Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot
Sangje halálával és majdnem minden követőjének a halálával új korszak kezdődött. A földön ülő eddig nehéz levegő könnyebb lesz és lélegezhetőbb, a Sonnimgut már nincs többé. Viszont Woo Jin kivételével más Gunungsin nem is maradt, ő az egyetlen hadisten. Így hát a vérmező maradványain gyűlik össze az új főisten, Sun Jin és menyasszonya Ran, valamint a megmaradt Gunungsin Woo Jin, valamint Tae Jin, Yeong Jin és Hye Rim, hogy megtárgyalják a következő lépéseket, mert az ország nem maradhat hadistenek nélkül.
Mintha egy szupernova gyulladt volna fel, hogy immáron teljes erejében pompázik az uralkodói párunk, én a nejemre vigyorogva tüntetem el az isteni fegyerem és lépek közelebb. - Ezek szerint csak Woo Jin maradt a régi hadisteni tanácsból... - hümmögök kicsit, majd az öcsémre pillantok. - Nagyuram, immár a kinevezés joga a tiéd egyedül, én jelentkezem a Gunungsinba, hogy védeni tudjam a majd hamarosan egységes Koreát a naginatámmal és a becsületemmel. - féltérdre is ereszkedem Sun Jin előtt. Hiába az unokaöcsém, ő a főisten, úgyhogy így illik. Sangjenek sosem tettem volna meg, hiába volt a nagyapám. De azért kérdően pillantok a nejemre, hogy ő nem társulna-e.
Boldogan szusszanva törlöm meg az arcomat, kicsit kormos lett, az utolsó tagot felgyújtottam. Végre vége van ennek az egésznek, így is kevésen múlott, hogy teljesen elboruljak, azt se tudom mi történne akkor. Vissza is vigyorgok a férjemre, én nem vagyok ilyen ügyes, az én kezemben marad a fegyver. - Mint egyetlen ésszel rendelkező hadisten, mármint itteni hadisten. – javítom ki magam azért gyorsan. Szerintem azért az apósommal még gondok vannak. - Én meg csak úgy vagyok, mint a neje, és odafigyelek rá is. – de rögtön társulok is a férjemhez, féltérdre ereszkedem, eddig maximum a császároknak voltam hajlandó megadni a tisztelet, már amelyik megérdemelte. Sangje sosem, pedig jóval idősebb vagyok, mint az itt lévők a közelemben.
A két Schweizerdegent eltüntetem, úgy lépdelek oda hozzájuk, de előtte megnézem Eun Háékat, úgy tűnik rendben lesznek. A cimbimből főisten lett, meg kell majd szoknom, ahogy azt is, hogy Ran a napistennőnk. Kuncogok elfojtva Hye Rim szavaira, de igaza van, na. - Köszönöm a bókot mindenesetre, de nem vagyok én sem százas feltétlenül. Viszont ha fent akarjuk tartani a rendet, akkor ki kell bővülnünk. Egy jelentkezőnk van és van aki vigyázzon rá... - mintha Tae Jinék külön nem lennének életveszélyesek... - Leendő apósom? Te mit szólsz? Társulsz? - pillantok rá vigyorogva. De aztán én is féltérdre ereszkedem Sun Jin és Ran előtt. Hiába vagyok kicsit idősebb, Sangje előtt csak meghajoltam, neki komoly esküt teszek ha kéri.
Rendesen meg kell nyugtatnom magam, de a nejem jól lesz, a gyerekek jól vannak, úgyhogy tényleg nincs miért aggódnom. Akinek meg kellett halnia az pedig halott. De azért van, csak előkerült egy több, mint hétszáz éves lányunk, akit nem öt perc leforgása alatt fogunk megismerni. Eltüntetem a fegyverem. - Dehogy százas, Eun Ha-t fogja elvenni. Mert aztán a bátyámra vigyázni kell. – fájdalmasan fintorgok még közeli a zászlórudas emlék. - Hogyne jönnék, de kölök, engem tuti nem választhatsz meg vezetőnek, mint látható elgurul a gyógyszerem néha. Woo Jint se választhatod, az anyjára ütött, az ég mentsen tőle is mindenkit. – vigyorgok vissza leendő vejemre, a fiam meg nagyon is komolyan nézek. Csatlakozom a többiekhez, a gyerek felnőtt, még szép, hogy dagad a mellem a büszkeségtől.
Azért kicsit vagyis nem is kicsit szóltam be Amaterasunak, de az még nem végetért dolog.A hasamra simítok, ahogy a leendő hadistenek és az egyetlen megmaradt közelebb lép, valamiért ezt is érzem. Nehéz dolgunk lesz eleinte... - Meg van mit tanulnia gitár terén is... - halkan kuncogok csak, hallottam a fámát a zászlórúddal, hogy ki lettek putyulva rendesen. Sun Jinra pillantok, ő a főnök. - Végső soron Tae Jin a legidősebb, ha azt vesszük figyelembe, akkor ő kéne, hogy a Gunungsin vezetője legyen. - de inkább nem kommentálom a leendő apósom megjegyzését, majd Sun Jin úgyis fogja, apja fia. Woo Jin meg tényleg egy állat fegyverrel... Meglepetten pislogok fel a gyermekeim apjára, ahogy féltérdre ereszkedik mindenki előtte, én meghajolni is alig bírok, meg különben is nagy a mocorgás most a hasamban, úgyhogy próbálom az izgatott babákat simogatással megnyugtatni.
Hirtelen szakad rám Sangje ereje, és fel se tudom fogni még. De azt hiszem ezzel kicsit később kell majd foglalkoznom nekem is, meg Rannak is. Legalább boldogan bújhatok a pocakhoz, nem most, kicsit később. Előbb pár dolgot el kell intézni. - Ugyan, hozzád sosem fog felérni, te gitárral születtél, szerintem. – kuncogok kicsit én is, meg azon is, hogy eszembe, hogy nézett ki az öreg a zászlós eset után. - Mázlid van, hogy Eun Ha nem hallja, vagy csak úgy csinál, mint aki nem hall, mert anya szívesen kitekerte volna a nyakad megint. Akkor ez meg is van, Tae Jin lesz a vezetője a Gunungsin-nak, apa meg a helyettese. Jin Ae-ék legkisebb fia is biztosan belépne, de ahogy érzem még a kontinensen sincs. – gondolkodom el egy pillanatra, tényleg nem tudom mit kéne tenni, viszont elég jó irányba haladhatok. - Meg ne próbáld. – nézek Ranra, a többieknek se kellett volna. – Jaj, könyörgöm álljatok már fel, nem a kőkorban élünk. – legyintek egyet zavartan.
Lehet tényleg én vagyok az egy szem mázlista ebben a családban... Mélyen belül örülök, hogy Hye Rim így megismerheti majd az apját is. Csak összeszorítom a szám a megjegyzésre, hogy Woo Jin messze nem százas, mondjuk az öcskösnek igaza van, a lányát veszi el. De újdonsült főistenünk kedvese sem fogja magát vissza, hogy ne piriítsa. - Megint lemeccselhetjük zászlórúddal. - vigyorgok rá, szinte ijesztően kedvesen. - Nem szép a gyerekeidről így nyilatkozni egyébként sem, főleg, hogy te aztán tudsz szalajtani, ha rád jön az öt perc. - mélyen fejet hajtok a döntésre viszont. - Örömmel fogok szolgálni. Vissza fog térni. NIS ügynök, black ops. Szerintem ha elkezd érezni, akkor ő is vidáman társul hozzánk. Majd behívatom ha visszajött. - gondolkodom hangosan, így hogy éreztem Jin Ae kisugárzását, tudom, hogy a legjobb ügynök a fia, eddig nem tudta senki hova tenni. Felkelek, de azért tiszteletteljesen állok előtte. - A főistenünk előtt illik akkor is, mindegy milyen korszak, hacsak nem Kratoszosan akarod, hogy masszívan lazítasz az erre vonatkozó szabályokon. - vonom fel a szemöldököm. - Viszont! Most már semmi sem áll meg titeket, hogy egybe kelhessetek. Drágám, gondolom, te anyud révén látsz fonalakat... - pillantok a nejemre, elvileg ki lehet olvasni az esküvő idejét a fonálból.
Látványosan megforgatom a szememet, már megint kezdik, olyanok, mint az ovisok, bár szerintem Sung Jin is sokkal normálisabb volt akkoriban. Próbálok nem kuncogni a sógorom mondatán, de hát igaza van, viszont a mi gyerekeink se normálisak, csak meg kell nézni Soo Mint, és Hyun Aet. - Dehogy meccselitek le megint, majd az egyik hétvégén úgy lövöldözhetitek egymást, ahogy akarjátok. Még egy irodát nem teszek rendbe. – nézek mind a kettejükre szigorúan. - Tényleg szerencsés vagy Drágám, hogy egy fikarcnyi démoni sincs benned, akkor tudnád milyen, amikor elmennek otthonról. Én meg örömmel fogok vigyázni rád, vagyis inkább rátok. Szerintem meg már érez, úgyhogy biztosan haza is tér a kedvesével. Jó, majd intézem, hogy be tudjon hozzád menni, most már nem mondhat nemet nekem. – vigyorgok kicsit. A fejemet ingatva nézek Sun Jinra. - Kőkorszak…Komolyan szemtelen vagy. Annyira nem fog tudni lazítani a szabályokon, koreaiak vagyunk. De mondjuk elég tojáshéjasok vagytok, úgyhogy nektek lehet menni fog. – kuncogva nézek Ranékra. – Három nap múlva, talán kettő, attól függ a többi jegyes, fonalas, illetve köteles pár, hogy dönt. Szép nagy esküvő lesz, végre a lányunknak tett ígéret is be lesz tartva. – mosolygok fel a férjemre.
Próbálok nem hangosan röhögni, de Eun Ha nyerítve mesélte, azt a páholást amit rendeztek az irodában mikor meghallotta. De komolyan, még Rinkoval, se Rei-el nem nyírjuk egymást úgy mint ez a három sárgaház szökevényként viselkedő néha. Ráncolom a homlokom Ran megjegyzésére. - Hát bocsánat, hogy nem vagyok őstehetség mint egyesek, de tőled tanultam. - fonom össze a karjaim. Sun Jinra pillantok, amikor meghozza a döntést és mélyen fejet hajtok, de elgondolkodom egy pillanatra. - A srác aki kishíján kinyírt engem egyszer... Éreztem, hogy valami nagyon furcsa vele, de így már értem, elátkozott. Eun Ha szerintem pont nem figyel szerencsére. Nekem van olyan szerencsém, hogy Agrona szült erre a világra, elég jól képzett vagyok több fegyvernemben. - de felszalad az én szemöldököm is a megjegyzésére Sun Jinnak. - Nem, vannak dolgok, amik a koreai illemtannal vannak összefüggésben, úgyhogy ezt sajnos nem úszod meg, nagyfőnök. - vigyorgok rá. Fiatal vagyok, de fent szolgáltam. - Köteles? - rá is pillantok az immár főisten cimborámra, mert ők biztosan azok, mókás megérzései vannak egy olyan hibridnek, aki a vérontás, termékenység, vizek és a halál gyereke. - Szerintem Eun Ha nem mondana nemet egy isteni esküvőre... Viszont a kötelesek lesznek úgyis a főszenzáció.
- Egyszer jött be a trükköd, másodszorra nem. – vigyorgok vissza is, de csak egy aprót bólintok a neje szavaira, majd akkor máshol lejátsszuk. - Minden gyerekem tudja, na jó kivétel a most felbukkant lányom, hogy szoktam róluk nyilatkozni. Kétszer jött rám eddig az öt perc, most, meg akkor, amikor Sun Jinék kicsik voltak. – vonom meg a vállamat. – Pont olyan fura volt, mint Mishil, vagy éppen Jin Kyong, volt egy fura érzésem mellettük, már azt is tudjuk, hogy miért. Eun Ha éppen padlón van, és pont eleget használta az erejét is. – a fiam megjegyzésére meg reflexből pöckölöm homlokon egy szemöldök felvonás közepette. - Lehet te lettél a főisten, de én még mindig az apád vagyok, szerencsédre már nem laksz velünk, mert szobafogságot is kapnál. Komolyan nem az utca nevelt téged. Igenis fontos az illem, te siheder. – ingatom meg a fejemet rosszallóan. – Szerintem ti is kötelesek vagytok Eun Ha-val. De nekem egy fikarcnyi érzékem sincs az ilyenhez, majd Hye Rim megerősíti. Az viszont biztos, hogy előbb szúrta le annak idején a körülötte legyeskedőket, minthogy én észrevegyem. -
- Yeong Jin-ssi, sose becsüljön alá olyat aki bisentot, naginatát vagy woldot forgat, mert minimum hat féle technikával püfölik el... - szólalok meg halkan, szinte óvatosan. Azért csak nem akarom, hogy a leendő apósom beleessen egy nagyon profi naginatás csapdájába. Sun Jinra pillantok, emlékszem arra az estére, nagyon viharosan lettünk ágyba téve, de én még éreztem, hogy a helyi régi napisten kínok között van. Ekkor esik le, hogy mit tett, ki is kerekednek a szemeim, de nem szólalok meg inkább. - Saachan sokat emlegette, gondolom ő tartotta kordában Mishilt, de a következő jelölt nálam is rosszabb mentális helyzetből jön vissza. Szüksége van életcélra. Túl sokáig tartotta fent a Vérholdat, én sem tudnék egy napfogyatkozást mondjuk hat óránál tovább húzni. - csak pislogok, hogy a kedvesem mekkora dekopint kapott, ezt lehet az északi brigád is hallotta. - Láttad mennyire terhes vagyok ilyen hadműveletekhez? - szusszanok, ahogy Sun Jin rám néz, de kap édes kistányér nézést azért. - Ha szobafogságot kapna, akkor mennék vele, úgyhogy még jó is lenne neki... Amíg Amaterasu volt a főistennő, addig én is mindig reflexből térdeltem elé, ez szimpla formalitás. Nem kell minden tradíciót felrúgni, mert szégyellős vagy néha. Főisten lettél. - billentem félre a fejem. - Emlékszem az előző életeinkre és Benzaiten már megmondta, hogy mi nálunk kötél vastagságú a fonál, minden élet erősítette. - kuncogok csak, mikor említi, hogy Eun Ha milyen volt Woo Jinnal, ami mondjuk teljesen igaz, még kölyökként a szoknyája körül volt ösztönösen.
