Nuada

Azt hittem akkor voltam a legboldogabb a világon, amikor a nővéred megszületett. Tévedtem. Ugyan olyan boldog voltam akkor is, mikor megtudtam, hogy várandós vagyok veled. Édesapád pedig egyenesen úszott a boldogságban. Gyönyörű szép kisbaba voltál, de nem örülhettünk neked túl sokáig. Az egyik papnőm féltékeny volt rám, főleg azért, hogy én vagyok apád kedvese és nem ő. Egyik éjjel, valami féle altató füvet adott be nekem, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy mélyen alszom, ki emelt téged a bölcsődből, és el tűnt veled.
Hatalmas és erős férfivé váltál, apád is és én is büszkék lettünk volna rád. Egy istenekből álló alakulatot vezettél, az emberek féltek és tiszteltek téged. Végül az emberek királya is lettél, vasmarokkal uralkodtál, de az alattvalóid mégsem lázadoztak, hiszen jó voltál hozzájuk. Hozzám is el jutott a híred, de fogalmam sem volt róla, hogy te vagy az, akit oly sok éve elvesztettem.
Mire a modern korba léptünk teljesen eltűntél a szemem elől. A Tél és a Nyár fia vagy, és szinte bármire képes vagy, amire apád és én. Képes vagy hóvihart kreálni, és utána virágba borítani a mezőt, és fel tudod venni bármilyen állat alakját. Ez határtalan lehetőségeket ad a kezedbe, ráadásul az istenek háborúja téged elkerült. Én igyekeztem jeleket elhinteni neked a világban, hogy egy napon, ha még élsz, meg találj engem.

Nem lesz köszöntem abban, ha újra találkozunk, de én ezt még nem tudom. A nő, aki volt oly dőre, hogy elraboljon tőlem, úgy nevelt fel, hogy azt mondogatta neked: apád és én gyűlölünk, nem kívánt gyermek voltál, eldobtunk magunktól. Úgy tudod, hogy a nő, aki felnevelt apád párja volt, és én vagyok a "másik nő", hogy őt hagyta el miattam, és hogy nem akart téged. Éppen ezért esküdtél bosszút ellenem, ám remélem, hogy anyai szeretetem erejével meg tudlak győzni az ellenkezőjéről. Te voltál az én kicsi csodám, sosem tettem volna ilyet veled.

//Ha bármi kérdésed van a karakterről, dobj meg egy pm-el és össze dugjuk a fejünket. Nagyon várunk édesapáddal!   //