Az Istenek Tanács nem olyan régen ült össze, hogy végre megvitassák a Káosz utáni zűrzavart, illetve fényt derítsenek néhány dologra, amit nem tudtak, vagy csak kevesen. Ilyen volt Zeusz halála is, amint megtudták ki is tette néhányan ott hagyták az ülést, mint Hádész, Poszeidón, akik szerint nem Kratoszt illette ez a dicsőség, ahogy az sem tetszett sokaknak, hogy Héra is meghalt Nüx keze által. A titánok is visszakapták az erejüket. Az egyiptomiak sem tétlenkedtek, a főistenüket Rét kivégezték, nem halt meg, sokkal rosszabb érte őt, démonná vált. Nekik is muszáj volt átrendeződniük, ezért lett Ízisz és Ozirisz a főistenük. Fenrir és Jörmungandr becsörtetett a Tanács helyszínére ledobták Frigga és Odin testét, ami maradt belőle, a helyszínen tartózkodó istenek megrökönyödtek, de a skandinávok már fel voltak készülve erre hiszen a Nornáktól megkapták a jóslatot több száz évvel ezelőtt. Baldurt nevezték ki a főistenüknek. A kisebb panteonoknak sikerült területeket kicsikarniuk, Awilix és Kukulkan megkapta Mexikót, helyet kaptak a Tanácsban, ahogy a többi főisten is, így a kelták is lecsillapodtak, valamint az indiaiak is csendben maradtak, ki tudja meddig? Egy biztos, az emberek és istenek a békeidőket élvezik.
log in
welcome back darling
multikapu
Lépj át egy más énedhez!
Név:
Jelszó:
chatbox
at last... drama!
they're here
they are our babies
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Before you embark on a journey of revenge, dig two graves
A legegyszerűbben úgy lehet bárkinek a közelébe férkőzni, hogy egyszerűen berobbanunk az életébe, olyan hangosan és feltűnően, amennyire csak lehet. Éppen ezért döntök úgy, hogy a kis performansz csapattal a lehető legközelebb tanyázunk le nővérem lakhelyétől. Ha csak így tudom kicsalogatni, ám legyen. Tökéletesen tudom adni a fafejű halandót, és úgy vettem észre, még egy isten sem tudott ellen állni neki, hogy ha valami nem megfelelő az előadásunkban, akkor ne szóljon bele, vagy legalább ne pofátlankodjon oda nézelődni. Utána már könnyű volt félre vonni őket, és beszélni, vagy ha nem voltak éppen beszédes kedvükben, akkor kicsit máshogyan kicsikarni belőlük, amit tudni akarok. Így sikerült apám eszehagyott jobbkezétől megtudnom, hogy pontosan hol is lakik a nővérem, és hogy hogyan tudnám a legkönnyebben felkeresni őt. Miközben verjük fel a sátrakat, és pakoljuk ki a felszereléseket, már kezd egy kisebb tömeg gyülekezni körülöttünk. Főleg kíváncsi gyerekek, akiket ide vonzott a nagy íjak, és kardok látványa, de van közöttük nem egy felnőtt is, akik úgy tesznek, mintha csak lézengenének. Ahogy azonban kikerülnek az ajándéktárgyak, és a jegypénztár, mindenkinek világossá válik: megérkezett a vurstli a városba, lehet szórakozni, egymást csépelni a nagy fakardokkal, vagy megpróbálni kiállni a hatalmas férfiak ellen céllövészetben. De engem most nem ez érdekel. Két nap bohóckodás, és megfeszített figyelem után, végre feltűnik az, aki miatt ezt az egészet csinálom. Deirdre, a nővérem, anyánk elsőszülöttje, a félisten boszorkány. Ahogy figyelem, szinte eltéveszthetetlenül hasonlít anyánkra, van benne is valami madárszerűen kecses, ugyan úgy, mint a halálistennőben. Az a szívtelen némber, őt bezzeg pátyolgatta, hiszen lánynak született. Talán mégis képes leszek a lelkére beszélni, hogy anyánk nem a megfelelő vezető, és főképpen nem jó anya. Ha jó vezető lett volna, nem veszítjük el a háborút, és most, nem kellett volna megalkuvó, és meghunyászkodó szövetségeket kössenek. Ha pedig jó anya lenne, nem dobta volna el magától a fiát, aki szíve miden húrjával szerette volna őt. De mindez már nem számít. Most itt vagyunk, és a fő, hogy beszélhessek a testvéremmel, így egy széles mosollyal elé lépek, tartva a hatalmas, kétkezes pallost. - Szép hölgy, lenne kedve megmérni magát egy férfival szemben? Nem akadt még ellenfelem a csatatéren, de ki tudja…talán ez lesz az Ön szerencsenapja!
