Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
Megint Egyiptomban voltam, valami oknál fogva jönnöm kellett, csak még azt nem tudtam, hogy miért? Tény nem bírtam már tovább New Yorkot se, viszont Egyiptomból szerettem eljönni, hívhatjuk menekülésnek is, főleg most, hogy találkoztam a káosz koronázatlan királyával is. Otthonnak kéne neveznem ezt a földet, de nem tudom. Már régóta nem érzem annak. A testvéreim persze jól érzik itt magukat, Oziriszék biztos nem költöznének el, Nepthüsz nem beszél velem, ő tudja mit érzék Széth iránt, vagy legalább sejti. De aki számított még nekem az Básztet. Neki viszont nyoma veszett, mindenhol kerestem, az Alvilág legmocskosabb mélyén is, ahol már nekem se ér semmit a szavam. Ré szemei mi voltunk, és nem találtam a másik szemet, ami frusztrált, nem is adtam fel, egészen addig amíg a görögöknél nem jött elő Káosz, félre kellett tennem a keresést. Reménykedem benne, hogy a görög őskáosz miatt ő is előkerül végre. Megint a templomom romjainál sétálok, isteni alakomban, régen több oroszlán is élt itt, most meg? Néhány plüss oroszlán ücsörgött a lépcsőn, baromi vicces egy lányom van, mégsem bírom ki mosolygás nélkül, fel is veszem az egyiket, hogy a másik oldalon tegyem majd le. Van valami fura érzésem, mintha lenne más is itt rajtam kívül. Nem idézem meg a kardomat, tényleg és való, nagyon mókás lesz valakit megdobni egy plüssállattal, biztos meg fog ijedni tőlem. Ámde nem ölhetek meg csak úgy senkit, még. Nem olyan kort élünk, hogy szabadon kiszedhetem bárkinek a gerincét, főleg most nem..a halandók tudnak ártani nekünk, kellett a görögöknek piszkálni Káoszt, minden istennel kicseszett. Óvatosan kerülöm meg a templomot és reflexből vágom a plüsst az illetőhöz, majdnem kiesik a szemem annyira meglepődöm. - Basszus Básztet, ne haragudj! Rére, merre jártál eddig? – sietek mellé, és magamhoz szorítom, hogy a szuszt is kiszorítsam belőle. – Sehol se találtalak, pedig a világvégét is megjártam érted. -
Apám után a második egyiptomi, akit meglátogattam, az a nővérem volt. Az ő oldalán harcoltam apánkért. Együtt játszottunk, mikor olyanunk volt, együtt gyakoroltunk, sőt, ő új fogásokat is tanított néha nekem a karddal, míg én csendesebb "munkát" nem kaptam. Persze, miután a harc lett a második az életemben sem hagytam fel az Ő zaklatásával, felkeresésével. Jobban ismer, mint bárki más ezen a földön. Sok dolgot megosztok vele, ha a gondolataimról, vagy egyéb dolgokról van szó. Most épp az egyik régi templománál keresem, de már az is csak rom. Szomorúan nézem a plüssöket. Valamikor itt régen élő állatok voltak, csak úgy, mint az én rejtett templomomnál. Körbe járom az egészet, de sehol senki. Már kezdenék frusztrált lenni, amikor megfordulok és egy plüss vágódik az arcomba, abból kifelé pedig egy gyönyörű egyiptomi káromkodás, amelyet aztán nővérem hangja nyom el, ahogy szinte felkiált. Még pislogni sincs időm, már a nyakamban lóg, nekem pedig minden mérgem elszáll. Elmosolyodom és visszaölelek. - Vaaah! Ha te azt tudnád! Elátkozott az a férges, a skandináv csínytevő. Eddig macskaként tengtem a sivagatban. Szerencsére egy őrző megtörte az átkot és visszatudtam jönni, most pedig a fél világ rajtam fog nevetni. - hadarom, miközben úgy megszorítom az öleléssel, kicsit meg is emelem, aztán elengedem őt. - Tehát kerestél? Aranyos tőled. - hatódok meg egészen. Sekhmetre azért nem feltétlenül mondanám, hogy a legérzelmesebb fajta az egyiptomiak közül. - Mi történt a templomoddal? Mi történt, míg nem voltam? Mesélj el mindent kérlek! - húzom oda a romos kőlépcsőhöz és leülve lehúzom magam mellé. - Mindent tudni akarok!
Básztet az egyik legkedvesebb testvérem, sőt talán őt szeretem a legjobban. Hiszen együtt mentünk mindenhova, főleg, ha apánkat meg kellett védeni, én voltam a hangosabb kettőnk közül. Ő a bájos macskaistennő, míg én az üvöltő oroszlán, pedig, ha tudnánk a halandók, hogy az a cica néha nagyobbat karmolt, mint én, rögtön összecsomóznák az alsójukat. Ez már nagyon régen volt, azóta nem is láttam, még apánk se tudta megmondani merre van, pedig neki megvan rá a hatalma, hogy megtaláljon bárkit, és egy centit se mozdul a kényelmes foteléből. Erre tessék arcon dobom egy plüssel. Halkan felnevetek a káromkodása hallatán, igen megtaláltam az elveszett macskát. El se akarom engedni, pedig nagyon jól tudom, most már nem fog elmenni, sehova. Ha mégis akkor úgy fogom követni, mintha az árnyéka lennék. - Most szedjük ki a gerincét, vagy ráér kicsit később? Macskaként..ennyi éven át? Jesszusom, két nap is sok az oroszlánlétből, nemhogy évek..Ugyan drágám, aki nevetni mer rajtad azt megölöm. – igazgatom meg magamon a ruhát miután letesz a földre, még mindig jó erőben van. Biztos a sok lazacos kaja. - A testvérem vagy, ha kell az óceánok legmélyebb részére is lemegyek, vagy a világ leghidegebb pontjára. De azt azért hozzá kell tennem, nem mindenkiért tenném meg. – mondjuk Oziriszért, vagy Anubiszért biztos nem kajtatnék, egy napot se, nemhogy ennyi évet. - Ami minden templommal, elpusztult. Senki se imádkozik már hozzánk, ezek a kis oroszlánok meg a lányom műve, Menhit szerint van humorérzéke, de az én lányom, úgyhogy nincs. Mit szeretnél tudni? Én éltem az életemet, nem olyan régen a saját kezemmel kellett végeznem az áruló férjemmel, Ptah elárult mindenkit, mert Káosz szolgálatába állt. Azt hittem nehezebben fogom elviselni, viszont nagyon megkönnyebbültem. – vonom meg a vállamat. – Hogy akarod megtorolni Loki csúfos tettét? Nagyon szívesen elverném, vagyis, én fogom te meg ütheted. -
- Majd még kitalálom. A testi fenyítés túl könnyű lenne. A csonkítás viszont jól hangzik. - Halkan sóhajtottam. Tudom, hogy nővérem nem a legragaszkodóbb típus, szóval értékelem tőle, hogy keresett. Azonban az elmúlt évek történései a sivatag nyugodt, meleg dűnéi között nem találtak rám. Gyakorlatilag egy vihar nem sok, annyi se tűnt fel. Erre azzal jön, hogy istenek haltak meg, meg Káosz, meg mittom én. - Ácsi-ácsi, lassíts már! Káosz? Meghalt a férjed? Mi van?! - vágok a szavába. Oké, érdekel a lánya, visszatérünk rá nemsokára, de ez egy fontos dolog. Harcok voltak, és én nem voltam itt?! Annyi gerince sem volt annak a nyomorultnak, hogy a szükség idején levegye rólam azt a maszlagot?! Ideges vagyok. Kik haltak még meg? Tűntek el panteonok, vagy mind meg van? Egyáltalán hogy került elő Káosz? Oly sok kérdés és csak remélem, hogy mindent meg tud válaszolni a nővérem.
Bocsi, hogy rövidke lett, de a kérdések időszaka jön xD made by triton
- Csonkítás? Nagyszerű ötlet, ha nem isteni fegyverrel szabdaljuk fel akkor visszanő a testrész, és mindennap megismételhető a művelet, esetleg a sivatag legforróbb pontjára kiláncolni, mint valami tehetetlen kiskutyát.. – gondolkodom hangosan, a hideget biztos bírja, skandináv, és jégóriások a szülei, de a forróságot biztos nem szívleli. - Jó-jó! Mindent elmondok neked résztelesen. Igen, Káosz, a görögöknél nem állt meg az élet, el akarta pusztítani az egész világot, mert szerinte az egészet tönkretettük, mármint nemcsak a görög istenek, hanem az összes panteon. Egy ideig Tartarosz próbálta lent tartani Káoszt, nem igazán sikerült neki, majdnem ő is ott maradt. Hja meghalt a férjem, lefejeztem, aztán elégettem, szóval tuti nem támad fel, meg amúgy is nem jutott át Maat tollán, az enyészeté lett, így jár az, akinek nehezebb a szíve, mint egy toll. De nyugi, Káoszt legyőzték, bár most már tudnak rólunk a halandók, szerintem ezzel kezdhetnénk valamit, nem igazán a fogamra való, hogy tudják istennő vagyok. Egyébként elég sok isten halt meg, a nevüket ne kérdezd, tőlünk csak a férjem, a többi panteon meg nem érdekel. Egy valami érdekel, hogy gatyába kell rázni az egész világot, lesz munka bőven vele, olvadnak a gleccserek, ilyenek. A Föld pusztul már egy ideje, mert a halandók nem foglalkoznak vele, és azt hiszem mi se. Básztet, ne legyél ideges vége van, bár azt bánom, hogy nem vettél benne részt, lehet hamarabb végeztünk volna. -
Csak hallgatom a nővérem, és nem hiszem el, amit mond. Mármint. Itt éltem a sivatagban, de hogy nem tűnt fel, mindez? Hol folytak a harcok, hogy nem láttam? Hogy nem éreztem? - A harcok melyik világban folytak? A Föld megsínylette a dolgot? Mi van a tanáccsal? - kérdezem, aztán elmerengek azon, hogy az emberek tudnak rólunk, és tenni kéne ezellen valamit. - Régebben is tudtak rólunk, Sekhmet. Akkor emelték a csodás templomokat. A hívek most ugyan ezt fogják tenni, és mutogatni fognak, hogy ők megmondták. Egy egy hatalmas kör. Szerintem csak az idő kell, és az, hogy visszahúzódjunk. Pár évtized, és bizonyosságból ismét hit lesz. Aztán pár évszázad, és arról is elfeledkeznek, hogy voltak ilyen incidensek. Másnak próbálják majd bemagyarázni. Persze, ezen lehet gyorsítani, de ahhoz a kormányok fejeihez kell fordulni, és általuk átmosni az emberek agyát, hazugságokkal tele tömni a fejüket. Ahhoz jól értenek a politikusok. Ilyesmit szeretnél? A katasztrófákat, ha voltak, a mi harcunk helyett a felmelegedésnek is betudhatnák, és akkor talán jobban oda fognak figyelni az emberek a környezetükre. Talán. - kezdek ötletelni, kezembe véve egy oroszlán plüsst és azt nézegetem. - A többi panteon segítségét is kérhetnénk ebben. A saját népeinkre csak jobban tudunk hatni. - pillantok fel a nővéremre.
Bocsi, hogy rövidke lett, de a kérdések időszaka jön xD made by triton
