Rausch/Craziness

Kichiro & Shiori

Nincs olyan kurvaisten, hogy egy fél percre sem élvezhetem, hogy normális vagyok, máris oda kell basszon valami az élet. Úgy kapaszkodom a férjembe, hogy szerintem már lilul a feje, ahogy visszatérnek az érezelmeim, aztán hirtelen megjelenik valaki. Oda kapom a fejem, és felmordulok az arcra. Sangje. Már csak ő hiányzott ide, mint egy nagy harapás szar. És azonnal beszól a bácsikámnak. Testvérgyilkos. Árésznak köszönhetem, hogy végre normális lettem, azzal, hogy megölhettem a rohadt ribanc anyámat. De most, úgy érzem, az egyetlen dolog, ami az érezlmekből maradt, az a mindent elsöprő harag. Itt van az egész családom, unokatestvérek, barátok, mindenki más, és most minden egy hajszálon függ. Mindenki veszélyben van, nekem pedig azonnal bekapcsol a védő ösztönöm. Nem szólok semmit, csak lassan kihúzom a katanámat, majd a bácsikámra pillantok. Ha ő megadja a jelet, támadni fogok, de addig meg sem mozdulok, csak vicsorogva figyelem a történéseket. Kis szócsata következik, majd meghal még egy isten, ez ma láthatóan egy ilyen nap, hát ezzel nem lehet mit csinálni.

Rausch/Craziness

Tényleg hatalmas csoda lenne, ha normális hétvége lett volna, de nem. Mondjuk kifejezetten örülök, hogy a nejem végre teljes értékű félvér lesz, nem pedig érzelemmentesen néz a világra. Még akkor is, ha most megfullaszt a hirtelen jött érzelmeivel. Annak is örültem volna, ha Sangje és bandája kicsivel később jön, hogy valamennyire összeszedjem a nejemet. Nem is szólok vissza a drága szüleimnek, egyrészt mert van nagyobb problémájuk is, a Sötét Paraszt éppen az előbb gázolt a lelkükbe. Aztán nekünk is nagyobb gond jött, eddig nem húztam elő a kardom, viszont most habozás nélkül teszem meg. Futsunomitama-no-tsurugi-t amúgy is ritkán használom, de jelen pillanatban nem egyszerű halandókat fogok lemészárolni, hanem isteneket. A húgom életben van, a babával együtt, Shi Jin meg erős félvér, bár kinézetre nem néz ki valami szívderítő látványnak, még számomra se. Ha pedig vele történik valami abba belerokkan Tsugumi. Aphrodité halálán meg sem lepődöm, ideje volt már, anyám is szerelemistennő, de ezerszer normálisabb, mint valaha lett volna ez a szőke némber.
- Mocskos banya veszed le a kezed a húgomról. – szisszenek fel, még a szemem színe is megváltozik, viharkékre.
- Ne aggódj Tsugu, megmentünk titeket, ez a ribanc egy valamit fog megkóstolni valamelyikünk pengéjét. -

Rohadtul semmi közöm sincs ehhez az egészhez amúgy, de Árész tombolását a Japán-tenger másik oldalán lehetett érezni. A tényleges három unokája kezében is megállt a hangszer, épp próbáltunk. A fiam meglepetten nézett rám, ahogy leraktam a basszusgitárt és megidéztem a Kogitsunemarut, amit igen ritkán veszek elő, mert ez egy császári kard volt, amit Inari kovácsolt és a neve Kis Rókát jelent. Rám is ragadt valami apám hülye becenevéből.
Elteleportálok és gonosz röhögéssel nézem végig, ahogy letépi a vén bolond ex-hadisten a hülye kurva fejét, majd csak úgy brahiból Gaekwi nyakához szegezem a kardom és halkan énekelni kezdek, amire a kardot átjárja az elektromosság, de nem várom meg, hogy teljesen feltöltődjön, csak lefejezem az irritáló suttogó kis gecit. Kitartom a lassan majdnem teljesen feltöltött kardot.
- Tsuguchi mindjárt szabad lesz, nyugalom. - vigyorgok csak, amire kiengedem a most már remegő kardból a töltést a Sonnimgutra, mert megérdemelnek egy kis törődést ők is. Én remek vagyok tömegkontrollban, de van egy másik félvér egy kicsit fentebb, akinek a lézere pontosan Jeoseungon van.
- Choi Mishil! Most! - kiáltok teljes hangerővel, ami nálam nem kicsi, nem csoda, hogy ha Észak-Koreában is hallották, de bocs' már, soha egy utahime nem volt csendes és visszafogott alak. Meg szerintem jön nekem Mishil ennyivel amiért nem egyedül kellett a lányát nevelnie.
- Kérlek válassz. Pokol? vagy pokol! - vigyorgok jó fogsorosan Sangje felé.

Egész nap fura voltam, mármint nálam ez a normális állapot, ha ezt érzem, viszont Chin Sunt is alig bírtam elvinni a suliba, járhat egyébként egyedül is, de ma pont ráértem, az út közben mondtam neki, hogy az apja délutánra itt lesz. Nemcsak ő, én is szeretem, ha Joon Ho itt van, akkor más a hangulata a lányunknak is, nekem is, tizennégy év alatt sikerült eljutnom arra a pontra, ha hárman vagyunk együtt akkor boldog vagyok.  De amint megérzem a nagyapám tombolását felpattanok a kanapéról, tudja Chin Sin is, hogy mindenhol van szinte fegyver, így nem lepődik meg amikor előveszem a mesterlövészpuskát tartó táskát.
- Mennem kell, a családomhoz. – ejtem ki a súlyos szavakat, hétszáz éves vagyok, pont ennyi ideje nem ejtettem ki a számon a család szót, Aphrodité viszont halott, tisztán éreztem, azt is, hogy a rajtam ülő ködszerű valami szertefoszlik. Most nem foglalkozhatok a rám törő érzelmekkel, csak tudom, hogy ott kell lennem. – Vigyázzatok magatokra, és reggeli nincs gumicukor. – jegyzem meg mielőtt elteleportálnék Koreába. A holnapi napot biztosan kettesben töltik.
Felköltözöm az egyik fára, és várok, lelassítom a légzésem, noha csukott szemmel is simán eltalálnék bárkit, de tiszta lövés kell, Tsugumit nem találhatom el, ezzel a golyóval nem, ők is belehalnának. Meghallom Saachant, jó ezt a pokolban is hallanák amúgy, és meghúzom a ravaszt. Jeoseung feje pedig úgy robban le, mintha görögdinnyét ejtenénk le a földre. Vállamra véve a puskát ugrom le a földre, és sétálok be a kis egyletbe, mintha mindig idetartoztam volna. Közben azért az utamba kerülő Sonnimgut tagot ki is belezek, mert miért ne. A francért volt lassú.
- Ah, még mindig kibaszott jól célzok. – hümmögök elismerően, a teljesítményem akkor is csodálatos. – Na cső! A nevemet már hallottátok, de azért bemutatkozom Choi Mishil. Egyébként kérdés, bár nem is érdekel igazából a válaszod, viszont te kérted meg azt a szőke kurvát, aki végre halott, ahh nagyapa istenien tépted szét, hogy lopjon el a kedves szüleimtől? – mosolygok már-már kedvesen Sangje-ra.
- Jaj ne legyetek már ennyire meglepődve, nem is értem ezt a hatalmas csodálkozást, egyedül a legidősebb nagybácsinak kurva szerencsés az életútja, nektek már nem jutott ki a szerencséből. – szusszanok egyet a szüleimre pillantva. Nem kell ezt az ügyet nagyon felfújni.

Kud megjegyzésére, majdnem megeregetem villámokkal, mert a kurva száját egyébként amúgy is.
- Szerintem a te kezedhez több vér tapad, szarházi sötét, úgyhogy akár be is foghatod a szád, amíg ki nem vágom, mondjuk. - válaszolom tőlem meglepően nyugodtan. De gyorsan szaladnak az események. Lejön a faszarcú, de attól fél szemem Ranon tartom. Kurva életbe, ez az én hibám is... A Sötét Csillagot én támadtam meg, mert éppen el akarta pusztítani Japán jó részét és én nekem meg ugranom kellett Amaterasu és a birodalom védelmére. Így történt az, hogy Kud ikertestvérének az ereje egy tükörbe lett zárva, az emlékeivel együtt, de úgy tűnik, hogy a főnökasszony még baszatlan korában Ranba pakolta az erőt, ami most nem jó nekünk, kicsit sem, köszönöm, láttam élesben is, hogy mire képes az. Fuxi is emiatt az incidens miatt nem tudni, hogy hol a picsában van. Ekkor jön elő a rohadt gyerekgyilkos kurva a lányommal, amire üvöltök egyet, de egy rossz mozdulat és vége mindennek. Shi Jin alig él... Mi a fészkeset műveltek ezek a rohadékok? Rettegek a lányom, az unokám, sőt most Shi Jin életéért is.
Úgy el vagyok veszve egy pillanatra, hogy ignorálom a koreai szekciót, csak Árész előkeríti Aphroditét, hogy leszedje a fejét. Ekkor érkezik meg Saachan, aki boldogan kivégzi Gaekwit. Tud időzíteni az unoka annyi szent. De ő miért nyugodt, hogy Tsugumi szabad lesz? Amikor elordítja magát, akkor cseng az én fülem is, utahimék... Csak vigyorgok a kérdésre, hogy pokol vagy pokol. Choi Mishil... Eszerint van még egy Choi gyerek talonban, aki kilövi Jeoseungot, én pedig megnyugszom és magunkhoz teleportálom Tsugut. Shi Jint mozgatni most nem jó ötlet, de ott van Murad, aki gyógyító, talán ő...
Niké felbukkanása sem meglepő, miért ne hozta volna Árész az asszonyt is? Én is hoztam. A kérdésére csak szusszanok.
- Az a fasz ott Sang-je, ki akarják a srácok és Dalnim végezni. - felelem kurtán. Közben elkezdem a Sonnimgut tagokat ritkítani így távolról, sokan vannak, nem kellenek ide ők.

Rausch/Craziness

Villan egyet a szemem, mégis mi jogon kezd el sértegetni minket? Nem viccből szoktam cunamit okozni, annak oka van ennek is volt.
- Pusztulnál meg, de tényleg, vagy maradj kussban, két percig, talán annyi neked is megy. – fintorgok, én nem tudom olyan jól rejtegetni az érzéseimet, mint a férjem, vagy a fiam.
- Akadjunk le a nővéremről, szerintem meg se kell pingelnem, hogy jöjjön. Jön majd magától is. – azt már nem teszem hozzá, hogy azért, mert le fog neki esni, hogy elbaszta a dolgot. A tükörben is pont jó helye lett volna a Sötét Csillag erejének, nem, belerakta Ranba. Annyi esze van, mint egy marék szárított selyemhernyónak. Aggodalmasan pillantok fel a férjemre, ennyi év után egy szusszanásából tudom mi jár a fejében, de nem sokáig vigasztalhatom, sőt semeddig, mert a lányunkat elfogták. Összeszorul az állkapcsom, jelen pillanatban náluk van az előny.
Azzal sem foglalkozom most, hogy Aphrodité szinte előttem lett halott, megérdemli, ugyanabban a körben mozogtunk, mégis sokkal értelmesebben csinálom a dolgom, mint ő valaha csinálta. Elég volt néhányszor hallanom Saachant, hogy eldöntsem, még egy banshee sikoltozása is kellemesebb ébresztő, mint ő. Ahogy Tsugumi mellettünk lesz úgy ölelem magamhoz, nem engedhetem oda Shi Jinhez, majd akkor, ha azt hallom Muradtól életben marad.
- Illetve lett még egy unokád, Niké. Gratulálok népes a családod, de ne hidd azt Mishil, hogy a Glory Hotelt elfelejtem. – húzom össze a szemeimet, mint valami kígyó, most hogy lehullt róla Aphrodité álcája már tudom, hogy ő volt az. Mivel rajta még nem tudom leverni a jogos hisztimet, így az ellenséges koreai isteneken teszem azt.

Legkevésbé sem tudna érdekelni, hogy Árész mit csinál a régi ágybetétjével. Sokkal nagyobb gondom támad.
- A te kezedhez meg a testvéremé... Mi a faszt csináltál az öcsémmel, te elbaszott villámpocok?! - sziszegem Futsunushinak, miközben a tekintetem teljesen feketévé válik és körbe von a sötétségem. Ezt még a saját feleségem sem láthatta tőlem soha, nem viszem fel a házba az ilyesmit, ő sem tud arról, hogy ikertestvérem volt. Vagyis van. Amatsumikaboshi. Mi ketten a semmiből jöttünk, hogy a két országra sötétséget és pusztítást hozzunk amikor kell, de az ikeröcsém erejét évezredekkel ezelőtt nem éreztem már. De most. A Viharos Orchidea Bisentojában van. Nem hiányozott Sangje, gyűlölöm a vén szart, mintha az életem múlna rajta amúgy is, mert egy geci suttyó, de most Amaterasu és Futsunushi gerincét tépném ki szívesen a szájukon át.
- Elszórakoztatod magad pár percre, kedvesem? Utána kárpótollak. - pillantok futólag Jin Ae-re, majd előre lépdelek lassan, kimérten, a talpaim alatt elhal a növényzet is. Nem kimondottan az vagyok, akit egyáltalán megközelíteni lehetne, mert a sötétségem szépen manifesztálja magát az éktelen haragom mázsás súlya alatt. Az a csitri nem érdemli meg Amatsumikaboshi erejét, nem méltó rá.
- Momjusin, méltóztass megdögölni. - morgok rá, majd körbefonom az erőmmel, hogy a lelkét elpusztítva semmisítsem meg. Érzem az erőm rezegni a csitriben lapuló erőével és nem a megszálló kurva fogja Amaterasu felé jelezni, hogy pontosan itt az ideje idetakarodnia és válaszokat adnia.
- Seigyo suru, futago no otouto. - nézek bele egyenesen a lány csillagviharos szemeibe. Gondolom arra nem készült Amaterasu, hogy parancsszavakkal tudjuk egymás erejét rángatni az ikremmel. Sajnálatos módon most nem az öcsémmel kell szembe néznem, csak az erejével és az emlékezetével. De biztosan nem lesz kellemes élmény, hogy a sötétség kerül előtérbe és nem a napos-szeles.

Rausch/Craziness

- Nem aggódom, egy cseppet sem, tudom, hogy végzel vele. – majd a húgomra pillantok egy kis mosollyal. – Ja nevezhetjük varjúnak is, de nem tollas a férjem háta. – vonom meg a vállamat, szinte bájosan nézek fel a Holdra, ami vörös lett, dicséretes milyen erős lett hirtelen ő is, meg az öcsém is.
Az meg, hogy Aphrodité meghalt nem fog könnyeket csalni a szemembe, nem is ismertem, mindenkiről azért tudok, mert Kud mesélt róluk, utána még a két gyerek, akik le tudtak lógni ide. Sangje is megjelenik, amire nem tudok normális arckifejezést ölteni, minden az arcomra van írva, amit érzek iránta.
Meglepetten pislogok fel a férjemre, testvére? Sose mondta, hogy lenne még egy belőle, jesszusom, néha ő is sok, erre tessék kettő van belőle, ami még inkább csodálatos, hogy a világunk még egyben van. Viszont kiderül az is miért van így, erőtlen isten lett a másik, ezt valahogy át tudom érezni milyen érzés. De ragyogó szemekkel nézek Kudra, nem tehetek róla sosem láttam így, meg amúgy is szerelmes vagyok, most meg még jobban, nem kell ezen meglepődni egy percig sem.
- Természetesen, tedd amit tenned kell, holnapra is a feleséged maradok. – kuncogok egy aprócskát, van egy-két isten, akit szívesen eltennék láb alól, úgyhogy menjen nyugodtan a dolgára. Jijang istennő például egy olyan szutyok, akinek nem hagyok egy pillanatnyi nyugtot sem, mert a legyezőimet idézem meg, az egyik a nyakába is állítom, aztán szétnyitom a fegyvert a feje meg elgurul.
- Upsz, milyen balszerencsés ez a helyzet. - a Sonnimgut közelben álló tagjaira pillantok, hogy legyenek szívesek közelebb jönni, ha nem akkor úgyis én megyek.

Rausch/Craziness

Nem akarom elhinni, hogy tényleg a legidősebb gyermekünk jelent meg a sötét paraszt oldalán, de Dalnimtól megkapom az emlékeit, amitől összeszorul a szívem. Tudom, hogy nem szívlelte amúgy sem a Mennyei Birodalmat, viszont még miattam, illetve azért rúgták ki, mert várandós lett. Nekem azért vannak fenntartásaim, nem érdekel, hogy boldognak tűnik, vagy boldog igazából. Kurvára nem érdekel, hogy szeretik egymást, én nem adtam az áldásomat semmire se.
- Bazd már meg magad, Yu Jin. Később is ráérsz. – morgok az orrom alatt, szánt szándéka, hogy felbasszon agyilag ennél is jobban? Nem igazán figyelek a többiekre, csak akkor, amikor Ranról kezdenek el beszélni. Ó, hurrá. Komolyan mennyi ész szorult Amaterasu fejébe? Látszólag semmi, és még a hibbant családtagjaimnak is több jutott.
Nem is kell sok, hogy Sangje és sleppje megjelenjen, milyen sokan összegyűltünk, elém meg az idióta sógor kerül, de még nem támadom meg, mondjuk ő sem engem, pusztán a jelenlétével cseszegeti még jobban az agyamat.
- Milyen szépen megmagyaráztad miért vetted el a lányunkat. Ja, a kurváknak meg fizetni szokás, Dalnim meg a nejem. – nézek undorodva a még főistenre. Aztán már megint apámnak szentelem a figyelmem, és annak a szőke kurvának. Minden gyerek álma megtudni, még ennyi évesen is, hogy csak azért született meg, mert az apját is megátkozták.
- Nektek nincs véletlenül elveszett gyereketek? – nézek a bátyámra, és a feleségére kissé cinikusan. – Hallod öcsi, lehet, hogy az én lányom lett a sötét suna, de az enyémet nem akarja majd megölni a két testvére. – vonom meg a vállamat szinte szórakozottan, pedig pont nem ez a legmegfelelőbb pillanat az ilyenre, viszont most már tudom, hogy Mishil mit tett nagyjából, mert velem is baszott már ki. Amúgy meg ott tartottam, hogy a sógort akarom megölni, amit meg is teszek, nincs már náluk semmi olyan, ami miatt ne tenném meg Tsugumi biztonságban, Shi Jint meg csak összeszedik. Sangje elé dobom a hulla jól kinéző fiát.

Legalább mindenki egyetért valamiben. Sangje dögöljön meg, de most azon nyomban. Kud hatalmas szarkavaró, de legalább annyi felírható a számlájára, hogy most ő is azok között van, akik elveszítettek valakik és valószínűleg a lányunk miatt maradt a ma sajátos módján "normális". Futsunushi a pókerarcáról híres, de látni rajta, hogy az egyébként hidegvérű tábornok is kijött a medréből. A férjemből süt a démonvér ami átjutott már belé is, gondolom senki sem tájékoztatta most meghalt Aphroditét, hogy a Sam-jangok nem mókás teremtések, főleg, hogy nem is balkézről lett tőle a három fia Árésznak technikailag. Megkötni a második Sam-jangot...? Iszonyúan le fogom verni Yeong Jinen még ezt, mert ő neki is látnia kellett volna a jeleket. A japánok, ahogy megérkezik Saachan, úgy alakulnak gyors reagálású hadtestté, még az én hajam is lobog a hangjától, sosem hallottam még élesben egy utahimét sem, de nem kellemes.
Csak forgatom a szemeim az ugató férjemre és az öccsére, hogy ezeket shotgunnal sem lehet bedugítani. Ran jelenléte hirtelen lesz megnyugtatóból brutálisan sötét és veszélyes is egyszerre, de akkor is családtagként tekintettünk rá mindig is. De nem csak unokáim vannak benne, hanem Amatsumikaboshi ereje is. Érzem, ahogy Kud megindul, hogy fel akarja kelteni, amire inkább meglendülök, hogy végezzek apámmal.
De azt nem vettem számításba, hogy a Sam-jangokról nem mondanak el mindent isteneknek sem. Lendíteném a hyeopdot, de ugyanazzal a lendülettel kap egy rohadt nagy pajzs, ami vissza is vág rögtön úgy 150 méterrel arrébb, amire fájdalmasan nyöszörgök. Nem végezhetek apámmal. Mert a Sam-jang és Sangje mérkőzése az, nem az enyém. A vér törvénye. Vérző fejjel támaszkodom meg a hyeopdon és úgy próbálok meg felkelni.

Seigyo suru, futago no otouto. Amire felfoghatnám, hogy mit tett velem Amaterasu a többi bűnén kívül, addigra már körülfonja a kezeim a sötétség, akár Kudét és én pánikolva nézek le. Érzem, hogy a levegő amit kilélegzik is fekete. Amióta beleszerettem Sun Jinba, azóta vagyok csak azzal tisztában, hogy a fegyveralakom és én külön létezünk gyakorlatilag. Gyűlölettel, de egyre sötétedő szemekkel pillantok fel Kudra, majd tőlem meglepően erélyesen fogom meg Sun Jin kezét.
- Azonnal át kell alakulnom. Nem lesz kellemes. - még egy kicsit tudok mit kezdeni a sötétséggel, de felveszem a bisento alakomat, amin meglátszik a sötétség. Pontosabban, oda lett elrejtve. Én kerülök hátulra, hogy a gyermekeinket óvni tudjam és így a saját fejemben kell szembetalálkoznom Amatsumikaboshival magával.
- Mit tettél, hogy itt kötöttél ki? - gondolom csak, de megkapom az emlékképeket, mindet válasznak. Rosszul vagyok. Egészen biztos, hogy nem én vagyok az etikus és tiszta viselkedés mintaképe, de egy senki vagyok hozzá képest. Nem csodálom, hogy Futsunushi teljes erővel támadta meg őt egykoron. De ő van a fegyverbe zárva, így csak képekkel tud kommunikálni, ami még rosszabb, mintha beszélne. Érzem, hogy meg akarja ölni ő is Sangje-t, de leginkább Kud miatt, mi pedig az ideális eszközök vagyunk a számára. A fegyveralakomban tartom a genetikai tudást, ami a forgatót tökéletessé teszi a bisento minden mesterfogásához, de nem tudom, hogy Sun Jinnak ez most milyen érzés lehet.
Érzem, hogy mozgásba lendít mindkettőnket egyenesen Sangje felé. Már csak imádkozni tudok bárkihez, bármihez, Oziriszhoz, Thothoz, Szahmethez, Maathoz, apámhoz, anyámhoz, Amaterasuhoz, a nagyapámhoz és Fukurokujuhoz, hogy most segítsenek, mert ez így nem lesz jó. Át kellett engednem a parancsszóra a vezetést a saját testem felett, de így legalább meg tudom óvni az ikreket. De így a fegyveralakom brutálisan erős és tovább kínozva vagyok az emlékképek által. Hogy a fenébe fér belém ennyi stressz miután azt hittem, hogy vége a poklomnak?

Rausch/Craziness

Nekem csak egy személy, illetve három fontos most, Ran és a gyerekeink. Úgyhogy mindenkit kizárok, nem érdekel, hogy kijött, kit öltek meg. De nincs jó érzésem, amikor Kud megindul Ran felé, mert biztosan nem én érdeklem. Meglepetten pislogok Ranra, ne legyen bajuk, én abba bele is pusztulok, végre együtt vagyunk, és nem engedem senkinek, hogy elvegye tőlem. Nem érdekel, hogy Amaterasu minek szánta, nem fog regáliaként felkerülni, főleg most nem.
- Mármint neked, vagy nekem? – sejtem a választ is, egyikünknek sem lesz kellemes. Szinte felhördülök a látványra, láttam már így, most viszont nagyon megváltozott benne valami, sosem volt ennyire sötét. Tényleg csak reménykedem benne, hogy a japán Nap tiszteletét teszi, és kiszedi belőle ezt az izét, adja vissza az eredeti gazdájának. Mennyi bonyodalomtól megkímélhetett volna minket most, mármint meg akarjuk ölni Sangjet, meg is fogjuk, de akkor sem kellett volna ez a sötétség. Mintha mindig tudtam volna forgatni a világ legerősebb bisentoját, árad belém a tudás, cseppet se jó érzés egyébként, máskor biztos jobban élvezném ezt.
Viszont hagyom, hogy vezessen minket, érzem, hogy Ranék is biztonságban vannak, végeznünk kell ezzel a rohadékkal. Nem fogom hagyni, hogy velem végezzen, pont eleget élt már, és pont elég szarságot csinált mindenkivel, aki itt van.

Rausch/Craziness

Kissé felgyorsulnak az események, Sangje megérkezik, Aphrodité meghal, most már legalább tudom, hogy kitől örökölte az öreg ezt a tépkedős kivégzést. Felénk is megindul Wang Janggun biztos nem örül annak, hogy a vőlegényem mellettünk van, de hát így járt, ideje, hogy őt is leváltsák, ha meg az kell, hogy feldugjam a seggébe a botom, akkor megteszem. Mondjuk fél füllel azért végig hallgatom milyen zöldségéket beszél a nagyapám. Gúnyos horkantásomat viszont nem tudom leplezni, szex meg harc…engem nemcsak ennyi érdekel, különben nem lennék menedzser, hol él ez? Remélem megdöglik hamar, mert nagyon irritál, pedig most látom először, remélhetőleg utoljára is. Legalább Tsugumi megmenekül, vajon hány elveszett gyerekkel találkozunk még ma? Mishil is hasonlóan csodálatosan jelenik meg, mint a nővérünk. De abban biztos vagyok, hogy őt nem fogadják majd úgy, mint mi Ősötétségét. Bár azért vannak fenntartásaim a nővéremmel kapcsolatban, akkor is.
- Erre már biztos megérkezik a japán Napsugár is. – pillantok aggodalmasan az öcsémék felé, Ranból árad a sötétség, és remélem, hogy nem esik bajuk, nagynéni szeretnék lenni.
- A tied a vén pöcs. – nézek Woo Jinra, én anya mellé ugrom, hogy talpra segítsem, miután visszacsapta őt a pajzs. Megnézem gyorsan azért a fejsérülését, de kutya baja nem lesz, főleg mert most mi vagyunk erősebbek, a Hold csak vérvörösebben világít. – Szóval az öcsénk a Samjang, nagyszerű. – szusszanok halkan, hiszek bennük, ketten képesek lesznek a rohadékot eltörölni a földszínéről.

Volt egy ilyen megérzésem, hogy hirtelen fognak belendülni a dolgok, de nem is tévedtem, pedig taknyos kis isten vagyok még. Csak röhögök az Aphrodité tépkedésen, ja a görög hadistenek sem százasok egyik sem. Wang Janggunra csak vigyorgok egyet, mindig is ki akartam belezni ezt a faszfejt, sőt a fiait is, úgyhogy ha ez sikerül, én is megtanulok inkább .strandbergen játszani vagy ESP-n. Sangje felé egy "Kajak, ribanc?" nézést villantok, ami egy 1:1-es másolata annak amit anyám szokott vágni. Még nem volt ehhez a vén szarhoz szerencsém, de ennyi is elég volt belőle, köszi. Az, hogy betoppan Saachan és hangos, meg sem lep, de a fura félvér nevének hallatán hümmögök egyet. Ó, az öreg Choi ki fog térni a hitéből, csúnyán, ha van neki olyanja. De legalább Tsugumi biztonságban van, már csak Shi Jint kell összeraknia Muradnak. Nem tudom ki rakta ezt a mai napot így össze, de elveheti az összes díjat Kim Eun Sooktól.
- Nem lesz választása, szerintem az Antarktiszig vibrál Amatsumikaboshi. - vonom össze a szemöldököm, úgy nézek Sun Jinék felé, most ténylegesen megkezdem az aggódást értük, mert oké, én is érzem és tudom, hogy Sun Jin kezében a létező legerősebb isteni fegyver, de nem kéne az a sötétség rohadtul oda.
- Igenis, asszonyom! - vigyorgok egy pillanatra rá, majd ahogy az anyja mellett terem Eun Ha, akkor lendülök meg csak könnyedén Wang Janggun felé, akinek amúgy ha akarná se lenne esélye ellenem, mert a kelta és a japán technikákat tökéletesen tudom ötvözni és fürgébb, légiesebb vagyok, mint ez a drabál nagy pöcs, úgyhogy három lépéses sakk-mattot adok neki, hogy kibelezzem, majd csuklóból fordítom át a két Schweizerdegent, hogy keresztezve tudjam a fejét lemetszeni, majd az összecsukló test vállára ugorva megyek Sonnimgutot ritkítani, mert elég sokan vannak, nem kell ennyi.

Rausch/Craziness

Csak hümmögök a történések miatt, mondjuk legalább van fegyverem, aminek azért örülök. Eddig is tudtam, hogy az apósom nem normális, úgyhogy nem csodálkozom azon amit csinált Aphroditével, tulajdonképpen meg is érdemelte, elég sok szarságot csinált. Amire mondjuk felszalad a szemöldököm az Mishil megjelenése, le se tudná tagadni kiknek a lánya. Legalább Tsugumi jól van, sok gyerekes anya vagyok, aki szintén várandós, úgyhogy megkönnyebbültem, hogy biztonságban van. Van velünk rendes orvosisten úgyhogy Shi Jin is jobban lesz, mint most.
- Nincs, velünk nem így szúrtak ki. Anya hiába keresi az apámat eddig nem találta meg, gondolom a drága még főistenünk miatt. – szusszanok fel halkan, de jobban aggódom Sun Jinék miatt, meg a babák miatt, nehogy valami bajuk essen már most.
- Akkor viszont ne egyedül jöjjön, hanem az erő jogos tulajdonosával, mert a végén nemcsak ezekkel a barmokkal küzdünk meg, hanem másokkal is akiket vonz. – gondolok itt jó pár démonra, mert biztosra veszem remek célpontnak tartanak minket a mélység lakói. Nem mintha a feldühödött Árészt és Yeong Jint olyan könnyű lesz szedálni, bár a nyaktörés egész jó módszer. De még nem tartunk ott, van még egy pár Sonnimgut tag, aki le kell ölni. Remélem, ha ennek vége anya is megtalálja végre az öreget, megérdemelné végre, meg én is, hogy rendesen megismerjem. Nem én lennék, ha nem gyújtanám fel a közelünkben lévő csőcseléket, viszont vagyok olyan kegyes, hogy leszúrjam őket, vagy levágjam a fejüket.  

Csak fájdalmas mosolyra húzom a szám, ahogy anya is betoppan ebbe a fantasztikus jelenetbe. Biztos ez volt minden vágya, hogy amikor végre kimozdul ezt láthassa. Apánkat ahogy épp Aphroditét végez ki, minket meg... így.
- Szia anya! - intek neki kisfiús zavarban, majd körülnézek, de mondjuk nekem természetes, hogy néha csúnyán beszél. - Úgy alakult a harci helyzet, hogy meg kell ölni Sangje-t, találtunk az öcsiknek elveszett gyerekeket amiatt a rossz ribanc miatt ott... - bökök a fejemmel Aphrodité hullájára. - Röviden kábé ennyi? Ez meg itt a Sonnimgut. - mutatom meg a körülöttünk habzsidőzsiző istensöpredéket.
- Nálunk más problémák vannak, a gyerekeinket és az unokákat is tudjuk merre és hányan vannak. - viszonzom az öcsinek a pillantást, ahhoz túl régóta vagyok politikus, hogy ne tudjak ilyet, de aggasztóbb a helyzet a fiáéknál. A naginata és a bisento hasonló jószágok, de nem irigyelem Sun Jint egy percre sem.
- Hozza a gazdatestet és rúgja vissza az erejét is, mert ez így baromi nagy szarmágnes, amellett, hogy a Sam-jang vére is az. Nem a normális démonoknak sértés ez. - húzom össze a szemeim kicsit. A sötétség sötétséget hoz magával és nem elég, hogy Kud feltekerte a potméterét, de Amaterasu sem normális, - nem is volt - hogy pont a fegyverbe rejtette Ranban azt amit oda se kellett volna tenni és pont a fegyveralakja a kulcskérdés Sangje ellen. Picsába. De egy, kettő, három nyakat kell kitörni, de ötig is felkúszhat ez a szám, gurul a pirula Mishil miatt rendesen majd. Legalább biztonságba lőtte Tsugut és Muradék is jó helyen vannak. A feleségem az egyik oldalról ritkít, én pedig a másik oldalról, most fájhat azok feje, akik nem szeretik a nyeles dolgokat, mert mindketten a naginata mesterei vagyunk, de ő egzotikusabban mozdul néha, én a számító naginatajutsus vagyok, ezért is páholtam el mind a két öcsém világtalanra. Most ezt rendesen le is sújtom az éppen az utamba kerülő Sonnimgutra.

Rausch/Craziness

Megszoktam, hogy a férjem szájából nem gyöngyök esnek ki, azt is, hogy a gyerekeink többsége is ráütött, még Jin Sun is néhanapján. Ezért sem kezdek el nyavalyogni, főleg azért nem, mert én is elengedtem a gyeplőt, viszont most nincs olyan idő, hogy ne káromkodjam el magam. Azért megfagy egy pillanatra a vér bennem, amikor Árész Aphrodité után üvölt, azóta nem láttam, amióta leléptem tőle Antheiával. De ez az állapot is addig tart, amíg az utolsó szavait el nem mondja, amit hozzám intézett, még Yu Jinhoz, de a férjem más franciázáshoz ért.
- Te mocskos ribanc… Kár, hogy megdöglöttél. – sziszegem halkan, és a hullagyalázás nincs belém kódolva, de a lelke még itt van, hasonló mosoly jelenik meg az arcomon, mint anyámnak szokott, hiába ütöttem jobban apámra, bennem is lapul egy jó adag sötétség. Azt ki is használom jelen pillanatban, ennek a kurvának nem engedem, hogy megint új életet kezdjen, ezt a láthatatlanul itt lévő testvéreim is jól érzik, mert Kér is visszalépett. Sötétlilás fény jelzi, hogy hol volt a szőkeség lelke, fájdalmas szusszanással tűnik el rólam a sötét aurám is. Sosem jött még elő, és remélem nem is fog, családistennő is lettem.
- Te még nem vagy a lányom. – fújom ki lassan a tüdőmbe szorult levegőt, a közelünkben tanyázó Sonnimgutot egyszerűen lefejezem, nem nézek Mishilre, túl sok bűn árad felőle, amit a saját testvérei ellen tett, és nem velem kell majd megküzdeni, mert engem nem érdekel mit csinált. Most még ne,. Jelen pillanatban azt is elfelejtem, hogy Sun Jin Rannal a kezében Sangjét akarják megölni. Csak megyek előre, Sonnimgutot ölni, ha már Aphroditét nem tudtam, akkor másnak a vérében fürdőzöm.    

Ha össze kell foglalnom, hogy mi van itt, akkor betűző verseny van, a célszó meg a nómenklatúra, baszhatjuk. De érzem, hogy a középső bátyánk letér a tengelyéről, Tigris tankként jön ki a démonvér, amire egy egész fogsoros vigyort kap tőlem csak, de azért anyának is integetek és szemaforozok, hogy ja, amit Tae Jin mond.
- Majd Phillyvel lemeccselem, te keresd meg az ép elméd, szerintem ott lesz Enyo feje mellett valahol. - röhögök is mellé, de szabályosan szurikátázok, ahogy meglátom, hogy a ribi is ide lett citálva. Kéne popcorn, kurvára. Mindkét középső ujjam feltartom Aphroditénak, hogy ezt most cseszheti. Szó szerint érzem, hogy nejem beletaposott a sötétségébe és félkvázi őrzőként elpusztítsa a lelket. Szabályosan tapsikolok is hozzá. De meghallom a nevet és elgördül a lövés, amire kérdőjellé torzul a szemöldököm.
- Jin Sun, légy oly édes majd üssél észt a nővéredbe alkalom adtán, okés? - sandítok a fiamra azért, még én is érzem, hogy Mishilből süt a bűn és főleg az öccsébe rúgott párat, de könyékkel küldöm meg szevaszként a lányt csigolyaközön, hogy szedje magát inkább és lövöldözzön, mert elfér. Murad meg szedje össze az unokám, mert vejem vagy sem, rommá lövöm a bokáját, de mindkettőt. Előveszem az egyik tár isteni töltényt és mielőtt ki nem cserélném, a bolond lányomra sandítok.
- Miért érzem úgy, hogy ismerősek neked ezek a töltények? - majd betöltöm a mini Istenkalapácsokat a pityumba és neki állok gyengíteni Sangje pajzsát, mert az összes kurva vértörvény ott szakadjon meg ahol van és egyébként is, emiatt a geciputtony miatt lett kétharmados többségben a gyökér gyerekes testvérgárda. Legalább látom vibrálni a pajzsot, amit Sun Jin is láthat, lehet élesebben mint én, hogy min kell keresztül hasítani. Nem azért lőttünk rá egy hétvégét és pancsikoltunk démonvérben, hogy ne tudjuk lebetűzni azt, hogy nómenklatúra.

Rausch/Craziness

Kap egy csúnya pillantást az öcsém, ha ő is kipróbálná azt, amit Panakeia kutyul rögtön máshogy vigyorogna rajtam. Nem tehetek róla szeretünk új dolgokat kipróbálni, és egy pillanatig át is fut az agyamon, hogy inkább leszedálva lennék otthon, de akkor kimaradnék ebből a buliból. Magam miatt nem is aggódom, Murad az aki gyengébb lélekkel rendelkezik, amióta orvos lett még jobban lelkiismeretes, ami miatt néha civakodunk. Viszont legalább nem unatkozunk. Vigyorogva nézem végig ahogy meghal Aphrodité, közben azért lemászom a férjem nyakából. Végre meghalt a hülye kurva, viszont anya sötétsége nagyon új dolog, de hát nem csodálkozom rajta. Főleg azért, mert meghallom én is a nevet.
- Vagy csak nyírd ki, ha nem jön meg az esze. – pillantok a bátyámra cseppet sem kedves ábrázattal, idáig érzem a nővérünk bűneit, hiába sokkal idősebb, mint mi, jelenleg még én vagyok mentálisan erősebb nála. És anya emiatt az agymosott hülye miatt ment át terminátorba, kérem vissza a szeretetgombócot, aki volt, elég nekünk, ha az öreg nem normális, meg mi.
- Drágám, tedd hasznossá Shi Jint, Tsugumit szerintem alig bírja visszatartani az anyja, és elég súlyosnak tűnik. Ne aggódj, védem a formás segged, és Jin Sun is biztos. A nővérünket ráér később is elintézni, nagyon is megérdemli, hogy megkapja, ami jár neki. – kivételesen elteszem a nekem szánt kis dögöt, majd beveszem később, de pont elég boostot kapok a szüleim felől is. Úgyhogy jó pár rosszarcot küldök a másvilágra, főleg azokat, akik az unokaöcsémet szeretnék elintézni.    

Csak sokkolva nézem, ahogy elénk lett szabályosan vetve Shi Jin. Ez még nekem is fáj, de látom, hogy mekkora károkat okozott benne ez a paraszt. Most nem érdekel Aphrodité halála sem, nekem sokkal fontosabb dolgom van, kritikus állapotú betegem van. Lerakom a nejem, majd futólag egy lesújtó pillantást vetek Mishilre is, közben Shi Jinhez teleportálok, hogy pontosan felmérjem a károkat. Érzem a sötétségvihart körülöttem, de ki tudom zárni, köt is egy eskü ehhez.
- Ügyön vagyok! - kiáltom a nejemnek, majd szusszanok egyet. - Apollón, Farid, Makhaón, Panakeia, Iaszó, Hügieia, adjátok erőtöket, hogy e gyermeket megmenthessem. - mindannyiunk ereje a kezemben van, így a gyógyító érintésem is vakító arany fényben ragyog, hogy megérintsem mindkét kezemmel és közbe is vonjam a fénnyel. Hordozható intenzív osztály, mondhatni, csak sokkal, de sokkal jobb. Az életjelei stabilizálódnak, amire feltartom a hüvelykujjam, hogy kint vagyunk a nehezéből, de nem fogom addig abbahagyni, amíg teljesen fel nem építem őt. Gyorsan tudok dolgozni, ha nyomás alatt vagyok, de jól is.
Amikor a teljesen felgyógyult Shi Jint elengedem, akkor megveregetem a vállát és a szüleire pillantok.
- Mint új korában! - aztán visszapillantok Shi Jinre. - Tsugumi a szüleivel van, biztonságban, nem esett bántódása, ne aggódj, téged is sikerült teljesen felgyógyítanom. De kérlek ne sétálj többet csapdába. - majd felsegítem őt.

Rausch/Craziness

Vissza kellett mennem a fegyveremért, mert otthon hagytam, persze kérhettem volna másoktól is, mert pont elegen leszünk, viszont ez a kedvencem, évek óta velem van. De Tsugumi is velem tartott inkább, én meg bólintottam, hogy ketten könnyebben találjuk meg az elhányt pisztolyaimat, néha elég trehány vagyok, főleg azért, mert szerelmes vagyok. Meg azért, mert hamarosan apa leszek úgyhogy extrán szórakozott vagyok, anyám szerint apám is pont ugyanígy viselkedett, amikor engem vártak, viszont láttam mit csinált, amikor Eun Junggal volt várandós anyám, úgyhogy nem csodálkozom kicsit sem, hogy én miért viselkedem így.
Eléggé frusztráló volt a tény, hogy otthon vártak ránk, és nem is tudtam mit csinálni, se a leendő nejem, nem bocsátkozhattunk harcba, a baba miatt. Nem is akarták őket bántani, remek alkutárgy két isten élete, főleg, ha az egyik istennő, és Benzaiten meg Futsunushi lánya. Úgyhogy én kaptam mindent, amit neki szántak azt is.
Anyámék lába elé hajítanak, fájdalmas nyögés kúszik belőlem, minden részem fáj, vagy éppen vérben úszik, szerintem a tüdőmet is átszúrta az egyik, ha nem több bordám. Nem vagyok annyira laikus, mint mondjuk anyám, viszont tudom, hogy nem sok órám van még hátra, ha nem segít nekem valaki. Megérzem Muradot is a környékemen, aztán éles fény vesz körül engem. Micsoda mutatványra képes a nagybácsim. Jövök neki, nagyon sokkal. Megkönnyebbülten nézek rá, érzem, hogy mindenemet is meggyógyította.
- Sokkal jobb vagyok, mint új koromban. – vigyorgok a dokira. – Érzem, hogy sikeres voltál, értem már miért vagy a Kegyelmesség férje. A csapda lényege, hogy ne tudja róla és belesétálj, doki. De igyekezni fogok miattuk. – pillantok Tsugumiék felé, megveregetem Murad vállát miután felsegít. – Köszönöm. – hálásan nézek rá, majd anyáékat is gyorsan megölelem, hogy ne aggódjanak megvagyok. – Ó, basszus… - pillantok Mishil irányába, érzem az öreget is, nem egy szeretetgombóc most, de a nagyi se. Bocsánatkérően nézek a szüleimre, viszont nekem a sárkányom mellett van a helyem.    

A szórakozott vőlegényem miatt kell kis késéssel megérkeznünk a hétvégére, ami amúgy nem zavarná a lelki békém, de a csapda nagyon is. Ritkán rettegek, talán még sosem rettegtem, de akkor amikor az otthonunkban vártak Sangje fogdmegjei, akkor ez megtörtént. Hiába zokogtam és könyörögtem, rúghattam, csapkodtam, ő rajta vezették le az egészet, ami nekem is fájt, fizikailag is, lelkileg is. A félholtra intézett vőlegényemmel vittek fel a szemétládához, szikrázok a haragtól, Joseung pedig elmehet a picsába, nem kapja meg a gyermekünket, pont. Levegőt is alig kapok, még az Ame-no-Obaharit sem tudom megidézni, ahhoz nem vagyok abban az állapotban. Kétségbeesetten zokogok, dühös vagyok és félek, de felsikoltok, ahogy Shi Jint a szülei elé veti. Csak egy pillanatra lep meg, hogy Saachan felbukkan és nyugodt, mint valami halál, de kiáltására automatikusan húzom le a fejem, hogy Jeoseung feje le is robbanjon a helyéről, amire Mishilre pillantok fel. Apa magukhoz teleportál, nekem pedig megjelenik a kezemben Ame-no-Obahari végre és én magam végzem ki Byeorak Jang-gunt, azért amit Shi Jinnel tett, nem érdekel, hogy apámra pályázott, ez az én bosszúm. De még ilyen távból is elvakít a fénye annak, amit Murad művel. A görög orvosistenek nem véletlen az eskünk része. Megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem, ahogy felkel, épen, teljesen egészségesen, de most nincs időm örömkönnyekre, ahhoz kicsit sok a Sonnimgut itt. De remélem, hogy inkább idejön Shi Jin, mert az apja nem épp a szokásos auráját adja ki magából. Ahogy mellettem is van, kap tőlem egy csókot, de közben lendítem a kardom, hogy a talaj lávásat játszhassak a Sonnimguttal.