán kígyózik az ég felé és ő a tekintetével követi azt.
Még néhány óra.
Azt már valahogy kibírja.


Aztán eltelik pár óra; a felkelő nap első sugarai hiába igyekeznek, nem tudnak betörni az elhagyatott raktárhelyiségbe a koszos ablakokon át, így rá van kényszerítve arra, hogy a sápadt félhomályban végezze a dolgát. Gézt teker a tenyerére; figyeli, hogy feszül az anyag a csontos ujjbütykökre, a lehorzsolt bőrre és a fogaival igazítja meg a csíkokat ott, ahol elcsúsztak. A raktár fülledt levegőjének rothadó hús és patkányürülék szaga van; amennyiben a gyomra nem lenne üres, minden bizonnyal már az egyik törött székre támaszkodva hányna valamelyik sarokban, de így csak az ablakpárkánynak támaszkodik, igyekezve kizárni a fejéből a külvilág minden hangját.
- Végeztél már? - A plafonról lógó, csupasz villanykörte sápadt fénye elporlad a szemében; egy nehéz, köhögésbe fulladó lélegzetvétel, mégis lassú, fegyelmezett.
- Hát... - így kezdi.
- Akkor igyekezz. - Az üvegen visszaverődő, eltorzult tükörképen látja, hogy a megbízója pár gyűrött bankjegyet dob az asztalon kikészített testre, vagy legalábbis annak maradványaira; hányingerét csak nagy nehézségek árán gyűri le, ahogy visszalép az asztal mellé, gondosan átlépve egy felborított vödröt, amibe munkájának fölösleges komponenseit dobta bele: lárvákkal teli húscafatokat és szervdarabokat. Tekintetét lustán vezeti végig rajta, valami kiindulási pontot keresve ahhoz, hogy szépíthetné meg a testet, de mintha minden tudása kámfor módjára szublimált volna el az elméjéből; csupán egy kósza gondolata maradt, az, hogy mennie kéne innen, amíg még lehetősége van rá. Messze, a lehető legmesszebb.
Remeg a keze, mikor a kicsorbult élű késsel elkezdi lefejteni a bőrdarabokat a csontokról; a kosz és a vére a gézkötésekbe szívódik, csatakos a keze alatt, undorító, hullaszagú.
A dühe hirtelen jön és megfékezhetetlen; a kést markolatig vágja a testbe; a csontok reccsenve, roppanva törnek a kezei alatt, míg végül térdre zuhan a vérbe és mocsokba, megkapaszkodva az asztal szélében. Egyedül maradt; tudja, érzi a magányt a levegőben, belevegyült a hullaszagba, a fülledt levegőbe, beleette magát a ruháiba.
Hanyag mozdulattal pöcköli ki az utolsó szál cigarettáját a dobozból; az öngyújtója halk kattanással kelti életre az apró lángot, amibe a fekete dunhill végét tartja és nehéz sóhajjal szív bele.
Képtelen rá.
Percekkel később távozik; a véres bankjegyeket a nadrágja zsebébe gyűrte, hullaszaguk messzire húzódik utána, mikor kilép a vakító napsütésbe. A kezeiről a véres gézt a földre dobja; úgyse fog ide visszatérni, sem ő, sem a férfi, aki a segítségét kérte napokkal korábban.
Fölösleges időpocsékolás az egész.
A telefonja megrezzen a zsebében; ismerős név a kijelzőn, ismerős hang a vonal túloldalán.
- Átbaszott.
- Aha.
- Öt perc múlva ott vagyok érted.
A vonal túlsó végén csend lesz; a bokrokba pöcköli a csikket és az egyik konténernek támaszkodik. Öt perc már semmin sem változtat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
avatar

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: luciel h. fell   Kedd Márc. 07 2017, 20:32

elfogadva
welcome to our family

Kicsifiam!

Már amikor megbeszéltük mi lesz, tudtam, hogy valami nagyra számíthatok, valami olyasmire, amire senki sem gondolna, amit szeretni fognak, szeretni fogok, és így elolvasva, örömmel tölt el, hogy ennek a karakternek úgy ahogy részese lehetek, mert zseniális.*-* Szóval, hadd mondjam el, mennyire repesek is, hogy hozzám kötötted a karaktered, jelentős részben. juuj
De rátérek a lapodra, mert eleget vártál rám. Mellesleg, most láttam a pm-eidet, de ne aggódj, ugyanazt írtam volna részben, amit most fogok. A képességleírásod olvasása közben is csak egyetlen dolog járt a fejemben, hogy a kis információkból, amiket adtam, mekkora dolgot alkottál a kreativitásoddal, amit megspékeltél a mit ne mondjak, olvasásra kényszerítő fogalmazásoddal. Bevallom, már akkor elolvastam, mielőtt elkészültél volna, és akkor morogtam egy sort, hogy na de na, én még akarom olvasni. De itt a lehetőségem, így ajnározlak, mert annyira élveztem az olvasásod, hogy mindent le kell írjak.*-* A sztorid okozott nekem pár kérdőjelet, de gondolom pontosan ezt a hatást is akartad elérni a többi mellett - amit óóó, ne aggódj, mindjárt részletezek :'D -, hogy az olvasó válaszokat akarjon kapni a legtöbb dologra, amit még homály fed, és csak még kíváncsibbá váljon. Megtörtént, szóval, megígérem, a lehető leghamarabb megyek feléd anyáskodni. De nem csak ezért mennék, hanem emellett azért, amiért így írsz. De most komolyan, ez most így tényleg? Mármint, olyan szinten ott éreztem magam a karaktereddel, mintha végig háttérszereplő lennék, láttam magam előtt minden jelenetet, már majdnem a patkányürülék és hullaszag keverékét is éreztem, aztán Luci helyett én hányok ide...xd Egyszóval, jobbat nem is kívánhatnék fiamnak, szóval utadra engedlek máris, már túl sok vagyok...Rolling Eyes
Foglald le a pofidat, és irány játszani, megbotránkoztatni embereket, és megígérem, kapsz tőlem egy papagájt, ha már madárbolond vagy, de cserébe kérek egy hullaszagú narancsot. Érezd jól magad köztünk! És engem se hagyj ki!
Vissza az elejére Go down
 
luciel h. fell
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: démonok-
Ugrás: