Claw our way up their system
Repeating simple phrases, someone holy insisted, I want the markings made on my skin to mean something to me again

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Az istenek évszázadok óta békében élnek egymással. Nem volt ez mindig így, mielőtt 1220-ban az Istenek Tanácsa létrejött volna, a görög istenek gyakran piszkálták, csatáztak a skandináv istenekkel, az egyiptomiak próbáltak ebből kimaradni, ám Széth úgy gondolta, hogy remek alkalom átvenni a hatalmat, az összes isten felett. Ebben volt társa is, a csalás istene Loki, valamint Árész, mert az utóbbi kedvelte a vérengzést, az pedig hatalmas pusztítással járt volna, ha a három hatalom egymásnak feszül. Ám az egyiptomi isten türelmetlensége miatt hamarabb mért csapást a tanácskozókra, mint az eltervezett időpont. El is bukott a kísérlete, hogy megöli a Tanács fejeit. Persze, a cinkostársait is bemártotta, Árész büntetése hasonló lett, mint Prométheuszé, csak a háborúmániást a világ leghidegebb pontjához láncolták, Héphaisztosz nagyon élvezte a dolgot. Széthet megfosztották a hatalmától, csupán a halhatatlansága maradt meg, egészen addig, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a visszakapására. A triumvirátusból a legjobban Loki járt, vele nem tettek semmit, egyszerűen nem tudták rábizonyítani, hogy valóban benne lett volna a keze az összeesküvésben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megúszta, lehetséges, a két másik isten bosszút forral ellene. Szerencsére a főistenek megegyeztek abban, hogy hol telepednek le. Szétosztották maguk között a világot, sőt az Alvilágban is sikerült megegyezésre jutni. Azóta a béke tartós, vannak rebellisek, akik próbálják a szárnyukat bontogatni, rendszerint le is törik nekik.
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Hétf. Nov. 20 2017, 19:22

Hétf. Nov. 20 2017, 19:16

Hétf. Nov. 20 2017, 18:39

Vas. Nov. 19 2017, 20:42

Vas. Nov. 19 2017, 14:52

Szomb. Nov. 18 2017, 20:36

Csüt. Nov. 16 2017, 15:37

Szer. Nov. 15 2017, 23:53

Szer. Nov. 15 2017, 20:31


Share | 
 

 Erdő mélye- Blaise & Floyd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Erdő mélye- Blaise & Floyd   Csüt. Márc. 23 2017, 20:08


Blaise and Floyd
Floyd Acelynn McNair feje már majd szétrobban attól a nagy zajtól, ami a szórakozó hely hangfalaiból árad. Nem is érti, hogy csúfolhatják ezt az emberek ezt zenének, mert ő, alig ha tudja élvezni. Mondjuk talán vicces is, hogy pont az ő tulajdonában van a helyiség és szinte sosincs kedve ide járni. Mostanság inkább vonul el a külvilágtól valami elhagyatott csendes helyre, ami általában vagy az egyik haverjának a kevésbé forgalmas biliárd termét jelenti, vagy valami ijesztő szellem járta helyet, ha már tényleg elege van az emberiségből. Itt nyugodtan elmélkedhet aztán, mik azok a mozzanatok, amik kiestek emlékezetéből. Nyugtalanul keresgél, kutat, de még mindig nem kapott választ egy kérdésére sem.
Unottan támasztja a fejét kis „irodájának” asztalán. Már kedvenc whiskyje sem érdekli, amit oly nagy kedvességgel raktak le elé, hátha ez elűzi, azt a gyilkos pillantást a szeméből. Pedig most még dühös sem volt, csupán már megszokásból maradt rajta. Egy halom papír felett könyökölt kezében egy tollal, de már két órája ült fölötte úgy, hogy bele sem nézett. Gondolatban messze járt, így még azt se nagyon vette észre mikor benyitottak hozzá. Egy régi papír kellet a számára szellemként felbukkanó nőnek, amit ésszerűen az asztal alsó fiókjában óhajtott megkeresni. Ekkor vette észre, hogy zárva van. Még eddig sose tűnt fel neki hiszen, még eddig nagyon nem kellett oda nyúlkálnia. Gyorsan ki is adta az iratot és neki állt keresni valamit, amivel feltörheti a zárat.
Az apjáé volt, így nem lepődne meg, ha fegyvert találna benne. Mondjuk azt a fiókot ritkán zárta, hogy kéznél legyen vész esetén. Fúrni is kezdte az oldalát, hogy mi lehet benne, ami ilyen nagy titok. Egy negyedóra szöszmötölés után talált is pár hasznos eszközt és neki ugrott, hogy feltörje. Egy jól hallható kattanás máris jelezte, hogy a kapu nyitva áll és egy nagy lendülettel, húzta is kifele helyéről. Egy halom kacat volt benne. Legalább is első ránézésnek annak tűnt. Nem is értette, hát miért kellet ezeket úgy dugdosni. Nincs köztük túl sok minden, pár régi kép és néhány…. Régi kép?! Mit keres itt a gyerekkori fotója? Egyáltalán róla mióta vannak ilyen képek? Homlokát ráncolgatva nézegette az egykori veszélyes bűnöző képeit, ami csupa babaképből állt. Hát ezt aztán nem gondolta. Mindenre tippelt csak erre nem. Még a végén kiderül, hogy titokban szíve is volt, az öregnek, csak a sok füstölés eltömte… Aztán kezébe akad egy olyan példány, amin rajta van az egész család: édesanyja, apja, nagyapja, nagybátyja és egy… lány. Az a lány, akit néha még lát az álmiban. Az, akit nem tud hova rakni. Az a lány, akit ugyan nem ismer még is sírva kell fel miatt, az éjszaka közepén. De ez már egy jel, hogy közeledik a célhoz. Egy ideig még gondolkozva nézi a képet, majd eszébe jut, hol is készülhetett.
Gyorsan mindent vissza rámol, csak azt az egy fotót dugja zsebre, és kabátját magára dobva sebesen indul kifele. Motorjára felpattanva aztán meg sem áll az erdőig, minek közepén volt régi házuk. Már el is felejtkezett róla. Itt még nem is nézet szét, pedig sokáig éltek itt.
Léptei gyors és hangos volt, ahogy bakancsa alatt összeroppantak a gallyak és az avar. Nem is szándékozott kommandózni elvégre is, kit találna itt ilyenkor? Csak a hülye jön ide az éjszaka kellős közepén. Vagy esetleg egy pszichopata, aki a hulláját igyekszik elrejteni itt. Az sem zavarta volna, ha tényleg így van és valaki épp gödör ásásban ügyeskedik, sőt talán még segített is volna neki, hogy addig levezesse feszültségét. Arra viszont nem számított, hogy tényleg lesz valaki más is a környéken. Nagy menetelése közepette ugyan is felbukkant előtte egy srác, ami kicsit meg is ijesztette. Nem volt ő nyúlszívű, csak hát, egész végig a földet bámulta néha fel-fel nézve, és azért még őt is meglepte, hogy a sok fa után egy másikfajta óriásba ütközik.
Homlokát ráncolgatva pillantott az idegenre. –Segíthetek?
music: Boomboomnotes: remélem elmegy kezdőnek Embarassed  ● words: 629 ● ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Tanul még
⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Tartózkodási hely :
Davin család körül
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.
⌲ Kor :
18

TémanyitásTárgy: Re: Erdő mélye- Blaise & Floyd   Csüt. Márc. 23 2017, 20:23



first step in the forest
tag: Floyd // words: 561 // Lesz ez még jobb is <3

A korhadt faágak az avar között folyamatosan ropognak Blaise Maximilian Davin talpa alatt, ahogy halad egyre beljebb a már jól ismert jelöletlen úton. De hogy mit keres éjnek évadján egy 17 éves fiatal srác az erdő közepén látszólag teljesen védtelenül? Méghozzá nem is csak látszólag; hisz hiába az apja óvó utasítása, hogy bárhova is mennek, vigyenek magukkal legalább egy kisebb fajta tőrt, valahol a ruhájukban elrejtve, a fiatal vadász sosem képes a kezébe venni semmiféle fegyvert, hacsak nem nagyon muszáj. Így mondhatni valóban elég védtelen lenne bárki, és bármi ellen, ha esetleg nem egyedül lenne az erdőben. De hát már nem először van itt ilyen időben, és eddig mindig megúszta. Még a nevelőszülei sem jöttek rá soha, hogy néha éjjelente kijárkál, mindig időben hazament.
És nem... Még véletlenül sem alvajáró a gyerek; igaz, kissé kómás, lassú járásából, és ahogy Szorongatja Tigris, a plüssállatkáját, egészen biztosan ez szűrhető le. De ő teljesen éber. Legalábbis teljesen tisztában van azzal, hogy ő most hol van, és miért van ott, és ha bárki hozzászólna, biztos, hogy tudna válaszolni. Csupán csak fáradt, kialvatlan, és még mindig érzi az egy órával ezelőtti pánikrohamának hatását. Mert megint rosszat álmodott. És ilyenkor nagyon nehezen tud csak elaludni. De az erdő furcsa mód mindig megnyugtatja; hisz itt egy árva lélek sincs, mert normális esetben még ő maga is messze elkerülné este az erdőt, de az utóbbi hónapokban teljesen rászokott arra, hogy ha nem tud visszaaludni, kiszellőzteti a fejét egy kicsit. Még szerencse, hogy annyira nincs messze ez az erdő a házuktól, így mindig könnyedén eljut ide.
Már maga sem tudja, miért pont ide jött első alkalommal is. Talán csak megszokott volt a környezet, hisz az apjuk rendszeresen idehozza ki őt, és a többi estvérét, mikor úgy gondolja, hogy rájuk fér egy kis edzés; olyan pedig elég gyakran van, már csak Blaise miatt is. Furcsa módon pont emiatt tartja olyan megnyugtatónak, mintha csak azt érezné, hogy itt semmi baja nem eshet, annak ellenére, hogy azok az órák, amiket itt tölt el nevelőapjával és testvéreivel, eléggé kínkeservesen telnek az esetek kilencven százalékában. De most igazán nincs is ereje ezen gondolkozni, ahogy a tök ugyanúgy kinéző fák mellett sorra halad el, próbálva rájönni, hogy jó irányba tart-e a kifele vezető úton. Meredten bámulja a földet, és tényleg csak arra koncentrál, hogy nehogy akár véletlenül is eltévedjen, mert most már épp ideje lenne hazamennie. Épp ezért nem is hallja meg időben a közeledő lépteket, csak amikor már késő. Vagyis amikor megszólítja őt az idegen. Ha akarná se tudná titkolni, mennyire megijed a jelenlététől, egy fél lépést is hátrál, és még a tigrise is kiesik a kezéből - amit egyébként még maga sem tud, miért hozott magával, egyszerűen csak a kezében maradt, miután felöltözött, hogy elinduljon egy kis éjszakai sétára.
- Hogy? Nem, én csak... - és még kezével is meghatározhatatlan mozdulatot tesz, jelezve, hogy ne is foglalkozzon vele, mert ő valójában nincs is itt, és nem is szorul segítségre. Szinte süt róla, hogy tart a férfitól, hisz egy épeszű ember sem mászkál ilyenkor az erdőben... Hacsak nem valami gyilkos, vagy valami más, rettegettebb bűnöző, aki csak úgy szórakozásból mászkál az erdőben, és ijesztgeti az ártatlan fiúkat akik ilyenkor sétálgatnak itt mit sem sejtve.
- Szóval én... Izééé... Már itt sem vagyok... - és azzal a lendülettel kapja is fel a plüsst, amit leejtett, és fejét lehajtva, meredten bámulva a földet indul meg, hogy minél gyorsabban elhaladhasson mellette...
girlwhowaited @ (cttw)(shine)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Erdő mélye- Blaise & Floyd   Csüt. Márc. 23 2017, 20:30


Blaise and Floyd
Már lassan egy éve annak, hogy céltalanul kutat emlékei után. Nem is érti, hogy ez idő alatt miért nem húzta ki azt az istenverte fiókot. Talán már két lépést előrébb járna, de végül is jobb később, mint soha. Igaz, ez annyira nem bírja megvigasztalni. Kíváncsisága nem hagyja nyugodni, így az éjszaka közepén felpattan „lovára” és az iszonyatosan nagy zajforrást elhagyva, az erdő felé indul.
Már rég járt erre, főleg így sötétben, de még bekötött szemmel is eltalálna régi házukhoz. Ám eddig eszébe se jutott kijönni ide. Most is feleslegesnek lehet érezni sietségét, mert ilyen sötétben, alig ha látna valamit. A körülmények is ellene vannak, hiába lenne teli hold, ami reflektorként világítaná be az egész teret, ha a felhők úgy is olyan sűrűn takarják ki a képből.
Nem túl nagy területről van szó, még is egy idegen könnyen eltévedne ennyi kiköpött egyforma fa között. Neki viszont nem okoz gondot még ennyi év kihagyása után sem. Gyerekként is sokat lófrált kint egyedül. Már mélyen beleszívódott elméjébe az összes útvonal. Nem számít senkire sem, hiszen még is kinek támad, kedve kiruccan egy kis éjszakai túrára? Azt se érti ő miért indult el. De meglepetésére a sok fa és avar után lábakat pillant meg maga előtt. Egy kicsit meg is lepődik és meghátrálva néz fel, ki az, akibe majdnem beleütközött. Meglepetésére nem egy gyilkost vél felfedezni hulla ásás közepette, hanem csak egy igen magas fiatal fiút. Amivel még nem lenne semmi kivetnivalója, de mikor meglátja, a plüsst a kezében kicsit összeráncolja a homlokát. Nem tudja elképzelni mit, kereshet itt egyedül és hirtelen csak annyi jut eszébe, hogy talán az egyik elmegyógyintézetből szökött meg, mert még azt sem találná furcsának és akkor lenne valami értelme a tigrisnek is. Mármint melyik épeszű tizenéves fiú járkál kint éjszaka a szabadban egy játékot ölelgetve? Max csak a sört szorongatnák a korabeliek. Ezért is szólítja meg, mert azért ő se egy szívtelen vadállat akármennyire is törekszik rá.
-Jól vagy? – pislog felé, amint látja, hogy mennyire zavarba esett. Ránézésre nem tűnik számára túlzottan őrültnek de, hát ezt így ránézésre nem is mindig lehet megállapítani. Mondjuk az is végig fut az agyán, hogy lehet csak alvajáró, aki nem rég tért észhez. Bármelyik is áll a háttérben lehet, nem árt neki a segítség. –Nem vagyok, bűnöző nem kell menekülni! Még a végén felbuksz itt… Na meg a kijárat arra elég hosszú lesz…- sóhajtva forgat szemet és felé fordul. –Egyébként mit csinál itt egy kölyök ilyenkor? –vonja fel szemöldökét és karba tett kézzel lép közelebb. Mert végül is érdekelte, melyik elmélete igaz. Na meg magára se akarta már hagyni, nehogy felbukjon, vagy elvesszen itt a rengetegbe.
music: Boomboomnotes: <3  ● words: 433 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Tanul még
⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Tartózkodási hely :
Davin család körül
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.
⌲ Kor :
18

TémanyitásTárgy: Re: Erdő mélye- Blaise & Floyd   Csüt. Márc. 23 2017, 20:39



first step in the forest
tag: Floyd // words: 598 // Lesz ez még jobb is <3

Talán nem normális, hogy éjnek évadján kint mászkál az erdőben, hisz ki tudja milyen alakok mászkálnak itt ilyenkor. Mondjuk valami pszichopata, vagy egyéb romlott elméjű szociopata gyilkos, akiknek szokásuk ebben az erdőben elásni az áldozataikat, mert ki akarná pont itt keresni a hullákat? Persze, biztos valakinek felmerül ez a gondolat is a fejében, de valljuk be, hogy elég nagy ez az erdő ahhoz, hogy a rendőrök lusták legyenek átkutatni minden négyzetméterét. Ezért is jönnek általában ide gyakorolni Blaise-k is a családdal, mert errefelé a kutya se jár, ha nincs vadászidény; igaz, akkor sem olyan közkedvelt hely ez az erdő, hisz vadak sem nagyon vannak is, max néhány kósza apróság, akiket kár lenne elejteni, még csak hasznuk sem lenne belőle.
Maga sem tudja megmondani, miért, de ha itt van, akkor mindig megnyugszik. A rémálmai után, mikor még a Tigrise ölelgetése sem nyugtatja le, és űzi el a rossz álmokat, már hónapok óta ide jár ki. Szinte heti rendszerességgel, ha nem sűrűbben, és nagy szerencséjére még sosem kapták rajta a szülei. Biztos a frászt hozná rájuk, ha egyszer az éjszaka közepén benyitna valamelyikük hozzá, és nem találnák az ágyában. Biztos kapna rendesen ezért, de amíg semmi baja nincs, minden rendben van, nem? Eddig legalábbis sose történt vele semmi, és soha nem is találkozott senkivel, mindig időben visszaért, elkerülve mindenféle bajt. Egészen mostanáig. Nem gondolta volna, hogy pont most fog bárkibe is botlani, ezért nem is figyel a környezetére, csak megy előre, amerre hiszi, hogy kell mennie. Gondolataiból pedig egy ismeretlen hang rántja ki, amitől nem kicsit ijed meg. Még a plüsse is kiesik a kezéből, amit... Nem is tudja, miért hozott magával. Csupán csak a kezében maradt, mikor elindult otthonról. Ha nem figyel, akkor szokása az ilyesmire. Ezt pedig most eléggé cikinek tartja.. Egy idegen előtt, aki nem mellesleg lehet bárki... Egy gyilkos is akár. Hisz milyen épeszű mászkálna itt ilyenkor?
- Soha jobban. - mosolyodik el halványan a kérdés hallatán, aztán csak magához szorítja a plüsst, és fejét lehajtva indul is útnak. Nem tudja, ki ez az ember, és annak ellenére, hogy kettejük közül ő a magasabb, még nem feltétlenül az erősebb is. Igaz, ha kel, tud harcolni, de nem hiszi, hogy el tudna bánni vele is. Hisz ki tudja, miféle lény ez az ismeretlen, így jobbnak látja megfutamodni, míg teheti. Csak épp nagy sajnálatára a másik ezt nem így gondolja. Így egy nagyot sóhajtva torpan meg, végig leszegett fejjel.
- De... Ötven lépés a kidőlt fától, aztán a fura szív alakú mohával megjelölt fa mellett balra fordulva már csak egyenesen, és ott a kijárat. És a... - mondja fel automatikusan a szöveget, amit a szülei már elég rég megtanítottak neki, mikor még első alkalommal jöttek ki ide. Azóta már vagy milliószor hallotta, és ő maga is felmondta, így ha lehet fogalmazni, még álmából felkeltve is el tudja mondani, hogy lehet kijutni az erdőből. És csak ezután pillant fel a fára, amin emlékei szerint ott kéne lennie annak a mohának, de... - Nincs semmi... - sóhajtva fordul meg, és indulna tovább, a másik irányba, de ismételten csak az idegenbe ütközik, így megtorpan, a kérdés hallatán pedig még néhány lépést hátrál is, igyekezve megtartani a látszólagos nyugodtságát, ami egyébként már rég elveszett valahol félúton.
- Öhm... Sétál? - pillant fel rá bizonytalanul, beharapva az ajkát. - Szokásom, és... Eddig még sosem találkoztam senkivel, szóval... Nem vehetnénk úgy, hogy veled sem futottam össze itt? Na? - villant felé egy apró mosolyt is, és aztán meg sem várva a válaszát indul... na meg. Csak épp már nem biztos abban, hogy merre is kell mennie, így csak megtorpan, és körbenéz.
Merre is van a kiút?
girlwhowaited @ (cttw)(shine)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
3
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.

TémanyitásTárgy: Re: Erdő mélye- Blaise & Floyd   Csüt. Jún. 29 2017, 21:52


Blaise and Floyd
Elég bosszantó érzés, ha az ember elfelejt valamit. Még akkor is, ha a legapróbb dologról is van szó. Már az is nagy nyugtalanságba hozza az embert, hogy „Úristen, még is mit felejtettem el?”, s ha órákat tölt vele, akkor se jut többre, de talán egyszer beugrik magától is. De akkor már lehet, hogy késő ugye. Így van ezzel Floyd Acelynn McNair is. Csak nála a bökkenő ott kezdődik, hogy nem egy apró dolgot felejtett el, hanem egy bizonyos –talán még fontosnak is tűnő- személyt, akit mostanság lát az álmaiban. És a másik probléma az, hogy azt a bizonyos nőt még mindig nem ismeri. Egy év eltelte után se sikerült a nyomára akadnia. Még csak azt se tudja, hogy ki volt, vagy, hogy hívták és, hogy még is hová tűnt. Mert arra biztos nem kell rákérdezni, hogy ki miatt nincs már. Minek is kéne? Még is, hány olyan ismerőse van, aki sose mond neki semmit és mindig csak hátráltatja az életben? Ki más lenne, mint a drágalátos nagyapja? Tudja, érzi, hogy Ő van benne a dologba, ahogyan azt is, hogy biztos fontos személy lehetett, ha már nem tud róla. Bárkit kérdez is meg róla, érdekes módon senki sem tud semmit sem. Pedig a dolgozók fele már akkor is a családnak dolgozott, mikor a kép készült, s még is. Mintha csak valami szellem lenne, aki csak a képek erejéig jelent volna meg. A családtagoktól nem is mer rákérdezni, mert, ha megtudják, hogy valamit kiszimatolt, akkor nagy bajban lesz. Még maga sem tudja miért, de az biztos, hogy erről még nem kell tudnia annak a két férfinek. Így is csak óvatosan kérdezgeti az alkalmazottakat, keresztkérdésekkel és komolytalanul, nehogy beköpjék az idős férfinak, de azért valami kis morzsát hátha elejtenek.
Most is, ha nem nyitja ki azt a bezárt fiókot, biztos nem jutna sokra. Hiszen anélkül, lehet, hogy eszébe se jut kimenni ahhoz a régi házhoz az erőben. Hiszen egykoron az az övéké volt, sokáig is éltek benne, míg nem tűz ütött ki az erdőben. Azóta költöztek be a városba és szinte ki se mentek többet, ahhoz a helyhez. Legalább is ő nem tud erről. Bár lehet, csak azt hiszik, hogy a ház már rég leégett, így nem is aggódnak érte. Akkor viszont van egy rossz híre a számukra: Pechükre még nagyon is egyben van az épület, csupán már benőtte a gaz és már történt vele pár dolog, de Floyd nagyon jól tudja, hogy nem veszett oda a tűzben. Éppen ezért is dönt úgy, hogy a hajnal örömére otthagyja a hangos zenét és inkább tesz egy felfedező túrát.
Nem finomkodik, hagyja ropogni a lába alatt az avart, hiszen pár mókust és nyulat kivéve, ki járna erre? A gyilkosok csak tán nem ilyenkor ássák a gödröt. Gondolataiba belefeledkezve azonban majdnem neki megy valakinek, ami kicsit azért meglepi. Egy aranyos gimnazista srác egy plüss tigrist ölelgetve? Melyik elmegyógyból szökhetett? Vagy netán alvajáró lenne? Hiszen mi másért jöhetett volna még ide, éjnek évadján egy plüssel? –Hm, szépen megtanultad a versikét, de van egy olyan érzésem, hogy rossz helyen fordultál be valamikor. – kuncog fel halkan, de azért aranyosnak tartja, ahogy próbálkozik. –Sétál? Ilyenkor? Már nem, azért de miért pont az erdőbe, s nem egy biztonságosabb helyen? Mi van, ha történik valami veled? – billenti meg a fejét és kíváncsian pislog rá, karba tett kézzel. –Vehetnénk, de tekintve azt, hogy azt se tudod merre vagy lehet szükséged lenne erre a gyanús alakra. –vigyorog rá azzal a bájos mosolyával. –De persze, ahogy gondolod… Én már itt se vagyok, csak aztán itt ne ragadj nekem, mert ritka gyenge térerő mellett, még a segítséget is nehezen tudnád idehívni. – von vállat és azzal a lendülettel, már fordít is neki hátat, hogy tovább tudjon menni a ház irányába.
music: Boomboomnotes: <3  ● words:610 ● ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Foglalkozás :
Tanul még
⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Tartózkodási hely :
Davin család körül
⌲ Csatlakoztam :
2017. Mar. 22.
⌲ Kor :
18

TémanyitásTárgy: Re: Erdő mélye- Blaise & Floyd   Vas. Aug. 20 2017, 16:40



first step in the forest
tag: Floyd // words: 724 // Lesz ez még jobb is <3

Eleinte észre se veszi, hogy eltévedt. Sőt, egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy jó irányba megy, hisz ő csak követi az évekkel ezelőtt jól megtanult mondókát, amit az apja minden testvérének, és neki is megtanított, hogy ne tévedjenek el. Na persze ha az ember fia csupán csak vakon követi a sorokat, nagy eséllyel megtörténhet ez is. Mert ugyebár kis elemlámpát vagy bármi fényforrást luxus használni, így azt a kevéske fényt is csupán a Hold adja, már amennyire be tudnak szűrődni a fénysugarak a lombok között. És igen, normális ember ide az éjszaka közepén be nem tenné a lábát, de Blaise valahogy más. Ő amúgy is rengetegszer volt már ebben az erdőben, tekintve, hogy az apja rendszeresen ide hozza ki őket a testvéreivel edzeni. Mert egyébként vadász létére elég sok mindentől fél, amitől amúgy még egy átlagos ember sem tartana. Ott vannak például azok a rémálmok. Noha tudja ő is, hogy az nem valóság, hogy az csupán egy álom, és hogy a valóságban ez nem történhetne meg ismét, és hogy nem kéne, hogy ennyire felzaklassa. Mégis, van amikor már a tigrise sem képes arra, hogy megnyugtassa. Akkor jön ki ide, mert tudja, érzi, hogy itt nincs semmi olyan ami vagy aki bánthatná, még ha más egészen más véleményen is van. De őt az erdő nyugalma és csendje egészen megnyugtatja, mondjon neki bárki bármit.
Igaz, eddig még soha nem tévedt el. És most sem gondolja azt, hogy ez megtörténhet vele, hisz ismeri már az erdőt. Legalábbis ő úgy gondolja, hogy ismeri. Na meg persze eddig soha nem találkozott senkivel. Talán ha percekkel ezelőtt a jó helyen kanyarodott volna be az egyik öreg fa mellett, akkor minden bizonnyal ezt a találkozást is megúszta volna. De most… Úgy tűnik nincs menekvés. S noha magasabb is az ismeretlennél, nem tudja ki ő. Nem tudja, hogy milyen szerzet, hisz bármiféle szörnyeteg rejtőzhet amögött a még Blaise számára is csinos arc mögött. Ahogy az is lehet, hogy talán kicsit túlreagálja a dolgot, s csupán csak beképzeli magának a veszélyt. Bár még ha csak egy egyszerű ember is a vele szemben álló, még lehet nála erősebb, hisz a magasságbeli fölénye nem jelent általában semmit. Ezt már az öccse mellett is megtanulta. Így nem is bíz semmit a véletlenre, szép lassan hátrálni kezd, hogy baj esetén minél könnyebben el tudjon szaladni a másik elől; igaz nem biztos, hogy sikerrel is járna, de más lehetőséget nem lát, tekintve, hogy a plüssén kívül semmi nincs nála.
- I-igen… va-va-valószínű… - szegi le a fejét, és egy hatalmasat nyel, s még egy pillanatra le is hunyja a szemét, ahogy igyekszik rájönni, hogy vajon hol is ronthatta el az egészet. Gondolatban vissza is pörgeti az ide vezető utat, hátha az segít neki rájönni, hol fordult le rossz irányba. Bár talán az idegessége miatt már nem is tudna pontosan ugyanoda visszatérni, és csak még jobban eltévedne, mint most.
- Mi-mindig ide jövök, ha nem tudok aludni… elég gyakran és eddig… eddig sose találkoztam senkivel. Na meg… Egy született vadász meg tudja magát védeni bármilyen helyzetben… - kivéve, hogy Blaise M. Davin nem született vadász, és még saját magával szemben se tudja megvédeni magát. De aztán bevillan neki az apja szigorú arca, és az egyetlen mondat, amit talán többször is mondott annál a kis mondókánál is: ne mondd senkinek, hogy vadász vagy, csak ha biztosan tudod, hogy kivel állsz szemben. Erre pedig ijedten kapja fel a fejét, s még mielőtt a másik bármit is mondhatna, heves kéz és fejrázással kísérve javítja ki a szavait. - Mármint… Ezt is felejts el, jó? A lényeg, hogy meg tudom magam védeni… Elméletileg… - bár ezt az utolsó apró szavacskát már csak halkan motyogva teszi hozzá, ahogy félrerúg egy kis faágat. Mert elméletben tényleg képes még a közelharcra is. Sőt, mindközül talán az megy neki a legjobban, arra néha még büszke is az apja. De hogy ezt élesben is meg tudná-e tenni? Arra már elég kicsi az esély.
- Várj!! - kicsit habozva még nyúl is utána, de hamar visszahúzza a kezét. S ha visszafordul láthatja rajta, hogy nem tudja eldönteni, mi lenne a helyes, hogy mit kéne csinálnia. Nem tudja, hogy megbízhat-e ebben az idegenben, avagy nem. És mégis vállalja a kockázatot, bár eléggé nehezen tudja erre rávenni magát. De érzi, hogy nem lesz semmi baj, talán jól fogja tenni, ha megbízik benne. - Apa le fogja szedni a fejem, ha nem érek haza még mielőtt felébredne, szóval… Se-segítenél kijutni innen…?
girlwhowaited @ (cttw)(shine)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Erdő mélye- Blaise & Floyd   

Vissza az elejére Go down
 
Erdő mélye- Blaise & Floyd
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Amerika :: New York :: Külváros-
Ugrás: