Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Kedd Nov. 13 2018, 23:08

Kedd Nov. 13 2018, 22:24

Hétf. Nov. 12 2018, 14:44

Kedd Nov. 06 2018, 00:08

Hétf. Nov. 05 2018, 11:28

Vas. Nov. 04 2018, 22:46

Csüt. Nov. 01 2018, 21:46

Csüt. Nov. 01 2018, 18:09

Szer. Okt. 31 2018, 17:58


Share | 
 

 Somewhere in Greece~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

⌲ Hozzászólások :
29
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Somewhere in Greece~   Kedd Szept. 05 2017, 21:25

to Electra
Ez a kirándulás kezd egyre furcsább formákat ölteni, meg kell mondjam. Először is, nem számítottam másra, ilyen szexi valakire pedig aztán végképp nem, de hát férfi szemmel nézve is elképesztően gyönyörű, még ha az előbb el is akart bájolni odakint, hogy ne kövessem. Az azért nem olyan egyszerű, voltaképpen titán vagyok, erőm teljében szóval nem éppen gyenge figura, de tény hogy ritkán van szükségem az erőmre. Most volt régóta először, hogy kihúztam a szakadékból Electrát, és nem is sietős elengedni, kioldalazunk a rúnatábláról, a megmaradt, ép jeleket követve szépen sorban. Hagyom, hadd szorongassa az ingem, és kabátom, nem zavar különösebben, még valami jó érzést is kelt bennem, hogy ennyire szüksége van a kapaszkodóra de persze nem ismerné be. Nem is hozom szóba, egyszerűen engedem neki.
- Egészséges önkritika - kuncogok fel ahogy előások a kis hátizsákomból egy köteg fáslit, és betekerem a sérülését, legalább kosz ne menjen bele. Mindig van nálam ilyen kis túlélőkészlet. Ki tudja mikor jöhet jól, és ezeket már rutinból pakolom be ha kirándulni indulok. Hányan akartak már velem jönni, de sosem hoztam senkit el, nem magyaráznám meg, hogy éltem túl olyasmit, amibe egy ember simán belehal.
- Oké, akkor megyek - szólalok meg, ahogy nekiindulok. Figyelem, ahogy előrenyúl, én visszább húzódok addig, hadd tanulmányozza és a végén feltárul az ajtó, ahogy az illúzió szertepattan, és nem áll már más az utunkba csak egy korhadt fadarab, ami még mindig impozáns. Ahogy előrébb araszolok, elcsúszik egymás mellett a testünk, és nagyon is jól érzem puha kebleit a mellkasomnak nyomódni, és nagy erőfeszítés kell hogy ne legyen érezhető jele az érzéseimnek, de végül oda nyomakodok az ajtóhoz és belököm finoman, de még nem lépek be. Utolsó csapdára számítok, ám nem történik semmi, így teszek egy lépést befelé.
- Egyenlőre nem látok semmi olyat ami csontokra utalna. Pók és gyík az bőven van, és hé ott egy patkány! Az asztalon teríték, az egyik lefelé fordítva, szanaszét pergamenek és tekercsek. Ládákban valami por, és száraz növények, a polcokon üvegek... - tudósítom hogy mit látok magam előtt és még beljebb lépek, jobban körüllesek, de lépteim is nagy port kavarnak, a padlón álló vastag kosz miatt.
- Előbújhatsz - pillantok hátra a vállam felett rá, hogy ha már idáig eljöttünk, eljött akkor nézzen is körül. Esetleg a többi helységbe is benézek előtte ha szeretné, úgyis csak körbejárni akarok, és felskiccelni az elhelyezkedést a kis noteszembe, majd kidolgozom a rajzot később.

Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

félisten

⌲ Foglalkozás :
Egyelőre kristályszökevény
⌲ Hozzászólások :
35
⌲ Tartózkodási hely :
Etna
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.
⌲ Kor :
767

TémanyitásTárgy: Re: Somewhere in Greece~   Vas. Szept. 17 2017, 20:30

Don’t mess

with me…

Cam & Electra
Valamiért… elképesztően megnyugtat a tudat, a helyzet, amiben most vagyok. Ahogyan a karjaiban tart, ahogyan az ingét markolom s még miután a lábam földet is ér, még percekig képtelen vagyok elengedni. Egyszerűen… nem akarom. Olyan megnyugtató, olyan kellemes, s ez a fűszeres illat, ami belőle árad, ami olyan kifejezetten férfias, egyszerűen elbódít. Mégsem maradhatok így, plusz mikor rádöbbenek, hogy tulajdonképpen bújtam az ingébe, enyhén szólva is zavarba jövök s úgy eresztem el, mintha égetne. Micsoda őrültség, képtelenség. Bizonyáéra az izgalom és az ijedtség miatt csinálom ezt, csakis ez lehet az indok rá, miért érzem magam olyan átkozottul jól a karjai között. Figyelem, ahogy erős kezei határozottan mégis gyengéden kötözik be a sérült lábam. Sóhajtok egy halkat s felkelve, magam mögött hagyva saját önnön gyengeségem inkább a cél felé fordítom az arcom. El kell jutnunk, el kell érnünk most már az otthonomba. Mialatt ezt mantrázom magamban, valósággá látszik válni az álmom. Úgy fest, a végéhez ért az utunk. Nagyon boldog vagyok, de amikor lopva Cameronra pillantok, valahogy elszomorodom. Akkor… ennyi volt? Eddig tartott az ismeretségünk? Végtére is… egy titánnak van jobb dolga, mint egy börtönéből szabadult félvér boszorkányt pátyolgatni. A varázslatot megszüntetem az ajtón s hagyom, hogy mellettem előre másszon. Igaz, bármennyire is húzom össze magam, a domborodó részeimen nem tudok csökkenteni, így szinte az ajkamba harapva kellett elviselnem, ahogy az izmos felsőteste elsikamlik a melleim előtt, ezzel is hergelve az érzékeim, melyeknek ékes bizonyítékai lesznek ágaskodó bimbóim. Nem győzök görnyedni és takarni, hiszen bár vastag bársonyból készült a ruhám, annyi réteg nincs rajtam, hogy teljesen eltüntesse a reakcióm nyomát. Én inkább mögé bújok, jobbom körmét rágicsálva. Hümmentek egyet, s hallom ahogy belép, ahogy megcsap a dohos porszag odabentről. Jó pár pillanatig leszorított pillákkal várok, s csak bólogatok arra, amit hallok. Nagyot dobban a szívem, mikor a lefordított tányérról beszél. Ezek szerint úgy ettek minden áldott nap, hogy képzeletben engem is itt tartottak. Bár itt lehetem volna, bár minden másként alakult volna. Mikor elhangzik az a megnyugtató szó, mely magába foglalja hogy nincsenek itt a nővéreim maradványai, egyszerre könnyebbülök meg s fog el a szorongás. Akkor elkapták őket, és talán el sem temették, talán egy tömegsírba vetették őket. Mélyet sóhajtok s belépdelek az egykori otthonomba. Puha érintéssel, ujjam hegyét húzom végig a bútorokon, megcsodálok mindent s észre sem veszem, de mosolyom fölött gurulnak kövér könnyeim.
- Bocs a rendetlenségért…
Suttogom elhalóan, valamiért úgy érzem, illő elnézést kérnem, elvégre az én otthonomba tért be, s mindenhol csupa kösz minden. Átnézem a könyveket s a szórakoztató irodalmat ott hagyom, ellenben a növény és varázskönyveket magamhoz veszem. A növények már használhatatlanok, ellenben a porított változatukat szintén elteszem. Némi keresgélés után, kissé megkopottan, de megtalálom a varázsigét, ami megment minket a visszaúttól. Boldogan szaladok oda Cameronhoz, ki közben a jegyzeteivel van elfoglalva.
- Nézd, ez kivisz minket egyből.
Pillantok rá könnytől csillogó szemekkel, szélesen mosolyogva. aztán lehorgasztom a fejem, szipogok egy párat s még egyszer körbenézek.
- Mehetünk? Menjünk… már…
Nyüszítek a végére s tehetetlen dühömben megint ott kötök ki, ahol olyan jó. A mellkasának vetődtem, kis kezeim a kabátját gyűrik, míg én az ingébe temetett arccal zokogok. Percekig így maradok, aztán, ha sikerült sírás nélkül elmondanom az igét, minden szó nélkül aktiválom a rúnát, és újfent ott vagyunk a bejáratnál, puha fű van alattunk, az ég pedig lassan szürkébe fordul. Háttal állok neki, a falat nézem, a jeleket. Végigsimítok rajtuk, s bezárul a nyílás. De nem tudom elengedni. Fáj, szörnyen fáj.
- Köszönöm és bocsánat, amiért raboltam az idődet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
29
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Somewhere in Greece~   Pént. Nov. 03 2017, 01:20

to Electra
A vulkán belseje, nem is tudom milyen. Ahogy haladtunk lefelé, elképzeltem már hogy vajon mi fog ránk várni, a legrosszabb forgatókönyvre is készültem, de úgy tűnik épségben megússzuk ezt a kis kalandot így.
Ahogy benyitok a helységbe, alaposan egy szakértő szemeivel nézek körül, hogy mennyire kihalt, vagy mennyi esélyünk van mondjuk egy hullát találni valahol, de szerencsére semmi, és így be merem engedni Electrát is aki második hátizsákként tapad a hátamra, amit mondjuk nem is bánok. A keblei így is érezhetőek, és kissé bánom amikor elhúzódik hogy megkeresse azt a varázsigét. Én addig kis jegyzetfüzetet húzok elő, és felskiccelem a szobát, és a többi helységet is bejárom. Végül is ezért jöttem eredetileg is, és így később részletes leírást fogok tudni csinálni, rajzokkal tarkítva. A bocsánat kérésére csak rávigyorgok.
- Ugyan, egy ideje nem járhattál itthon, és lehetne rosszabb is hidd el. A szobám látnád amikor kutatómunkát végzek és minden talpalattnyi helyen van valami - vigyorodom el, hiszen az azért őskáosz szokott lenni, de végül mindig megtalálom amit keresem. A káosz közepén pedig én szoktam ülni laptoppal az ölemben és mellette korsónyi kávé mennyiség. Ahogy visszajön, végignézek rajta megint, és megint csak megállapítom hogy felettébb vonzó jelenség.
- Azért most hálás tudok lenni hogy nem kell ezeken a csapdákon még egyszer átmászni. Nem is igen tudnánk a rúnás terem lazán beomlott - sóhajtok fel, ahogy befejezem a szoba berendezéseinek skiccelését és a lefordított tányért is lerajzolom, mert az is fontos eleme a felfedezésnek. Lassan összecsukom a kis noteszem és  a mellényzsebembe tűzöm a tollat is.
- Mehetünk, mehetünk na... nem kell sürgetni - mosolyodom el, és felkészülök a kimenetelre se előtte megint rám borul. Magamhoz húzom, és óvón ölelem át, ahogy zokog. A hátát,  haját simogatom hogy kissé megnyugodjon. Elég nagy megrázkódtatás lehetett ez most neki, így igazából teljesen megértem hogy kiakadt és elszakadt a cérna nála.
- Jól van, jól van. Semmi baj. Nincsenek itt, nem történt semmi baj - hajtogatom neki, és amikor végre kijutunk, körülnézek kissé hunyorogva. A barlangban félhomály volt és most bántja a szemem a fény. Kissé sajnálom is hogy máris véget ért az utunk.
- Electra.... úgy hiszem, még nem vagy olyan jártas a világban, szóval... nem lenne kedved velem jönni amíg megtalálod a helyed? Segíthetnék neked, és még a nővéreid után is utána nézhetnék - vetem fel a javaslatot, ahogy nem sietek elereszteni őt. De mégis, mennyi esélye lenne így a világban? Nem akarom hogy teljesen elveszett legyen, de csak úgy tudnék változtatni ezen ha velem jönne. Már ha jönne...

Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

félisten

⌲ Foglalkozás :
Egyelőre kristályszökevény
⌲ Hozzászólások :
35
⌲ Tartózkodási hely :
Etna
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.
⌲ Kor :
767

TémanyitásTárgy: Re: Somewhere in Greece~   Szomb. Márc. 03 2018, 18:02

Don’t mess

with me…

Cam & Electra
Tudom, hogy lehetne sokkal de sokkal rosszabb is helyzetünk, de mégis... ki tudja hol lehelték ki a lelküket, ki tudja, merre maradt hátra gyönge testük, merre emésztette fel őket a természet kérlelhetetlen körforgása. Nem tudom őket eltemetni, nem tudom megadni nekik a végtisztességet, amit megérdemelnének. Nem tudok... semmivel sem enyhíteni csúfos végükön. Egy olyan végen, melyet senki sem érdemelt meg. Egyik boszorkány sem. ez az érdeme mindenkinek, ki segíteni akart az embereknek. Gyarló, önző népség! Első felindulásomban elpusztítani akartam mindet. Szenvedjenek úgy, ahogy megannyi nővérem szenvedett a máglyán. azonban... ha így teszek, semmivel sem leszek különb náluk. Anyám sem törölte el őket a föld színéről fájdalmában. Nekem sem szabad, mert akkor szégyent hoznék a fejére. Igaza van... lehetett volna sokkal de sokkal fájdalmasabb is. Viszont a tény, hogy testük nincs itt, és nincs sehol, mindenképp alátámasztják azt a feltevésemet, hogy erőszakos halállal haltak. Ki tudja hol, miként kényszerítették őket, hogy elhagyják e létsíkot.
- Valószínűleg meg van bűvölve és míg mi itt beszélgetünk, visszaépül az egész.
Rázom meg a fejemet csendesen, esetlen mosollyal. Semmi boldog nincs ebben a látogatásban. Csupán... tudás, mit magammal vihetek innen, és emléktárgyak. Borzasztóan jó érzés a mellkasára borulni, belecsomagolni magam az erős kezei közé. Túl jó érzés, alig eszmélek rá, hogy mit is művelek. Elvégre, vadidegen, titán és szereti az embereket! Mit művelsz, Electra...
- Kapaszkodj belém...
Nyelem le további könnyeimet és reszketeg hangon bár, de elmormogom az igét, mely mintegy varázsütésre teleportál minket a barlang szájához vissza. Végignézem, ahogy bezárul otthonom ajtaja, talán örökre. Gyanakvóan fordulok meg lassan és pillantok a férfira, aki jó pár ízben mentette meg az életem. Lágy mosoly, leheletnyi kuncogás.
- Hecaté anyám mágiával elérheti, hogy megtanuljak mindent a semmiből egy varázsütésre.
Csettintek egyet, csakhogy érzékeltessem az időt, amit ez felemésztene a részéről.
- De mondjuk... ha egy közös vacsora is szerepel ebben a tervben... akkor nem bánom.
Törlöm le a könnymaradványokat az arcomról s ősszeszűkített szemekkel, enyhén csücsörítve pillantok rá, miközben elsétálok mellette.
- Teleportálva jöttél ide? Egyébként... honnan tudtad, hol kell keresned?
Fordulok hátra kérdő pillantással, miközben megigazítom magamon a táskát és lopva próbálom rendbeszedni a pedigrémet, de igazából megdörgölöm az ujjbegyeimet s a mágiát az arcomra simítva pikk-pakk helyreteszem a kinézetemet. Így már nem nézek ki úgy, mint akit egy krokodil szájából húztak ki.
- Mit is mondtál... mi baj van az öltözékemmel?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
29
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Somewhere in Greece~   Hétf. Jún. 04 2018, 18:48

to Electra
Nem maradunk sokáig ezen a helyen hiszen azon túl hogy Electra otthona volt egykor, most már csak egy sírkamra és bár nincsenek itt szó szerint hullák, mégsem hiszem hogy sokat kéne itt időznünk.
Kifelé már könnyebb az út, és még így is könnyedén átkarolva tartom, mert bármennyire is nem ismerem olyan jól, jó érzéseim vannak és jól esik ahogy hozzám simul, és valahogy olyan kellemesen természetes szépség.
- Trükkös, trükkös. Örülök hogy nem sírrabló vagyok, hanem csak egy jószándékú kalandor - vigyorodom el ahogy kijelenti hogy valószínűleg újraépül, de semmi kedvem sincs újra kipróbálni, hiszen eléggé megszenvedtünk ezzel egyszer is, és még meg is sérült. Én már gyakorlott vagyok, de ő naivan rohant volna a végzetébe.
- Oké.... - kapaszkodom meg benne, ahogy nem eresztem ki a karjaimból, csak mikor már kint állunk a bejárat előtt és az ajtó ismét bezárul, és remélhetőleg nem is nyílik ki újra egy ideig.
- Akkor mielőbb vesd be ezt a hasznos tudást, mert a világ rohan és nem vár meg. Nem volt könnyű hozzászokni de én mondjuk szeretem ezt a változatosságot hogy mindig változik és zajlik - mosolyodom el, ahogy elenged és kissé csalódottan hagyom neki, hiszen nem akarok erőszakos lenni, de ettől még nem örülök neki.
- Akár szerepelhet is. Rugalmas a munkabeosztásom bármit bele tudok zsúfolni a naptáramba - kuncogok, ahogy hajlik a szóra, és az a közös vacsi is jól hangzik. Nem bánnám ha összejönne a lehetőség, mert hát lássuk be tudnánk egymással mit kezdeni.
- Teleportálva? Nem, emberibb módon jöttem. Dzsippel ami azt illeti, nem messze parkolok innen - a kis domb alján egészen pontosan, mert ide azért mégsem hajthattam fel vele, bármennyire is kényelmes lett volna.
- Tudtam, mert kutattam és minden élőt és holtat megkérdeztem aki valaha is tudott erről a családról... - válaszolom, ahogy nézem a tollászkodását.
- Az, hogy csinos de elavult. Manapság a nők is változatosan öltöznek, és hordhatnak nadrágot is - teszem hozzá mert bevallom szívesen látnám a szép formás combjait egy szűk farmerben.

Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

félisten

⌲ Foglalkozás :
Egyelőre kristályszökevény
⌲ Hozzászólások :
35
⌲ Tartózkodási hely :
Etna
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.
⌲ Kor :
767

TémanyitásTárgy: Re: Somewhere in Greece~   Vas. Jún. 24 2018, 22:21

Don’t mess

with me…

Cam & Electra
Valahol fájdalmasnak élem meg, ahogy eltávolodom tőle, ahogyan kiszakítom apró testem az átkozottul erős karjai közül, de tudom, hogy ez a helyes. Nem szeretném, ha valami idegesítő kis mócsingnak gondolna, aki csak csüng rajta, mint pók a falon.
- Igazán... még szerencse...
Nézek rá félig lesütött pillákkal, árnyalatnyit pirosan csak. Több ízben megmentette ma az életem, nem is tudom mi lett volna velem nélküle... és.. mi lesz velem nélküle? Ez a gondolat valamiért egy kicsit... megrémít.
- Anyám... nem tudja, hogy idejöttem. Úgy gondolom, nem engedett volna.. Figyelembe véve mindazt ami történt... meg is értem. De.. tudnom kellett, tudnia akartam, hogy hagytak-e hátra valamit a nővéreim. Akármit...
Mély sóhajjal szedem rendbe magam, a kis varázs megteszi a hatását, eltűnik rólam a kosz, smink kerül rám és a kusza csigák is kisimulnak a hajamból.
- Akkor esetleg... megejthetnénk valamikor.. persze csak ha szeretnéd...
Kérdem csendesen miközben megállok tőle egy méterre, bámulva a horizontot, majd összeszedve magam még egyszer ránézek. Bár ne tettem volna... most érzem, ahogy gyöngülnek a lábaim és kijelentik, hogy nem teleportálunk el.
- Zsíp? Az meg mi? Mi az a zsíp?
Lépek hozzá közel, kíváncsi tekintettel, s a nemrégen megejtett sírástól csillogó szemekkel. Fel nem foghatom mi lehet az, amivel, ha jól értem, közlekedik.
- Hogy-hogy? Praktikusabb, mint a teleportálás?
Kíváncsiskodom nagyon, elvégre, ennyire még nem mentem bele részletekbe menően ennek a világnak a megismerésébe.
- Miért... érdekeltek ennyire a kardinális boszorkák? Mihez kell?
Egyelőre nem fér a fejembe, minek neki mindez a tudás. Mert a csak úgy, hogy meglegyen, nem kellő indok.
- N-nadrágot? De az a férfiaknak való! Az, az majdnem olyan, mintha mezítelenek lennénk! Sápítozom egy sort a dolgon s elképzelni sem tudom magam nadrágban. Ellenben.. fogjuk rá, hogy kinyomozom miért akar tudni rólunk, és akkor ezzel a címszóval vele megyek.. Egész jól hangzik... Előre-hátra gördülök a talpamon.
- Szóóval... merre van a... zsíp?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

