Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
Sangje halálával és majdnem minden követőjének a halálával új korszak kezdődött. A földön ülő eddig nehéz levegő könnyebb lesz és lélegezhetőbb, a Sonnimgut már nincs többé. A Choi családnak viszont van egy küldetése, amit végre kell hajtaniuk, mind Yu Jinnak, mind Philotésznak, Dustinnak, Sayonak, de főleg Jin Sunnak, Eun Ae-nek és Henningnek, aki pár napja már az országban van, előkészülve a hadműveletre. Ki kell szabadítaniuk az ott raboskodó Na Rae-t, úgyhogy Mishil sem ússza meg, hogy ne menjen velük. Az ország egyesítése és az elveszett rokon megmentése csupán a céljük, semmi kevesebb.
Nem vagyok hajlandó még Mishilre ránézni se, nemhogy hozzászólni. Miatta vesztettük el majdnem a lányunkat, nem érdekel mennyit kapott ezért az öccsétől, bár sose láttam ennyire elborulni a férjemet. Nem mintha nem érdemelte volna meg a nővére. Shi Jint nem is engedtük, hogy jöjjön, Tsugumi amúgy is rá volt csavarodva elég rendesen, egy pillanatig, oké, jó sok pillanatig én is azt hittem, hogy elveszítjük őt is. De végre újra láthatjuk Na Rae-t, ennyi év után tényleg megérdemelnénk, hogy újra egy család legyünk. - Menjünk, és öljük meg végre azt a hombártestű faszt, utána pedig virágos rétet szeretnék az irodája helyén! Mishil tedd magad hasznossá, remélem megjegyezted, hogy nem mi vagyunk az ellenség. – nem nézek rá, erre is képtelen vagyok. Arról meg nem tehetek, jelen pillanatban mindenhova virágot, vagy növényt raknék. Antheia biztos talált volna jobb testvér nálam, nem is értem.
Még nem vagyok hajlandó Mishilre nővéremként tekinteni, főleg hogy a bolond liba majdnem megölte a lányomat. Azért most fáj neki rendesen, levertem rajta amit kellett. A fiam meg örüljön, hogy itt volt Murad, úgyhogy sárkányostól haza lett parancsolva, nem jöhet velünk. Ellenben az unokánk már a határ túloldalán vár minket készenlétben, ha jól hallottam, lerombolta a teljes DMZ-t. Szóval határtalanul mehetünk. Mindannyian legalább annyira akarjuk Na Rae-t újra látni... Egy család lenni. - Lendüljünk meg, Henning tisztogatott az útra. De most szólok, a hombár a miénk Eun Ae-val. Majd rakok beléd mást az irodában. - röhögök fel, mókás, hogy virágos lett. - Mishil tiéd a mesterlövész osztag a minisztériumoknál és ha kelletlenkedő minisztert látsz, azt is lőheted. - vaktában dobok neki egy tárat a kedvenc lőszeréből. A szüleimre pillantok, hogy ők mennyire akarnak végre rezsimet bontani.
Tényleg megérdemelten kaptam mindent az öcsémtől, és a többitől is, mert a szüleimtől se kaptam homlokpuszit, hogy jól csináltad, ügyes vagy. Elbasztam. Nem magam miatt, hanem Aphrodité miatt, de ez a tényen nem változtat semmit se. Akkor is én húztam meg a ravaszt, és ha Deok Su nem lő le, akkor most nem mennénk megmenteni Na Rae-t. Nagyon erősen is mardos most minden érzés, olyanok is, amiket eddig nem éreztem, mert ugyan miért kellett volna bűntudatot éreznem bármi iránt is? - Kérned sem kell, ha rosszul sóhajt akkor is lelövöm, az északi mesterlövészek miatt meg nem aggódnék. – kapom el a tárat, kelletlenül sóhajtva, még mindig utálom ezt a lőszert. De az északiak is, tudom mit fognak csinálni, én képeztem ki a mesterlövészeket. El is indulok, hogy megritkítsam őket.
