I believe in us

Tárgy: I believe in us Pént. Dec. 27 2019, 22:38

Ki lettem röhögve a bátyám, és az öcsém által, de én komolyan gondoltam, hogy Eun Hui mellettem lesz császárné, más nem veheti el. Amúgy is nekem van ígérve, csak makacskodik, pedig még próbáltam udvarolni is, amire leginkább tőröket nézett belém. De hamarosan megtartjuk a menyegzőt, úgyhogy nincs választása, pedig elhihetné, hogy nem fog mellettem unatkozni, és felőlem azt csinál, amit akar. A bátyám felesége se hagyta abba az íjászkodást, és kiderült, hogy a naginatához is ért, úgyhogy nem unatkoznak. Alig vártam, hogy végre éjszaka legyen, mert fogtam magam és átlopakodtam Eun Hui-hoz. Tudom, hogy mi vár rám, oké, ez így elég nagyképű kijelentés, inkább sejtem mit akar velem tenni ez a fekete démon. Legszívesebben a vérem venné. Kopogás nélkül lépek be hozzá, nem alszik, ebben biztos vagyok.
- Áh, jól gondoltam, hogy még mindig nem alszol. Mondd csak miért vagy ennyire ellenséges? Így is úgy is elveszlek. Örökre te sem lehetsz az ellenségem. – még nem megyek közelebb hozzá, előbb tudni akarom mit szeretne csinálni velem, illetve jobb, ha felkészülök egy esetleges támadásra is. Tőle bármit kinézek, én se jöttem felkészületlenül. Ha nem úszom meg küzdelem nélkül ám legyen, nehogy unatkozzunk.

Tárgy: Re: I believe in us Szomb. Dec. 28 2019, 00:17

Az a kiékeletlen flegmaság amit a koronaherceg ont magából, attól felment az agyvizem. Onnantól pedig az összes elbaltázott udvarlási kísérletét kidobhatja az ablakon is felőlem. A felesége leszek, mert az ígéret az ígéret, de attól nem kell jóban lennünk. Nagy a szabadságom itt, erre már rá kellett ébrednem, de attól még egy kicsit irigyelem a bátyjáékat. Hye Rim mindig vigyorogva meséli, hogy Tae Jin herceg meddig elment érte és milyen kockázatos dolgot műveltek, de úgy tűnik az öccse nem értelmezi a támadást meghívásnak. Inkább bezárkóztam a szobába, amit vehetek úgy is, hogy az utolsó szabad napjaim cellája. Konfucius tanításait kéne olvasnom, de sikerült itt más könyvet is szerezni és mivel élnek japánok is a környéken, vannak cifra könyveik. A jobb kezemben szinte szórakozottan forgatok egy tőrt, mikor nyílik az ajtóm. Van még mellettem egy pár. Lendületből állítom a belépő mellé, nem érdekel, hogy ki a nyavalya zavar engem ilyenkor. Megfeszül az állkapcsom amikor meglátom. Valaki adjon erőt.
- Attól, hogy elveszel, nem kell veled jópofiznom, csak ha trónra ülsz. Addig meg kopj le. - a kezembe veszek egy másik tört figyelmeztetően és úgy olvasok tovább. Nem jött időben, így járt.

Tárgy: Re: I believe in us Szomb. Dec. 28 2019, 01:46

Tudom, hogy mi a legnagyobb baja velem, flegma vagyok, mármint állítása szerint. Szerintem meg nincs probléma a modorommal. Ha lenne nem mentem volna udvarolni, ami nem tetszett neki, úgyhogy idő után fel is adtam, mégis minek törjem magam, ha nem is értékeli? Pedig a Holdat és a csillagokat is lehoznám neki, semmi perc alatt. Aztán csapott meg az isteni szikra, hogy nekem bizony ma át kell lopakodnom a szobájába, lesz, ami lesz alapon. Csinálhattam volna úgyis, mint a bátyám, de nehogy már ez legyen a baj, mert nem törtem rá az ajtót azonnal. Komolyan nem értem a nőket, nekik tényleg semmi se jó. Pofátlanul vigyorgok, majd kihúzom az ajtóból a tőrt.
- Nem, te akkor sem fogsz velem jópofizni, úgyhogy most vagy soha barátkozunk meg egymással. Nem fogok lekopni csak mert te azt mondod. Nem akarsz majd helyettem is uralkodni? – szalad a tarkóm közepére a szemöldököm. – Egek, te tényleg arra vártál, hogy rád törjem az ajtót még a lányos háznál. – eresztek meg egy apró nevetést. – Bocsánat hercegnő, de nem szokásom utánozni egyik testvéremet se. – dobom az asztallapba a tőrét, kivételesen tényleg flegma vagyok.

Tárgy: Re: I believe in us Szomb. Dec. 28 2019, 02:17

Feladta az udvarlást is, amivel megint maga alatt vágta a kötelet. Akkor pofával jelentette ki, hogy elvesz engem és még csak arra sem méltat, hogy kitartson? Miféle modor ez. Flegma. Ma lett volna lehetősége utánam jönni, de azt is eldobta, mert duzzogott. Pedig adtam egy esélyt neki, hogy jóvá tegye a vétségeit ellenem, ha képes lett volna megmutatni, hogy veszi a lapot amit osztottam neki, de nem tette meg. Ha értene egy kicsit is a nőkhöz, hogy mire van szükségünk, akkor követett volna mint a szélvész.
- Soha. Lehet jobb uralkodó lennék, mint te. - pimaszkodom vele, de inkább rá sem nézek, most egyrészt kínzás, másrészt nem érdemli meg. - Nem, arra vártam, hogy érted, hogy mit mondtam neked ma, de nem, a hatalmas koronahercegnek az is derogál, inkább az éjszaka közepén ront rám, eggyel kevesebb ok, hogy megbarátkozzak veled. - a nevetésére elfintorgom magam. - Bocsánat herceg, de annyira bunkó vagy, hogy bár ne kéne hozzád mennem és elmenekülhetnék innen. - élesen tekintek az asztalomból kiálló tőrre és úgy pattanok fel, hogy kettő, a mellettem pihenő tőrök közül már a kezeimben és támadok is rá.

Tárgy: Re: I believe in us Szomb. Dec. 28 2019, 02:31

Szokásom duzzogni, nem is igazán tudnak akkor velem mit kezdeni, inkább rám hagyták. Igen, mintha kicsit elkényeztettek volna. Pedig már délután eldőlhetett volna, hogy akkor mi most szépen békében egymáshoz megyünk, de nem. Az túl egyszerű lett volna nekem.
- Rendben, ha a trónra kerülök kipróbálhatod, hogy milyen is uralkodni. – vágok egy apró fintort. – Értettem, hogy mit mondtál nekem, de mégis miért vártad el, hogy rögtön ugorjak? Nem derogált, durcás voltam, nem ugyanaz. Miben zavartalak meg? Ah, igen, olyan könyv olvasásában, ami neked tiltott. Nem fogom elmondani senkinek. – magamhoz képest nagyon kedves vagyok, aztán már nem. – Ki kell ábrándítsalak, vannak nálam sokkal bunkóbbak is, akik nem bírnák elviselni, hogy egy nő felesel velük. Nekem meg kimondottan tetszik. Ó, dehogy menekülnél el innen, alig várod, hogy az agyamra mássz. – de ha harcolni akar ám legyen, roppant ügyes, és nagyon is élvezem a mi kis harcunkat, viszont véget is vetek neki, kiütöm a kezeiből a tőröket. Nemes egyszerűséggel a falnak nyomom, és még arra is figyelek, hogy a lábával ne csináljon semmit se, nem vagyok hülye, tökön rúgna, annak meg nem örülnék.
- Nem érdekel mit gondolsz rólam, amióta megláttalak eldöntöttem, hogy a feleségemnek, gyermekeim anyjának szeretnélek. Számomra te vagy a nő, akivel képes lennék az országot vezetni. – vonom meg a vállamat, és mivel meggondolatlan vagyok rá is rabolok az ajkaira

Tárgy: Re: I believe in us Szomb. Dec. 28 2019, 02:46

- Kár, hogy kerülni foglak, mintha valami ragályos betegséget hordoznál. - viszonozom a fintorát. - Semmit sem értesz a nőkhöz, hozzám meg pláne! Ahogy feladtad az udvarlást, úgy most megint a megalázottságba sodortál, mit vártál, hogy tárt karokkal foglak várni, csak azért mert a nejed leszek majd? Inkább végeztess ki, komolyan. - csapom félre a fejem. - Akkor egyedül halok meg, nekem az is tökéletesen megfelel! Ó az idegeimre mész, meg tudnálak fojtani egy kiskanál vízben és nem húzni akarom az agyad. - sziszegem felé, majd levezetem kicsit a dühöm rajta, de szinte fájdalmasan nyekkenek, ahogy lefegyverez és a falhoz szorít. Miért kell mindkét combom gyakorlatilag széttárva így állnia, pedig úgy tökön rúgnám, de úgy érzem, hogy annak most különösen nem örülne.
- Tudod, hogy mit gondolok rólad, mert egy hisztis kisfiú vagy belül, aki ahhoz is töketlen, hogy a nőt, akit annyira elvenne és gyermekeket akar tőle, rá odafigyeljen egy kicsit is! - még fintorgok egyet, ahogy kijelenti, hogy én vagyok a tökéletes nő neki, persze, akkor én meg Dalnim vagyok, mi? De meggondolatlanságában megcsókol, amit ugyan akaratlanul is viszonozok, de próbálom eltolni magamtól őt, mert rémesen pipa vagyok rá.

Tárgy: Re: I believe in us Pént. Jan. 03 2020, 22:51

- Tégy úgy, ha ez a szíved vágya. – válaszolom már-már jegesen. – Miért mit kellett volna tennem, miután minden kívánságod lestem, és tettem meg? Majd biztos örömömben táncolok, hogy a nő, aki a feleségem lesz pofára ejt az összes alkalommal, amikor udvarolok neki. Nem gondolod komolyan, hogy türelmes leszek az ötödik alkalom után? Nincs okom rá, hogy kivégeztesselek, amúgy sem én vagyok a császár még. – vonom meg a vállamat. – Egyedül, persze. Fordítva is igaz, úgyhogy legalább valamiben egyetértünk. – hagyom, hogy kiadja rajtam a dühét, ha ez minden vágya, azt már mondjuk nem engedem, hogy vágást is ejtsen rajtam. Biztos sikerült majd egyszer-kétszer meglepnie, de az még nem jött el.
- Szerintem most minden figyelmem rád irányul, úgyhogy nem állítasz igazat. Adj egy esélyt, és ne ejts pofára, talán te is látnád, hogy mindent megteszek érted.– nem igazán érdekel az sem, hogy fintorog. Tényleg szerelmes vagyok belé, akkor is, ha ez nem látszik. Viszont nem lett belém tőr állítva, sőt még viszonozza a csókot is. – Az ég szerelmére Eun Hui, szeretlek. – fogom meg a csuklóit, és nem engedem, hogy elhúzódjon tőlem.

Tárgy: Re: I believe in us Szomb. Jan. 04 2020, 00:48

- Eszemben sincs melletted tenni a boldog feleséget. - a hangom szinte visszahangzik az ürességtől. - Nem tudsz semmit... A nők kéretik magukat és próbára teszik a férfit, nem az a dolgunk, hogy azonnal a karjaitokba vessük magunkat pár szép szóra, az lenne még a gusztustalan. De, komolyan gondolom, az ötszázadik alkalom után is, ha ez az uralkodói családban a morál, akkor nem csoda, hogy van egy szakadár régió. Akkor majd utána, mit érdekel. - szinte megbotránkozva nézek rá. Nem képzelte komolyan, hogy egy nemesi család lányának nem kell egy évet udvarolnia legalább... - Te két lábú önellentmondás, te sem tudod, hogy mit akarsz! - még csak a haragom sem tudom úgy levezetni ahogy akarom, sírni tudnék tőle. De legközelebb jobb leszek. Sokkal jobb.
- A hatalmas koronaherceg a menyasszonyának esdekel, ez is ritka pillanat lehet. Mit teszel meg értem, mégis? Mondd el! - szeretem őt, a kurva életbe szeretem őt, de vágyakoztam némi romantikára, amire láthatóan nem képes. A csókjába érzelmek vegyülnek, amiket nem teljesen értek. A szavaira éles levegőt veszek és lefejelem őt. - Olyan nehéz lett volna ezt hamarabb közölni? Mert én is téged és minden napom szenvedés most.

Tárgy: Re: I believe in us Vas. Jan. 12 2020, 00:00

- Akkor tedd a savanyú és unott fejű feleséget, nagyon jó lesz az is. – vonom meg a vállamat. – Nincs is problémám a kéretéssel, de az ötszázadik alkalommal mindenki megunja. Nekem aztán nem lett volna gusztustalan, kifejezetten örültem volna neki, ha a karjaimba omlasz. Nem azért van szakadár régió, mert nem bírok udvarolni neked eleget. Milyen remek lenne, megkapom a trónt és azzal a lendülettel végeztetlek…sőt végeznélek ki. – húzom össze a szemeimet. Több, mint fél évet udvaroltam neki, ha nem érdekelt volna sokkal hamarabb ott hagyom.
- Valamihez legalább értek, akkor az önellentmondás. De azt tudom, hogy téged akarlak! – duzzogok kicsikét, majd máskor kiadhatja a dühét, ma viszont így járt.
- Több ilyen úgysem lesz, úgyhogy jegyezd meg ezt a pillanatot. Mondjuk hagyom, hogy mindenféle tiltott könyvet olvass? Mit gondolsz miért nem dobják őket a tűzre? Gondolkodj kicsikét, annyi engedményt kapsz, mint én, pedig még a nejem se vagy. – ha nem is leszúrva, de megfejelve azért lettem, kicsit morranok csak fel, és nyúlok az orromhoz, eltörni nem tört el, viszont nem leszek holnap se mosolygósabb miatta.
- Átok vagy te nő! Ó, hát ha esetleg nem csaptad volna rám az ajtót két hete hamarabb közlöm veled. Hogy mi? Tényleg jól hallottam? – vigyorodom el, végül el is engedem.

Tárgy: Re: I believe in us Vas. Jan. 12 2020, 09:04

Legyintek csak a szavaira, kérnie sem kell, megteszem magamtól is.
- Yeong Jin, beléd is annyi ész szorult mint egy marék döglött lepkébe. Ezért is aggaszt a "dinasztiád", miféle ötszázadik? Nálad mégis mi számít romantikusnak? Bocsáss meg, de nem fogok a dugádba dőlni, mert te azt akarod, kereshettél volna arra ágyast is. Azért van szakadár régió mert egy érzéketlen tuskó család vagytok. Pompás, megkímélnél a szenvedéstől, még lehet élveznéd is a kivégzésem. - szinte félrecsapom a fejem. Csak mert koronaherceg, ne várja attól a nőtől akit el akar venni, hogy hipp-hopp a karjaiba vesse magát...
- Ez örökletes baromság lesz, már sajnálom a koronaheceget egyszer, ha megélem. Akkor meg lépj valamit, a helyben toporgás szarul áll neked. - morgok most már rá.
- Nem kellenek nekem ilyen "szívességek", vetesd őket tűzre, ha annyira zavarnak! - de inkább lefejelem őt. Hiába forrt fel a vérem a csókjára. Gonoszan nevetek kicsit, ahogy az orrához kap, megérdemelte.
- Meg is süketültél vagy álltó helyedben vagy ekkora barom? -kiabálok szinte vele, de inkább megkerülöm és újra kezdem fésülni a hajamat. - Jól hallottad, nem ismétlem meg, oszd be ahogy akarod. - most én duzzogok rajta. Miért ver engem a sors vele pont?

Tárgy: Re: I believe in us Szomb. Jan. 18 2020, 12:03

- Akkor légy az eszem, Eun Hui, ha már ilyen szépen megmondtad mennyi eszem is van. Ne aggódj a dinasztiám miatt, főleg, ha te leszel a gyerekeim anyja, majd öröklik az eszed, és a szépséged is. Szerintem elég romantikus voltam, még levelet is írtam, és virágot is vittem neked, azt a két hajtűt pedig én készítettem, amit hozzám vágtál. Nem akarok ágyast, egy nőt akarok az ágyamban, az pedig a leendő feleségem, nem egy ágyassal akarom felfedezni az örömöket, hanem veled. Persze, élvezném. – vágom rá dühösen. Komolyan, miért ennyire nehéz egy nő kedvében járni, főleg egy olyanéban, aki percenként változik, mint az időjárás.
- Biztosan csak férfiágon terjed, ha koronahercegnőnk lesz megússza a dolgot. Megőrülök tőled! – morgok vissza.
- Egy szóval se mondtam, hogy zavarnak. – arra azért tényleg nem számítottam, hogy le fog fejelni, de megérdemeltem, ezt mondjuk sosem fogom neki beismerni. Nem válaszolok a kiabálására, hagyom még egy kicsit, elértem, hogy ő duzzogjon miattam, ki akarom élvezni. Nem olyan sokáig mondjuk, mert magamhoz húzom, még egy hosszú szenvedélyes birtokló csókra. Ki fogom még ma hámozni ebből a kurva hanbokból,mert őt akarom, mindenestől.

Tárgy: Re: I believe in us Hétf. Márc. 09 2020, 18:36

- Ha szerencséd lesz, akkor kapsz egy épkézláb trónörököst... Próbálod magad kibókolni ebből a helyzetből is, komolyan? Jó, rendben, azok tényleg romantikus gesztusok voltak... De a hajtűt esküvőn illik adni! Igen, a makacsságod legendás, Yeong Jin, mit ne mondjak. Ha hagyni fogom magam egyáltalán... -fintorgok csak a dühös hangjára, én felőlem mérgeskedhet, ő jött be ide kopogás, minden nélkül és neki feljebb, hihetetlen.
- Remélem legalább egy gyerek rám fog ütni! - forgatom meg a szemeim arra, hogy megőrül tőlem, mert én is tőle sajnálatos módon!
- Akkor meg mit replikázol és fitogtatod a hatalmad, ó koronaherceg... - morgok rá, megérdemelte, hogy lefejeljem, nagyon is. De inkább megfésülködöm, addig sem látom mondjuk. Viszont meglepetten nyikkanok, ahogy magához von és megcsókol, de nem tudok neki ellenállni, szenvedélyesen viszonzom. Ugyanolyan birtoklóak vagyunk egymással, azt hiszem. Átkarolom a nyakát és a derekát, ha már ilyen jó helyen vagyunk, érzem, hogy miket tenne meg velem most. Egy kis perpatvar felszítja a vágyakat...

Tárgy: Re: I believe in us Csüt. Ápr. 16 2020, 00:13

- Ha szerencsém lesz akkor több gyerekünk is lesz…Dehogy próbálom, mindig bókolni fogok neked. Nahát valamit csak elismersz…micsoda nap. Kit érdekel mikor illik odaadni? Bagoly mondja Eun Hui, te is pont annyira vagy makacs, mint én. Nemcsak makacs, viszont türelmes is vagyok. – nyugszom le, még szusszanok is egyet. Komolyan néha tényleg azt szeretném, hogy egyszerű családban legyek, de nem, nekem a császáriba kellett születnem.
- Az előbb még hagyni se akartad magad, most meg már gyerekeket tervezel, eldöntenéd mit akarsz? –
- Ne morogj már annyit, ráncos leszel, és a végén úgy marad a gyönyörű arcod, bár akkor legalább tényleg hívhatlak boszorkánynak. – fel se veszem a morgását, eleget morogtunk már egymásra. Szerelmes vagyok, ehhez kétség sem fér, és nem bírom ki az esküvő napjáig, nekem most kell ez a nő. A lelkem legmélyén nagyon is örülök annak, hogy nem lett belém állítva se a fésűje, se a tőre, helyette inkább viszonozza a csókomat. Éppen csak egy szusszanásnyira engem el az ajkait, de utána megint birtokba veszem, és túrok a selymes hajába. Van még bennem annyi tartás, hogy engedélyre várok, még akkor is, ha nem szólalok meg, mert tényleg nem akarok úgy kilépni az ajtón, hogy leszünk egymáséi…

Tárgy: Re: I believe in us