⌲ Hozzászólások :
29
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.

TémanyitásTárgy: Re: Somewhere in Greece~   Kedd Júl. 17 2018, 11:49

to Electra
Elengedem ahogy elhúzódik, de valahol én is érzem hogy mennyire jó volt ölelni, és mennyire illeszkedett az ölelésembe, mintha csak mindig is ez lett volna a természetes. Kicsit megrázom a feje, hiszen ezek elég buta gondolatok és nem kéne hogy ezen járjon az agyam. Miért különlegesebb ő mint az eddigi nők akikkel viszonyom volt? Mert volt pár, hiszen örök életű vagyok, és nem köteleztem el magam eddig senki mellett. Túl sok a szép nő ehhez.
- Ugye? Néha nem minden kalandor olyan gonosz, mint amilyennek látszanak - mosolyodom el, hiszen lehettem volna akár fosztogató is, aki kirabolja az egész sírt és jó pénzért eladja múzeumoknak és a fekete piacon. Na nem mintha megélhetési gondjaim lennének, azok sosem voltak és van egy két jól menő vállalkozásom is.
- Persze. Érthető hogy kíváncsi voltál rá, hiszen mégis csak a családod voltak, a testvéreid. Én szerencsés vagyok hogy az enyémek élnek még, és tartjuk is a kapcsolatot azért hellyel közzel - mosolyodom el, hiszen alapvetően szeretem a testvéreimet, még ha néha az agyamra is tudnak menni, de ez biztosan ilyen testvér dolog és nem csak nálunk fordul elő. Egyszerűen több időt kell egymással kibírnunk ennyi az egész.
- Természetesen. Amikor neked kényelmes, én tudok alkalmazkodni és konferenciám sem lesz egyhamar - mosolyodom el, és máris kedvemre való a tervezés. Lenne egy két hely ahová szívesen elvinném, de akár egy kis ...
- Mit szólnál ha most elvinnélek valameddig, ahol ki akarsz szállni és mivel ma csütörtök van, szombaton egy kerti sütögetés nálam?
- ajánlom fel hogy ne legyen olyan rámenős.
- Nem zsíp, hanem dzsip. Autó, csak nagyobb mint a szokásosak, és terepre lett kitalálva. Gyere, megmutatom, úgy egyszerűbb - mosolyodom el és a kezem nyújtom hogy levezessem a dombocskáról.
- Nem feltétlenül. Emberibb, hiszen az emberek ezt használják, teleportálás helyett. Sok mindent bele lehet pakolni, ami magammal hozhatok és alkalomadtán teleportálva nem bírnék el - magyarázom, hiszen az emberi korban embernek kell látszanunk nekünk is, legalábbis én erre törekszem mindig.
- Kíváncsiságból. Tanítok több egyetemen is, görög mondakör és mitológia témakörben és ott került szóba egyszer. Mivel még nincsenek róla kutatási anyagok, így úgy döntöttem, én írok róla egyet és ezért vagyok itt - mesélem ahogy sétálunk lefelé, és meg is pillantom nemsokára a kedvenc kis kocsimat. Na jó, már amennyire egy escalade kicsi lehet, azaz semennyire.
- Az ott a dzsip - mutatok rá, és ahogy odasétálok mellé, ki is nyitom az ajtaját. Kiszellőztetem, mert azért elég meleg van enne, bár a klíma csodálatos dolog és mivel piromanta vagyok, bírom is a meleget de nem a végtelenségig. Csak másabb a hőháztartásom mint másoknak, és spontán ki tudok gyulladni mint a főnix.
- Manapság már nem. Annyira felgyorsult a világ hogy ma már mindegy mit veszel fel. Nadrágot, miniszoknyát, hosszúruhát... Amit szeretnél. Én is vehetnék fel szoknyát mint a régi skótok, és maximum furcsán néznének rám, de elkönyvelnének valami holdkóros bolodnak és nem csinálnának belőle ügyet - vonom meg a vállam, ahogy helyet csinálok neki az anyós ülésre. Ami ott van azt hátradobálom a hátsó ülésekre, és majd egyszer rendet is rakok a kocsimban ha nem leszek lusta dög. Na meg ha nem éppen a kutatási anyagommal leszek elfoglalva.

Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

félisten

⌲ Foglalkozás :
Egyelőre kristályszökevény
⌲ Hozzászólások :
35
⌲ Tartózkodási hely :
Etna
⌲ Csatlakoztam :
2017. Apr. 01.
⌲ Kor :
767

TémanyitásTárgy: Re: Somewhere in Greece~   Vas. Júl. 29 2018, 17:15

Don’t mess

with me…

Cam & Electra
Azt veszem észre magamon, hogy húzom az időt. Minél jobban, minél tovább, hogy eltolódjon az elválás pillanata. Én értem, hogy többízben megmentett, de azért ez egy kicsit túlzó reakció az agyamtól a történtekre.
- Pedig amúgy elsőre te sem úgy néztél ki, mint a megtestesült jóság...
Jegyzem meg sandán rátekintve, kissé nyelvet öltve fonom karba a kezem, elvégre első pillantásra egy fosztogatónak nézett ki, semmi másnak. Bár, ez azért a végére egy kellemes csalódásba fordult át.
- Szerencsés vagy, hogy nem történt velük semmi... Becsüld meg, amid van.
Mondom neki halkan, árnyalatnyi fájdalommal a hangomban, miközben rendbe szedem magam. Kissé oldalra döntött fejjel figyelem, amit mond és szinte érzem a fejem felett a kérdőjelet.
- Konfereszia? Az mi? Manapság így nevezik a területharcokat?
Biztosan nagyon butának tűnhetek most a szemében, de nem állhattam meg, hogy feltegyem a kérdést. Túlságosan hajt a kíváncsiság az új világ felé... s talán még nagyobb irányul őrá. Az ajánlatára először meghökkenek... az jó hamar van... addigra utána kell néznem dolgoknak, de talán árnyalatnyit zavarban ugyan, rábólintok az ötletére.
- Rendben, a szombat jó lesz.
Teszem hátra a hajam, csakhogy csináljak valamit, miközben ő magyaráz nekem. Kissé összeont szemöldökkel nézek rá.
- De hát én is ezt mondtam!
Húzom fel az orrom és csücsörítek mérgemben, miközben résnyire szűkült szemekkel figyelem őt. Ennek ellenére belecsúsztatom pici kezem a tenyerébe s hagyom, hogy lesegítsen a környezet akadályain, egészen addig a nagy sötét vaskupac felé.
- Ez volna a zsíp?
Körbejárom a szerkezetet, az oldalának támaszkodva még le is hajolok, hogy alá nézzek. Azonban semmi rúnát, varázskört vagy ilyesmit nem találok rajta. Benne viszont annál nagyobb kupit igen. Hümmentve szállok bele a dobozba és tanácstalanul nézelődöm benne.
- És miféle varázslat mozgatja? Nem láttam nyomát ilyesminek, de másként meg nem mozoghat... Még nem egészen értem ezt a modern világ dolgot, de tüzetesen szemügyre veszek mindent. A gombokat, középen azt a fura botot, a tükröt, ami innen-onnan lóg.
- Furcsa egy tákolmány... Igazából... nem tudom hogy lenne értelme... elvégre az otthonom jelenleg anyám mellett van, odalent... Mutatok így magam előtt merőlegesen lefelé, utalva ezzel az alvilágra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Somewhere in Greece~   

Vissza az elejére Go down
 
Somewhere in Greece~
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Európa :: Európa más részei-
Ugrás: