Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 The arena called marriage

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: The arena called marriage   Pént. Márc. 17 2017, 20:44

I don't have a home anymore

Bűntudatom van. Tudom, hogy ki nem állhat engem a férjem, én pedig itt pattogok. Ez persze felveti a kérdést, hogy miért is vett el engem akkor egészen pontosan? Az én hibám az egész, apám miattam kínozza a férjem, a férjem miattam érzi magát kellemetlenül, én meg csak nézek ki az ostoba fejemből. Bravó Sigyn. Befejezem a főzést teljesen egy fél óra alatt és elmosogatok.
Síri csendben megyek az emeletre, mint valami kibaszott lepedőutánzat, szinte végigsuhanva a szobámba. Igen, külön szobában élünk a férjemmel. Milyen meglepő, ugye? Csendesen veszem elő a sporttáskám és kezdek el bepakolni, mikor az ajtónyikordulását hallom fél füllel. Pulcsikkal a kezemben pillantok Lokira, de rögtön vissza is kapom a tekintetem a táska felé.
- B-Bocsánat, hogy leteremtettelek. - hebegek, miközben remegő kezekkel a táskámba gyömöszölöm a ruhákat. - A hétvégére elutazom Beaumaris-ba. Lehet nem jövök vissza. A vacsora az étkezőasztalon.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Pént. Ápr. 07 2017, 17:43

All or Nothing

Próbálom nyugodtan nézni a plafont, miután elfoglaltam az ágyam. De nem igazán megy, fogalmam sincs miért nem hagyott még el. Vagy, hogy én miért jöttem megint haza, mert hidegen hagy, hogy az apósom megint meglátogatott. Lehet csak ezt akarom hinni, és a lelkem legsötétebb mélyén mégis vágyom a feleségem törődésére, igazából fogalmam sincs mit akarok vele. Ez a legijesztőbb, számomra legalábbis, hisz mindig tudom mit akarok. Pont ezért a feleségem, jelent pillanatban viszont arra gondolok, hogy jobb lenne neki nélkülem. Szabad lenne, én is.
Mint az árnyék úgy sétálok a szobájába, valami oknál fogva szeretném tudni mit csinál. Egyáltalán nem tetszik a látvány, pedig itt a lehetőség mind a kettőnk számára. Neki lehetőségek nyílnának, szabad lenne, akárcsak én.
- Megszoktam. – válaszolom nyugodtan, egy enyhe vállrándítással. – Végleges a döntésed, hogy nem jössz vissza? – fogom meg a kilincset, sarkon fordulnék, hogy hagyjam menjen, mégsem teszem. – Nem teheted ezt velem, az egyetlen biztos pont te vagy az életemben.– bököm ki hirtelen, és az ablakot kezdem el vizslatni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Pént. Ápr. 07 2017, 18:05

I don't have a home anymore

Reszketek. Az utolsó sejtem is képes lenne felordítani vagy elbőgni magát. A legrejtettebb kis zugában a lelkemnek tudom, hogy helyesen cselekedem. Nukleáris megoldás, de ez a helyes. Nem tehetem meg ezt vele, évezredek óta megy ez. De magammal sem. Sosem éltünk közös szobában, a csodával és önmagával határos, hogy lett így is két fiúnk. Én megpróbáltam. Számtalan alkalommal és csődöt mondtam. Csődnek érzem magamat is. Elbuktam. Itt az idő elengedni.
Meglep, hogy egyáltalán bejött a szobámba. Szerintem nem volt ebben a szobámban sem még eddig. Pedig pár éve már itt élünk. A kezeim nyárfalevélként rebegnek, ahogy elpakolom az utolsó kardigánt is. A szekrényem most tulajdonképpen kopár. Nincs rengeteg cókmókom. Talán éppen emiatt is, hogy ha egyszer elszánom magam, akkor az egész életem be tudjam zsúfolni egy táskába.
- Úgy 95%-os a valószínűsége. A könyveimért majd elküldöm anyát, hogy őrizze meg nekem őket. - böknék a polc felé, amikor az utamat állja. Ne, ne, ne... Így is a könnyeimmel küszködök. A szavaira látványosan megütközöm és hitetlenül szusszanok egyet.
- ...az egyetlen biztos pont? Az egyetlen biztos pont az életedben egy akadály, aki megpróbál napi szinten feleséget játszani, de mindig felsül? - a kezembe veszem a táskám és próbálok nem összecsuklani álltó helyemben.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Pént. Ápr. 07 2017, 18:36

All or Nothing

Megfordult már a fejemben ez az egész jelenet, de soha sem tudtam rá felkészülni igazán. Ezernyi lehetséges opció futott át az agyamon, volt közötte elmenetel, békülés, de az is, hogy folytatjuk tovább ezt az egész házasságnak csúfolt valamit. Mert valahogy mégis lett két fiúnk, ez meg nem elhanyagolható tény, akármennyire is szeretném azt hinni. Mondjuk azóta nem is tartózkodunk sokat egy légtérben.
- Jó, remélem akkor jön, amikor nem vagyok itt. Nincs kedvem vele beszélgetni.. – jegyzem meg összevont szemöldökkel, néha nem tudom eldönteni, hogy Sól vagy Glenr a rosszabb. Az útját állom, és tudom, hogy legszívesebben elsírná magát, ismerem ennyire. Szép is lenne, titokban figyeltem mindig.
- Mégis mindig folytattad, akárhányszor felsültél. Mindig itt voltál. Nem szeretném, ha magamra hagynál. Nem akarok egyedül lenni. Sigyn…kérlek. – kétségbeesetten nézek rá, szaggatottan veszem a levegőt, mintha mázsás súly ülne a mellkasomon. Végleg szétesnék, ha magamra hagyna, nem teheti ezt velem.
- Én..én..nem vagyok a legjobb férj, apának se voltam mintapéldány, de nem szeretnélek elveszíteni. - jegyzem meg nagyon halkan. Fogalmam sincs mit is érzek iránta valójában, nélküle ennél is rosszabb lennék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Pént. Ápr. 07 2017, 18:58

I don't have a home anymore

Ez az érme nagyon-nagyon régóta a levegőben forgott. Éppen ideje volt már, hogy landoljon. Mind két oldalán fájdalom és kínszenvedés van. Régóta gondolkodom. Régen naivan azt hittem, hogy valami változhat, lehetőleg a jobb irányba. De tisztába tettem magamban, hogy közöttünk semmi sem fog változni. Mert nincs minek változnia. A gyermekeink is inkább kerülnek minket, csak ne kelljen ezt látniuk. Ami rémesen fáj, mert Váli és Narfi a világom volt amióta megszülettek.
- Megkérem őt, hogy olyankor jöjjön és ne zavarjon. - szinte suttogom, ahogy a könnyeim próbálom elfojtani. Ennek egyszerűbben kellene mennie. Ugye? Sosem szeretett, elvenni is biztos azért vett el, hogy az erejét fitogtassa. Élete legnagyobb lehetőségét kínálom tálcán. Arról nem kell tudnia, hogy ezután sem keresném soha más férfi társaságát.
- Szánalmas vagyok, tudom. Éppen ezért lettem a hűség istennője. Ez... szerintem csak a megszokás beszél belőled. Loki, könyörgöm, ne nehezítsd meg ezt még jobban! - kitörnek belőlem a könnyek. A hajamba túrok a szabad kezemmel. - Azt hiszed, hogy nekem könnyű? Én csak neked akarok jót. - végül inkább az ablak felé pillantok, ahogy próbálom rendezni a gondolataim. A szavaitól viszont úgy érzem, mintha a Mjölnirrel sújtottak volna le rám.
- Senkinek sem volt könnyű, főleg nem akkor, mikor... - tudja, hogy arra gondolok, hogy a saját fia emésztőszerveivel lett kikötözve miután megelégelték az istenek a végtelen csúfolkodását. Az incidens, amikor a méreg csöpögött rá... Hála az égnek, hogy a Ragnarök után feltámadtak a gyerekeink is. Nagyot nyelek. - Még csak nem is szeretsz, Loki... Miért csinálod ezt? Őszintén, miért?

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Pént. Ápr. 07 2017, 19:52

All or Nothing

Én nem a jóságos istenek közé tartozom, ezért is vettem el úgy ahogy. Muszáj volt úgy csinálnom, nem hagyhattam életben a jegyesét, és nem állhattam volna Sólék elé, hogy adják nekem Sigynt, mert nem tették volna. Pedig távolról rajongással néztem a két fiamat, és Sigyn csodálatosan festett várandósan. Persze nem hitte volna el, ha mondom neki, miért is tenné? A csalók csalója vagyok, és a hazudozók hazudozója. Bármit mondhatok, kérdezhetek ő sem hisz nekem.
- Köszönöm.- húzom fel kissé az orrom, semmi humorom az anyjával találkozni. Ha a vörös összefut velem abból jó sosem származik. Ha meg ott a férje is, akkor nyílt utcán is képes vagyok teleportálni. Nem kedveljük egymást, elég erősen.
- Hűséges vagy, nem szánalmas. Nem, nem a megszokás beszél belőlem. De örülök, hogy jobban tudod mit gondolok. – fájdalmas fintort vágok a könnyeire, fogalmam sincs mit kéne ilyenkor csinálni, nem vagyok remek a kapcsolatokban, de ez tudott.
- Tudom.. – bólintok, sosem mondtam neki köszönetet azért, amit akkor tett, amikor kikötöztek engem, mert megunták a sok gúnyolódást. Máig nem értem miért fájt nekik az igazság. Még azt is jobban élvezném, hogy Thor pofán csap a Mjölnirével, mint a szavait.
- Sosem mondtam, hogy szeretlek, ez igaz. De elhitted volna, ha mondom? – kérdezem kíváncsian. – Akkor sem hinnéd el, ha őszinte lennék. Senki nem tud nekem hinni, elvégre ehhez értek. – vonom meg a vállamat fáradt sóhajjal. – Nem hinnéd el, hogy figyeltelek mit csináltál a fiúkkal, hogy felnéztem rád, hogy apjuk helyett is apjuk vagy. Nem hinnéd el, hogy nem erőfitogtatásból öltem meg a jegyesed, hanem mert azt szerettem volna, hogy a feleségem legyél. Máshogy nem tudtalak volna elvenni. Nem hagyta volna egyik isten sem, így meg nem tudtak csinálni semmit. – szinte könyörögve nézek rá, nem hagyhat el, abba belepusztulnék, és már így sincs lelkem..
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Pént. Ápr. 07 2017, 20:13

I don't have a home anymore

Egy szörnyeteg felesége vagyok. Nem tudom megszámolni sem, hogy hányszor kaptam meg ezt, mindhárom világ különböző tagjaitól. Sosem bocsájtottam meg neki azt, hogy miként vett el. Szinte erőszakkal, megkerülve az ősi törvényeket. Utána pedig amíg ő dorbézolt és ki tudja, hogy kivel meg mivel hált a hátam mögött, addig nekem anyaként kellett helyt állnom és mindig kerülő választ adni a kérdésekre, hogy "hol van apa?". El kellett bennük állandóan oszlatni azt, hogy nem azért nincs velünk, mert nem tartja őket érdemesnek a Lokison névre. Bár ki tudja... lehet ez volt az igazság.
Még jobban elfordulok, ahogy fintorog. Nem, nem akarom látni azt az arcot, amit az én szenvedéseimre vág. - Még egy ok, hogy távozzak. - teszem hozzá szinte lehelethalkan. Volt egy pillanat az évezredek során, amikor szerettem őt. Most viszont nem tudom. Egyszerűen csak rettegek.
- Ami a legjobban fájt, hogy akkor is csak magadra gondoltál és eszedbe sem jutott, hogy mindkét fiúnk elveszítettük. Akkor úgy tűnt, hogy örökre. - markolom meg a táska fülét. Én még emlékszem. Valahányszor ki kellett ürítenem a csészét, mindig ordított és engem szidott.
- Miért tettem volna? Minden tetted éppen az ellenkezőjét bizonyítja. - ingatom meg a fejem, letörölve egy könnycseppet. - Utólag nagyon könnyű bölcsnek lenni, Loki Laufeyson. De mostanra elidegenedtek tőlünk a fiaink is, akik mindig azt hitték, hogy utálod őket. Én pedig rettenetesen belefáradtam ebbe az egészbe. - sóhajtok egyet és a szobám küszöbének a másik oldalára teleportálok, hogy lassan leinduljak a folyosón. Csak ne állja az utam, csak ne állja az utam...

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Pént. Ápr. 07 2017, 21:00

All or Nothing

Ennyi? Vége lenne pár ezer éves házasságnak, mert belátta, hogy mi vagyok..Egy szörnyeteg, és mindegyik világ istene ezen a véleményen van. Pedig nem kéne rám mutogatni, a sajátjuk közül is rengeteg a hasonló, mint én. Ugyanolyan persze egyik se lesz. Próbálkozni azért lehet, nagyon vicces az erőlködésük.
Megforgatom a szemem az elfordulásra, mást nem teszek, ez van egy csődtömeg vagyok, nem tudom miért csodálkozik még ezen. Megszokhatta volna ennyi éven át.
- Mikor esik le végre, hogy önző vagyok? A fiaim igen is érdekeltek, de képtelen vagyok kimutatni mit is érzek valójában. A hazugság más, azt bármikor képes vagyok kiejteni a számon. – tárom szét kicsit a karomat. Nem fogom bizonygatni, hogy fontos volt mind a két fiam. Feleslegesnek tartom.
- Mert nem egy bolyhos nyúl vagyok. Nem vagyok jóságos tündérkeresztanya sem. – figyelem ahogy megfogja a táskát. El fog hagyni, ha nem csinálok valamit. Ha kell az egész világon keresztül követem, mintha a kibaszott árnyéka lennék, nem fogom elengedni, mert nem akarom.
- Igen, tényleg az. De ez van, nem tudok mit csinálni. – szusszanok fel halkan. Megvárom, amíg a lépcső felénél jár, s csak akkor teleportálok le az aljára.
- Csak egyszer mondom el, de nem fogom engedi, hogy elmenj. Nem akartam senkinek beismerni főleg magamnak nem, hogy te vagy számomra a legfontosabb. Tudom, hogy a világ barma címét én viselem. De akkor sem hagyhatsz el, belepusztulok abba. – hatalmas szemekkel pislogok rá, ennél jobban már nem tudok könyörögni, bár azt se tudom, hogy ez annak számít-e. Megemberelem magam – oké, ez sértő, isten vagyok , de mindegy – és elé lépek, szinte felé tornyosulok, de nem teszek semmit.
- Ha menni akarsz menj, ha erre van szükséged, mert későn láttam be, hogy szeretlek. – suttogom szinte csak magamnak, majd lehajolok, hogy puha csókot nyomjak a homlokára, és felsétáljak vissza a szobámba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Pént. Ápr. 07 2017, 21:30

I don't have a home anymore

Nem vagyok ostoba, a közhiedelemmel ellentétben. Mert az én hátam mögött is megy a locsifecsi, hogy én csak tétován végignéztem mindig is, ahogy megaláz a férjem. Tudom. Valószínűleg ezért is mentem le a térképről majdnem egy évre a Tanács döntése után két hónappal. Meg más okból is... Amit most már egészen biztosan sosem fogok vele közölni.
- Nos, reméltem akkor egy pillanatra, hogy egyáltalán szíven üt a haláluk és a tény, hogy a Narfi beleivel voltál kikötözve. De nem... Még csak erre sem voltál képes. Az egyetlen dolog, ami megy neked, az mások ócsárolása és a hazugságok hálójában üldögélés. - egyetlen, éjsötét pillantást vetek rá csak a könnyeim függönyéből.
- Nem... Te egy megtestesült rémálom vagy, aki álomnak képzeli magát olykor. - szusszanok szinte lemondóan, cinikusan. El akarok menni... ha kell a világ másik végére is. Nem bírom tovább, meg fogok ebbe bolondulni. Lassan kaptatok le a lépcsőfokokon, mikor ő a lépcső aljára teleportál. Toporzékolni tudnék már. Miért? Mi a bánatért nem enged el? Ennyire szeretne kínozni? Látni a szenvedéseim?
Megállok és úgy hallgatom végig a mondandóját. Hallucinálok vagy tényleg könyörög? Szabályosan nyekkenek egyet, mikor azt mondja, hogy én vagyok a számára a legfontosabb... és hogy belepusztulna abba, ha elhagynám. Egy részem nekem is egészen biztosan elpusztulna, ha kilépek. Most már zokogok. De belém szorul az is, ahogy az előttem lévő lépcsőfokon megáll és még így mennyivel magasabb. Már szinte el is felejtettem, hogy mekkora a különbség kettőnk között. Hallom minden szavát és szükségem van egy percre, hogy feldolgozzam. Ugyanolyan csendesen lépdelek vissza és bevágom a szobámba a táskát, majd az ajtajához lépek.
- Két nap... Ha komolyan gondoltad, amit a lépcsőn mondtál és nem csak egy újabb hazugság, akkor két napod van bizonyítani. - nem merek ránézni sem, ahogy befejeztem fordulok is kifelé.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Pént. Ápr. 07 2017, 23:36

All or Nothing

Akármennyire hihetetlen, de szíven ütött a fiaim halála. Megkönnyebbültem, amikor újra éltek, és gyűlölöm annak is a gondolatát, hogy Narfi beleivel kötöztek ki. De persze ebből senki nem tud semmit, mert azt hiszik semmi nem érdekel saját magamon kívül.
- Arra születtem, hogy ócsároljak, és átverjek mindenkit. Az a háló pedig nagyon kényelmes. Fogalmad sincs mit éltem át, amikor a fiúk meghaltak. – jegyzem meg csendesen, mármint magamhoz képest.
- Arról nem tehetek, hogy vannak halandók, akik nem a rémálmot látják bennem. Nem vagyok mindenki szemében szörnyeteg. Nincs ezzel baj. – a cinizmusa meg nem hat meg, nagyon nem. Hisz belőlem is ömleni szokott, meg a szarkazmus is, főleg mikor hülyét csinálok az emberekből. Azt meg naponta szoktam, istenekkel már ritkábban találkozom.
De már könyörögtem neki, elmondtam, amit akartam, most már rajta függ minden. Ennél több kell, ha azt szeretném, hogy maradjon, viszont valamit akkor is ki kell találnom. Ahogy felérek a szobámba felsóhajtok, majd leülök. Nem gondoltam volna, hogy visszajön. Szavaira felkapom a fejem. Két nap? Azt se tudom mit csináljak..Mielőtt véglegesen kilépne, pattanok fel, és kulcsolom az ujjaimat a vékony csuklója köré, hogy magamhoz húzhassam.
- Egyetlen egy istennőt viselek el, és szeretek, az pedig te vagy Sigyn. Fogalmam sincs mit vár el tőlem, egy muskátliban több az érzelem, mint bennem. -  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szomb. Ápr. 08 2017, 00:01

I don't have a home anymore

Skadi kegyetlensége nem ismer határokat... Akkor értettem meg igazán, hogy miért vált el tőle Njörd is. Amit az ázok a gyermekeimmel tettek, majdnem összeroppantott teljesen. Az egyetlen dolog, amit akkor csinálni tudtam, hogy próbáltam az átokfajzat férjemet menteni. Utána pedig mikor újra várandós lettem, akkor előle is elrejtettem a lányunk.
- Ahogy én arra, hogy menthetetlenül hűséges legyek hozzád. A fiaink azzal a tudattal haltak meg és támadtak fel, hogy az apjuk nem szereti őket. Ezért sem hajlandóak velünk beszélni. A mai napig úgy gondolják, hogy nem kellettek az életedbe sosem, csak hátráltattak volna. - szusszantom.
- Nem is lennél rémálom, ha nem azon ügyködnél minden lélegzetvételeddel, hogy miként keserítsd meg az életem. Vagy legalább egyszer elmondtad volna, hogy miért viharzol ki mindig, ha pár percnél többet töltök a szemed előtt. - gondolhattam volna, hogy hasztalan a tőlem szokatlan hangnem. Én... nem vagyok cinikus és gonosz. A diákjaim szerint jó hallgatni engem, mikor órát tartok, mert sosem dörrentem rá senkire.
Kettőn áll a játszma. Én ultimátumot adok neki. Amit valószínűleg meg sem érdemel egyáltalán. De azok után, hogy kvázi szerelmet vallott, én érezném magam a legrosszabbul, hogy ha faképnél hagynám opciók nélkül. Meglep, hogy felpattan és utánam siet. Mit siet, még a csuklóm is megfogja! Fibrillálni fog a szívem, ha így folytatja. Főleg, amikor magához húz. Szinte tehetetlen engedelmességgel mozdulok felé.
- Az igazság az, hogy... én is szeretlek. Akárhogy tagadom magamnak is. Ne itt kattogj. - bökök kicsit a homlokára, majd a szívére. - Hanem itt.
- Ki fog hűlni a vacsora. - nyögöm ki végül zavaromban.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szomb. Ápr. 08 2017, 01:51

All or Nothing

- Te választottad a hűséget, nem én mondtam, hogy legyél az. Szeretem a gyerekeimet, csak nem tudom kimutatni. Nekem nem voltak remek szüleim, fogalmam sincs mit kellett volna velük tennem. Veled igazán beszélhetnének, én vagyok az, aki elfordult tőlük. – szusszanok fel halkan, az anyjukat nem kéne büntetniük, mert én idióta vagyok.
- Nem is fogok változni ezen a téren, aki megérdemli, annak rémálom lesz az élete, általam. Nagyon is élvezem, ha szenvednek. Csak akkor viharzok ki, ha törölközőben vagy. – jegyzem meg kissé durcásan. Nos, nem nagyon bírom, ha az van rajta, vagy nyitott ajtónál fürdik, mert nem figyel.
De szerelmet vallottam neki, ennyi év után már illett. Mondjuk, ha nem mondja azt, hogy ő elhagy, akkor valószínű, hogy maradt volna minden a régiben. A kis ujjamat nem mozdítottam volna érte. Most pedig meg kell erőltetnem magam, ha nem akarom véglegesen elveszíteni. Szerencsémre nem szökik meg, ahogy csuklójára fonom az ujjaimat. Pedig simán teleportálhatott volna, igaz, akkor utána megyek.
- Te is tudod, hogy fejben tudok kattogni, a szív nálam nem játszik. – ingatom meg a fejem sóhajtva. Nem szokásom az érzelmeimet előtérbe helyezni, inkább használom az eszem.
- Na és? Feltalálták már a mikrót. – vonom meg a vállam, nem most fogom elengedni, ha már itt maradt, akkor ki is használom az időt. Két napot kaptam bizonyítani, és meg is teszek mindent, hogy velem maradjon. Óvatosan simítok végig az arcán, végül csókot lopok tőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szomb. Ápr. 08 2017, 13:00

Compromise your reality

- Nem, én téged választottalak. Odin is megmondta, hogy a házasságot nem tudja eltörölni, de nem kell veled maradnom. - mutatok rá a tényre, ami miatt annak az istennője vagyok, ami. Lehet ez neki eszébe sem jutott, hogy ő az oka. - Tudom, nem is a te hibád, hogy rossz családból jöttél. Beszélnünk kellett volna akkor, de ez már nagyon késő bánat. Én meg pincsi módjára követtelek mindig. Nem hibáztatom őket, amiért kizártak engem is az életükből. - sütöm le egy kicsit a tekintetem. Elég sok rossz döntés szárad a lelkünkön.
- Amit sosem értettem, hogy miért csinálsz. Láttál már annál kevesebben is, én sem húzom el a csíkot, mikor kijössz a fürdőből törölközőben. - most énrajtam a sor, hogy bevágjam kicsit a durcát.
Én kényszerítettem ki belőle az őszinteségi rohamot, ezt most már tudom. De abban a pillanatban az tűnt a leglogikusabbnak, hogy ha lelécelek az életéből. Ezért is gondoltam először a megszokásra a részéről. Hogy egyszerűen csak a napi rutinja része lettem és nem akar új dolgokhoz szokni. Egy évet sem bírt, mikor 1220-ban eltűntem előle elsőnek. Akkor visszatértem mellé, de irtózatos árat kellett fizetnem azért. Most nem fogom magam hagyni. De az érintésének nem olyan könnyű ellenállnom.
- Akkor nagyon nehéz lesz bebizonyítanod, hogy szeretsz. - billentem félre kicsit a fejem. Muszáj lesz megtanulnia, hogy ha nem akarja azt, hogy az Államokig menjek.
- De... - pislogok egyet meglepetten. Nyugodtan lehet naivnak nevezni, de nem értem, hogy miért mondja most ezt, én is tudom hogy létezik a mikró. Akkor esik le, mikor megérinti az arcomat és az ajkai összeforrnak az enyémekkel. Óvatosan, szinte kislányos félénkséggel viszonozom a csókját és reszkető kezem a mellkasán nyugtatom meg.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szomb. Ápr. 08 2017, 13:55

All or Nothing

- Oké, akkor engem választottál. Pedig el is mehettél volna. De inkább a szenvedést választottad. - ingatom meg a fejem kissé értetlenül. Mert velem élni tényleg egy hatalmas szenvedés. Még akkor is, ha ritkán szólok hozzá, a jelenlétem se egy kellemes dolog.
- Ahonnan én jöttem azt nem lehet családnak nevezni. Neked volt, sőt van családod, nekem nem volt, mert nem tudom, hogy is kell családot alapítani. Igen, tényleg úgy követtél engem..a többiek pedig bolondnak néztek téged. - nézek rá kissé fájdalmas tekintettel. Ó, igen fájó pont nálam, hogy nem volt normális családom. Csak egy jött-ment voltam az Ászoknál, aki idegesítette őket.
- Azt csinálom, amihez értek. Mások tönkretételéhez nem kell magam megerőltetni egy kicsit sem. - a törölközős megjegyzésére megvonom a vállamat, nem hinné el, ha azt mondanám, hogy ő az egyetlen nő, akit akarok, a többinek a nevére se emlékszem, sőt néha az arcukra se. Számomra Sigyn az igazi.
Akkor nem voltam magamnak beismerni, amikor 1220 után elhagyott, és egy év után találtam meg. Talán, ha akkor nyitok felé helyre jöttünk volna. Nem pedig most szenvednénk, mert szenvedünk. Ő menne, én meg a saját érzéseim miatt vagyok kétségbeesve.
- Pedig tényleg szeretlek, de nem tudom, hogy tudnám neked megmutatni. - esetlenül pislogok rá. Jobban fáj ez az egész , mint a méreg ami az arcomra folyt a fagyos ribanc miatt.
- Segíts, kérlek.. - susogom halkan a csók előtt, átsuhan az arcomon egy mosoly a viszonzása miatt, s megfogom a mellkasomon pihenő kezét.
- Nem leszek jobb isten, de jobb férj akarok lenni. - jelentem ki határozottan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szomb. Ápr. 08 2017, 14:22

Compromise your reality

- Rettenetesen makacs tudok lenni... Legelőször abban a hitben voltam, hogy ha megölted a vőlegényem, csak azért, hogy a tiéd legyek, akkor van remény arra, hogy épkézláb kapcsolatunk lehet. Hát természetesen tévedtem. - húzom el picit a szám. Még emlékszem a végtelenül esetlen udvarlási kísérleteire... az arcára, mikor közöltem vele, hogy már van vőlegényem. Meg az önelégültségére, mikor felfedte magát az oltárnál.
- Ki tudja, talán bolond is vagyok. - sóhajtok egyet reszketegen. Mert számomra is kérdőjeles az épelméjűségem.
- De előlem elmenekülsz, ha lengén öltözök... - ciccentek egyet a nyelvemmel. Ki tud kiigazodni rajta?
Amikor elmenekültem előle Rótával várandósan, akkor is ő járt az eszemben. Eir szerint egyáltalán nem volt egészséges dolog tőlem. Mert, ha nekem vagy Lokinak ártani akarnak, akkor már-már hobbiszerűen a gyermekeinken keresztül teszik. Én pedig nem viselem jól a gyerekeim szenvedését... de a férjemét se mondjuk.
- Akkor nagyon egyszerű a helyzet. Ne sakkozz a fejedben, csak... légy önmagad, ne szorítsd magad korlátok közé. - kínszenvedés ez az egész. De ki mondta, hogy egy működő házasság könnyű dolog?
- Segítek. - súgom vissza, majd a mellkasára döntöm a fejem, ahogy a kezem megfogja. Muszáj leszek neki elmondani... Főleg a kijelentése után.
- Loki... Iszonyú nagyot hibáztam. - pillantok fel rá. - Nem azért menekültem el előled 800 éve, mert megelégeltelek. - a tekintetem lesütve hebegek kicsit, ahogy megpróbálok koherens gondolatokat formálni. - Én nem tanúskodtam ellened a Tanácsban. Akkor jöttem rá, hogy a gyermeked várom. De nem is mondtam el a szüleimnek sem; amikor megtaláltál, akkor pedig az érdekében hátrahagytam Eirrel a lányunkat. - kitörnek belőlem a könnyek.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szomb. Ápr. 08 2017, 14:54

All or Nothing

-Bocsánat, hogy nem váltottam be a reményeket, amiket elvártál. - szusszanok fel halkan. Esetlenül udvaroltam neki, aztán jött a forró víz, el van jegyezve, akkor pattant el bennem valami, ami miatt meg is öltem a vőlegényét. Akkor éreztem magam a legjobban, és nem érdekelt Sigyn arckifejezése sem. Pedig a döbbenet a násznép arcán..arra a mai napig emlékszem.
- A feleségem vagy..Lehetséges, hogy az vagy. - jelenik meg az arcomon egy pimasz vigyor, de hamar eltüntetem.
- Na és aztán? - vonom fel az egy szemöldököm, legyintek is hozzá, hogy kár ezen a témán lovagolni.
- Ah, ez sokkal könnyebb mondani, mint csinálni. - fintorgok egy picikét, neki lehet, hogy megy, viszont nekem ez egy nagyon új, és ingoványos terep. Legalább itt van velem. Figyelmesen hallgatom végig, meg kell emésztenem, így is túl sok minden történt az elmúlt fél órában, amire nem voltam felkészülve. Óvatosan letörlöm a könnyeit, mielőtt megszólalnék.
- Kicsit haragszom rád..De gondolva a fiúk esetére, ez volt a legjobb, amit tehettél. De akkor, amikor megtaláltalak miért nem mondtad? Szüksége lett volna rád..ránk.. - nézek rá kiskutya szemekkel. - Eir tudja egyedül? - ölelem magamhoz gyengéden.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szomb. Ápr. 08 2017, 15:11

Compromise your reality

- Csak buta remények voltak, nem elvárások. Nincs miért bocsánatot kérned. - ingatom meg kicsit a fejemet. Nem mintha az eredeti jegyesemhez azért mentem volna hozzá, mert szerettem, hanem azért mert hasonló rangban voltunk. A szüleim jó partinak vélték. De az, aki évezredek óta a házastársam végső soron, ő a kezébe a sorsát. Meg az enyémet is.
- Most, hogy így mondod lehet kérek egy elmeorvosi vizsgálatot. - sandítok a szemtelen vigyorára. Ha nem lenne ilyen törékeny a helyzet, felképelném.
Egy morranással felelek arra, hogy sikerült megkerülnie a témát. Pedig érdekelt volna. Ha tudom az okát, akkor nem csinálom többet. De így nem fogja megúszni, akármennyire is szeretné.
- Megpróbálni attól még megpróbálhatod. - pillantok rá gyengéden. Lehet aprócska, törékenynek tűnő vagyok az ázok között is, de apám végtelen vakmerősége tombol bennem. Ami egyrészről megmagyarázza azt is, hogy miért vállaltam be azt, amit. Elmondani is fáj neki, nem lepne meg, ha ebben a pillanatban még meg is gyűlölne. Hüppögök egyet halkan, ahogy letörli a kóbor könnycseppjeimet.
- Én gyűlölöm magam... Sosem fogok magamnak megbocsájtani. Az tűnt a legbölcsebb lépésnek, ha Róta sem tudja kik a szülei és te nem is tudsz a létezéséről. Én csak biztonságban akartam tudni... Tudom, tudom... - rázom meg a fejem, de az arcomon látható, hogy mennyire fáj: rémesen. - Igen... Ő állapította meg, hogy várandós vagyok és akkor megeskettem, hogy titokban tartjuk mindketten. Ez azóta sem változott szerintem. - bújok hozzá és ölelem át remegve.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szomb. Ápr. 08 2017, 22:53

All or Nothing

- Ha te mondod. – ráhagyom, nem fogok ezen vitatkozni. Akkor is jobban járt velem, mint azzal a gyökérrel. Jó, ez nem igaz, de ő hozzá se önszántából ment volna hozzá. De legalább velem azért maradt, mert eldöntötte.
- Hajrá, biztos találnak majd valamit, de engem ne vigyél el, tudom magamról, hogy nem vagyok normális, és inkább vagyok őrült, mint épelméjű. – örülök, hogy nem firtatja tovább a törölközős témát, eléggé mocskos dolgokat tudnék vele művelni, nem kell erről tudnia.
- Próbálkozni fogok, az is haladás már, nem? – sóhajtok fel egy kicsit. Viszont a hír, a lányomról, akit sosem láttam..nem bírom felfogni, egy pillanatra le is fagyok, ami vicces lenne bizonyos helyzetekben, most egyáltalán nem az. Nekem teljesen mindegy mikor mennyit, és mekkorát hazudok, vagy mit titkolok el, de Sigyn nem ilyen. Fogalmam sincs, hogy bírta ki eddig.
- Éppen elég, ha magadat gyűlölöd, az enyémre nincs szükséged, hisz tudod milyen az, akit nem bírok. Azt tetted, ami neki jó. Nem lett volna a legbölcsebb abban az időben felvállalni, hogy van egy gyereked tőlem. Felhasználták volna ellennünk..elég volt a fiúk esete. – óvatosan simítok végig a haján. – Valószínű, bár nem tudom melyikünkre ütött. Lehet sejti, hogy nem Eir az anyja. – magamhoz ölelem, s a hátán pihentetem meg a kezem.
- Itt az ideje normálisabb dolgot összehozni, és megkeresni őt is.. – ha már elkezdem ezt az egészet, akkor legyek normális apa is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szomb. Ápr. 08 2017, 23:48

Compromise your reality

Ráhagyom én is. Bőven rangon felül házasodtam így. Lehet a szüleim fontosak, de ez leginkább a Tanács miatt van most már. Az isteni középosztályban lét adott apámnak egy egyedi és megismételhetetlen bölcsességet. Talán ezért is kaptam elsőre rá a tekintetem, mikor Loki felfedte magát az oltár előtt. Viszont meghoztam a saját döntéseim. Amik mellett ki is tartok.
- Aki törölközős neje elől menekül, az nem is feltétlenül százas. - üm, nem, nem fogom teljesen annyiban hagyni. Mármint... mi történt? Amikor utoljára alulöltözötten voltam előtte, utána kilenc hónappal gyermeket szültem. Ráadásul nem udvariassági kör volt...
- Használd bölcsen az idődet. - sóhajtok én is. Időre játszik. Viszont eléggé lesújtja a mondandóm. A titkolózás nem az én fortém, az mind ő, csakis ő. De ténylegesen abban a hitben csináltam mindent, hogy a lányunkat védem vele. Van egy balsejtelmem, hogy ez a lépésem még a faromba fog előbb-utóbb és inkább előbb, mint utóbb harapni.
- Tudom. Az idők végezetéig kínozni fog, hogy nem láthattam felnőni. Éppen attól rettegtem. Minden kanyarban árnyakat láttam. Semmilyen garancia nem volt arra, hogy Széth vagy Árész fogdmegjei nem jönnek utánam, csak azért mert terhes vagyok vagy csecsemőm van. - ösztönösen fúrom a fejem a mellkasába, magamba szívva az illatát. - Fogalmam sincs melyikünkre ütött, Eir tartja a szavát és kettős vakságot tart Rótát illetően, ha látom is. Könnyen lehet. - bár szerintem már Loki is sejti, hogy a neveink súllyal bírnak. Az övé azt jelenti, hogy összetörni. Az enyém azt, hogy diadalmas barátnő. Róta pedig... A szavaira felpillantok rá. Apám szekerére, egy ilyen magas férfinak miért egy ilyen pici nő kell...
- Ez elég rendesen kétértelmű volt tőled is. Van egy érzésem, hogy mi nem találjuk meg őt előbb, ő hozza házhoz a poklot.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Hétf. Ápr. 17 2017, 23:56

All or Nothing

- Mondj valami újat, édesem. Tudom, hogy nem vagyok százas, nem is kell folyamatosan emlékeztetned rá. Meg egyébként is megteszi más is, hogy milyen vagyok. – rántok egyet a vállamon. Ha nem ő, akkor az anyja, vagy az apja.  Meg egy páran, de ők a főbbek, akik nap, mint nap zargatnak.
- Nem is szeretném elszalasztani az utolsó lehetőségem. – de persze sikeresen lesokkolt. Ennyi éven át hallgatózni. Eltitkolta, hogy van egy lányunk. Mondjuk eléggé meglepő, hogy eddig nem mondta el. Úgy látszik tanult tőlem, ami egyébként nem baj, legalább biztonságban tudhatta.
- Nem mintha tartani kellett volna Árésztól, ő addigra már jégre lett téve. De Széth-el lehettek volna gondok, ez igaz, hiába nincs ereje.  – egy pillanatra elmosolyodom, ahogy a mellkasomba fúrja a fejét. – Akkor majd kiderül, hogy melyikünk vérét örökölte jobban, előbb vagy utóbb. – gondolkodom el egy pillanatra. Kíváncsi vagyok rá, ez természetes, mégis csak a gyerekem. Akármennyire is hihetetlen elképzelni, mert nem mindig figyeltem rájuk, ott van a fiúk esete, de akkor sem csináltam semmit, amikor Odin lelökte a többit.
- Nem tudom, hogy most mit értettél félre, de arra céloztam, hogy normálisabb család, mint ami jelen pillanatban van nálunk. Nem tudom, én hamarabb megtalálnám, nem akarok poklot, kivételesen. – másnak szívesen teszem tönkre az életét, és zúdítom a nyakába a pokol legrosszabbját , viszont a sajátomba nem akarok.
- Egyébként mi is a vacsora? – érdeklődöm kíváncsian.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Civic studies teacher
⌲ Hozzászólások :
21
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Szer. Aug. 30 2017, 22:19

Compromise your reality

- Szerintem éppen eleget sokkoltalak egy napra, nem gondolod? Szokatlan is lenne tőlem, ha most állnék neki egy új hobbi elsajátításának, főleg annak. - szusszanok egyet halkan, tudom, hogy ő a fekete bárány mindig mindenhol, a gyűlölt és megvetett.
- Nem tudom, hogy kinek bocsájtanék meg nehezebben akkor... Neked, mert elrontottad megint vagy magamnak, amiért egyáltalán megadtam a lehetőséget. - pillantok félre mellette egy pillanatra. Minden hosszabb házasság vagy kapcsolat hoz magával szövődményt, nálam ez ilyen ellesett kis trükkökben és titkokban mutatkozik meg.
- Nem bírtam volna ki, ha elkapnak úgy. De azt sem, ha te találsz rám. Az az én magánháborúm volt a világgal szemben, noha engem nem kínzott semmi sem igazán. - vallom be halkan neki, immár leginkább csak az ingébe szuszogva. - A tiéd. Azt hiszem, hogy nem kérdéses, hogy leginkább rád üthetett ő is. - csóválom meg kicsit a fejemet. Még várandósan éreztem, hogy a lány az apja vére. Lehet külsőre ő is inkább rám üt majd, de csak amíg ki nem nyitja a száját. Loki pedig csapnivaló apa volt mindig is.
- Én is erre gondoltam! Mindegy... Jelenleg semmink sincs, csak lógunk a levegőben. De még így is könnyen lehet, hogy pokol lesz a vége, tudod milyen gyerekeink születnek. - teszem hozzá azért halkan, mert van kettő amelyik a háta közepére sem kíván se minket, se mást akinek köze lehet hozzánk.
- Flygande Jakob, ahogy szereted. - pislogok rá a kérdésére. Az előbb még nem érdekelte, hogy mit güriztem a konyhában.

POTUS
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

skandináv istenség

⌲ Foglalkozás :
Businessman
⌲ Hozzászólások :
19
⌲ Tartózkodási hely :
London
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 16.

TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   Vas. Szept. 24 2017, 22:10

All or Nothing

- Szerintem már vagyok annyire meglepődve, hogy ne érdekeljen mivel sokkolsz még. Nem lepne meg, de örülök neki, hogy nem sajátítasz el újabb hobbit. – mert tényleg éppen elegen vetnek meg, és utálnak, az övére már nincs szükségem.
- Magadnak biztos nem, mert évekig emésztenéd magad, hogy miért adtál nekem még egy esélyt, amikor az összeset elbaltázom.De nekem se, sőt megsem érném valószínű, mert egy páran tennének róla, ha megint sikeresen megbántalak. – valószínű nem egy Skadi-szintű büntetést szabnának ki a fejesek, főleg, ha az anyósomékon múlik az egész.
- Viszont esélye lett volna akkor is, mindegy, úgy döntöttél ahogy a leghelyesebbnek gondoltad. Nem foglak hibáztatni érte, noha egy kissé zavar, hogy nem ismerem. – sóhajtok fel halkan, és óvatosan simítok végig a vállán. – Ó, szóval újabb káosz született. – bólintok egy egészen aprót, nem vagyok az apák gyöngye, mégis elvannak a gyerekeim, jó utálnak, de azonkívül nincs más, nem is tervezek velük találkozni. Nem vagyok hülye, hogy összefussak bármelyikkel is, abból nem lenne kedves csevely.
- Évek óta csak lógunk a levegőben, az a hatalmas helyzet. Igen, tudom milyen gyerekeink vannak, még úgyis, hogy nem ismerem őket, és nem is akarom őket megismerni, azt hiszem. Mármint ennyi év után nem lenne sok értelme, főleg úgy, hogy látni se akarnak. – rántom meg a vállamat könnyedén, vannak dolgok amiben nem fogok változni, ez is egy ilyen.
- Éppen elhagyni készültél, és a kedvencemet főzted? Utolsó vacsora? – pislogok rá homlok ráncolva. De nem is igazán várok választ, mert a vállamra kapom, és besétálok vele a konyhába, csak ott rakom le, habár egy kézzel is tudnék enni.
- Lehetséges, hogy kéne pár nap nélkülem, mondjuk Walesben, az ilyen működik a halandóknál, nem? - kérdezem kíváncsian.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: The arena called marriage   

Vissza az elejére Go down
 
The arena called marriage
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Egyesült Királyság :: Anglia :: London-
Ugrás: