Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
Az új posztom rám rakott pár plusz feladatot, így is elég sok szellemmel találkozom nap, mint nap, most kicsit többel, akiknek a sorsáról döntök. Van, aki szerencsésebb lesz, mint a többi szellem, akinek meg egy picikét rosszabb sorsot szánok csak úgy szórja az átkokat. Ha nem lennék boszorkány és istennő biztosan összepotyogtatnám a nyuszis mamuszomat ijedtemben. Éppen a kedvenc temetőmben ülök az egyik síron, amin már az egyik itt járt vénkisasszony kiakadt, nem baj hamarosan találkozik velem. Elbocsátom a szellemet amelyik kegyelemért könyörgött az utóbbi tíz percben, fontosabb dolgom van, mint a ricsaját hallgatni. Egy elveszett hang anyám, és a nagynéném után könyörög, de ők túl elfoglaltak, hogy ezzel foglalkozzanak, utóbbiban nem vagyok olyan biztos, mostanság Agrona túl nyugodtan ül otthon, lehet még kötöget is. Macskás vénasszony lesz belőle. Mondom ezt én, aki fekete macskaként oson oda ahova az erőt érzi, az egyik kutyát meg is zavarom, de pofán karmolom és szinte dorombolva futok tovább, miközben az őt fogó halandó hangosan káromkodik utánam. Megállok a rókalyuk előtt, aztán már fekete rókaként kúszok be, jellegzetes rókahangot adva ki, hogy a bent rejtőzködő tudja, jövök. Mivel kényelmesen kiszélesítette a járatot, így le is tudok ülni. - Katharina Silverman! – szólítom meg a szőke lányt. – Mondanám, hogy legközelebb erősebben imádkozz és hamarabb meghallom, de nem lesz legközelebb. A nevem Deirdre, Morrigan elsőszülöttje vagyok. Kövess engem, az apádat meg kell büntetnem amiért hamis istent imád, a tömeg pedig vele együtt fog elpusztulni. Az apád fog utoljára meghalni, és sosem fog arra jogot kapni, hogy új testben születhessen meg e világra. – a lelke több ezer esztendőn át fog szenvedni, átkozni fogja azt a napot újra, és újra, amikor a lányára kívánt rá. De az anyja se fogja megúszni, egy anyának az a dolga, hogy megmentse a lányát, figyeljen rá, mint ahogy az enyém tesz még ennyi év után is. - Persze mondhatsz nemet is, viszont szerintem nem igazán kényelmes itt élni. Nálam több hely van. – billentem félre a fejemet kérdőn, kicsit siethetne az idő pénz.. De ügyes, hogy idáig kihúzta, ezek az aberráltak meg nem érdemelnek mást, csak a halált.
Csendben kuporgok a rejtekhelyemet, már napok óta mást sem láttam, csak a gyökereket, és az apró tüzet, amivel igyekszem melegen tartani magamat. Rettegek, és kezdem elveszíteni a hitemet. A boszorkányság istennői, akikben olyan meggyőződéssel hittem, talán nem is léteznek, vagy ha léteznek is, nem törődnek velem. Hiszen nem vagyok erős, sem tehetséges, csak egy rettegő lány vagyok, és földbe fúrt lyukban. Mégis, egyre csak ismételgetem az imádságot, mintha az életem múlna rajta, hiszen lehet, hogy mégiscsak az múlik rajta. Nincsen már más reményem, csak az istennők, akárki is hallja majd meg, ha a legutolsó banshee is jön, nem számít, csak kerüljek ki innen végre, és legyen vége a rémálomnak. Meghallom a káromkodást, és a kutya ugatását, tehát itt vannak közel, és valami történik odakint. Gyorsan eloltom a tüzet, és próbálom visszatartani a lélegzetemet is. És még a róka hangját is meghallom, ami azt jelenti, hogy az üreg gazdája is haza tért. A lélegzetem is eláll, amikor meglátom a gyönyörű fekete rókát, valami nagyon különlegesnek kell lennie, mert olyan okosan néz rám, mintha…. És abban a pillanatban, a róka megszólal, és emberré változik. Egy gyönyörű szőke nővel találom szemben magamat, és azonnal tudom, hogy istennővel van dolgom, még mielőtt megszólalna. Elmondja, hogy Morrigan elsőszülöttje, és hogy azért van itt, hogy megbüntesse azokat, akik bántottak engem. Hirtelen nem is tudom, hogy mit tudnék mondani, annyira boldog vagyok, hogy végre vége van ennek a rémálomnak, hogy nem bírok parancsolni magamnak, és a gyönyörű istennő nyakába vetem magam. Abban a pillanatban meg is nyugszom, annyira biztonságban érzem magam, mint még soha eddig életemben. - Köszönöm….annyira köszönöm….én…annyira szeretnék végre eltűnni innen…mindent meg fogok tenni, hogy megszolgáljam, hogy segítettél rajtam. Tényleg, mindent meg fogok tenni…csak…csak tűnjünk el innen és hadd ne kelljen soha többé vissza jöjjek. Apám egy undorító szemét, megérdemelné, hogy a szemébe állítsák a gerincét, de nem ér ennyit. –szipogok- Annyira köszönöm, hogy eljöttél!
Az új posztom rám rakott pár plusz feladatot, így is elég sok szellemmel találkozom nap, mint nap, most kicsit többel, akiknek a sorsáról döntök. Van, aki szerencsésebb lesz, mint a többi szellem, akinek meg egy picikét rosszabb sorsot szánok csak úgy szórja az átkokat. Ha nem lennék boszorkány és istennő biztosan összepotyogtatnám a nyuszis mamuszomat ijedtemben. Éppen a kedvenc temetőmben ülök az egyik síron, amin már az egyik itt járt vénkisasszony kiakadt, nem baj hamarosan találkozik velem. Elbocsátom a szellemet amelyik kegyelemért könyörgött az utóbbi tíz percben, fontosabb dolgom van, mint a ricsaját hallgatni. Egy elveszett hang anyám, és a nagynéném után könyörög, de ők túl elfoglaltak, hogy ezzel foglalkozzanak, utóbbiban nem vagyok olyan biztos, mostanság Agrona túl nyugodtan ül otthon, lehet még kötöget is. Macskás vénasszony lesz belőle. 
Csendben kuporgok a rejtekhelyemet, már napok óta mást sem láttam, csak a gyökereket, és az apró tüzet, amivel igyekszem melegen tartani magamat. Rettegek, és kezdem elveszíteni a hitemet. A boszorkányság istennői, akikben olyan meggyőződéssel hittem, talán nem is léteznek, vagy ha léteznek is, nem törődnek velem. Hiszen nem vagyok erős, sem tehetséges, csak egy rettegő lány vagyok, és földbe fúrt lyukban. Mégis, egyre csak ismételgetem az imádságot, mintha az életem múlna rajta, hiszen lehet, hogy mégiscsak az múlik rajta. Nincsen már más reményem, csak az istennők, akárki is hallja majd meg, ha a legutolsó banshee is jön, nem számít, csak kerüljek ki innen végre, és legyen vége a rémálomnak.