Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég
Mashiro fülét simogatom elmélyülten, Inari megint valahova eltűnt, mondjuk nem csodálkozom mostanság mindig eszébe jut valami, amin ügyködni kell. Óvatos mozdulattal rakom a róka fejére a dinnyesapkát, imádom benne, és végre hagyja magát, akkor hamarabb szabadulhat, le is fotózom, aztán engedem ki a kelepcéből. - Mintha nem kapnál utána finomságot, és többet, mivel a gazdád sincs itthon. Lehet a Benzaiten-nél van..mintha az említette volna. – közben a konyhába sétálok, megkapja a hófehér róka ami jár neki. Én meg úgy gondoltam, hogyha már egyedül vagyok akkor nyugodtan meg tudom csinálni azt a ráment, nem hallgatom a kedves férjem méltatlankodását, hogy de azt nem úgy kell. Nem is értem ízre tök ugyanolyan, mintha egy árustól venném, vagy ha ő csinálná. Túl amerikai vagyok, vagy mi a csuda. Közben azért telefonról összerendelem azt, amit a kiscsalád kért, Skye is rákapott a különleges pepsikre, és coca-ra, mint én. Ezért sokkal jobb itt élni, ki se kell lépnem a lakásból, ha nem akarok. . - Hát te merre jártál? – dugom ki a fejem a konyhából, amikor megérzem a Vénrókát. – Ne gyere a konyhába mindjárt rendet rakok, utána ráment is szedek neked. Még mielőtt kérdeznéd úgy csináltam ahogy szoktam. – jegyzem meg egy vigyorral, vajon hány másodperc alatt ér mellém, és csinál új rament, mert nem fogja megenni a főztömet..
Papírokat pecsételek alá és a rakodókat dirigálom miközben beszélgetek a turnémenedzserel. Azért mert importtal és exporttal foglalkozom, attól még errefelé reneszánsz emberként ismernek. Kellett a lányoknak jópár dolog mindenfelől, én meg úgy csaptam a tenderre, mint süket a csengőre. Az unokám cserben hagyni? Ha Yama megkopaszodik, akkor. De persze nem kell tudnia, hogy én voltam, úgyis látható némely dobozon a rókalogó. Bedobtam még pár effektpedált is az övébe, mert tudott, hogy ő egy asztalnyi pedálon kotor a lábával a színpadon. Utána persze beugrok Benzaitenhez, hogy démoni kis terveinket szövögethessük. A rókák ravaszak. Otthon már a genkan előtt megüt az amit ő ramennek hív illata. Sóhajtok egy nagyot. Belépek az ajtón és motyogok egy megjöttemet, nem mintha meg kéne tennem, de ez már genetikai tudás erre, hiába vagyok én is azok között, akik nem a standard külsővel rohangálnak, de ez nálam üzleti fogás most. - Leszállítottam a turné első állomására a megrendelést és meglátogattam Benzaitent. Nem mondtam? - pislogok rá, miután levettem a cipőmet és belépek. Ahogy kimondja, már ott is vagyok és kezdem elölről. - Beteg vagyok a nem megfelelően elkészített ramentől, drágám, meg akarsz ölni? - nyomok azért egy csókot neki. Gabonaisten is vagyok, ő meg közegészségügyi ellenőr.
Akkor sem értem mi baj van azzal, amit főzni szokta, még senki sem halt meg tőle. Nem is fog, megmenteném, de tényleg. Sőt Amerikában ritka volt az, amikor egy ramenest zárattam be, ott legalább figyeltek mindenre. Erre tessék hozzámentem egy japánhoz, méghozzá egy istenhez, és mindig kijavít, mondjuk figyelhetnék is, de akkor nem lenne szórakozásom. Vicces, amikor csinál másikat, és igen sokkal jobbat, mint én. - Azt nem, hogy meglátogatod a testvéred, de sejtettem, Mashiro itthon maradt, úgyhogy gondoltam nem valami veszélyes helyre mentél. – vigyorogva nézem, ahogy mellém ér. – Most leleplezted ördögi tervemet, bár még egy kicsit kihúznám a dolgot, tudod a vagyonod miatt. – viszonzom a csókot egy halk kuncogással. - De jól van, figyelek, és esküszöm a fürdőt is jól fogom használni. – sóhajtok fel egy hatalmasat, nem bírtam még most sem megszokni. A fürdés előtt is fürdök.
Ha kitalálok valamit, akkor nem szeretem ha hiba csúszik belé. Ha itt valamire az van mondva, hogy így kell csinálni, akkor úgy kell csinálni, nem úgy kéne csak. Némileg rugalmatlanok vagyunk, de ez az ára annak, hogy itt vagyunk még most is ahol. A társadalom pedig élesen más mint mondjuk bárhol máshol. Ez tükröződik a mindennapokon is, mert még a memek is mások, a filmek, a zene. Mi így vagyunk jól a szigeteinken elzárva. Hügi magától döntött úgy, hogy ideköltözik, nem kényszerítettem soha, mert tudom, hogy nehéz tud lenni az oda-visszaalkalmazkodás. - Hm. Mondjuk a koncert volt elsődleges, a testvéremhez be szoktam ugrani. Nem vittem magammal, jó helyen van veled. Különben is, Ran-chan lehet lecsapta volna róla az álcát véletlenül. - pillantok rá. - Megvárod a turné végét, hogy degeszre kereshessem magam, mi? - kuncogok vele én is. - Örülök neki. Hátha Mashiro is leszokna a kádba ugrálásról csak úgy. - sandítok a kitsunéra, aki hátra vágja a füleit és szomorúságot mímel. Aztán megmutatom Hüginek, hogy hogyan kell pontosan rament főzni.
Ahhoz képest, hogy mi görögök anno mit csináltunk, ahhoz képest a japánok panteona még mindig képes meglepni engem. Pedig nem az orgiázós csapathoz tartoztunk a testvéreimmel. Mégis én döntöttem úgy, hogy itt maradok, eleget ingáztam már, engem is megviselt az időváltozás. Na meg milyen lenne már, ha Inari feleségeként az Államokban tevékenykednék továbbra is, legalább befogadtak. - Lassan én is meglátogathatnám a testvéreimet, úgyis meg kell ölnöm a bátyámat, hogy tutira halott legyen. Panát csak akkor vagyok hajlandó, ha a mélységi alak nincs otthon, sosem fogom kedvelni. Szerintem nem úgy gondolja, megint kapott macskasapkát, de utána finomságot is. Az lehetséges. – gondolkodom el egy pillanatra. – Papíron még amúgy sem vagyunk fél éve házasok, legalább azt az időt megvárom, és igen, szeretnék gazdag özvegy lenni. - - Mashiro nem tehet semmiről! – veszem védelmembe rögtön a jószágot, és magamhoz is ölelem, hogy puszit tudjak neki adni. Utána természetesen nagyon koncentrálok arra milyen is a jó ramen. - De amúgy a sushimmal legalább semmi bajod nincs. -
Mi valahol nagyon régen vettünk egy éles kanyart a többiektől leválva, de talán jól is tettük. A görögök, a kelták, az egyiptomiak, a skandinávok és a többiek leginkább csak a könyveknek maradtak meg, mi pedig a mindennapok részévé lettünk az embereknek. De örülök, hogy most már nem egyedül vagy felemásan kell élnük, hanem minden nap mellette kelhetek és egyébként is ha valaki eleget lóg velünk, előbb-utóbb itt is marad. - Újabb küzdelem az átok időzónákkal... Makhaónt szerintem nem kell gyilkolnod, van egy Őrző a nyakán. Aki amúgy a mélységi alak unokája is, tehát ha nem történt volna az, hogy az erőszakból csend, a csendből pedig egy Őrző születik, akkor máshogy történt volna, különben sem egészséges sokáig haragudni. De nem vihettem magammal a Tokyo Domeba attól, hogy te terrorizáltad, eszeveszett a felfordulás most, mintha legalább az olimpiát hozták volna előbbre. - sóhajtok egyet. - Eh, addig még gazdagabb leszek, ravasz vagy. - somolygok rá. - Eddig nem csinált ilyet. - lóbálom meg az ujjam, de megint sértődöttséget tettet a kitsune, ismerem. Akaratlanul is Roseliát dúdolok amikor főzök, most sincs másként. - Nem, mert sushimestertől tanultad emlékeim szerint. - kuncogok.
- Teleportálhatnék az sokkal egyszerűbb lenne, de lehet maradok a repülőnél. Ó, tényleg Skye, oké akkor tényleg nem ölöm meg, csak egy kicsit lekiabálom a fejét, komolyan mit gondolt? Eljátssza a halálát, majd úgy csinál, mintha nem lenne hatalmas probléma. Na mindegy, azért örülök, hogy él. Drágám, te nem is vagy képes haragudni senkire, a húgoddal is körülbelül öt percig vagy képes durcázni. Terrorizálom és utána megszeretgetem, szerintem eléggé jól jár, ne is vidd magaddal, amúgy is pár napig még szabadságon vagyok, utána meg úgyis vagy itthon lesz, vagy megtalálod Benzaitennél. Ah, alig foglak látni, ha a nyakunkon lesz olimpia. – szusszanok kissé szomorkásan. – Csak tanulok a mestertől, végülis a legravaszabb róka neje lettem. – kuncogok. - Jó, talán én kicsit engedékenyebb voltam vele az utóbbi időben. – vallom be hatalmas szemekkel, nem mintha nem lenne ijesztően nagy szemem amúgy is. Csak megmosolygom, ahogy dúdolni kezd, ki nem hagynánk egy koncertet se, úgyhogy nem is csodálkozom rajta. - Igen, mert amikor többet voltam itt, mint otthon akkor muszáj voltam beletanulni az itteni konyhába is, mert valljuk görög ételeket azért jókat tudok főzni. De megszereztem a vizsgát is, hogy készíthetek fugot, ha jól emlékszem nem sok nem japán nemzetiségűnek adták meg az erről szóló papírt. – vigyorgok, büszke vagyok magamra, nem is kicsit, ez azért hasznos tevékenység. - Lehet, ha megint a húgodéknál vacsorázunk viszek, imádom ahogy Futsu gyanakodva méregeti. -
