Artio & Nuada

Tárgy: Artio & Nuada Vas. Jan. 19 2020, 00:33

Cím, idézet, amit akarsz

Két évnek nem kéne sokat számítania egy isten életében. Hiszen az semmi, elillan, akár egy perc, mintha nem is lett volna soha. Ilyen volt az én életem is, amíg a feleségem mellettem volt, de már lassan két éve hogy közölte: nem hajlandó részt venni kicsinyes bosszúhadjáratomban, és egyszerűen elhagyott. Először még azt hittem megleszek egyedül. Dolgoztam, haza mentem, megint dolgoztam, és így teltek a napok, ólmos lassúsággal. De hamar rá kellett jönnöm: Artio a józan eszem. Mikor ő már nem volt velem, lassan minden gondolatomat a bosszúm kezdte felemészteni, amit túl régóta tervezek, és nem gondoltam, hogy egy fél perc alatt füstbe fog menni. Olyan szépen elterveztem mindent, amíg csak meg nem találtam a nővéremet, aki nemes egyszerűséggel úgy leordított, hogy azt hittem leég a hajam. Pedig vele akartam zsarolni anyánkat, de elmondta, hogy anyánk és apám azért váltak külön, mert engem elvittek tőlük, és nem tudták elviselni egymás látványát sem. A szüleim nem eldobtak...elszakítottak engem tőlük,és ez megtörte őket. AZért ilyen borzasztó Írország időjárása,azért ilyen zilált az egész panteon, mert a főisteni pár elszakadt egymástól. Mélységesen elszégyelltem magam akkor, amiért hittem annak az álnok kígyónak, aki elrabolt, és sajátjaként nevelve engem ostobaságokkal tömte a fejem. Mérlegelnem kellett volna, de nem voltam még képes rá. Aztán Deirdre, mint egy mellékesen azt is megjegyezte: tudja, merre lehet a feleségem. Több se kellett, bevettem magam az erdőbe.
Hetek óta kóborlok itt, hol ilyen, hol olyan állati alakban, néha emberként, de még nem találtam meg őt. Furcsa, a medvék csak akkor változtatnak ilyen gyakran helyet, ha bocsaik vannak, de az nem lehetséges. Két éve maximum álmaimban láttam, és azelőtt sem űztük olyan intenzíven az ágytornát, mint annak idején. Valami nagyon kihűlt közöttünk, de én ezt nem akarom. Artio a mindenem, ő életem szerelme, nem fogom csak így elengedni. Ezért kóválygok az erdőben, mint valami holdkóros, megyek oda minden utamba akadó medvéhez, háha ő az, de eddig még nem jártam sikerrel. Éppen most láttam egy anyamedvét, két apró boccsal, de már kezdem feladni. Felveszem emberi alakomat, és lassan, de elég feltűnően közelítem meg az anyamedvét. Tudom, hogy a testi épségemet kockáztatom, de már kezdek annyira apatikussá válni, hogy pont leszarjam ezt is.
- Artio....remélem te vagy az....ha nem, akkor is elmondom. Nagyon sajnálom, hogy idiótán viselkedtem...és hiányzol, és nem vagyok ugyan olyan nélküled.... -sóhajtok, ahogy a jószág csak bután bámul rám, hát ez se nyert, na nem baj. Ideje lesz akkor haza menni.

Áldozat & Áldozat

zene || megjegyzés || szószám || ×

Tárgy: Re: Artio & Nuada Vas. Feb. 23 2020, 00:27

Két éve már, hogy csak hallok a férjemről, de muszáj volt ott hagynom egy szó nélkül. Nem volt olyan állapotban, talán most sincs, hogy tudjon a két bocsról, mert még mindig az ostoba bosszúhadjárat járt akkor is a fejében. Hiába beszéltem neki a szüleiről, Morrigan mellett álltam mindig is, tudom milyen nő, nagyon várta ő is, és Cernunnos is, hogy megszülessen Nuada. Sőt még én magam is mentem, amikor megtudtam Morgana mit csinált, de sokkal ügyesebb volt nálunk. Mondjuk még így is hozzámentem, mert tudom, hogy valahol mélyen legbelül ott van az igazi Nuada, aki néha felfedte magát előttem, csak az se mostanság volt. A két kicsi meg nagyon is érdeklődik az apjuk után, nem sokáig tudok már itt maradni velük az erdőben, itt sokkal biztonságosabb, mint a városban, ahova néha megyünk, mert mégsem az őskorban élünk, muszáj őket is megismertetni a modern dolgokkal. Annak mondjuk nagyon örülök, hogy sokkal jobban élvezik, ha halra vadászunk a folyóban, vagy fára mászom velük.
Most is éppen a folyóban játszottunk, viszont ideje visszamenni a vadászházba, szükségünk van még az alvásra. Úgy teszek, mintha nem érezném Nuadat, kíváncsi vagyok mennyire hülye, hogy tényleg megközelít-e egy bocsokkal lévő anyát. Igen, tényleg az. Buta tekintettel hallgatom végig amit mondd, csak szusszanok egyet, ami medveként morgásnak hangzik, a két bocs pedig már rohan is felé, hogy már emberként ugorjanak a nyakába. Felveszem én is az emberi külsőmet, és mellé sétálok.
- A saját feleséged nem ismered meg medveként? Két év alatt mennyit felejtettél úgy mégis? Anghus és Blair, a fiad, és a lányod. – gondolom erre azért rájött, nem akarok a gyerekek előtt lekeverni neki egy istenes fülest, ha esetleg azt képzelte volna be magának, hogy mással osztottam meg az ágyam. Bár erre a feltételezésre baltával simogatnám meg azt a majdnem kopasz fejét. – Hiányoztál, te istenátka, remélem lemondtál a bosszúdról, mert akkor még itt maradunk. -

Tárgy: Re: Artio & Nuada Kedd Jún. 16 2020, 21:38

I too wished to be a decent manboy, but all I am is smoke and mirrors

Megrökönyödve bámulom a medvét, majd a karomba kapom a két hozzám szaladó gyereket. Egy kisfiú és egy kislány. És Artio…hús, vér, gyönyörű valójában, éppen olyan, mint álmaimban és amilyennek emlékeztem rá. Egy perccel ezelőttig még fáradt és apatikus voltam, de most hirtelen megteltem élettel. Nem ismertem fel őt, ez tény és való, de azt hiszem már annyira fáradt voltam, hogy semmit sem láttam. Isteni látásom és érzékelésem cserben hagyott, és csak azt vártam, mikor boltlom belé. Vakon és süketen kódorogtam a világban, őt keresve, és tessék, mégis ő talált meg engem.
És a két kicsi…Istenek, ez az ikerpár. Szebbek, mint a legszebb álmom, a kislány kiköpött anyja, a kisfiúban apám vonásait vélem felfedezni. És ahogy hozzám szaladnak, ahogy átölelnek. Kétség sem férhet hozzá, hogy ők az enyémek…kettőnké. Igazi szerelemgyerekek, ennyi évszázad házasság után. El sem merem hinni egészen, de olyan csodálatos érzés, ahogy ketten kapaszkodnak a nyakamba két oldalról, amilyenre már régen vágytam. Figyelem, ahogy a medve helyét lassan átveszi a nő, az én sugárzóan gyönyörű feleségem. Nélküle üres volt minden napom, és két évezrednek tűnt, ez a két röpke esztendő.
-Sokat, ezek szerint, és már fel is adtam kicsit. Napok óta itt kóborolok, téged keresve, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen megtalállak. Megölelnélek de…tele van a kezem -mosolyogva jobban magamhoz szorítom a két szipogó gyereket. Azért jól esik, hogy tudják, ki vagyok, mert így tudom, Artio sem gondolta komolyan, hogy hosszabb ideig külön élünk majd, és mesélt a gyerekeinknek rólam. Rettenetes volt ez az idő nélküle, még jó, hogy nem tudtam a gyerekekről, mert így valószínűleg még rosszabb lett volna.
- Le….igen. -halkan sóhajtok. -Tudtam beszélni az egész családdal, kiderült, hogy egy bátyám is van, aki egy az egyben fater 2, anyám meg nem is olyan borzalmas perszóna, mint amilyennek a vén banya mondta. Most már minden rendben lesz, főleg, ha haza jöttök velem. -lassan ringatom a gyerekeket. – Bár, sürgősen gyerekszoba kell. Mindenből a legjobb.

Áldozat & Áldozat

zene || megjegyzés || szószám || ×

Tárgy: Re: Artio & Nuada

» Artio
» Nuada
» Nuada