Ride, die, sacrifice!
Between the waves of the raging sea, echoes of warcries and battle hymns, we march once again into the fray

HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
welcome
we are ancients' haven

Régestelen rég történt ez, három isten úgy döntött leigáznak mindenkit, mi több egymást is. De erre még nem került sor. Odin fiatal volt, és becsvágyó, Zeusz éppen akkor nyerte meg a Titánok Harcát, duzzadt benne a harci szellem, s volt Ré. A kakukktojás. Ő nem akart háborút, viszont az övéit előtérbe helyezve, és hogy ne essen bajuk belement a triumvirátusba. Leigáztak minden más isteneket, akik ellenszegültek kegyetlenül kivégezték, vagy a Tartarosz mélyére száműzték őket, aminek a vezetője nem igazán örül, viszont nem tudott ellenük tenni semmit. Beletörődött a sorsába, végzi a dolgát a mai napig. Így maradtak fent a görögök, a skandinávok, és az egyiptomiak, vértengert hagyva maguk után. Illetve a skandináv isteneknek megvolt a saját bajuk a Ragnarök, ami szintén sok halállal zárult, utána pedig feltámadtak, s folytatták dolgaikat. Ezáltal óvatosabbak lettek, nem keresték a bajt. Egészen mostanáig. Kivételes bajkeverők mindenhol akadnak. 2018-ban járunk, Japán egyik kietlen szigetén, három alak ácsorog a sötétben, az esőben, ami őket nem éri. Újabb triumvirátus született, ám nem a békéért, harcolni akarnak, lelökni a trónról az eddigi főisteneket, pusztulást, káoszt akarnak látni. Amiben a közelgő veszély szintén az ő oldalukat erősíti, Jörmungandr az óriáskígyó felébredt hosszú álmából, testvére Fenrir pedig fel akarja falni a Napot…
log in
welcome back darling

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multikapu
Lépj át egy más énedhez!

Név:

Jelszó:



chatbox
at last... drama!

they're here
they are our babies

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

James Ethan Seo, Yuna Seo

A legtöbb felhasználó (44 fő) Pént. Márc. 03 2017, 20:52-kor volt itt.
last posts
did you get one?

Szomb. Szept. 22 2018, 16:15

Csüt. Szept. 20 2018, 23:10

Szomb. Szept. 15 2018, 22:24

Szer. Szept. 12 2018, 22:51

Szer. Szept. 12 2018, 22:42

Szer. Szept. 12 2018, 15:16

Vendég
Hétf. Szept. 10 2018, 21:12

Vendég
Hétf. Szept. 10 2018, 21:12

Vendég
Csüt. Szept. 06 2018, 08:20


Share | 
 

 ARCHER; eurus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

félisten

⌲ Foglalkozás :
▲ Spy, private detective, filthy lover
⌲ Hozzászólások :
7
⌲ Tartózkodási hely :
▲ New York
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 15.
⌲ Kor :
116

TémanyitásTárgy: ARCHER; eurus   Szer. Márc. 01 2017, 19:34

Eurus Grace Archer
You do not know her, but she has a soul of steel. She has the face of the most beautiful of women, and the mind of the most resolute of men.
'Igen, Asszonyom.'
114
demigods
Lara Pulver
mocskos szerető
heteroszexuális
saját
Hermész félvér lánya.
▲ rendkívül intelligens
▲ töménytelen mennyiségű információt képes megjegyezni
▲ fotografikus memóriája van
▲ az esze gyorsan vág
▲ ravasz, mint egy róka
▲ a hallása és a látása klasszisokkal jobb, mint egy halandóé
▲ nagyszerűen bánik a szavakkal és az emberekkel
▲ rendkívül jól hazudik, a hazugságvizsgálót tízből kilencszer becsapja
▲ csaló és tolvaj

Hannibal :: 20 :: An army of goddesses


Azt hazudom minden nap, hogy nem hiányzol már.
Nem szeretlek. Nem szeretlek téged. Gyűlöllek.
Látod, milyen egyszerű? Még csak nem is sírok.

Az autó London utcáin suhan. Fényárba vonják az épületekből kiömlő ragyogás pászmái, melyek a karcsú gyilkos füstjét is lyuggatják. Hamvadó cigarettavég borul az autó matt fekete bőrülésére. Cipőm élesen koppan a macskaköveken, majd öblösen a puha, burgundi vörös szőnyegen. Szép selyemruhák játszadoznak kacéran, ringanak a női testekkel tökéletes összhangban, negédes kacaj szövi át a teret, a beszélgetések duruzsoló hangjai bábeli zűrzavarrá minősülnek. Színpompás, csillogó ruhás nők libbennek el mellettem, pacsuli, virág, és édes parfüm illatát hozva magukkal, irigyen, öltönyös férjeik zakójába markolva, kik rendre felém fordítják arcukat. Nem foglalkozom velük, nem is látom őket, olyan aprók ezek a fiatalabb, idősebb asszonyok, kiket csupán férjeik és az ékszerek ragyogtatnak – amúgy nem egyebek, csupán kellékek, szerzemények, státuszszimbólumok; díszfeleségek, semmint díszvendégek.
Zene kering, és édes, francia pezsgő ömlik, ezernyi, sugárzó villany ég.
Gőgös önhittségtől vezérelve, morbid-, groteszk-, valahol beteges vágy hajtott ide, hogy premier plánból gyönyörködhessek a művemben, a művünkben. Örök vetélytársammal, kart-karba öltve eszeltük ki az egészet. Mivel ugyanazt a férfit kellene eltennünk láb alól, aki nem kisebb személy, mint a brit miniszterelnök, úgy határoztunk, hogy nemes egyszerűséggel, letisztult eleganciával, ugyanakkor a ránk jellemző, teátrális, grandiózus módon végzünk vele.
Felrobbantjuk a Royal Albert Hallt.

Arra persze én sem számítottam, hogy Ray Dempsey maga is, teljes valójában, teljes életnagyságban, megjelenik majd az estélyen.
Karjaiban lelek illanásnyi békére, Waltzert járunk.
- Egy baráti emlékeztető: – egészen közel hajolok hozzá, arcélemet az övének simítom, fülébe dorombolok – ez az épület fel fog robbanni, Mr. Dempsey. Ha huzamosabb ideig óhajt maradni, meg fog halni. Zavarja ez önt? – ajkam szegletében kriminális mosoly játszadozik.
- Egy cseppet sem – karcos a hangja, nyakamba, hajamba szagol. Magába szippant. Nem ereszt.
Dühödt mozdulattal ragadom meg az ingjét, és gyűröm markomba az élére vasalt, finom anyagot. Ösztönből cselekszem, átlépem a józanész határait. Jobbom ujjai közé fogom a férfi markáns állkapcsát, vérvörösre festett körmeimet a puha húsba vájom, úgy csókolom meg; szenvedélyesen, birtoklón. Könyörtelenül csókolom, elveszem, ami kell, és cserébe ugyanezt kapja: engedem, hogy elvegye, ami kell neki – két tolvaj egymást rabolja ki, hogy a másiknak adja a zsákmányt.

Ez a baj a hangos zenével: nem tudjuk, ha baj történik, ha eltörik valami. Mondjuk egy szív.

Azt hittem, hogy meg fogok halni. Nem a haláltól féltem... attól féltem, hogy egyedül halok meg. Ott feküdtem a kőtörmelékek között, az egykor makulátlan-, mostanra bemocskolt márványon. Szívem átszúrva. Tüdőm szétverve. Számból vér csorog. A zafír ruhába alvadtam. Úgy tettünk - Ray és én -, mintha az egész csak egy játék lett volna. De nem az, ugye? Nem, amikor a bombák felrobbannak. Nem, amikor a magasztos, fenséges építmény lángokba borul. És az ember nem kíván semmi mást, csak, hogy szerethessen valakit.
Nem isten volt az, aki megmentett. Nem... isten nem ilyen kegyes a magamfajtákkal szemben.
Túléltem, mert a tűz, mely az ereimben lüktet, a vénáimban robog, dübörögve, akár egy vad, megzabolázhatatlan, vehemens ménes, fényesebben és erősebben égett, mint a tűz körülöttem, melytől az egész világ egyszerre megrogyott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

görög istenség

⌲ Foglalkozás :
∿ FLOTUS ∿
⌲ Hozzászólások :
219
⌲ Tartózkodási hely :
∿ Washington D.C. ∿
⌲ Csatlakoztam :
2017. Feb. 13.

TémanyitásTárgy: Re: ARCHER; eurus   Csüt. Márc. 02 2017, 21:30

elfogadva
welcome to our family
Ejj..ejj..a szerelem szép dolog, még akkor is, ha az ember, pardon félvér nem tud róla, vagy nem akar tudomást venni a dologról. De azt hiszem nem lesz itt probléma, ha végre egymásra találtok, megint. Én drukkolok nektek csibéim. Rajtatok tartom a szemem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
ARCHER; eurus
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Ancients' Haven :: Karakter részleg :: Tagjaink :: félistenek-
Ugrás: