Don't leave me again

Pleas don't take, my sunshine away

Pandora & Epimetheus

A mai napom csendes volt és üres. Ahogyan valójában minden napom az, mióta az én imádott Pandorám nincsen velem. Még én magam sem tudom, hogy hogyan éltem túl, azt hiszem jobbára napról napra.
Semmilyen szinten nem lehet felkészülni arra, hogy el fogsz veszíteni valamit. Nem számít, hogy az első csókotoktól számított 10, 20 vagy 100 éven belül következik be….amikor megtörténik, törötten hagy, és nem marad utána semmi, csak kongó űr, amit semmivel sem tudsz kitölteni. Nem számít, mennyire próbálod. Lehetetlen felkészülni rá, hogy egy nap már nincs ott melletted. Hogy nem érzed az illatát ébredés után, nem hallod a hangját, ahogy a nevedet suttogja, nem láthatod gyönyörű arcát. Mikor elvész a szerelem, ami addig forgásban tartotta a világot, te is vesznél vele. Utána ugranál a szeretett nőnek a sírgödörbe, hogy odalent magadhoz ölelhesd, és soha többé ne kelljen elveszítened.
Ezekkel a gondolatokkal telik minden napom. Ezzel kelek, ezzel fekszem, és csupán az állatok tudnak valamilyen szinten megnyugtatni. Ha velük foglalkozom, az ő problémáikra koncentrálok és nem a sajátjaimra. Boldog vagyok, amikor egy-egy jószág meggyógyul, és a gazdikkal gyászolok, ha már nem lehet segíteni rajtuk. Persze nekem is van otthon két falkára való kutyám, hiszen jobb híján hetente látogatom meg a menhelyet, és veszek magamhoz egy újabb ebet. Lehet öreg, vagy kiskutya, nekem csak az az egyetlen célom, hogy boldog legyen az életük.
Egy fárasztó nap után éppen ezért otthon sincs nyugtom. Éppen a konyhában ügyködöm, hiszen természetesen a kutyák kapnak először enni, mikor meghallom, hogy nyílik az ajtó. Felnézek a húsról, megtörlöm a kezemet, és felveszek egy kést a tálalóról, biztos, ami biztos alapon. Lassan lépek ki a helyiségből, de ami az előszobában fogad, arra nem vagyok felkészülve. A kés pengve hullik ki a kezemből, én pedig úgy bámulom a nőt, mintha szellemet látnék. Édes hangja kimondja a nevemet, annyi évezred után újra, gyönyörű mosolya úgy ragyog rám, akár a melengető napsugár. Ő az, és mégsem akarom elhinni, hogy ő az. Az nem lehet, ő halandó volt, elment mellőlem, évezredekkel ezelőtt. És mégis, most újra itt van, hús vér valójában, élőbb, mint valaha.
- Pandora! –mondom elfúló hangon, két hatalmas lépéssel oda lépek hozzá, és szorosan a karjaimba zárom. Az arcomat a szőke hajba fúrom, mélyen beszívom az illatát, és úgy ölelem, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne. – Pandora… tényleg te vagy az! De… hogyan lehetséges ez? Annyi évezred után…úgy hiányoztál, azt hittem bele halok!

You are my sunshine|| Végre itt vagy || 396 || ×

Pleas don't take, my sunshine away

Pandora & Epimetheus

Olyan álomszerű ez az egész, hogy szinte eszméletemnél sem vagyok. Csak figyelem egy hosszú pillanatig a gyönyörű, és ismerős alakot, mielőtt hozzá csörtetek, hogy szorosan magamhoz öleljem. Ő az. Igazán Pandora az, az én egyetlenem, életem egyetlen értelme. Biztos vagyok benne, hogy Prométheusz tele rinyálná az életemet, hogy milyen borzasztó volt a hegyen lógni, de neki fogalma sincs róla, milyen az, mikor belül halott vagy, mégis élned kell. Nem fogja soha megtudni milyen érzés ilyen szerelmet érezni, és milyen az, mikor elveszik ezt tőled. De Pandora most itt van, vissza tért hozzám. Nem tudom, hogyan, de azt tudom, hogy soha többé nem engedem el. Hádésznak van elég kincse, őt hagyja meg nekem.
Drágám! -szipogom bele a szőke hajba, egyszerűen nem tudom vissza tartani a könnyeket. Nem túl férfias, tudom, de most ez a legutolsó dolog, ami érdekel. Érzem az illatát, meg tudom érinteni, nem szellem és nem szép álom, tényleg itt van, a karjaimban újra. - Majd kap Eiriné egy tábla csokit, amiért segített. De ha ő hozott ki, valószínűleg a rendőrségen voltál -megsimogatom az arcát, furcsa újra görögül beszélni, de szerencsére nem fakult a tudásom. – Azért, mert már nem Görögországban vagyunk kedves. Ez Amerika, és az emberek angol nyelven beszélnek. Ne aggódj, hamar megtanulod majd, nem nehéz. Majd elmegyünk, és megkérdezzük Hádészt, vagy ha ő nem válaszol, a feleségéből biztos ki tudjuk majd húzni. De nagyon remélem, hogy nem akar majd vissza vinni, mert akkor kénytelen lennék a Marsra költözni veled. Többé nem mehetsz el mellőlem, soha! És másnak sem engedem, hogy elvigyen.
Én is végig nézek a kutya seregen, vannak vagy 15-en. Mindig, mikor szuicid gondolataim támadtak, inkább örökbe fogadtam egy kutyát. – Amúgy a késsel nekik vágtam húst, most van ebéd idő. Azért vannak ennyien, mert nem akartam, hogy az utcán éljenek, vagy a menhelyen megöljék őket. Tudod, Kriosz állatmenhelyet vezet, az egy olyan hely, ahol az állatokra vigyáznak, és megpróbálnak nekik gazdát keresni. Mikor legutóbb elhoztam egy kutyát közölte, hogy ha még egyet el merek hozni, kitilt onnan. Ők voltak a társaságom.

You are my sunshine|| || 340 || ×