Átalakítom az isteni fegyverem egy Colt AR-15-össé, vadászni mennénk elvégre. Éreztem a dédunoka őrjöngő erejét nem is olyan távol, szerintem kilapította a DMZ-t, nem simán elintézte. A nejem felé pillantok, valamivel jobban néz ki, de még érzem, hogy belül nem teljesen kerek minden azért. Hiába az unokaöcsém Sun Jin, a szolgálatom én nem ajánlhatom fel, másik panteonhoz tartozom, hiába vagyok egy taknyos félvérből lett isten. Mondjuk úgyis le tudom róni majd a tiszteletem, de tudják, hogy elég fontos dolgunk van most. Fújok Mishilre, de azért kedvesen elpáholta az öccse, szerintem egy évig fog neki fájni. Remélem. - Szedjük össze a kölyköt is és menjünk dolgunkra. Remélem a bátyámék nem tétlenkednek majd. - szusszanok egyet.
Nem is igazán érzem még magam jól, de hát nem vagyok Őrző, és mégis elintéztem Aphrodité lelkét, biztos nem fog újjászületni most már. Ha esetleg mégis képes lennék még babaként elintézni, ami kissé aggasztó, mert ennyire nem szoktam megőrülni, viszont megérdemli. Mishilt pedig egyszerűen levegőnek nézem, nem érdekel mennyire verte meg Jin Sun. Még a férjem pillantását is kerülöm, majd, ha lenyugszom teljesen. - Csak adj valamit nekem is, nem igazán érünk el sokat az erőmmel. Maximum életük végéig családot alapítanak. – fújtatok kicsit, és a kezemet nyújtom a drágám felé. – Henning biztosan vár már ránk úgyhogy menjünk. Biztosan nem fognak tétlenkedni, de szerintem pár Halállal is találkozunk. Fiacskám, remélem unokát csináltok abban az irodában. – vigyorgok a fiamra, mielőtt le nem lépnék az apjával.
Egy szusszanással nézek végig az elpusztított DMZ-n. Nem hagytam belőle semmit, fölösleges lesz amúgy is. Ha a semmiből tudsz railgunt csinálni és ismered mondjuk Giygas erejét, akkor nem nehéz fegyveresen reprodukálni és a hülyegyerek veszett pusztító. A Godhammert Sangje-re állítottam eredetileg, de aztán megéreztem, hogy ez bizony csúnya nope, a Samjang dolga. Civil ruhában, egy Game Grumps pólóban és farmerben várom őket, egyedül a bakancsom ami harci. Vidáman integetek nekik, de aztán fintorba torzul az arcom, ahogy meglátom Mishilt. Önkéntelenül kap tőlem egy kis sokkterápiát ilyen távból is. Ez a ribanc próbálta anyám megölni, aztán idehurcolta... - Tök szükségtelennek gondoltam, úgyhogy nem hagytam belőle semmit. - bökök magam mögött a DMZ romjaira. A railgunt egy kisebb kaliberűvé alakítom át, majd meghajolok a dédszüleimnek. - Sajnálom, hogy nem kellemesebb körülmények között találkozunk először. De... - mindenki fegyverét megboostolom. - Apa biztonságos helyen tartja anyát. Saachantól megkaptam a koordinátákat, ha kell a rádión keresztül tudok üzenni majd. A puccparádé, amiben a hájdagály van, annak a biztonsági rendszerét tegnap már átrendeztem, úgyhogy könnyű a bejutás. - közben lelövök egy illetlenkedő északit magam mögött, aki fegyverrrel próbált jönni. - Nem emlékszem, hogy lapot osztottunk volna. - nézek a hullájára, majd egészen vidáman indulok meg. Végre anyám szabad lesz.
Nem mintha szerettem volna, hogy jöjjön Sayo, de hát mondhatok én nemet, egy várandós nőnek? Dehogyis. Az életemmel szeretek játszani, csak ritkán, és ez most nem olyan időpont volt, éppen elég, hogy túléltük az elmúlt órát. Mivel én tényleg tojáshéjas vagyok nem szóltam bele a dolgokba, a nővérem jogosan van ilyen pácban, viszont majd megnyugszik mindenki. - Legalább megspóroltad a munkásokat, Henning. – nézek hatalmas szemekkel rá, majd arra, amit művelt. – De azért remélem nem olyan könnyű, most már egészen belejöttem az öldöklésbe. – félvér volnék vagy mi a szösz, akinek elég rendesen elgurult a gyógyszere, és még mindig gurul. – hálásan vigyorgok boostolva lett a kedvenc pisztolyom. – Asszony menjünk végre ölni! – szinte pattogok Sayo mellett, aztán kézen fogva megyek vele, azért elég nagy területet kell biztosítani akkor is. Ketten meg úgyis elvagyunk, mint a befőtt, azért kap egy csókot az arcára. – Milyen szép esti meséket fogunk mondani a gyerekeknek. - közben fejbe lövök pár kellemetlenkedőt.
A Choi-család dinamikája übereli azt ami otthon van néha, viszont a nővérem teljesen jogosan pipa a lányára, ezt elismerem. Dusnak meg lehetetlen elmagyarázni, hogy várandós vagyok, nem beteg, különben is anyám is csinált cifrákat várandósan. Mondjuk én vagyok apám lánya inkább. Felvonom a szemöldököm, majd végignézem a railgunt. Ephraim megihlette... - Nem véletlenül vezeted az NSA-t, Obsidian... - ámulok a munkáján, mármint ő volt az aki megépítette az Istenkalapácsot, Hozzáfogható technopata talán csak Héphaisztosz, de elvileg nála is jobb, mert a kopasz tűzdomináns. - Te most komolyan a kiberhadviselés Vörös Bárójától kérdeztél ilyen sületlenséget? Nincs biztonsági rendszere a hombárnak. - kuncogok kicsit, hogy a SIG-jeim is boostolva lettek, Dus meg végképp boldog ritka vérszomjas egy félvér. Csak lazán megtöltöm a pisztolyokat és rámosolygok. - Szerintem pár magas rangú tábornok elég jó célpont. - de megfogom a kezét, csak a balomban marad a pisztoly, de a szemeim hagyom diszkózni, hogy a miheztartást végett ráhozzam a frászt pár illetlen alakra azzal, hogy megidézek egy méretes páncélfejet, ami velünk jön. Nyomok egy csókot én is az arcára. - Ja... anya és apa segítettek felszabadítani Észak-Koreát. - én közben a másik oldalról ritkítok, a páncélfej pedig szorgosan lövi ki a sugarait a nagyobb katona csoportosulásokra.
- Tényleg nem tudod letagadni egyik szülődet se, de tudod mit legyen, amint megöltük az a hájgombócot azt csinálsz velem, amit akarsz. – kuncogok halkan, nem tehetek róla, hogy végre szeretem a virágokat most már. Legalább értelmes nimfa lettem, mert eddig a vízre se voltam hajlandó menni. - Szükségtelen is, szép munka, Henning. – mosolyodom el, ahogy meglátom mit művelt az unokám. – Amíg nem végzünk mindenkivel maradjanak is ott ahol vannak, de majd szólj, ha mindenki végzett a feladatával. Tökéletes, akkor mi már megyünk is. Tudom, legalább két unoka. – vigyorgok az apósékra mielőtt karon nem ragadnám a férjem hálásan biccentek a boostolás miatt. Közben legalább ki tudom próbálni miket is lehet csinálni az indákkal, meg az ellenséges katonákkal. Néha igazán el tudok borulni én is, de hát csak meg kell nézni milyen családba házasodtam. Viszont most már ideje látni a lányunkat is, egy családnak lenni. - Egyszerre lövünk ugye? – a helyzethez képest jókedvűen haladok a hájfej búvóhelyéhez.
