Sayo & Dustin

Előző este kivételesen otthon maradtam, mondjuk amikor anya mellém huppant egy hatalmas tál csokival leöntött popcornnal elgondoltam azon, hogy le kéne lépnem. Nem igazán értem, hogy bírja megenni ezeket, aztán elmesélte velem miket szeretett, végül rátért a lényegre, amihez csatlakozott a Pentagonból hazaeső apám is. Kénytelen voltam megadni magam, úgyhogy késő délután öltönyt húztam, a szakadt farmer és póló helyett. Éppen időben léptem le, mert megint elkapták a hormonok anyámat, mintha még mindig megviselné, hogy felnőttem. Tudom, hogy végig szerette volna velem járni azt, amit a húgunkkal majd sikerül. Engem nem tudtak oviba vinni, és máshova se, rögtön mehetnék egyetemre, vagy bárhova, ha akarnék, majd kiderül ennek a napnak a végén. Kimondottan izgulok, most nem valami egy éjszakás kalandot akarok csinálni. Hanem meghódítani Sayot, és ahogy kinéz lehet el leszek hajtva a vérbe, bár a család szerint pont ugyanazt csináljuk, mint bármelyik fiatalabb a családban.
Sóhajtva adom le az igazolványomat, aztán kicsit lassabban igyekszem Sayoék szobája felé, aztán kopogok, amikor már nincs hova mennem, mert megérkeztem.
- Tudom..egy igazi faszfej voltam, és amint elmondtam, amit akarok nyugodtan megdobálhatsz a könyveiddel. – kezdek bele, amint be vagyok engedve. – Az a nagy helyzet Serenity Sayo Ingram, halálosan beléd vagyok esve. – vallok végre színt, és kihúzom magam, nem mintha eddig görnyedten álltam volna. Most nem igazán érzem magam olyan magabiztosnak, mint amikor illegális harcban veszek részt. Már-már ijesztő a helyzet.

Fel-alá járom a szobát. Hina magyaráz valamit, de meg sem hallom, nekem jövő kedden próba perem van, amit Kobayashi Marunak csúfolnak a többiek, mert megnyerhetetlen. Ki fogja megnyerni vajon? Én. Mert úgy döntöttem. Apa is megnyerte mindig amikor jogászhallgató volt, anya is. Mindkettejük jegyzeteit elkértem, amire kaptam aggodalmas pillantásokat, de jelenleg ez a prioritás. Hinát kiterelem a szobából, most nem kenyerez le sült krumplival, bár az egyik zacskót elcsakliztam tőle. Maximum hangerőre tekerem a Passionate Anthemet, mert átérzem Ran versengési vágyát és imádom ahogy gitározik. Apa próbálja néha imitálni, de csak magát égeti. A szoba egyik végében a védőszerepem veszem fel, a másikban próbálom az összes létező ügyészi retorziót magam ellen küldeni. Járok bíróságra szabadidőmben. Hiába tud Anna a létező legextrémebb pózokban helyet foglalni, az sem lendíti ki Benjit, most már nem.
Azon kapom magam, hogy a ritmusra mozgok, de egy ilyen zenénél nem zavar, pörgök, az agyam is. Célra tartok. Hina lehet megint valami ordas nagy baromságba keveri magát, de reggel úgyis lándzsákkal várom őt, szeretettel.
Nem figyelek a környezetemre, elnyel magával a zene és a tennivalóm. Aztán kopogást hallok, amire úgy engedem ki az erőm, amire csak egy Kratoszvér képes. Dustin... Leállítom a zenét és kivágom a szobám ajtaját, hogy mi az istenek haragját akarhat. A szavaira megfeszül az állkapcsom. Faszfej, de finoman fogalmaz. De félre lépek. Az én szobám, ha itt hal meg, az sem érdekel jelenleg. A szemeim akaratlanul villódzani kezdenek, még nem tudom apám hajmeresztő erejét teljesen irányítani. Tévedtem, hogy Hina miatt lesz a bal szemem zöld, Dustin miatt lesz. Olyan lendülettel csapom be az ajtóm, hogy ha az Ovális Iroda is beleremeg, most az sem érdekel. En pointe-ben állok meg előtte, mert így látom a szemeit is. Faszért ilyen rohadt magas.
- Dustin Gregory Choi van egy szomorú hírem számodra. Ugyanígy érzek, azért kerüllek, mintha pestises lennél. Mit fogsz kezdeni ezzel a tudással? - érzem, hogy fél, azért is pakolok rá egy lapáttal. Meg azért is kap tőlem kihívást. Mert minden isten barma, mégis szeretem.
 

Mennyivel egyszerűbb dolgom lenne, ha halandóként élnék, jobb esetben tudatlan lennék, nem szenvednék Sayotól, még az illata is képes megőrjíteni, és a család többi félvér tagja sem nyugtatott meg, hogy ugyanezt érzik, akárhány év után is. Sőt anyám is azzal fejezte be a mondandóját, hogy a Végzetem elől úgysem futhatok el, úgyhogy akár abba is hagyhatnám a menekülést, és álljak Sayo elé. Könnyen beszél, két idősebb testvérem van, és már több, mint száztíz éve házasok apával. Mert tényleg elküldhet a vérbe a szőkeség, főleg, ha megzavarom valamiben, amire nagy esélyem van, mindig a könyvet bújja, tényleg az a célja, hogy a legfiatalabb női elnök legyen.
Még lassabban kellett volna jönnöm, az én erőm se egy cukorborsó, de az övé sem, volt alkalmam megtapasztalni, ma nem tervezem ezt a tevékenységet. Legalább beenged, az ajtó is a helyén marad, noha egy pillanatig azt hittem tokostól kivágja. Ha a helyzet nem lenne komoly elnevetném magam a beállásán, pedig ez egy igen kecses mozdulat, de én vagyok az, aki rohadt magas.
- Ez tényleg nagyon szomorú hír. Hm…csak azt tudom mondani amit anya mondott nekem mielőtt elindultam ide, a Végzet elől úgysem tudsz elszaladni, te se, én se. Mit fogok kezdeni? Ezt. – húzom magamhoz, aztán lehajolok hozzá, hogy kicsókoljam belőle a napvilágot is. Minden érzelem benne van, a sóvárgásomtól kezdve az őszinte szeretetemig mindent érezhet. Némán csúsztatom a kezébe a jáde gyűrűt is. Tudom, hogy tudja miért kapja, neki biztos nem kell elmagyarázni, mint nekem, amikor Shi Jin fejbe vágott vele.
 

Fogalma sincs talán Dustinnak, hogy mennyi fájdalmat okoz nekem. Nem tudom mit művel velem. Az őrületbe kerget, az biztos. Talán ezért is vagyok ennyire elszánt és karrierista. A közelében egyszerűen olyan érzés öntenek el, amiket nem akarom, hogy létezzenek sem. Mindig más nőket fűz, minden este valakinek az ágyában köt ki, amitől fel tudnék robbanni, de legalább is sírógörcsökkel küzdök. Ezért próbálom gyűlölni őt, teljes erővel, de nem olyan egyszerűen az mint én szeretném. Amikor kirakom innen a lábam, hogy a közelében kössek ki akaratlanul is, akkor incselkedik velem, én pedig mint olyan az illatától könnyebben megrészegülök, mint bármennyi alkoholtól, vegytiszta fájdalom. Inkább a karrieremre koncentrálok, ha kell egyedül élem le az életem, ha nem kell látnom, hogy miként csapja a szelet más nőknek.
Az erőm úgy lendül ki, hogy majdnem viszi a falat is. Nem tudom még irányítani, főleg akkor ha érzelmek vannak a dologban. Beengedem... Nem tudom miért, de ha megölöm, akkor megölöm. Látom az arcán, hogy jót mulat rajtam, de ez a balettállás az egyetlen módja, hogy lássam a szemeit. De nem tagadhatja, hogy kecses és elegáns vagyok így is.
- Van merszed azt mondani, hogy szeretsz, miközben minden áldott nap összetöröd a szívem. Állandóan szenvedek, miattad! Ha ez a Végzetem, akkor inkább nem akarok élni. – elkezdtem a mellkasát ütlegelni. Haragszom. Rettenetesen. Ahogy magához húz, úgy sikkantok fel. Egy pillanatra nem tudom mit kellene tennem, elvégre az első csókom, de esetlenül adom meg magam, hogy utána lenyomjam a fotelba, hogy szinte szégyentelen módon üljek az ölébe, mert kitöri a nyakam az átkozott. Az ajkaival sokkal többet mondott most, mint szóban bármikor. Szinte döbbenten kapok levegőért, amikor egy gyűrűt csúsztat kezembe és lepillantok. A kő a szerelmet, az örökkévalóságot és a gyermekáldást is jelképezi.
- Ha ez kérdés akarna lenni, hogy hozzád megyek-e, akkor igen...
 

Egyedül csak a nagyon szűk családom tudja, hogy hány nő ágyában fordultam meg, mert inkább járok illegális verekedésre, legyen az bárhol a világon, van haszna, ha képes vagyok teleportálni. Esetleg otthon szenvedek alvás közben, amit anyáék vannak olyan kedvesek és felvesznek, beteg családban élek, ez már biztos. Azt nem tagadom, én is beteg vagyok, akkor nem élvezném, hogy néha szarrá van törve valamelyik csontom. Pusztán azért mert akkor arra koncentrálok, és nem Sayora. Erre tessék, eddig bírtam és nem tovább, nem akarok úgy járni, mint mondjuk Tartaroszék, vagy egyéb más rokon, akik évezredekig húztak a dolgokat.
Meg is ölhet, azt se bánnám, legalább az ő keze által halok meg. De még így is kecses, mondjuk a balett amúgy sem egy csúnya műfaj, azt hiszem ragadt rám egy kis szépérzék is anyámtól.
- Akkor mostantól majd összeragasztom a darabkákat. Jó, én is miattad, úgyhogy kvittek vagyunk! Dehogynem, akkor hogy lennél te a legfiatalabb női elnök? – kibírom, hogy ütlegel, többet és erősebbet érdemelnék. Engedelmesen ülök le a fotelbe ahogy lenyom, nekem is sokkal kényelmesebb, neki is.
- Ingram, az ég áldjon meg, miért nem hagyod, hogy megkérdezzem? – kuncogok fel halkan. – De igen, ez egy kérdés. Hozzám jönnél? Egy bunkó félvérhez, aki beléd van esve, és elég érdekesen mutatta ki..-majd elveszem tőle a gyűrűt és az ujjára húzom, aztán persze megint megcsókolom, mondjuk azzal, hogy az ölemben kötött is érezhet mást is.
 

Én meg próbáltam kiölni magamból az ő gondolatát is. Főleg akkor amikor a csoporttársnőm hatalmas hanggal újságolta, hogy összefeküdt az átkozott félvérrel. Köszönöm, inkább szűzen szeretnék meghalni. Példát mutatok majd Athénének is, ha ez így megy. Hina is az idegeimen penget, nem véletlenül marok el mindenkit magam mellől. Kulcsra zárt szobában alszok, nem barátkozom senkivel, csak egyszerűen tanulok, a Fehér Házban segítek. Nem szeretnék Dustinra gondolni sem, de amint kiteszem a lábam az otthonomból, pont túl sokat kell látnom őt. Ezért is járok fix pályán, hogy minél kevésbé fájjon, hogy szeretem.

Lehet most meg tudnám ölni. Csak a gondolat is elég vérlázító, hogy más nőkhöz ért. De itt állok előtte, tökéletesen lábujjhegyen és csak az jut az eszembe, hogy mi vagyunk a szépség és a szörnyeteg.
- Mégis hogyan? Mindig mindent tönkre teszel. Ne nevettess, nagy francokat, úgy hírlik, hogy átjáróház vagy a csinos nőknek. Akkor nem leszek az és kész! Elegem van! Rohadtul. Belőled! – most már rendesen kiabálok vele, nem érdekel, az sem ha fájnak neki a folyamatos ütések. De a csókja eléri azt, hogy inkább ülve folytassuk ezt.
- Előbb kell kérdezni, utána megmutatni a gyűrűt, te marha. – az előbb vallottam be, hogy kérdés nélkül hozzámennék, de attól egy marha. – Igen... Hozzád megyek, te bunkó félvér, pedig semmit sem mutattál ki. Semmit... – dohogok, de majdnem tátott szájjal nézem, ahogy felhúzza az ujjamra a jegygyűrűt, de immáron mohón ölelem, ahogy ismét megcsókol. Érzem a sóvárgását, amire a magam tapasztalatlan módján próbálok hergelni tovább.
 

Tényleg azt hiszi, hogy megfektettem a félvárost, ha nem az egészet. Pedig nem, és egy kezemen meg tudom számolni, mondjuk lehet nem kellett volna összeszűrnöm a levet a csoporttársával, viszont azt akkor még nem tudtam. Hina szólt róla, hogy ki volt az a csaj, és ennyi erővel inkább öljem meg a - nővérét az is kegyesebb lenne.
- Fogalmam sincs, hogy fogom csinálni, de itt vagyok! Képes vagy elhinni a híresztelést? Három nővel feküdtem le, és mindegyiket a te neveden szólítottam, mert ennyire beléd vagyok esve, nem érdekelt más csak te. Inkább összeverettem magam, kibírtam, hogy utána az apám és Shi Jin is kiképzésre vigyen, és kár, hogy nem látta Jin Sun mert rohadt büszke lett volna a fiára. Mert nem buli úgy futni, ha el van törve három bordád, még nekem se, hogy félvér vagyok. Úgyis remekül tudsz felszúrni a lándzsáiddal, hajrá. – sziszegem dühösen, vele ellentétben én nem kiabálok. Egyébként is neki fog fájni a karja nem nekem.
- A te marhád vagyok. Egyébként is Choi-hoz képest ez egy normális leánykérés volt. – vonom meg a vállamat vigyorogva. – Semmit? Néha olyan vak vagy Sayo…Mindig a közeledben voltam, főleg akkor figyeltem rád, amikor egyetemre mentél. Hiába vagy istennő, akkor is törékeny vagy, és nem hagyom, hogy bármilyen aberrált állat hozzád érjen. De ha gondolod keress magadnak három nálam sokkal rosszabb pasit, és kvittek vagyunk. – nem lennék Choi, ha nem húznám leánykérés közben is az agyát. De az agya húzása helyett mást is csinálnék, mert megbolondulok tőle. Úgyhogy fel is kapom, hogy az ágyán folytassunk mindent. A bocsánatkérés legkisebb jele nélkül szabadítom meg a felsőjét, és gyönyörködöm egy pillanatig.
- Gyönyörű vagy, Sayo. - hajolok a nyakához, hogy csókokat hintsek rá.
 

A dühöm vak volt és határtalan azután, utána kerültem mintha kötelező lett volna. Az egy nagyon mély seb lett, ami talán már üszkösödik is, miatta. Hideg lettem mint a jég, többé egy mosolyom sem volt senkinek sem. Csak mentem előre és nem érdekelt, hogy kit taposok el a cipőim sarkaival. Hina is csak a testvérét veszítette el és kapott egy rideg versengő szörnyeteget a nyakába. Elég ostoba voltam, hogy hagytam, hogy szerelmes legyek, meg kellett érte bűnhődnöm.
- Elég elcseszett vagy, hogy elhidd ezt magadról. Nem én fürdőztem az élvezzük az életet mindenestül felfogásban és nem én lógtam el otthonról soha... nem nehéz elhinni. Ami pontosan hárommal több, mint ahány pasi hozzám ért egyáltalán nőként. Olyan agyatlanul nehéz lett volna elém állni, megtenni és nem tönkre vágni engem. Mindenkit kizártam az életemből, csak az egyetemmel és a Fehér Házzal foglalkoztam, lehetőleg úgy, hogy alig kelljen kimozdulnom. Örüljek, hogy egy mazochista állat vagy? - az utolsó ütésem tenyéréllel, vér precízen viszem be, már csak azért is elreccsentem az egyik bordáját. Ha azt hiszi, hogy ettől megfájdul a kezem, akkor nézzen a családfámra, könyörgöm.
- Ezek szerint... De te Choihoz képest sem vagy normális. - morgok rá azért egy kicsit, ha bár akkor is igent mondtam neki. - Mi a...? Még a végén bevallod, hogy stalkoltál is, nem csak a nevem nyögdösted a vakvilágba is? Mert az nem érzelemkifejezés vagy titkolsz még valamit? Nálad aberráltabb állat a földön sincs, úgyhogy nehezen vennék revansot és meg is ölnéd őket ott helyben. - én sem vagyok egy fillérrel sem jobb nála, mert érzem, hogy menten megőrül. Most hogy közel van, érzem a testéből áramló őrületet. Lehet eddig is éreztem, csak nem akartam figyelni rá. Hagyom, hogy felkapjon és ugyanazzal a lendülettel, ösztönből szedem ki az ingéből. Bár én kicsit zavarban vagyok és még takargatom magam.
- Dustin... - szavakhoz is alig jutok, hatalmas pislogások közepette nézem végig magamnak, majd egy elfojtok egy kiszökni akaró nyögést, ahogy a nyakamra csókol, de én vérszomjasabb lehetek, mert a vállára harapok.

Ahhoz képest, hogy most nőttünk fel egész jó kis katasztrófát csináltunk magunk körül, de talán ebből én jöttem ki jobban. Amíg ő begubózott, és még Hinát is eltolta magától, addig én a magam hülye módján szórakoztam is. Nekem ott volt a beavatás is, ami előbb megtörtént, mint Sun Jiné. Az enyém se volt éppen kellemes, de a cicavirágé azért rendesen odacsapott mindenkinek.
- Egyébként nem hiszem, hanem tudom, hogy elég lenne egy mosolyt villantanom, hogy mindenki egymásnak essen bárhol. Nézd már meg ki a nagyapám, Árész, és kurvára élvezte egy időben ő is, ha ajnározták, én is. Igen, megszöktem, mert nem bírtam a seggemen ülni. De most itt vagyok, és köszönöm a feltételezést mindig volt agyam. Tudom, hogy mindenkit kizártál, Hina szívott ebből az egészből a legjobban. Szadista is, de igen, szerintem örülnöd kéne. – csak a szám széle rendül meg a bordatörésem miatt, átkozott boszorkány ez a nő. Pár óra múlva kutyabajom nem lesz, majd kezdheti újra.
- Hja..talán megviselt engem is, hogy hamar nőttem fel, de eddig egész jól titkoltam. Ugyan már, szerintem egy helyen állok a két testvéremmel.. – mosolygok rá angyalian, az előbb törte el a bordám a morgása nem fog megijeszteni. –Figyeltem rád, nem egyenlő a perverz stalkolással. Nem a vakvilágba nyögdöstem a neved, jesszusom…Mégis mit titkolnék? A vesémbe látsz, ha titkolnék valamit nem kértem volna meg a kezed. Biztos találnánk…Természetesen megölném őket. – nem tehetek róla a birtoklási vágyam nagyon erős iránta, nem fogom láncon tartani, semmi ilyet nem terveztem, viszont, ha más férfi néz rá úgy, akkor annak kiszedem a szemét. A lehető legaranyosabban pislogok rá, számomra ő a tökéletes nő, nem kéne, hogy takargassa magát.
- Sayo, az én szememben Aphrodité is csak egy csupasz kóró hozzád képest. Tökéletes vagy. – apró kuncogást hallatok a nyakába a vérszomja miatt, hamarosan mind a ketten elveszítjük a maradék eszünket is, ki akarom hozni belőle a legrosszabbat, ami most nekünk a legjobb lesz. Viszonzom is a harapasát, a nyakán, aztán egyre lejjebb haladva, feltérképezve minden porcikáját.  
 

Több mint másfél évesen úgy érzem magam mint egy középkorú asszony. Csendesen újságot és könyvet olvasva, elzárkózva, talán az egyetem érdekelt egyedül. Hiába tudtam mélyen belül, hogy mit érzek Dustin iránt és mekkora szarvihart kavart bennem, nem törődtem magammal sem. Talán ezért is próbált Hina kétségbe esetten kimozdítani innen a kötelező koncertkörökön kívül, akkor is kínosan állva a sarokban. Az egyetlen örömeim belül az Hina és Kyung Tae meg Ran és Sun Jin, ha már nekem nem úgy túnt, hogy valaha is megadatik az ő örömük.
- Ha azt mered csinálni, akkor velem gyűlik meg a bajod, apád már így is az egyik háború kirobbantó isten lett... A falnak prédikálsz, az apám az egyeduralom, az anyám éjszaka istensége, én mégis szeretek a radar alatt lenni. Hogy feltételezhetném?! Érzelmileg magamba omlottam teljesen miattad. Hina megérti, hogy mit miért tettem és van aki megvigasztalja. Jó, mert én is szeretem a fájdalmat. - szinte kéjgőzös a tekintetem ahogy megrendül a szája sarka. Ugyanúgy szeretem ezek szerint én is okozni a fájdalmat, nem csak kapni.
- Nem hiszem, hogy jól titkoltad, hallottam a nővérem panaszkodni miattad, hogy milyen összeverten esel haza. Illegális harcokba mész... - billentem félre a fejem. - Nem kellett volna szemmel tartanod, elnökgyerek vagyok, különítménnyel kell előadásra mennem. - majdnem elnevetem magam. - Szóval álmodtál velem cifrákat, nem halkan. Én meg nem mondtam volna igent. Nem vagyok abban annyira biztos és nem élnének téged túl. - ingatom meg a fejem. Nem tudok és nem akarok rajta revansot venni, mert azért simogatja az egómat, hogy a három másik esetében is én jártam a fejében csak. Meg persze hallottam a figyelmeztetést, hogy egy Choi borzasztóan birtokló tud lenni. Elég lenne egy jól felvágott szoknya és vérszemet is kapna. A tekintetére óvatosan fedem fel magamat.
- Sosem látott még senki így... te pedig a vőlegényem vagy, nem akarok csalódást okozni. - nyüsszenek kicsit, mielőtt hagynám, hogy elborítsa az agyam vágyaim iránta. Nem fogom vissza a hangom a harapására, tíz körömmel marok belé és mohón marom a hátát, ahogy felfedez magának.

- Milyen szerencse, hogy anyámtól is örököltem valamit, tudod, szeretkezz, ne háborúzz. Prédikáljon neked…nem, a halál se, majdnem mindegyik a testvéred. Sajnálom, mármint tényleg, nem akartam, hogy miattam legyél macskás vénasszony, macska nélkül. Igen, azért lépett le innen, és a halálfi se tud róla semmit, mert olyan jól viseli a dolgokat ő is. Jó ezt hallani. – pillantok rá sötéten, könyörögni fogunk egymásnak a fájdalomért.
- Mostanság amúgy is minden miatt panaszkodik, de igen, néhanapján teljesen összeverve esem haza. Thaiföld a kedvencem…néha még kígyó is van az arénában, vicces egy királykobra harapás. – vigyorodom el szélesen. – Nincs jobb dolgom, hogy téged figyeljelek. – vonom meg a vállamat. – Kár lenne tagadni, igen olyanokat álmodtam veled, amit egy pornórendező is megirigyelne. Kapnának egyébként két perc előnyt. – ragadozó mosolyra görbül a szám. Most már még jobban oda kell figyelnem rá, bár a gyűrű egyértelmű jelzés a többieknek, ez az istennő foglalt.
- Csalódást? A menyasszonyom vagy, sosem okoznál. – elégedetten morranok a karmolására, de többet akarok belőle kihozni, igen, azt szeretném, ha elmegyek innen holnap, akkor az is fájjon, hogy ing van rajtam. Próbálok vele a lehető leggyengédebb lenni, viszont egyikünk sem erre vágyik, amúgy sem tudok már épeszűen gondolkodni.  
 

- Ide is hozhattad volna nekem ezt a mentalitásodat egyből... - csak sötéten vigyorgok, ahogy fejben lefuttatja a családfámat. - Az öregedés, a békés és az erőszakos is. Plusz a Végzet is. Nanométerekre voltam attól, hogy örök cölibátust fogadjak és csak a jogi könyvekkel és az állammal foglalkozzak. Megvan az ikertelepátiánk, elő fog kerülni seperc alatt. Csinálni jobb lenne. - az alsó ajkamba harapok sejtelmesen a mosolyára, hallani akarom minden könyörgését és imáját hozzám.
- Lehet nem minden miatt, hanem adsz rá okot? Olyat kapsz tőlem, amit Thaiföldön sem kaphatsz meg, apám ranseurjére esküszöm... Vicces, nagyon vicces. Ön- és közveszélyes vagy, Dustin Gregory Choi. - puffogok kicsit. - Szóval stalkolgatsz azért, mert unatkozol? Vagy csak látni akarsz? - húzom össze a szemöldökeim. - Kíváncsi lennék azért, hogy mégis miket álmodhattál... Valahogy túl soknak hangzik tőled az a két perc. - élesen figyelem azt a ragadozó mosolyt, mert vagyok olyan szenvtelen, hogy egyszer megpróbáljam élesben is, hogy mennyire pattanna el az agya. Nem hagyományos gyűrűt kaptam, nem valami gyémánt van az ujjamon, úgyhogy egészen biztosan dominanciát akar majd prezentálni.
- Mondja az aki férfimodell lehetne ezzel az arccal és testtel! - nyikkanok még egyet, de a morranása elemi erővel rángat fel belőlem valamit, amit eddig nem ismertem. Hagyom, hogy tömény köd üljön az elmémre és a körmeimmel meg a fogaimmal megjelöljem magamnak. Nem érdekel mim törik, mennyire leszek fáradt és foltos, az ép elméhez nem hoztam most útlevelet.

- Ideértem, az a lényeg. – vonom meg a szemöldökömet. – Fel ne sorold a családfádat, rengetegen vagytok testvérek. Örök cölibátus? Bántja a fülemet ez a kijelentés. Még így is tudsz foglalkozni az állammal, meg a könyvekkel is. Hiszek neked. Valóban, de ami késik az nem siet. – némán megígértük egymásnak, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy élvezzük, és fájjon nekünk.
- Talán azért is, meg azért is mert azt hitte végre én leszek az a gyerek, akit a bátyám utána normálisan fel tudnak nevelni, viszont nem sikerült. Nem tilthatod meg, hogy hébe-hóba lelépjek szétverni pár arcot Thaiföldön, vagy más sötét kis országokban. Amíg nem próbáltad nem tudod milyen, igaz nem lesz a kedvencem, anyám szerintem a kígyós eset után is azt gondolta jobb lett volna, ha lenyel. Ez így igaz, de a közre több veszélyt jelentek. – kuncogok a puffogásán. – A válaszom is-is. – félmosolyra húzom a számat. – Minek mondjam el, ha meg is mutathatom… Tényleg sok, fél perc utána megunnám a dolgokat. – vallom be az igazat, szinte kisfiúsan. Ha pedig egyszer úgy döntök újítsunk majd az esküvőnk, akkor kap egy gyémántot az ujjára, de a jádegyűrű akkor is a kultúrám rész, pedig nem is élek ott, viszont eleget meséltek nekem az öregebbek.
- De nem akarok az lenni, egyébként is a húgod modell, és tök ugyanúgy néztek ki. – emlékeztetem, aztán hagyom, hogy elveszítsem miatta a teljes épeszemet. Aztán úgy nézzünk ki, mint akit egy hadsereg vert meg, de teljesen megérte. Főleg az ami az arcára van írva...Az ő vesszőparipája is a bordatörés, szerencse, hogy ennyi van, tudunk, mint roppantani, kurva elégedett vigyor van a képemen, amit nem is akarok letörölni.
 

- Jobb későn mint soha, de hamarabb jobb lett volna. - azért szívom a vérét, mert szeretem. - A névlottót akkor is Index Librorum Prohibitorum nyerte meg. Örök... cölibátus. Remélem is, hogy bántja mert miattad választottam volna azt. Igen, tudok és nem adom le akkor sem az elnöki terveim. Baromi idegőrlő, hogy azt akarom enni, amit éppen ő eszik és nem tudok kimenni kajáért. Őszintén remélem. - tetszik ez a kis paktum kettőnk között, mert az én könyvemben az élvezettel jár együtt a fájdalom is kézen fogva.
- Hinát még ringatta apád, amikor babák voltunk és közölték anyámékkal, hogy házasok, mi pedig rémesen érzékenyek voltunk apánk erőlengéseire. Azzal a feltétellel, hogy nem jössz utánam amikor én elmegyek kiütni a gőzt magamból, csak én Mexikóba járok. Joggal gondolta... én csak kartelleket lövök ki. Szerencséd, hogy azért is szeretlek, mert veszélyes vagy. - bököm vállba egy vigyorral. - Ha nem rólad lenne szó, akkor kurva creepy lenne, de nekem inkább izgató. - mosolyodom el végül. - Lehetett pár álmod, úgyhogy lesz programunk. Nem a türelmedről vagy híres, Dustin. - sejtelmesen nézek rá. A balfaszságáról híresebb. Tudom mit jelent számukra a jáde, úgyhogy ha nem puffognék kicsit, akkor sírnék a meghatottságtól. Egy jádegyűrű már magában egy eskü és olyan édesen csúsztatta a kezembe. Különben is most koreai-amerikai és a neje leszek, úgyhogy mindkét kultúrát tisztelnünk kell és fogjuk is.
- De illegális ilyen jól és kívánatosnak kinézni! - bukik ki belőlem. - Ő exhibicionista, én meg konzervatív. - motyogom még mielőtt el nem veszíteném a cérnát teljesen. Elégedetten zihálok, nem érdekel, hogy hány bordám van oda, mire kinyújtózok meggyógyulnak, de a derekamnál és a csípőmnél éktelenkedő foltok csodaszépek. Hasonló a vigyorunk, úgyhogy átölelem és megcsókolom szerelmesen.

- Persze, akkor meg az lett volna a bajod, hogy hamar érkeztem. – ingatom meg a fejem egy mosollyal. – Ezzel a ténnyel nem vitatkozom, hanem elismerem, hogy ő nyerte meg. Nem…nem…nem akarom hallani ezt a két szót, sőt a cölibátust egyáltalán. Biztosíthatlak róla, hogy miattam is szegted volna meg a fogadalmadat. Hm…lehet melletted a First Man, micsoda megtiszteltetés. Szóval nálatok ennyire durva a dolog, én azért hálás vagyok azért, mert nincs belőlem még egy. Megígérhetem, hogy úgy lesz. –
- Egyébként azt nem tudtam volna végig csinálni amit ők. Nem olyan a természetem, hogy ne kiabáljam ki a világnak ki van mellettem. Rendben van, tied Mexikó, meg amit akarsz, és most még külön járunk, aztán lehet csapunk közösen is valami bulit. Oké, ugyanúgy hat rám is a kígyóméreg, mint a halandókon, csupán nem purcantam ki. Kartellek…nem rossz, de azért a legnagyobbat hagyd békén, Kukulkánnal és az oldalbordájával nem kéne összeakasztanod a bajszodat, főleg most. Te is veszélyes nőszemély vagy. – nevetek fel a bökésre. – Hm…igen, tényleg creepy lenne, de hát csak meg kell nézni milyen alomból származom. – vonom meg a vállamat, nem tehetek róla, a szülőket nem mi választjuk meg. – Így van, és jó sok napunk lesz arra, hogy kipróbáljuk miket álmodtam. Nem, tényleg nem. Ritkán vagyok türelmes. – ezerből egyszer talán, mert előbb szoktam ütni is, mint gondolkodni.
- Hah! Az lehet, de gondolj bele, csak a tied leszek. – vigyorgok rá nagyon szerelmesen. – Pont azért szeretlek. – bár ugyanolyan őrült tud lenni, mint én, viszont mellette tudom azt érezni milyen nyugodtnak is lenni. Na nem most, amikor csak zihálni bírok, magamhoz ölelem, és viszonzom a csókját.
- Na jó..belátom tényleg jöhettem volna sokkal hamarabb. – csókolok a homlokára, közben a hátát cirógatom.
 

- Inkább azzal ha túl hamar elmész. - incselkedem vele. - Nem mintha nekünk hagyományos neveket adtak volna... Akkor is ha valami durva zárdába vonulok? Beszöktél volna megfektetni? First Gentleman, igen. Nagyon, egypetéjű isteni ikrek vagyunk, úgyhogy Hina haza fog libegni. Azért én is hálás vagyok, hogy nem kettő lett belőled. Szavadon foglak fogni, ám.
- Ezért is jöttél jegygyűrűvel most? Ők 110 évig bírták mégis. De elnökgyerek vagyok, holnapra hír lesz, hogy hozzád fogok menni. Te mész oda, én amoda, aztán majd találunk valami közöset. Ezt nem kellett volna azért elmondanod... most aggódni fogok érted. Velük nem baszakodom, csak az ellenségeikkel. Meglep ez? - mosolygok egy kicsit. - Igaz, azon sem csodálkoznék, ha véletlenül hagyom a függönyöm és leskelődsz egy tetőről. - ingatom meg a fejemet kicsit, mert kinézem belőle. - Azt hiszem a szabad perceim be lesznek osztva, veled, aminek örülök. Csak akkor ha engem kell váratnod, mert akkor nagyon türelmes vagy... - emelem meg a szemöldököm.
- Csak az enyém és aki rád néz, annak vége. - ugyanolyan szerelmesen pillantok rá. - Én is szeretlek, te bolond. - mellette a nyugodt kis énem meg tud őrülni teljesen, a legjobb értelemben. Alig kapok levegőt, életemben nem éreztem még olyat, mint amiket az imént. Zsibbad a csípőm és minden sejtemben egy eddig ismeretlen boldogság és kielégültség van. Odasimulok hozzá szorosan és teljes áhítattal csókolom őt.
- Szerintem is. Úgy, amikor felnőttünk, abban a pillanatban. - a nyakához bújok és a tarkóját simogatom.

- Heh. Majd meglátjuk mennyire hamar megyek el. – vonom fel a szemöldökömet. – Én megkaptam Árész halandó nevét is, nem tudom melyik zseniális szülőmé volt ez az ötlet…Zárdába? Nem élünk a középkorban, de igen, beosontom volna oda is, hogy megmutassam miért érdemes megszegni az esküdet. Ehw, akkor példát is kéne mutatnom, meg valami épkézláb munkát is találni, ilyesmi. Elhiszem neked, kiszórakozza magát, aztán az agyadra megy. Most miért? Lehet a másik normálisabb lenne, nem úgy, mint én. Fogj csak nyugodtan. –
- Részben, mert elég volt ez a pár hónap is, hogy tudjam mit kell lépnem, illetve hallgattam az ő történetüket is. Eun Ae és Jin Sun is elmesélte, hogy az első másodpercben el volt döntve egymáshoz tartoznak. Mégis Shi Jin vágta a fejemhez a gyűrűt. Akkor holnaptól vigyázom rád, aztán majd hivatalosan is. Előbb viszont kibírom a Kiképzőt. Rendben van, megegyeztünk. Ne aggódj értem, elkerülöm a kígyókat és minden egyéb csípős állatot. Máris nyugodtabb vagyok. Nem, nem lepődtem meg. Tudtam, hogy mélyen legbelül te is szadista vagy. – mosolygok vissza.
- Ugyan már, nem vagyok olyan kukkoló. – nevetek fel. -Sőt, ha tényleg én foglak téged kísérgetni, mint egyszemélyes testőr egész nap veled leszek. Hamarosan pedig a férjedként várathatlak. Csodálatos lesz. – mímelem a mozdulatát.
- Azt csinálsz vele, amit szeretnél. – adom meg magam. – Helyes, mert mást választ meg sem hallottam volna. – mindent megmutattunk egymásnak, főleg, hogy mit érzünk egymás iránt, és mennyi haragot gyűjtöttünk rövid idő alatt. Ezért sem bírtam volna tovább, hogy csak ácsingózok utána. Teljes odaadással viszonzom a csókját.
- Főleg, hogy egy helyen voltunk, és úgy hoztuk a frászt a nővéremékre. – ha tudnék dorombolni most megtenném.