Aegidion & Antheia

Aegidion&Antheia

Mostanában minden a feje tetejére állt nemcsak a Fehér Házban, mindenhol a világban, viszont még mindig Amerika, vagyis az amerikai elnök diktál. Szerencsére Nüx is visszatért, így a főnököm is sokkal jobban érzi magát, nem szerettem úgy megtörten látni, viszont most már nagyjából sejtem mit érez akkor, amikor nincs mellette a felesége. Shanet mostanában nehezebben engedem el magam mellől, jó mondjuk azért is, mert Árész él, és virul, de a legidősebb félisten fiától még nem kapta meg ami jár neki. Úgyhogy szeretek figyelni rá, extrán.
Közben megkeresem Erint, hogy megpróbáljam kihozni a sodrából, de még mindig ő a legtürelmesebb gyereke Nüxéknek, na meg pokoli jó sajtófőnök, ezt ő is tudja. Az meg csak hab a tortán, hogy az egyik legnormálatlanabb öcsémbe szeretett bele. Mielőtt kimegyek Erin irodájából figyelmeztet, hogy ma is körút lesz a Házban ne sodorjak el senkit. A múltkor is véletlen volt, egyszer nem figyelek és elsodrok valakit. Türelmetlenül nézek az órámra, mindjárt itt lesznek, hátha szerencsém lesz, nem kerülök senkivel konfliktusba. Kiszúrok a tömegből egy ismerős alakot, akit karon is ragadok, és szó nélkül vonszolom az irodámba.
- Te meg mi a jó eget keresel itt, és mi a fenéért nem tudtál jelezni, hogy az Államokban vagy? – szegezem az ikerbátyámnak a kérdéseimet. Nem tudom hány ezer éve nem láttam, de tudom, a kiátkozása napján még reggel találkoztam vele. Aztán csak anyánk szomorú tekintete és apám mérhetetlen haragja az, amire emlékszem.
- Tudod te mennyire hiányoztál, te ökör? – csapom meg a mellkasát, nem mintha használna valamit is, aztán csak megölelem, hogy elhiggyem tényleg itt van, nem pedig képzelem. – Annyira hülye vagy. - fakadok ki, haragszom rá, mert elhagyott engem.

Antheia&Aegidion

Még igen frissek a háború emlékei bennem, a sebek is alig gyógyultak be. De már keresem a bajt. Még nem töltöttem rendesen időt azoknak a felségterületén, akiket elárultam olyan régen. Ha van a görög isteneknek epicentruma, az Washington. Noha mindenki tudja, hogy Zeusz elvesztette a fejét, de az aki az államot vezeti, arról hírlik az, hogy ő lett a de facto fejes egyelőre. Ki hitte volna, hogy az egyeduralom istene egyszer az egyik legnagyobb pofájú demokrácia élére kerül pártok támogatása nélkül és kiírt egy férget az elnöki versenyből. A Bousaidok kedvenc témája a politika ha társalgásról van szó, én pedig leginkább csak vonogattam a vállam. Mintha az én családom ártatlan lenne ebben. Egy sima fekete baseball sapkában írom alá a belépőívet, de aki nem hülye és esetleg ismeri az arab írást, az el tudja olvasni, hogy Linus Elwood. Vannak dolgok, amiket nehéz feladni, még így kitagadva is. Elhaladok a folyosón egy kis nő mellett, aki igen vegyes erőket sugároz magából. Egypitomi démoni, Elwood, Kratosz, Nüx, Árész, Héphaisztosz, Themisz... Egek, Kratosz valószínűleg alig dolgozik emberekkel, kiválogatta a legjobbak krémjét maga mellé. Megérzem Sophrosyne jelenlétét, én pedig becsomagolom a jelenlétem, mert tudom, hogy ő beköpne apámnak, hogy erre jártam. De egy valaki van, akit tisztábban érzek a napnál és előle sosem fogok tudni elbújni. Megfogja Antheia a karom és becibál az irodájába. Én pedig nem is szólok inkább. Rá ban írva a kártyájára, hogy kabinetfőnök.
- Befizettem a Fehér Házi túrára. Jelezni? Antheia, tudod, hogy mit tenne apánk, ha megtudná, hogy egyáltalán a kontinensen vagyok? - felelem az ikerhúgomnak. Amikor egy ikerpárt elszakítanak egymástól, akkor elveszítjük az egyik felünket, mi pedig sok-sok ezer évre el lettünk szakítva. Utoljára akkor beszéltem vele mielőtt Ré elé nem járultam.
- Te is nekem, aprólék. - kuncogok a csapásra. - De amúgy a legutóbbi nagy washingtoni NSP koncertre belopóztam. És úgy érzem, hogy gratulálnom kell, majd elmondod miért. - majd megölel, én pedig átölelem. Hát nem álom. - Nem, Elwood, de köszönöm. Kezdd te a mesélést.

Aegidion&Antheia

Kéne belőlem még egy, várjunk csak van. Jóval szőrösebb, és magasabb kiadásban ugyan, de létezik, valahol Egyiptomban. Na jó a bátyám valószínű előbb dobná nekem a mappámat, mintsem segítsen nincs annyi türelme ehhez. Meg egyébként sincs a közelemben, úgy pár ezeréve, ami miatt megint idegesebb vagyok, elég sokszor szükségem lett volna rá, pedig több idősebb testvérem is él, mint mondjuk a jelenleg józan Silenus. Erre tessék belóg a Fehér Házba, még mindig nem normális, és keresi a bajt, itt pedig, ha nem én veszem észre tuti megtalálja. Mondjuk még így megkaphatja a magáét.
- Igen, azt látom, hogy befizettél ide. Jelezni, ne kérdezd meg többször. Apánk azt se tudja, hogy én mit csinálok, lefoglalja a csatornája, az öcsénk Elijah, vagy az, hogy anyát kirángassa a kórházból. Ja meg Sil és Dea is a nyakára járnak, hogy ideje lenne téged hazaengedni. – egyáltalán nem vágok kedves arcot, mert haragszom rá, hogy egy szó nélkül lépett le. Becsapva, és elárulva érzem magam, más testvérem ilyen akciója nem ingatott volna meg.
- Aprólék, hívj még egyszer így, és komolyan megnyúzlak. – húzom össze a szemeimet. – Tudtam, hogy valami fura van azon a koncerten, de nem tudtam megmondani, hogy mi az amit érzek. Persze, kabinetfőnök lettem, jaa persze és ott van a normálisabbnak mondható Árészfi is. – egy pillanatig engedek magamnak aprócska bújást is. – Mit szeretnél tudni? Hogy az a ribanc megátkozott engem, amiért elhagytuk őt Philotésszel? Bárkinek mondhattam volna, hogy mit tett velem senki nem hitte volna el, kivéve Héphaisztoszt, de ő is csak nem olyan régen. A lényeg viszont, hogy nem kell többet olyan bunkónak lennem Asius-szal sőt..végre együtt lakom vele. Kaptam egy hatalmas kertet, és az itteni kertbe is szinte csak az én növényeim vannak ültetve. Életben tartottam Philotészt pár száz éve, de akkor is jót tett neki, hogy úgy néz ki, mint egy koreai. – közben lenyomom az egyik székre, és még egy pohár töménnyel is megkínálom, természetesen a jobbikból. – Nem hagytam, hogy Asius leszúrja Árészt, azt sem engedtem, hogy közösen verje meg a két öccsével, valamint kiderült van még koreai testvére, aki ugyanúgy Layton anyjától született. Nem unatkozom, és te? Igaz, hogy te meg Szahmet? – vigyorodom el egy pillanatra.